Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-16 / 46. szám

A kommunista mártír emléktáblája Emlékezés Leczó Mihály kommunista mártírra SZABADSÁGUNK HAJNALÁN mmmn™ m W11 II ii il __)LjU uUüVA LjLj Ke resem az épületet, de hiába. Lebon­tották, mielőtt összedűlt volna. Csupán emléktábla jelzi, hol állt Királyhelmec (Královsky Chlmec) közepén az a szabó­műhely, amelyben Leczó Mihály és tár­sai: Bodnár Lajos, Pikor László nemcsak ruhákat varrtak, hanem politizáltak is, emberi tudatot is formáltak. A kis műhely ugyanúgy emlékezetem­ben él, mint Leczó Mihály és azok, akik odajártak, ott találkozgattak. Gyermek­ésszel nem tudtam felfogni, mi történik ott, amikor - mint Miska bácsi alkalmi „beszerzője“, a kívánt cigarettával, vagy más áruval visszatérve - láttam: jöttek- mentek az emberek. Többségük ruhát se próbált, vagy ha igen, mindig ugyanazt a félkész zakót vette fel. Rövid, higgadt Leczó Mihály (Molnár János felvételei) beszélgetés után a „kuncsaft“ távozott, belső zsebében papírkötegekkel. Mindezekre, a számomra akkor még bonyolult, érthetetlen eseményekre - többek között arra, hogy a „próbazakó“ sohasem készült el, s a papírkötegekben röplapok voltak - csak később, sok-sok év után kaptam magyarázatot, az egyik élő tanútól. Leczó Mihály volt segédjétől, Pikor László elvtárstól. A tízgyermekes Pikor család Laci fia az első világháború kitörése előtt két évvel született Kíráíyhelmecen. Apját jó­formán nem is ismerte, mert negyeves volt, amikor a családfő meghalt. A felcse­peredett Pikor gyerek ötödik osztályos korában kikerült az iskola padjaiból, nap­számosként kapálta, kötözgette a pre­montrei rend helmeci szőlőjét. Korán 1 megismerkedett a kizsákmányolással és következményeivel. Elhatározta: szak­mát tanul. A szabóságot választotta. Egy szerény szabómühelyben, Leczó Mihály mesternél kezdett barátkozni a szak­mával. A készruhákat hazaszállító inasnak al­kalma nyílt betekintést nyerni a jobbmódú családok életébe, s különbséget tenni azok és a nincstelenek életmódja közt. Kezdte felismerni, hol a helye, s 1929- ben tagja lett az ifjúmunkás szervezet­nek. Mesterétől, Leczó Mihálytól gyakran hallotta, kik azok, akik a dolgozók jogai­ért, a kizsákmányolás ellen harcoltak. Tudatosította, hogy ennek az osztály­harcnak szervezője, irányítója a kommu­nista párt. Pikor László szabósegéd 1933-ban tagja lett a CSKP-nak, akkori, 51 063 számú tagsági igazolványát sikerült a mai napig megőriznie. Ezután nemcsak a szakmában, hanem a politikai életben is Leczó Mihály segédje, aki később a kerületi pártbizottság megbízottjaként továbbította a feladatokat a helmeci és EBBŐL A HÁZBÓL TERJESZTETTE ’ LECZÓ MIHÁLY I ÉVEKEKÁT aZOKaT AZ ESZMÉKET | MEÜTKNEOUDAjLJU JUTTATÁSÁT j életcéljául tűzte ki es hősiese: I : # . I VISELTE EL ÉRTÜNK A MABTIROMSaí, I MINDEN KINSZ@NV'EOÉSÉI % % bodrogközi pártsejtek felé. Ebben Pikor elvtárs is fontos szerepet játszott. 1938-ban, a mozgósítás idején, a haza védelmére szervezték a kommunistákat, de bekövetkezett az, amit a történelem­Pikor László bői jól ismerünk. Szétdarabolódott az ország, Horthy pribékjei üldözték azokat, akik a dolgozó nép érdekében szóltak, cselekedtek. Leczó Mihály illegalitásba vonult. Csak a legjobb barátok, a kommunisták tudták, hogy a helmeci „körzeti pártközpont“ székhelye az egyik szőlőhegyi borház lett. Itt élt Leczó Mihály. Pikor László és a vidéki pártsejteket vezető több kommu­nista: Csarnakovics Mihály, Zétényből, Zsigmond József, Bajusz József, Varga Ferenc Leleszről, Mátyás István Szentes­ről és a többi elvtárs, mint szőlőmunkás, kapákkal és egyéb munkaszerszámokkal látogattak a helmeci szőlőhegyre, hogy