Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-20 / 29. szám
7”^ AUTÓSOK L—J MOTOROSOK „halálülésen“ Nyár van. Közútjainkon ismét nagyobb a forgalom. Főleg hétvégeken indul sok autós kirándulásra, rokonlátogatóba, ahonnét természetesen a gyerek sem hiányozhat. A minap - akaratlanul - lakótelepünkön megfigyeltem egy fiatal családot, amint újonnan vásárolt gépkocsijukkal vasárnapi kirándulásra indultak. A készülődés, a csomagok elhelyezése közben egyszer csak a következőket hallottam:- A mama csak nyugodtan üljön hátra Petikével. Ó már nagy fiú, nyugodtan tud maradni. Én a kislánnyal najd ide ülök előre, az ölembe veszem. Hadd nézegesse a tájat! S a család nekivágott a város forgatagának, majd a forgalmas országútnak. Szinte magam előtt láttam őket. Elöl a csinos, fiatal mama ölében a néhány esztendős aprósággal. A gyerek kapkod a műszerfalhoz, s idegesíti a papát. A fiatalasszony nem tud kapaszkodni, a lábát sem tudja kitámasztani, s ha valahol elöl megtorpan a kocsisor, ha egy mellékútról váratlanul kivág egy motoros, máris könnyen megtörténhet a baj. Nem véletlen tehát, hogy a gépjárművezetők nagy része - a szigorú közlekedési szabályoknak megfelelően, s a gyakorlatban szerzett tapasztalataik alapján - kisgyermeket általában nem enged az első ülésre telepedni. A múltkoriban egy taxisofőr ismerősöm mesélte: csúnya szóváltásba keveredett egy fiatal édesanyával, aki mindenáron előre szeretett volna ülni hároméves és egyéves kislányaival. Fenyegetőzött, s nem akarta megérteni, hogy a Volga vezetője - maga is kétgyermekes apa - azokat a gyermekeket félti, akiknek épségére, biztonságára neki, a szülöanyának kellene a legjobban vigyáznia. De miért mondtam el mindezt? Több okból. Elsősorban azért, mert még akadnak gépkocsivezetők, akik nem akarják elrontani gyermekük örömét - főleg a rövidebb útszakaszokon -, és nyugodt lélekkel ültetik az első ülésre. Nem gondolnak rá, hogy az óvodából vagy az iskolából hazafelé menet, a néhány kilométeres távon is ugyanúgy történhez baleset, mint a hosszabb útvonalakon. Nem tudják vagy nem akarják tudomásul venni, hogy a tapasztalatok szerint a vezető melletti ülés a legveszélyesebb hely a gépkocsiban. Halálülésnek is szokás nevezni. A közúti közlekedés 100/1975 Tt. számú rendelete 31. §-ának 2. bekezdése ezért mondja ki, hogy az első ülésen 12 éven aluli személyt - sem szüleivel, sem önállóan - szállítani nem szabad. Előrelátó és humánus ez a tiltó szabály, hiszen egy 7-8 éves gyermek elég kicsi ahhoz, hogy megtanuljon kapaszkodni, autón belül „közlekedni", s csontozata sem elég erős még. Másodsorban azért emelünk szót e fontos közlekedési szabály következetesebb megtartásáért és megtartatásáért, mert falvainkban - ilyenkor nyáron, vakáció idején - néha tanúi lehetünk olyan esetnek is, amikor a traktoros szülők, a kombájnok vagy más mezőgazdasági munkagépek vezetői gyermekeiket lelkiismeret-furdalás nélkül maguk mellé veszik a vezetőfülkébe, mondván, hogy hadd legyen örömük. Annak ellenére teszik ezt, hogy a már említett paragrafus második bekezdése érvényes a tehergépkocsi, furgon vagy más gépjármű vezetőfülkéjében szállított személyekre is, sőt a különleges gépjármű vezetőfülkéjében csak 15 éven felüli személy szállítható. Egy felmérés szerint nálunk a közutakon történő balesetek mintegy 10 százalékát a gyermekek okozzák. Természetesen sok balesetben maguk a felnőttek is „közreműködnek". Saját jól felfogott érdekünkben s gyermekeink testi épségének és életének megóvásáért mindenkor szigorúan tartsuk meg a közlekedési szabályokat. Kerüljük el a szabály- sértést azzal is, hogy nem engedjük kiskorú gyermekünket a gépkocsiban elöl, az