Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-28 / 52. szám
A -m emberiség legégetőbb kérdéséről, a békéről r\í- van szó, az egyik legbonyolultabb és legszer- teágazóbb problémáról. Hogyan alakult a béke ügye 1984-ben? Újabb feszültségek keletkeztek, egyes régebbi konfliktusok kiéleződtek, kevesebb viszont azok száma, amelyekről elmondható, hogy történt valami a megoldás érdekében. Ezzel összefüggésben két dolgot kell aláhúzni. Először: az imperializmus, főleg az amerikai imperializmus 1984-ben sem mondott le a szocializmus felszámolásával kapcsolatos ábrándjairól, a világ haladó erői, a nemzeti felszabadító mozgalmak megfékezéséről, megfélemlítéséről. Másodszor: ismét eggyel gyarapodott azoknak az esztendőknek a száma, amelyek Európa számára békében teltek. Óriási erőfeszítések eredménye ez, olyan kincs, amelynek értékét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A szocialista országok következetes lenini külpolitikai irányvonala mellett a békéért vívott harcban nő a háborúellenes mozgalmak szerepe is. Látnunk kell, hogy a némzetközi békemozgalom nemcsak mennyiségileg gyarapszik, hanem minőségileg is fejlődik, mélyül. Ma már nyugaton is a társadalom minden rétege képviselteti magát ezekben a mozgalmakban. Tekintélyes írók, tudósok, orvosok, tábornokok emelik fel szavukat az atomháborús veszély elhárításáért. Az Egyesült Államokban például katolikus egyházi vezetők is ilyen értelemben foglaltak állást, s több tőkés kormány is szót emelt a fegyverkezés ellen, hangsúlyozva a leszerelési tárgyalások fontosságát. Tömören szólva: a szocialista országok mellett olyan erők is síkraszállJulo Polák karikatúrája BIUPOIITIKA B4 nak a béke megőrzéséért, amelyekről egyáltalán nem mondható el, hogy a kommunizmus hívei lennének. Tulajdonképpen nincs a világnak olyan érzékeny pontja, amely elvonatkoztatható lenne a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikájától, a két nagyhatalom viszonyától. A jelenkor alapvető ellentéte a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentét. A nemzetközi osztályharcban a világ forradalmi megújhodásának állandóan gyarapodó erői és a reakciós, a társadalmi haladást gátló imperialista, ellenforradalmi erők csapnak össze. Ezt kell látni a mai helyi konfliktusok mögött is - természetesen figyelembe véve a helyi specifikus vonásokat. Lehűlés és kapcsolatfenntartás A háború és béke kérdésével kapcsolatban mindenekelőtt Európára terelődik a figyelem, hiszen itt van a két társadalmi rendszer határa, itt érezhető a legerősebben a katonai szembenállás, itt van felhalmozva a legtöbb nukleáris fegyver. Az idei év kezdetén kontinensünk politikai légkörében, viszonyaiban alapvető változások voltak érzékelhetők a nyolcvanhármas év indulásához képest. Tavaly az év végén az USA megkezdte elsőcsapásmé- rö közepes hatótávolságú rakétáinak telepítését Nyu- gat-Európában, azzal a szándékkal, hogy felborítsa a kialakult erőegyensúlyt. Mégpedig több vonatkozásban is. 1. Veszélybe került az egyes országok közötti egyensúly - például az NSZK és Csehszlovákia, az NSZK és az NDK között. 2 Veszélybe került a NATO európai és a Varsói Szerződés tagállamai közötti kontinensen belüli egyensúly. 3. Veszélybe került a kontinensek közötti, tehát az USA és a Szovjetunió közötti stratégiai egyensúly. A szocialista országok nem nézhették tétlenül a béke alapját képező paritás megbontását, s Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió kormánya válaszintézkedéseket foganatosított. A fokozott katonai szembenállás magával hozta a politikai lehűlést, s ezért azoknak a nyugat-európai kormányoknak is kell viselniük a felelősséget, amelyek befogadták és befogadják az új atomeszközöket. Lehűlést írtunk, nem pedig befagyást. Ugyanis a nyolcvannégyes évet mérlegelve pozitívan értékelhető az a tény, hogy