Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-16 / 46. szám
Nagyon sok problémánk volt ezekkel a szintjelzőkkel - mutatja Kovács István Az üzembe helyezett gép nem a maltert, hanem a paprikasalátát keveri Gál Mátyás szerint nagyon hasznos javaslatokat realizáltak a múltban H arminc hasznosított újítás, sok-sok megtakarított idő és pénz fűződik Kovács István nevéhez a rimaszombati (Rimavská Sobota) konzervgyárban. A zöldségfeldolgozó üzemegység vezetője tulajdonképpen már gyermekkora óta érdeklődik a műszaki dolgok iránt, külföldön végzett tanulmányai pedig jelentősen hozzájárultak képességeinek kibontakoztatásához. Az iskolapadokból évente több ezer jól felkészített fiatal szakember kerül a termelésbe, ám a gyakorlati munkában csak kevesen tudják bizonyítani felkészültségüket. De egyáltalán hogyan lesz valakiből újító?- A körülmények és- az indítékok különbözőek - vallja munkájáról a rokonszenves fiatalember. - Én az élelmiszer- iparban, pontosabban az itteni konzervgyárban olyan állapotokat találtam, amelyek kezdettől fogva újításra inspiráltak: kevés munkaerőt, félig, vagy még annyira sem gépesített munkahelyeket, elavult berendezéseket. A feldolgozóiparban egyre több nő dolgozik, akik nehéz fizikai munkát végeznek, s néha a megengedettnél is nagyobb terheket mozgatnak. Egyszóval az újításnak tág tere volt, s-úgy vélem, még lesz is nagyon sokáig. Vagyunk is jó néhányan a gyárban, akik állandóan törjük a fejünket, hogyan lehetne hatékonyabbá, könnyebbé és olcsóbbá tenni a termelést, s hogyan tudnánk több energiát és vizet megtakarítani.- Említhetne néhányat elfogadott és realizált újítási javaslatai közül?- Annyi minden megvalósult az elmúlt másfél évtized alatt, hogy hirtelenjében nem is tudom, melyiket említsem. Tegyünk egy rövid sétát az üzemben, s talán találkozunk majd néhánnyal - javasolja vendéglátónk. Nos, nem kellett túlságosan messzire menni az egyik, alig két éve megvalósított ötlet „menet közbeni“ megtekintéséhez. A különböző zöldségsaláták (ezekből többszáz tonna készül évente) keverése korábban kézzel történt, s igen nagy fizikai igénybevételt jelentett két dolgozó számára egy műszakban. Ebből támadt az ötlet, mi lenne, ha a keverést egy közönséges betonkeverő végezné. Hamarosan elkészültek a rajzok, a számítások, s üzembe helyezték a keveröt. Azóta a művelet gépesítése révén többszörösére emelkedett a termelés.-Tudom, hogy nem találtam ki merőben új dolgot, ennek megfelelően a javaslatért járó jutalom sem volt túlságosan nagy, ám hasznosságához nem férhet kétség. Látszólag a közeli munkahelyen megvalósításra váró ötlet is nagyon egyszerű. Lényegében a paprika úsztatásáról van szó. A lecsóhoz és a különböző salátákhoz való paprikát mindmáig kézzel lapátolják egy másfél vagonnyi nagyságú speciális tartályból. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire lassú, körülményes munkaművelet. Abból kiindulva, hogy a paprika fajsúlya könnyebb a víznél, egy vízvezetéket terveztem a tartály alá a paprika úsztatásához, s így annak kiemelését egyetlen munkaerő könnyűszerrel el tudná végezni. Sajnos, ennek a javaslatnak a megvalósítása még várat s ez az exportszállításoknál is bonyodalmat okozott. Úgy tervezzük, hogy az eljárást később más zöldségkészítményekre is kiterjesztjük.- S mi lesz a sorsuk az elfogadott, de mindmáig az asztalfiókban heverő ötleteknek?- Erre válaszolni ugyan nem érzem magam teljesen illetékesnek, annyit mindenesetre tudok, hogy az üzemvezetés a benyújtott javaslatokat jónak, megvalósításra alkalmasnak találta, csak éppen a kiviARANYAT ÉRÓ ÖTLETEK A rugalmasabb megvalósítás elsősorban társadalmi érdek magára, mert feletteseim szerint most hiány van lakatosokból, akik a szükséges szerelési munkálatokat elvégeznék. Ezen kívül még jó néhány javaslatom vár megvalósításra. Gál Mátyás elvtársnál, a gyár találmányi és újítási előadójánál ezek sorsa felől érdeklődtem.