úgynevezett „halálülésre“ telepedni. KANIZSA ISTVÁN Kempingezők a Magas-Tátra alatt (KISfelv.) hírek) ■ A biztonsági öv használata Ausztriában is kötelező július 1 -tői az autóvezetők, a bukósisak pedig a motorosok számára. A számítások szerint a biztonsági öv használata eredményeként évente több mint kétszázzal kevesebben halnak meg az utakon. Ugyancsak egy új törvénytervezet szerint az NSZK-ban a gépkocsikban utazó valamennyi személynek biztonsági övét kell viselni, ellenkező esetben 40 márka bírság róható ki rájuk - közölték az NSZK közlekedési minisztériumában. Az új törvénytervezet az idén kerül a parlament elé. Ha megszavazzák, nemcsak az első, de a hátsó üléseken utazóknak is kötelező lesz az életet mentő biztonsági öv használata az NSZK-ban. ■ A vásárlóerő csökkenése, az új gépkocsik tekintélyesebb ára világszerte mind több embert indít arra, hogy megelégedjék a használt kocsival. Mindenki szeretné azonban, hogy ha csökkent áron is, de azért jó karban levő, biztonságos gépkocsihoz juthatna. A fogyasztói szövetségek nyomására Franciaországban a közlekedési minisztérium ezért kidolgozta a használt gépkocsik kötelező műszaki ellenőrzési rendszerét. Az 1986-ban érvénybe lépő új ellenőrzési rendszerben minden öt évnél idősebb használt kocsit eladás előtt műszaki vizsgának kell majd alávetni. E gyes felmérések szerint meglepően sokan szenvednek úgynevezett utazási érzékenységben. Olyan jelenségről van szó, amikor valakit hosszabb távú, autón, repülőn, vonaton és kiváltképpen hajón utazás közben egyszer csak rosszullét, szédülés fog el. Ezek után szinte természetes, hogy bármilyen szépnek, éményszerzónek ígérkezzék is a túra, hamarosan elmegy a kedvünk az egésztől. Az ismert gyógyszereknek pedig - amelyek az ilyen kellemetlenségek megelőzését szolgálnák - csaknem kivétel nélkül ugyancsak nehezen elviselhető mellékhatásuk van: legjobb esetben is egy idő után fáradtságérzetet okoznak. Nem véletlen tehát, hogy az ősi fortélyt, amit keleti népek különösen erőszeretettel alkalmaznak ilyen esetekre (tehát az utazási,.tengeribetegség“ ellen) most mind több országban kezdik népszerűsíteni. Arról van szó, hogy a fül mögé helyeznek egy beágyazott mágnest tartalmazó tapaszt és egy idő után a mágnesmező állítólag az érintett agyközpontot megnyugtatja: mintegy varázsütésre megszűnik a kellemetlen érzés. Az orvosok persze kételkednek abban, hogy mágneslemezeknek komoly hatásuk lehetne az utazási betegségek leküzdésében. Persze, ha nem is használnak, mindenesetre ártalmatlanoknak tekintik őket. A javulás hite - a gyógyszert nem tartalmazó pohár víz példájával élve - önmagában is ereményt hozó lehet.- Mond, Erzsi, bezártál otthon mindent? Ml KR0PR0CESSZ0R0K AZ AUTÓBAN 1. Ha majd egyszer a történelemírók papírra vetik jelenkorunkat - ez bizonyára bekövetkezik -, minden bizonnyal olyan címet fognak adni, hogy: „Az elektronikus forradalom." Ma már tény, hogy az elektronika teljes iparágakat formált át eddig, természetes tehát, hogy ez alól az autógyártás sem kivétel. Az is biztos, hogy amióta a félvezetők és a chipek megjelentek az autókban, a járművek takarékosabbak, biztonságosabbak és a környezetre kevésbé károsak. ' Elektromosság, elektronika - nehéz is a kettő között a határt meghúzni, mégis szabályként mondhatjuk, hogy ott, ahol a félvezetők megjelentek, ott már elektronikáról van szó. Az elektronika első fontos megjelenési területe az autónál a generátor, ahol a félvezető felváltotta a korábbi mechanikus feszültségszabályozót. Ez a technika azóta világszerte meghonosodott. Ezt követte a gyújtás elektronizálása, s így folytatódott, illetve folytatódik a sor, s ki tudja, hol a határ..