Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-07 / 49. szám
Új szovjet filmek A szovjet filmművészetben évek óta megfigyelhető tendencia a háborús filmek mennyiségi csökkenése, és ezzel párhuzamosan a mai témák előtérbe kerülése. A szovjet rendezők különösen kedvelik az irodalmi alkotások filmre vitelét. A filmadaptációk közül Valentyin Raszputyin magyarul is megjelent Búcsú Matyorától című kisregényéből Elem Klimov (a nemrégiben bemutatott Agónia rendezője) készített filmet. Tárgya egy kis falu számára tragikus esemény: vízi erőmű építése miatt kénytelenek elárasztani a szigetre épült kis szibériai falut, Matyorát, lakóinak máshová kell áttelepülniük, örökre búcsút kell mondaniuk szülőfalujuknak. Jurij Bondarev - a Szovjetunióban nagy irodalmi vitákat kiváltó - A part című müvét A. Alov és V. Naumov vitte filmre. Hogyan éli meg Hamburgban harminc évvel a háború befejezése után a híres szovjet író véletlen újratalálkozását azzal a nyugatnémet asszonnyal, akivel a háború alatt, még szinte gyerekfejjel, élete első és legnagyobb szerelmét élte át? Vajon tényleg olyan távoli-e ez a két világ egymástól? Létezik-e egyáltalán bizonytalan, buktatókkal teli életünkben szilárd, biztonságot, védelmet ígérő „part“? Alekszandr Osztrovsz- kij A hozomány nélküli menyasszony című vígjátékát Eldar Rjazanov dolgozta fel Kegyetlen románc címmel. A szovjet kritika rendívül elismerően nyilatkozott Marlen Hucijev filmjéről, az Utószóról, amely Jurij Pahamov, '*• Az após megérkezett című kisregénye alapján készült. A kétszereplős film após és vő érdekes kapcsolatát tárja föl. Hogyan érti meg egymás világát a kis szibériai faluban élő, józan paraszti észjárású, naiv tisztaságú öregúr, és a nyüzsgő, ideges nagyvároshoz szokott, külföldet megjárt, tudományos disszertációjával és karrierjével foglalkozó vő? Érdekes filmélménynek Ígérkezik a neves szovjet költő, Jevgenyij Jevtusenko Óvoda című első filmje, amely a költő második világháborús időket idéző gyermekkoráról szól. A film egyik főszereplője Klaus Maria Brandauer. Azok, akik kedvelik a neves személyiségek eredeti dokumentumokra épülő életútját feldolgozó filmeket, a közeljövőben két alkotással is találkozhatnak. Az egyik Ljubov Orlovának, a szovjet filmművészet mindmáig talán legnagyobb csillagának, a Pillangókisasszony visszatér című film pedig a századelő kiemelkedő ukrán énekesnőjének, Szolomija Krusel- nyickajának állít emléket. Keserédes, mély érzelmi töltésű vígjáték Szam- szon Szamszonov Vera és a férfilátogatók című filmje, amelynek cselekménye egy leányszálláson játszódik. Lakói különböző felfogásúak, vérmér- sékletúek, érzelmi beállítottságúak, de abban az egy dologban megegyeznek, hogy valamennyien szeretnének boldogok lenni. Nyikolaj Gubenko Elet, könnyek, szerelem című alkotásának színhelye az öregek otthona. Egy újonnan idekerülő fiatal orvosnőről szól, akit megértő, emberséges magatartása, jó pszichológiai érzéke és megszállottsága segíti ahhoz, hogy közösséget, jó közérzetet, baráti légkört teremtsen az idős emberek számára. (pm) V olt égi bárány és földi ördög. Volt jóhiszemű, becsapott ifjú és borúlátó, önmarcangoló egyetemista. Volt lágyszívű és keményfejü. Volt pipogya és forradalmár. Volt elvhű értelmiségi és manipulálható senki. Ahány film, annyi vonzó megjelenésű, lírai alkatú hős, aki vagy a valósággal vagy önmagával ütközik össze. Balázsovits Lajos. Első filmszerepét 1967-ben kapta Sára Sándor alkotásában, a Feldobott kőben, legutóbb pedig Szabó István Redl ezredesében állt a felvevögép elé. A közben eltelt tizenhét év alatt dolgozott Makk Károllyal, Fábri Zoltánnal, Mészáros Gyulával, de a legtöbbet: Jancsó Miklóssal.- Az utóbbi időben mintha megváltoztak volna a vonásai... Kerekebb lett az arca, mélyebbek a ráncai, sőt még a szeme alatt is nyomot hagytak az évek.- Nekem nem olyan feltűnő mindez, hiszen naponta többször is látom magamat a tükörben. De ennyire megváltoztam volna? Tényleg? Ne felejtse el: harmincnyolc éves vagyok. Ebben a korban már senki sem kérheti 'tőlem számon azt az arcot, amellyel első nagy filmszerepeimet játszottam. Különben is: én úgy érzem, ez a külső változás, pontosabban az, amit talán maga sem mer kimondani, a kilók gyarapodása a színpadon előnyös helyzetet teremtett számomra. Mert színházban olyan szerepeket játszom mostanában, amilyeneket korábban egyszer sem kaptam. Egy példa a sok közül: IV. Béla király a Madáchiban. És bármilyen furcsa, azt tapasztalom, hogy a közönségnek éppen ez az arcom kell. Holott nem lettem sem jobb, sem ügyesebb. Aztán azt is észrevettem magamon, hogy általában akkor csináltam valami jót, értékeset, amikor fütyültem a külsőmre. No, jó, ez persze nem jelenti azt, hogy mostanában egy csöppet sem vagyok hiú. Nem. Ma is vigyázok arra, hogy mennyit eszem és mit veszek fel, de korántsem annyira, mint régen.- Most a szépfiú-korszakra gondol?- Igen. De ne feszegessük a múltat. Bánt, hogy a hetvenes években, amikor még több energiával és ambícióval végeztem a munkám, a színházi siker valahogy elkerült. Mert azok, akiktől a szakmai előrelépésem függött, fittyet hánytak a tehetségemre. Nem • „Nem vagyok elkeseredve“ (Markovics Ferenc felvétele) érdekelte őket, hogy mit és mennyit tudok. Vagy egyszerűen csak az volt a baj, hogy nem találtak számomra színházi szerepet?- De hát ott volt a film. Jancsó és a töb- beik...- Hirtelen befutottam, az igaz. A főiskola befejezésekor már öt nagy film- és sok-sok-^ tévészerep volt mögöttem. Akkori alkatomra azt hiszem, nem is lehetett volna többet kitalálni. Jancsó legtöbbet foglalkoztatott színésze lettem. Játszottam a Fényes szelekben, a Még kér a népben, a Szerelmem, Elektrában, a Magyar rapszódiában, az Allegro barbaróban és főszerepet kaptam az érdemtelenül lehúzott olasz filmjében, a Magánbűnök, közerkölcsökben is, amelyben a szabadság és a demokrácia határait jártuk körül. Szóval a film bejött, de a színház csak jóval később.- Sokak szerint a színész nem több, mint puszta eszköz Jancsó kezében; pöttyös labda, amellyel szabadon diszponál. A színész mégis örül, ha vele dolgozhat, önnek mitől izgalmas az együttműködésük?- Attól, hogy Jancsónál több is, kevesebb is a színészi munka, mint más rendezőnél. Több, mert nagyobb koncentrációt és fokozottabb jelenlétet kíván tőlem, mint bárki más, tehát az alkotó folyamatban is részem van. S mert a látvány, a jelenetek koreográfiája, a mozgásrendszer ugyanolyan fontos szerepet játszik nála, mint a mondanivaló, a dialógusok legtöbbször mellékessé válnak, így a hagyományos értelemben vett színjátszás is távolinak tűnik.- Meg lehet ezt szokni?- Hogyne lehetne? Akinek persze nem tetszik, az nem vesz részt benne.- önnek tehát tetszik.- Én kimondottan élvezem, hogy Jancsó mellett szellemi és eszmei egyetértésben dolgozunk, hogy a világról, az emberekről, az emberek közti kapcsolatokról - ha nem is egyforma - de egymáshoz közelálló véleményünk van. Hogy a színész másfajta lelki kielégülést kap tőle, mint a többi rendezőtől, az tény. Jancsó ritka kuriózum az ember életében, s számomra éppen ettől értékes. Az ilyen nagy egyéniségekből persze három-négy film után könnyen elege lehet a színésznek. Hogy az én esetem mégis más, annak egyetlen oka van: a Jancsó- filmek számomra mindig valami újat, valami mást jelentenek.