Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-16 / 46. szám
ÚJ sxú A burzsoá ideológusok már a szocialista építés gyakorlatának első perceitől kezdve erősen támadták a szocialista demokráciát, ez azonban sosem volt annyira éles, koordinált és tudatos mint az utóbbi években, sosem fordítottak rá annyi energiát mint napjainkban. Ennek okát abban kell keresni, hogy a szocialista demokrácia előnyei a burzsoá demokráciával szemben a mindennapok gyakorlatában is bebizonyosodtak. A dolog másik oldala: az utóbbi évtized mély válsága nemcsak a kapitalista gazdaságot sújtotta, hanem erkölcsi-politikai csapást is mért a tőkés rendszerre. A polgári társadalom sokszor egekig magasztalt parlamenti demokráciája (amit a szabadsáa és egyenlőség netovábbjának tekintenek) ingatag lábakon áll, olyannyira, hogy például az NSZK-ban is elég volt egy szikra - ez esetben a Flick-botrány - kipattanása, s maga a nyugatnémet sajtó is kénytelen volt elismerni: nemcsak egy emberrel, egyes pártokkal, hanem az egész parlamenti rendszerrel szembeni bizalmi válságról van immár szó. Hiszen lényegében minden nagy nyugatnémet parlamenti párt - a legutóbbi választásokon bekerült zöldeket kivéve - elfogadott csúszópénzeket a Flick-konszerntöl. A nyugatnémet polgár levonhatta a tanulságot: nem ó dönt a politikai irányvonalról azzal, hogy egyik vagy másik pártra szavaz, hanem a nagytőke, azzal, hogy lepénzeli a győztes pártokat és vezetőiket.- A polgári ideológusok éppen ezért akarják a reális szocializmus elleni támadásokkal elterelni a figyelmet saját gondjaikról, a burzsoá demokrácia válságáról. Ez nyilvánul meg Angliában a konzervatív Thatcher-kor- mány szakszervezetellenes törvényeiben, a sztrájkoló bányászokkal szemben alkalmazott eszközökben, vagy Portugáliában, ahol éppen a szocialista-szociáldemokrata kormánykoalíció törekszik az ország alkotmányának - Nyugat-Európa egyik leghaladóbb alkotmányának - a megreformálására, ami alatt a portugál forradalom demokratikus vívmányainak felszámlálása értendő. Tehát Portugáliában az úgynevezett szocialisták ugyanazt teszik, mint a briteknél a konzervatívok. Ez bizonyítja; a burzsoá demokrácia egésze került válságba, hogy az uralkodó osztály a gazdasági és politikai nehézségeket továbbra is a dolgozók rovására kívánja megoldani. A kapitalista országok kormányai a nagytőke szolgálatában állnak, tekintet nélkül arra, hogy mely MINDIG LÁTNI KELL AZ EMBERT A szocialista országok biztosították a dolgozók alapvető szociális és gazdasági jogait. Ez világszerte növeli a szocialista társadalmi rendszer vonzerejét. Már az, hogy a szocialista forradalom olyan alapvető változtatásokat érvényesített, mint például a termelőeszközök magántulajdonának, az ember ember általi kizsákmányolásának és a nemzeti elnyomásnak a megszüntetése, felbecsülhetetlen jelentőségű lépés volt az igazságos társadalmi rend megteremtésében. E tényeket semmilyen imperialista propagandakampány sem tudja befeketíteni, megkérdőjelezni. Az említett szófiai konferencián Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára kijelentette: a reális szocializmus megismerése hatalmas ösztönző erőnek számít a világ szociális átépítésében. Az imperializmus ezért folyamodik mindenféle kitalálásokhoz, rágalmazásokhoz, ezért akarja meghamisítani a szocialista országokról szóló tényeket. Hasonlóan nyilatkozott A BÉKÉÉRT ÉS A TÁRSADALMI HALADÁSÉRT VÍVOTT HARC ÉLÉN politikai pártok alakítottak kormányt, hogy ezek a pártok „munkáspártnak“ nevezik-e magukat, vagy pedig nyíltan védelmezik a nagytőke érdekeit. LENINI ÉRTELEMBEN Az Októberi Forradalom negyedik évfordulója alkalmából írott művében Lenin rámutatott, hogy a burzsoá