^ ELEKTRONIKUS GYÚJTÁS Az elektronika az autóban három csoportra osztható. Az első a motor és a meghajtás vezérlésére, szabályozására szolgál. A második a különféle műszerek működését, illetve a biztonság növelését segíti elő, a harmadik csoportba a szórakoztató, luxus felszerelés tartozik. Az elektronika mindabban az esetben nyújt előnyt, ha információkat kell raktározni, illetve ezeket egymással összekapcsolni. Erre a legjobb példa talán a gyújtás. Amikor az autók kezdtek megtanulni gurulni, csak egyetlenegy komputer volt: az ember, aki még a gyújtás mértékét is állandóan kézzel állította utána. Viszonylag rövid idő múlva azonban megjelent. a röpsúlyos gyújtás, majd a vákuumos előgyújtás-szabályozó, amely ma már majd minden kocsi szériatartozéka. Ezek automatikusan szabályozzák a gyújtási időpontot. Egyes kocsinál a gyújtásszerkezetben már megjelent a második vákuumos szabályzó, s ezzel tökéletesebb beállítás vált lehetővé. A következő állomás volt a megszakító nélküli tranzisztoros gyújtás, de ennél még jelentős szerepet játszik a mechanika is. Mint ahogyan most is fennáll az, hogy a mechanika és a félvezetők párosítása nem minden esetben tökéletes, viszont kétségkívül nagy szerepet játszanak a mai korszerű kocsikban. Egy idő óta egyre több szenzor értékeli a motor mindenkori adatait. Egy mikrokomputer az elktronikus vezérlőberendezésben értékeli a befutó adatokat, s az előre, a „félvezetóraktárban“ megtalálható program szerint adja meg mindenkor a legideálisabb gyújtási időpontot: villámgyorsan és pontosan - s mindezt mechanikus kopás nélkül! Ezek a rendszerek most még viszonylag drágák és csak a luxuskocsikban találhatók meg. Nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy ez a rendszer előbb-utóbb kiszorítja a hagyományos gyújtáselrendezést. Természetszerű ez azért is, mert az elektronika alkotóelemei a tömeggyártás bevezetésével egyre olcsóbbak lesznek, s lehetővé válik a jelenleg még drága alkotórészek beépítése a normál, hétköznapi autókba is. Még szerencsésebb lenne, ha további szerkezeteket, például a benzinbefecskendezést is el lehetne terjeszteni az olcsóbb kocsiknál. Minden jel arra mutat, hogy a jövő autójában a ma még méregdrága berendezések már természetes tartozékok lesznek. Miniszámítógép központilag gyűjti majd össze az adatokat, és a különféle utasításokat már külön-külön lebontva adja meg a megfelelő berendezéseknek. Ennek az is az előnye, hogy csak egy központot kell ellátni árammal, ezáltal csökken a kapcsolások,vezetékek száma, tehát ezzel párhuzamosan nő az üzembiztonság is. Mivel a műszereknek a mérete is jelentősen csökken, jól lehet elhelyezni a kocsi védett, kevésbé rázkódó helyeire, oda, ahol a hőmérséklet-ingadozásnak sincsenek annyira kitéve. Az elképzelthez hasonló elektronika már megvalósult, mégpedig a BMW 745i típusban, ahol a számítógép vezérli a gyújtást, a benzinbefecskendezést, töltésnyomást, sőt még az automatikus sebességváltó adatai is bekerülnek a komputerbe. A KÖRNYEZETVÉDELEM ÉRDEKÉBEN Mindez ma még méregdrága. Érthető is, mert ezeknek a számítógépeknek másodpercenként akár kétszázszor is „dolgozniuk kell." Az egyenletes haladás során, igaz, csak azzal „foglalkozik," hogy megfelelő legyen a gyújtási időpont, és a legkedvezőbben adagolja az üzemanyagot. De ha a vezető gázt ad, a turbófeltöltő szenzora máris jelez, változik a gyújtás és a befecskendezés értéke, tehát a másodperc tört része alatt kell a számítógépnek „gondolkodnia.“ Egyébként a számítógépipar ma már ott tart, hogy körömnyi nagyságú mikroprocesszor egy percen belül annyi mindent tud kiszámolni, mint 400 ember kézi számológépekkel egy egész év alatt. ÚJ16 1984. VII. 2