- Kovács elvtárs az utóbbi esztendőkben Számos kitűnő újítási javaslatot nyújtott be. Ezek döntő többségét megvalósítottuk. Az idén benyújtott hat javaslatát is elfogadtuk, s ezeket megvalósításra alkalmasnak találtuk. Máris hasznosítottuk a borsó tisztítására benyújtott javaslatát, melynek lényege az, hogy a poharak alján képződő sókristály-üledéket még a sterilizálás előtt kivonja az üvegekből. A kézpzódmény ugyan fogyasztási szempontból nem ártalmas, ám kétségtelenül rontotta termékeink tetszetősségét, telezés körül merültek fel problémák. Köztudott például, hogy üzemünk az átépítés időszakát éli, s ebben a helyzetben talán nem lenne megfelelő a régi, lebontásra szánt munkahelyen jelentős beruházásokat eszközölni. Ezek az érvek elfogadhatónak tűnnek, de mi a véleménye ezekről az újítónak?- Ószintén szólva nem nagyon értem az egészet, hiszen a korábban végzett számításokból egyértelműen kitűnik, hogy nincs nagy beruházásokról szó, s ezek nagyon rövid időn belül megtérülnek. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben mindinkább égető gond a vízellátás, újabb ötleteim jórésze is a takarékosabb vízgazdálkodásra irányul. Egyik javaslatom szerint például műszakonként 90 ezer liter vizet lehetne megtakarítani, s ehhez egy tartályra és egy szivattyúberende- zésrre lenne szükség. Az előbbi rendel- I A víz újrafelhasználását célzó javaslat kivitelezése egyelőre várat magára (A szerző felvételei) kezésünkre áll, az utóbbi pedig csak néhány ezer koronás tétel. Ennek az elgondolásnak az a lényege, hogy a sterilizálásra alkalmazott vizet hűtés után még egyszer fel lehetne használni, mégpedig nyersanyagszállitásra. Nem nehéz kiszámolni, hogy a beruházás heteken belül megtérülne, hiszen jelentős összegeket fizetünk ki a vízügyi hatóságoknak. Ami pedig az új üzemcsarnok üzembe helyezését illeti, az még évekig elhúzódhat. Korábban a vízminőség is kifogásként merült fel az ötlet megvalósítása ellen. Nos, a sterilizálásnál keletkezett úgynevezett hulladékvizet a közelmúltban kivizsgáltattam a higiénikusokkal, s hivatalos válaszuk egyértelmű: a víz teljes mértékben megfelel nyersanyagszállításra, sót jobb is a jelenleg alkalmazott ipari víz minőségénél. A javaslat alkalmazásának halogatása természetesen nem engem sújt elsősorban, hanem az üzemet. Az az igazság, hogy az utóbbi időben javaslataim révén egy kissé több prémiumhoz jutottam, s ezt egyesek nem nézik jó szemmel. Tapasztaltam ezt más esetekben is. Ha például közösen benyújtott javaslatról van szó, az gyorsabban megvalósul, s minimálisak körülötte az adminisztratív eljárások is.- Erre én ismét csak nem tudok érdemben válaszolni - folytatja Gál elvtárs -, hiszen a megvalósítás már nem rajtam múlik. A gyorsan kivitelezhető ötletnek azonban véleményem szerint nincs komolyabb akadálya. Ilyen például a Hunis- ter nevű magyar gyártóberendezés tökéletesítésére benyújtott újítási javaslat. Ezen a gépsoron korábban nagyon sok bajunk volt a szintjelzővel, mivel gyakran elpattantak az üvegek, vagy rozsdával rakódtak be. Ezek működését Kovács István mágneses alapon oldotta meg, s lecserélésük folyamatban van. Egy-egy nyilatkozat alapján a kívülállónak persze nagyon nehéz az elhangzott témában perdöntő véleményt tormainia. Tény, hogy egy olyan műszaki szinten lévő üzemben, mint amilyen a századelején létesített rimaszombati konzervgyár, minden hasznos ötletre, jó megoldásra égető szükség van. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az egészséges, alkotó légkör kialakítása az üzemvezetés részéről. Jobban fel kellene karolni az alkotó műszaki dolgozókat és szakmunkásokat. Különösen, ha olyan szakemberről van szó, aki a múltban már sokszor bizonyított. Hiszen végső soron ez nem egyéni, hanem közügy. HACSI ATTILA eeoocccoíXíoccocococcflcoooocoocoeoccoooooóoooooococcooooooooaooocoooooooscoecocoooocooccooooeooocccacococeccoococ R itkán találkozom olyan lakótelepen élő emberrel, aki maradéktalanul elégedett lenne új lakásával, ne találna valami kifogásolnivalót benfie. Az szinte természetes, hogy akadnak ízlésbeli különbségek, vagyis hogy •mindenki legszívesebben a maga elképzelése szerint osztaná be a rendelkezésére álló lakóteret, olyan tapétát ragasztana a falakra, amilyen éppen neki tetszik, és még sorolhatnám az új otthonba költözött emberek nyilvánvalóan érthető óhajait. Ezek azonban ma még megvalósíthatatlan kívánalmak, mert a lakások méreteit, az egyes helyiségek beosztását, a tapéták és a burkolóanyagok színösszetételét már jóval a majdani lakó beköltözése előtt elkészítik, s később már nincs mód ennek megváltoztatására, hacsak valaki önszorgalomból - vállalva az ezzel járó kiadásokat is - nem alakítja át új otthonát ízlésének megfelelően. Az új lakótelepi lakásokba költözők elégedetlenségének elsődleges forrása azonban másban keresendő. Azokban a rejtett vagy akár könnyen is észrevehető hibákban, amelyek értékromboló hatásúak és a látszatra elfogadható új otthont számos kellemetlenség színhelyévé teszik. Mert mi mást okozhat az ujjnyi hézagokkal helyére illesztett ablak, a széláramlatokat „befogadó“ rosszul szigetelt balkonajtó, vagy az a beépített szekrény, amely már eleve hibásan kerül a helyére. Ilyesfajta minőségi hibákkal napjainkban sok esetben találkozunk. Mintha azt tükröznék - és nemcsak a lakásépítésben -, hogy az építőipar eléggé gyerekcipőben jár még a minőség útján. Laikus szemmel inkább a mennyiségi követelményekhez való igazodást lehet csak többnyire kitapintani. De milyen is a helyzet valójában? Milyenek e téren az építőipari tárca eredményei és elképzelései? Ezekre keresünk választ az alábbiakban. Ahol most tartanak. Előbb az építőipari termelésről essék szó, amelyben az elmúlt esztendő során a kiviteleMinőség építőiparban zési munkák közel 60 százalékát minősítették első osztályúnak, és az előző évhez képest mintegy 50 százalékkal kevesebb kész létesítményt soroltak harmadik minőségi osztályba. A lakásépítésben általában véve kisebb az 1. minősítési osztályba sorolt lakások aránya, mindössze 54 százalékos. Javult a Bratislavában befejezett lakások minősége, az átadott mennyiség egyötödét műszaki hiba nélkül vette át a beruházó, s a befejezett járulékos létesítmények háromötöde kapott legmagasabb minőségi besorolást. Az ipari beruházások kivitelezésére az is jellemző, hogy csökkent a minőségi hibákból keletkezett selejtszint, de még így is az évi 10 milliárd koronás termelési értékből 34 milliót tesz ki. A némi javulás ellenére a felépült objektumok minőséaé?el az illetékes szakminisztériumban sem elégedettek. Véleményük szerint a tárcához tartozó szervezetekben nem foglalkoznak eléggé komolyan a minőség kérdéseivel, jóllehet az a termelési folyamat irányításának elválaszthatatlan részét képezi. Sok még a tartalék a belépő, a múveletközi és a kilépő ellenőrzésben, ugyancsak minőségi változásoknak kellene beállnia a műszaki ellenőrök munkájában is. Fontos intézkedésnek tartják az ágazati minőségi felügyelet létrehozását, amely január 1 -tői végzi munkáját. Kissé más a helyzet az építőanyag-gyártásban, ahol a termékeknek alig húsz százaléka kerül az első minőségi osztályba. Ugrásszerű javulás állt be a Csehszlovák Téglagyárak vállalatainál, ezzel együtt is csak az ágazat átlagos minőségi szintjére jutottak. Hosszú évek során jó eredményeket érnek el a trenőíni Cementgyárak és Mészégetők vállalatai: termékeiknek közel 50 százaléka első minőségi osztályú, a harmadikba pedig egyet sem soroltak belőlük. Visszaesés tapasztalható viszont a Bratislava! Előregyártó Építőipari Müvek vezérigazgatóságához tartozó szervezetekben, ahol csökkent az első osztályú termékek aránya. Főként azért, mert gondok merültek fel a külső és a födém gázbetonelemek előállításában. Az építőanyag-gyártásban a technológiai fegyelem megszi99OSCC«SOCCO90COSCC< ioooooooooocoocooseoccoooGóocccosoceccececcccocoooosooscoo! ÚJ szil 6 1984. XI. 1 V