demokratikus forradalmak sohasem teremthették meg az igazi demokráciát, a többség demokráciáját. E forradalmak vezetői csak ígérgették a nemzeteknek, hogy megszabadítják az emberiséget a középkori privilégiumoktól. ígéretüket nem válthatták be, mert a , .szent magántulajdon iránti tisztelet“ akadályozta őket ebben, A proletárforradalom ilyen ,.tiszteletet“ nem ismer. Hangsúlyozta továbbá, hogy a szovjet rendszer a demokratizmus maximumát nyújtja a munkásoknak és a parasztoknak, ami viszont egyet jelent a burzsoá demokrácia elvetésével és a világtörténelem új típusú demokráciájának, a proletárdemokráciának, azaz a proletárdiktatúrának a megteremtésével. Napjainkban a tőkés társadalmi gyakorlat szintén alátámasztja azt a lenini megállapítást, mely szerint a burzsoá demokrácia - bár történelmi előrelépést jelent a középkorhoz viszonyítva - mindig is korlátozott, hamis és álszent demokrácia marad: paradicsom a gazdagok, viszont kelepce, hazugság a kizsákmányoltak számára. Miért válhattak a reális szocializmus országai a világfejlődés meghatározó tényezőivé, s miért lett a szocialista közösség az imperialista támadások fő céltáblája? A választ Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára a reális szocializmus kérdéseiről 1978-ban Szófiában megrendezett nemzetközi konferencián négy pontban foglalta össze. Azért, mert a reális szocializmus- a béke legfontosabb biztosítéka, szembehelyezkedik az imperializmus agresszív, népellenes politikájával;- garantálja a dolgozó nép szabadságát, jogait, a demokráciát a tömegeknek;- hatással van az egész világon észlelhető társadalmi átalakulások folyamatára, határozottan támogatja a nemzeti felszabadító erőket;- internacionalista, az összes hatadó erők egyesítését célzó politikát folytat. A fejlődés realitásait figyelembe véve nem véletlenül helyezte a szovjet politikus az első helyre a békéért vívott harcot, utána rögtön a demokráciát említve. Ugyanis teljesen egyértelmű: hiába szavalnak a burzsoá politikusok a tömegeknek a demokráciáról akkor, amikor a katonai kiadások szüntelen növelésével, az atomeszközök felhalmozásával közvetlen veszély fenyegeti a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot. Ugyan mennyiben lehet demokratikus az a rendszer, amely a többség - pontosabban fogalmazva az emberiség - számára megteremtette és állandóan fokozza az atomhalállal való fenyegetést. A békeharc ezért elválaszthatatlan a lenini értelemben vett demokráciáért (a többségnek szóló demokráciáért, a szociális igazságosságért) folytatott harctól. Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára is: Mivel az amerikai imperializmus és a fejlett szocialista országok két szélsőséges ellentétet alkotnak, a szocializmus különleges, a maga nemében egyedüli veszélyt jelent az amerikai imperializmus számára. A szocializmus a háborús politikára, az imperialista agresszióra, a gazdasági világuralomra, az atomenergiával visszaélni szándékozó politikára nézve jelent veszélyt... Mindig az embert kell látnunk, amikor a szocialista demokráciáról beszélünk. Erre figyelmeztetett Konsz- tantyin Csernyenko az SZKP KB múlt évi júniusi ülésén. Szavai szerint a forradalmi harcokban, alkotó munkában érlelődött és megacélozódott szovjet emberre az aktív állampolgári magatartás, az állami és közügyek megoldásában való érdekeltség, a munkafeladatok iránti alkotó viszony jellemző. Mint mondotta, az új ember nem csak egy távoli eszménykép, hanem napjaink realitása is. Mi tehát a szocialista demokrácia lényege? A kérdést nem lehet egyetlen rövid definícióval megválaszolni. Mindenekelőtt a munkásosztály és a többi dolgozó hatalmát értjük alatta. Továbbá olyan alkotmányosan is rögzített jogrendet, amely garantálja a dolgozók részvételét a társadalom politikai és gazdasági életének irányításában. A szocialista demokrácia alapját az adja meg, hogy az egyén és a társadalom alapvető, leglényegesebb érdekei szervesen összefonódnak. És ebben rejlik a szocialista demokrácia fejlesztésének célja: az alapvető érdekeknek ezt az azonosságát, összefonódását szüntelenül mélyíteni, s folyamatosan megoldani a különböző, már nem antagonisztikus érdekek között jelentkező átmeneti ellentmondásokat. Továbbá nem megengedni, hogy az egyén visszaélhessen jogaival, de arra is ügyelni kell, hogy az államhatalmi szervek tevékenységükkel ne sérthessék az egyén jogait. ÁLLANDÓ FELADAT A szocialista demokrácia fejlesztése állandó feladat. Ismét a már említett szófiai tanácskozásra kell hivatkozni, ahol Borisz Ponomarjov rendkívül találóan állapította meg: A szocialista demokrácia növekvő, fejlődő demokrácia. A társadalom fejlődésében felmerülő nehézségeket a bírálat és önbírálat segítségével győzi le. S ebben a folyamatban vezető szerepe van a kommunista pártnak, hiszen a párt a nép szerves részét képezi, nemcsak a munkásosztály, hanem a többi dolgozó érdekeit is képviseli, a társadalom legöntuda- tosabb tagjait tömöríti, s végül, de nem utolsósorban: mert mindennemű tevékenységének kiindulási alapja a tudományos, marxista-leninista elmélet. A szocialista közösség testvérpártjainak alapvető törekvése, hogy ezeket az elveket megtöltsék élettel. Ehhez a Szovjetunió szolgáltat példát, ahol a többség hatalma (a proletárdiktatúra) már össznépi hatalomba nőtt át. Hangsúlyozni kell azonban: a szocialista demokrácia elmélyítése végeredményben szintén a gazdasági előrehaladás függvénye. A termelési feladatok teljesítése és a szocialista demokrácia fejlesztése, a dolgozók fokozott bevonása a gazdasági és politikai ügyek irányításába - mindez elválaszthatatlan egységet alkot. A szovjet pártvezetés nem véletlenül kapcsolta össze a szocialista demokrácia és a munkafegyelem kérdését. A szocialista építés tapasztalatai igazolják: minél bonyolultabb gazdasági feladatok állnak a társadalom előtt, annál sürgetőbben jelentkezik a követelmény, hogy a megoldásba a társadalom minden tagja bekapcsolódjék. Ez viszont csak az emberek öntudatosságának elmélyítésével érhető el. Arra van szükség, hogy az emberek megértsék, s ne csak értsék, hanem magukévá is tegyék a párt politikáját, céljait. Ez pedig akkor érhető el, ha nemcsak a megvalósítás folyamatában számítunk rájuk, hanem már a tervek előkészítésében és az irányítás folyamatában is garantálni kell részvételüket. A JÓ GAZDA MÓDJÁRA Nem mindegy, hogy valaminek a tulajdonosai vagy pedig a jó gazdái is vagyunk. A Szovjetunióban a munkakollektívákról elfogadott törvény éppen azt a célt követi, hogy e kollektívák minden tagja az ország igazi gazdájává váljék. S éppen ebben rejlik a fejlett szocialista társadalomban a demokrácia minőségileg magasabb szintje - amilyenről a burzsoá társadalmi rendszerben még csak álmodni sem lehet. E törvény óriási társadalmi hátterét jól érzékelteti az a tény például, hogy a Szovjetunióban jelenleg mintegy 2,5 millió munkakollektívát tartanak számon. A szocialista demokrácia tehát magában hordozza a kollektív szellemet, és az önigazgatás bizonyos fokát is feltételezi. Azonban nem valósítható meg, nem fejleszthető a demokratikus centralizmus elveinek szigorú megtartása, a jogok és kötelességek egysége nélkül. Jurij Andropov a Marx-évforduló kapcsán írt cikkében azt hangsúlyozta, hogy a dolgozók kollektív jogainak és kötelességeinek érvényesítése a társadalom fejlődésének egyik legfontosabb mozgatóereje, emellett azonban nem mellőzhetők az