- A hetvenes évek elején az olasz Liliana Cavanival is forgatott egy filmet. Milarepa - ez volt a címe.- Olcsó, de nagyszerű munka volt ez, aminek folytatása is lehetett volna, csakhogy én minden meghívást figyelmen kívül hagytam. Miért komplikáltam volna az életemet? Itthon is, kint is, nem ment volna egyszerre. Egy fenékkel csak egy lovat ülhet meg az ember.- Hogy érzi: jól ül azon a bizonyos lovon?- Azt hiszem, igen. Bár a színészet olyan, mint a libikóka. Egyszer fent, máskor lent van az ember.- S hogy él, ha csend veszi körül?- Van, aki belepusztul - én nem. Feleségem van, lányom van, lakásom van, akármerre is nézek: mindenütt találok elfoglaltságot. És arra, hogy el ne fecséreljem az időmet, amúgy is nagyon vigyázok. Hogy mostanában kevesebb filmszerepet kapok? Nem vagyok elkeseredve. Egyáltalán nem. A színház, a tévé ma is sokat foglalkoztat. Hát akkor? Mit kellene tennem? Orjöngeni? Dühöngeni? Akkor jobb helyzetben lennék? Szerintem nem. Higgadtan és nyugodtan szemlélem a dolgokat. Szenvedni, tépelődni nem szoktam. Én már tudom, hogy mit kell komolyan venni, és mi az, amire legyinthe- tek. Hisz maga mondta: a szemem alatt is nyomot hagytak már az évek. SZABÓ G. LÁSZLÓ EGY ■■ ■■ ■■ _ KÜLÖNÖS LÁNY //Ä7////y///////>'/////////AW////////>w/^//////^////////ww///ÄV^^/r/////aw////////^w/w////^//r/////////A Hogy szép lenne - nem merném állítani. Annál inkább, hogy félelmetesen tehetséges. Olyan tehetséges, hogy egyszerre megszépül tőle - és akkor aztán azt hitet el a közönségével, kollégáival, amit akar. Talán ezért lehetetlen még most pályafutásának 10. évében is pontosabban meghatározni, kicsoda is tulajdonképpen Nathalie Baye. Vegyük inkább sorra a konkrét tényeket. Harmincnégy éves, és 1972-ben állt először a kamerák elé, egy amerikai filmben. Robert Wise Két ember című drámájában Peter Fonda partnereként. Az igazi sikert csak a következő, immár francia produkció hozta meg. Truffaut Amerikai éjszakája, amelyben mi is először láthattuk. Voltaképpen Truffaut nagy felfedezettje, hiszen következő filmje, A férfi, aki szerette a nőket, illetve A zöld szoba szerep- osztásában is előkelő helyet szánt neki, de Maurice Pialat, Nadine Trintignant, Claude PinntűQii — 3737 37 l'li filmes generáció sem mellőzi, bár kétségtelen, a nagyok, mint Marco Ferreri, bizony legfeljebb csak egy-egy kis jelenetet mernek rábízni... A sok játék - ha nem is mindig jó filmekben - jót tett a színésznőnek, megtalálta hangját, egyre őszintébb, merészebb lett, új típust teremtett, a nagyon is földön járó, mai lány alakját, azt a típust, amelyet talán a legtestreszabottabban JeanLuc Godard Mentse (aki tudja) az életét című társadalmi szatírájában formált, és ez már a szakma dicséretét is kivívta: első ízben jutalmazták 1980- ban a rangos César-díjjal, amelyet a következő évben is megszerzett, az Egy különös ügy című drámával. Húsz film után jutott el eddig - de szerinte ez még csak a kezdet. Most már csakugyan tudja, hogy mit akar - és főleg hogyan... Martin Guerre visszatér - ez legutóbbi befejezett filmje, amelyet majd egy igazi western követ, méghozzá Bertrand Tavernier rendezésében, Az elveszett nővér címmel. Mert Nathalie Baye - mindent ki szeretne próbálni. Teheti. Túlzás nélkül állíthatjuk, ő az utóbbi évek francia filmművészetének legígéretesebb, legszínesebb tehetsége. (n) • Nathalie Baye (a képen) játszotta a közelmúltban nálunk is bemutatott A vidéki lány főszerepét VÉGLETEK KÖZÖTT Találkozás Balázsovits Lajossal ÚJ szú 14 1984. XII. 7