megtárgyalják a tennivalókat. Amikor a szovjet hadsereg visszavo­nulásra kényszerítette a német fasisztá­kat, a helmeci és környékbeli kommunis­ták, fegyveres harcot szerveztek a néme­tek ellen. Felhívásukra az erdőben bujká­ló, csapattestüket elhagyó magyar kato­nák is melléjük álltak. Elkészült a pontos támadási terv, ele­gendő fegyver és lőszer is rendelke­zésre állt. Sajnos, a kivitelezés elma­radt. Egy hadnagy, a magyar hadsereg kémelhárító tisztje - akit Leczó Mihályra „állítottak“ - meghiúsította. Leczó Mihályt, az ellenállási mozga­lom vezetőjét, röviddel a felszabadító vörös hadsereg megérkezése előtt, letar­tóztatták. A helmeci csendőrlaktanyában vallatták, kínozták, majd Révleányvárra, a jelenlegi Magyar Népköztársaság terü­letére hurcolták. Pikor elvtárs szeme könnyben úszik, amikor példaképéről, Leczó Mihályról be­szél. - Hiába kínozták, vallatták, meste­rem senkit sem árult el, becsületes kom­munistaként halt meg. A tehetetlenül dü­höngő fasiszták kimondták az ítéletet: ,.Kivégezni!“ Sajnos, erre valóban sor került. Hogyan? Azt a révleányvári major la­kói elevenítették fel. Az agyongyötört Leczó Mihályt, egy főhadnagy parancsnoksága alatt álló ka­tonák kis csoportja vezette ki hajnalban a mezőre. „No, engedjétek - szólt a főhadnagy -, hadd menjen a vörös testvérei felé, a front irányába.“ Leczó Mihály sejtette, mi következik. Lassan lépkedve haladt a megjelölt irányba. Nem jutott messzire. A főhad­nagy szótlanul intett és az ítéletvégrehaj­tó őrmester kezében felropogott a gép­pisztoly. Hét találat érte Leczó Mihályt. Az őrmester levette áldozata szőrmellényét, majd egy hátrahagyott gépfegyverfé­szekbe ásatta a tetemet... A felszabadulást követően Pikor Lász­ló elhatározta, felkutatja és hazahozza mesterének holttestét. 1945. május 2-án, a révleányváriak segítségével megtalálta azt a helyet, ahova elhantolták. Elintézte a szállítási engedélyt és Orosz Berti, Mokri Laci, valamint testvérbátyja, Leczó István kísé­retében, Freiedmann Lajos stráfszekéren hazaszállították, és hős kommunistának járó tiszteletadás közepette helyezték örök nyugalomra, a helmeci temetőben. Leczó Mihályról Helmecen utcát ne­veztek el. Emléke örökké él a város és Bodrogköz kommunistáinak szívében. KULIK GELLÉRT AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT KAPCSOLATA A FIATALOK NEVELÉSÉBEN A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás pártszervei és alapszerveze­tei egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a pártoktatás színvonalának és hatékony­ságának növeléséért. Megfelelő módon tükröződik ez a párt tagjainak és tagje­löltjeinek mindennapi tevékenységében, a politikai és munkaaktivitásban. A járás­ban a pártoktatás különböző formáiban több mint hétezer kommunista és csak­nem ezer pártonkívüli vesz részt. A gazdasági propaganda és az agitáció problémaköre mellett megkülönböztetett figyelmet szentelnek a munkásosztály forradalmi útjának megismertetésére, ál­talában az ifjú kommunisták és a tagjelöl­tek képzésére. A jelöltek a felkészítés időszakában megismerkednek a társadal­mi fejlődéssel, annak törvényszerűségei­vel, a létező szocializmus értékeivel és előnyeivel, valamint a szocialista életfor­ma és életmód kérdéseivel. A hallgatók­nak általában módjukban áll a tanultak és az életben tapasztaltak összehasonlításá­ra. Már az ötnapos, úgynevezett politikai ismeretekbe való bevezetés előadássoro­zata is nagy hatással van a fiatal kommu­nistákra. Az ifjú kommunisták iskolájá­nak egyes alakulataiban a legtapasztal­tabb lektorok tartják az előadásokat, s az elméleti oktatást szintén összekapcsolják a gyakorlati kérdésekkel. Az újfajta meg­közelítésmód