egyéni érdekek. Arra is figyelmeztet, hogy a kommunista párt mindenek fölébe helyezi a nép érdekeit, a társadalmi érdekeket. Ezzel egyben rávilágított a szocialista és a polgári demokrácia céljai közötti alapvető különbségre, ez utóbbi ugyanis - nyílt vagy burkolt formában - mindig is csupán a társadalom elenyészően kisebb részének az érdekeit tudta (és akarta) védelmezni. A MOZGALOM EGYSÉGÉÉRT Hangsúlyoztuk már, hogy a szocialista országok sikerei jelentős hatással vannak a világ más haladó erőinek harcára is. A szocializmus már számtalanszor bizonyította előnyeit azzal, hogy sikeresen meg tudja oldani azokat a problémákat, amelyekre a tőkés világ napjainkban nem talál orvosságot. Szinte vég nélkül lehetne sorolni az olyan tényeket, mint a létbiztonság, a lakáspolitika és nyugdíjbiztosítás, a család- és gyermekvédelem, az egészségügy és iskolapolitika, a női egyenjogúság kérdése stb. S mindezzel szemben a kapitalista világban tapasztalható munkanélküliség, a létbizonytalanság érzetéből fakadó olyan társadalmi gondok, mint pl. a rohamosan növekvő bűnözés, kábítószerfogyasztás, faji megkülönböztetés stb. Demokratikus elveink kifelé is érvényesek. Például a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink az egyenjogúságra, a kölcsönös előnyökre épülnek. A gazdasági együttműködés fejében sohasem kívántunk politikai engedményeket, mint ahogy az imperializmus részéről ez általános gyakorlattá vált. S nem túlzás állítani: a reális szocializmus országai materiálisán is támogatják a fejlett kapitalista országok munkásosztályának harcát azzal, hogy a két társadalmi rendszer közötti gazdasági együttműködés fejlesztését szorgalmazzák. A szocialista országok megrendelései százezreknek biztosítanak munkaalkalmat a kapitalista országokban. A szocialista országok gazdasági, politikai és katonai erejük, demokratikus vívmányaik révén objektiven kerültek a békéért és társadalmi haladásért folytatott világméretű küzdelem élére. A reális szocializmus létezése egyben az ellenforradalom exportálását célzó imperialista törekvések elé is gátat szab. A szófiai tanácskozáson arra is rámutattak: a Szovjetunió és szövetségesei nélkül az imperialisták már régen leszámoltak volna - mégpedig erőszakos, katonai-rendőri módszerekkel - a kommunista és munkásmozgalommal saját országaikban, hogy ilyen „egyszerű“ módon biztosítsanak maguknak szabad kezet. Itt ismét a proletár internacionalizmus jelentőségét kell kiemelni, újfent hangoztatva a követelményt, hogy a nemzetközi béke- és osztályharc szempontjából égetően fontos az egész kommunista és munkásmozgalom eszmei és akcióegységének erősítése. Hiszen a reális szocializmus országainak sikerei a tőkés országok munkásainak pozícióit is erősítik. Ezt érzékeltette Vasil Biíak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, aki a szófiai konferencián a csehszlovák küldöttséget vezette, mikor rámutatott: Rendkívül aggasztó az a tény, hogy egyes testvérpártok a társadalom forradalmi átépítésének alapvető elveit kihagyják programjaikból, hogy még a proletár internacionalizmus elvéről is lemondanak. A kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai találkozóján Leonyid Brezsnyev, méltatva a proletár internacionalizmus jelentőségét, azt emelte ki, hogy a kommunisták erős fegyverrel rendelkeznek az egységért folytatott küzdelemben, s e fegyver segítségével a munkások már számos összecsapásban kivívták a győzelmet. Az imperialisták is jól ismerik a nemzetközi munkásszolidaritás erejét. Ezért hirdetik a szocializmus, a forradalmi mozgalom erőivel szemben a nacionalizmust, így akarják szétforgácsolni, megosztani a kommunista mozgalmat. MALINÁK ISTVÁN 984. XI. 16.