sikerült Európában megőrizni a különböző társadalmi rendszerű országok közötti dialógust, az enyhülés éveiben kialakult együttműködés csatorna- rendszere lényegében működik, a kapcsolatteremtés folytatódott - habár kisebb intenzitással. Leszerelési javaslatok Visszalapozva az idei eseménynaptárban: több tucat elvi állásfoglalás, leszerelési javaslat látott napvilágot. Ilyenek például a Varsói Szerződés tagországainak memorandumai, a májusi felhívás a NATO-országok- hoz, a különböző nemzetközi fórumokon előterjesztett javaslatok (például a vegyi fegyverek betiltásáról, a világűr militarizálásának megakadályozásáról stb.), a KGST-dokumentumok, a szovjet vezetők nyilatkozatai és még hosszan lehetne folytatni. Ezek célja a béke és biztonság megszilárdítása, s mindegyikükre jellemző az őszinte párbeszédre való törekvés - az egyenlőség és egyenlő biztonság alapján. Konsztantyin Csernyenko az SZKP KB februári ülésén, amikor megválasztották a párt főtitkárává, kijelentette: ,, Lenin örökül hagyta ránk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. Ma, az atomfegyverek, a szuperpontos rakéták világában a népeknek nagyobb szükségük van rá, mint bármikor azelőtt... Senki se kételkedjen benne: továbbra is gondoskodni fogunk országunk védelmi képességének erősítéséről, hogy elegendő eszközzel rendelkezzünk a militarista kalandorok forró fejének lehűtéséhez. “ A nukleáris szembenállás jelenlegi szintje mellett teljesen abszurd az az amerikai állítás, hogy a fegyverkezés megállításának hívei ugyan, de csak a fegyverek korszrűsítése és felhalmozása alapján. Ahhoz, hogy a Washington hibájából megfeneklett szovjet-amerikai párbeszéd kimozduljon a holtpontról, s a világ valóban olyan útra térjen, amely fokozatosan elvezethet a fegyverzetek csökkentéséhez és a leszereléshez, mindenekelőtt a tárgyalásokhoz nélkülözhetetlen bizalom légkörét kell megteremteni. Tehát bizonyos magatartási normákat kellene tiszteletben tartani - éspedig minden atomhatalomnak ahogy azt Csernyenko javasolta márciusban. Arra volna szükség, hogy ezek az országok külpolitikájuk legfontosabb céljának tartsák az atomháború elhárítását: akadályozzák meg az atomháborús veszéllyel fenyegető helyzetek létrejöttét; mondjanak le az atomfegyver elsökénti bevetéséről; ne engedélyezzék az atomfegyver elterjedését; ne terjesszék ki a fegyverkezést új területekre - beleértve a világűrt is stb. A Szovjetunió mindenkor kész megállapodást kötni és kötelező érvényűvé nyilvánítani e normákat. A Varsói Szerződés tagországai - megismételve az 1983 januárjában tett javaslatukat - májusban ismét, felhívták a NATO tagállamait: kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Fölnagyítva (Arbeiter Zeitung) Az év egyik jelentős politikai eseménye volt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szeptemberi beszéde az ENSZ-ben, amelyben egyrészt összefoglalta és megerősítette a már korábban is ismertetett szovjet javaslatokat, másrészt pedig újakat terjesztett elő. E fórumon is sajnálattal állapította meg, hogy a washingtoni magatartás miatt elmaradtak a világűr militarizálásának megakadályozásáról ugyancsak szeptemberre tervezett bécsi tárgyalások. A moszkvai álláspont szerint megállapodást kellene kötni arról, hogy a világűrt kizárólag békés, az emberiség javát szolgáló célokra használják fel. A világszervezetben a szovjet diplomácia vezetője aláhúzta: országa mindent megtesz azért, hogy a súlyos válsággócokat felszámolják, a problémákat azonban tárgyalások útján, igazságosan kell rendezni. Például rendkívül kiélezte a helyzetet Közép-Amerikában az USA politikája. Amit Washington tett és tesz Nicaraguában, Salvadorban, Izrael pedig Libanonban, az nem nevezhető másnak, mint az állami politika szintjére emelt terrorizmusnak. Ennek elítélését is javasolta Gromiko az ENSZ közgyűlésén. Válaszra várva A konstruktív szovjet kezdeményezéseket a másik fél mindeddig nem méltatta érdemi válaszra. Pedig a katonai kiadások csökkentése, a nukleáris fegyverek mennyiségi és minőségi befagyasztása, az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltása, a vegyi fegyverek betiltása - ez mind hozzájárulna ahhoz, hogy a felek érdemi tárgyalásokat kezdhessenek a leszerelésről. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága e hónap elején, berlini ülésén összefoglalta a testvérországok külpolitikai törekvéseinek lényegét. Megállapította: ,,Az elmúlt időszak eseményei teljes mértékben megerősítették azoknak a közös értékeléseknek a helyességét, amelyeket az 1983. január 5-i prágai politikai nyilatkozatban, az 1983. június 28-i moszkvai közös nyilatkozatban, valamint a KGST tagországainak 1984. június 14-i nyilatkozatában fogalmaztak meg az európai és a világhelyzet alakulásáról. “ A külügyminiszterek a nyolcvannégyes év végén is azt szögezték le, hogy Európában és az egész világon továbbra is feszültség uralkodik. És itt emlékeztetni kell arra, hogy az USA által kezdeményezett fegyverkezési verseny lényegében minden területre kiterjed: a nukleáris eszközöktől a világűrön keresztül egészen a hagyományos fegyverekig. S rendkívül rossz hatással van az egész európai légkörre, hogy a fegyverkezési versennyel párhuzamosan egyes NATO-országokban, főleg az NSZK-ban feléledtek a revansista elméletek. Sajnálatos, hogy Bonn hivatalos körei is támogatják ezt. A második világháború utáni határok kontinensünk békéjét alapozták meg. Aki ezeket támadja, Európa békéjét támadja, veszélyezteti mindazt, amit a kelet -nyugati kapcsolatokban eddig sikerült kiépíteni, megőrizni. Bohuslav Chnoupek novemberben parlamenti expozéjában kijelentette, a nyugatnémet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon hazánk képviselői rámutattak: a revansista követelések ellentétben állnak a jaltai és a potsdami egyezménnyel, a Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatait szabályozó 1973. évi szerződés szellemével és betűjével, az 1978. évi közös nyilatkozattal és a helsinki Záróokmánnyal. Történelmi tapasztalataink joggal figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az, aki az NSZK-ban sorsát a revansizmussal kapcsolja egybe, és kétségbe vonja a népek antifasiszta felszabadító harcában aratott nagy győzelem eredményeit, az elszakadt a valóságtól és veszélyes úton halad.“ Remények A jó hírek tekintetében az idén sem kényeztetett el bennünket a világpolitika alakulása. Ennek ellenére nincs rá ok, hogy fekete szemüvegen keresztül nézzük a jövőt. A problémák nagyok, a béke megőrzése nem könnyű, de lehetséges. Az év talán legreménytkeltöbb híre: januárban sor kerül a szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozóra, megállapodás született a két fél között a nukleáris és az úrfegyverzet egész kérdéséről szóló tárgyalások megtartásáról. Hangsúlyozni kell: új tárgyalásokról van szó, nem pedig a genfi párbeszéd felmelegítéséről. Moszkva többször hangsúlyozta: a genfi folytatásra csak akkor kerülhetne sor, ha visszaállítanák a rakétatelepítés előtti helyzetet, amire azonban sem az USA, sem NATO-partnerei nem hajlandók. Andrej Gromiko az ENSZ-közgyülés XXXIX. ülésszakának szeptemberi megnyitása után már tárgyalt amerikai kollégájával és Reagennel. Nem kétséges, akkor.ezt a tényt a Fehér Házban az elnök választási kampánya érdekében próbálták kihasználni. A szovjet vezetés már akkor is hangsúlyozta: az ilyen találkozóknak csak akkor van értelmük, ha hozzájárulnak a problémák megoldásához, ha előreviszik a béke és a leszerelés ügyét. Tárgyalni csupán a tárgyalásokért - s a háttérben egészen mást tenni - értelmetlen. Washingtonnak nem szavakkal, hanem tettekkel kell bizonyítania békeszándékát. MALINÁK ISTVÁN