terén kitűnő munkát végez­nek a járási pártbizottság mellett működő politikai nevelés házának lektorai, s nem lehet panasz a sokoldalúan képzett szak­előadók munkájára a safárikovói és a ri­maszombati városi pártbizottságok cso­portjainak lektoraira, a safárikovói ruha­gyárba hnúsfai vegyiművek, a rimaszom­bati Építőipari Vállalat és a Hrnc. Zalu- zany-i Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz előadóira sem. A tagjelöltek nevelése terén persze hiányosságok is akadnak. Néhány tanuló- csoportban nem kielégítő a hallgatók akti­vitása, nem mindenütt fordítanak kellő figyelmet az egyéni képzésre és tanulásra, s egy-két csoportban kifogásolható a hall­gatók viszonya az előadásokhoz, és a sze­mináriumokhoz. Az érintett alapszerve­zetek pártbizottsági gyűlésein ugyan fog­lalkoztak a jelzett fogyatékosságokkal, de kedvező fordulat nem mindenütt tapasz­talható. Azokban az alakulatokban, ame­lyekben az előadók úgynevezett aktivizá­ló oktatási módszereket alkalmaznak, s a hallgatókat aktív közreműködésre, az időszerű pártdokumentumok és a marxiz- mus-leninizmus klasszikusainak tanulmá­nyozására serkentik, az eredmények igen jók. Igazán ott hatásos a nevelői munka, ahol a kérdéseket alaposan, teljes nyílt­sággal beszélik meg, s ahol többféle né­zet, vélemény alakul ki egy-egy megvita­tott kérdésről. Ilyen termékeny vitákra gyakorta kerül sor a Safárikovói pártbi­zottság alakulataiban, s egy-egy felvetett probléma többirányú megközelítése ta­pasztalható a rimaszombati konzervgyár tagjelöltjeinek és ifjú kommunistáinak pártoktatásában is. A megfelelő szintű viták, a különböző kezdeményezések, javaslatok nagyban elősegítették a munkahelyi problémák megoldását is. A tagjelöltek és az ifjú kommunisták érdeklődése mindinkább a tudomány és a műszaki forradalom vívmányaira irányul. Több esetben saját munkaterületükre, munkahelyükre szűkí­tették le a témát, ami nem káros, sőt kedvező jelenség. A technika új vívmá­nyainak bevezetését, mindennapi munká­jukban való alkalmazását nagyon fontos­nak tartják, csakúgy mint az újítói és feltalálói mozgalom felkarolását. E téren rámutattak a fejlődést gátló, bürokratikus előírásokra, a hivataloskodásra, s nem egy esetben a gazdasági vezetésben ta­pasztalható egészségtelen szemléletre is. A konfekcióiparban (safárikovói ruha­gyár, tisoveci és klenoveci Zornica) dol­gozó fiatalok körében hasznos vita folyik a hatékonyság, a minőség és a divat kérdéseiről is. Sok fiatal rámutatott az alapanyag és az energiatakarékosság újabb lehetőségeire, továbbá a már alkal­mazott differenciált bérezés kiszélesítésé­nek szükségességére. A párttagok több mint 35, a tagjelöltek 13 százaléka vesz részt A fejlett szocialis­ta társadalom építésének időszerű kérdé­seivel foglalkozó előadásokon. A párt­oktatás terve e tekintetben is módot nyújt az elmélet és a gyakorlat összekapcsolá­sára, a konkrét helyi feladatok és problé­mák megvitatására. A fiatalok aktivitása ebben a képzési formában is szembetűnő. A sok jó példa mellett persze akadnak kedvezőtlen tapasztalatok is. Számos esetben volt a múltban példa arra, hogy egyes szervezetekben összekapcsolták a pártoktatást a pártgyűléssel, sőt a ter­melési értekezletekkel. Az előadások és a beszélgetések időtartamának lerövidí­tésére is volt példa, főként ott, ahol sok a bejáró dolgozó. A néhány kedvezőtlen jelenség ellené­re az utóbbi időkben sokat javult a fiatal kommunisták, tagjelöltek és a fiatal pár- tonkívüliek politikai nevelése, s ez a fo­lyamat remélhetőleg a jelenlegi pártokta­tási évben sem törik meg. H . A hatékonyság irányában ÚJ szú 1984. XI. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom