Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-09 / 45. szám
történt. Az egyik kán- y öregember meg egy Volt nekik hét szőke fehér kecskéjük. A lá- k a kecskéket, amelyek vencei voltak, öregember fekete jurtá- /agolt a kán. Meglátta nyt a hét fehér kecskéje gurult. Rákiáltott az re, hogy mered a kecs- nen legeltetni? Ez a fü bájaimé! Itt ne lássam éidet! Megértetted?- könyörgött az öreg- usztíts el engem! Ezek piálják a családomat, vesznénk... a családodhoz?! - bó- Ezek az én földjeim, és fognak itt legelni! t az öreg, könyörgött e, hogy ne kergesse el ledje meg, hogy a rétje- ek. in rajtunk, nagyságos Dn meg minket, urunk! I nem gondoskodik ró- más törődne velünk, ehúzta a szemét. Korújával rajzolt az öreg ett egy, hét jurta nagymondta megvetően -, ;ozom ezt a földet. De arasznyival is túlléped icsúzol árva fejedtől! arkantyúzta a lovát, és őt kavarva maga után, reg a hét szőke lányá- fehér kecskét legeltet- ta őket. kecskéink még nem dd legeljenek tovább, n lesz elég tejünk... jgidősebb lány az ap- Engedelmeskednünk kell a kán parancsának ^ sóhajtott az öreg.- A kán adott nekünk egy, hét jurta nagyságú földet. Ám azon sem ti, sem a kecskéitek nem férhetnek el. Meg kell válnunk tőlük.- Apánk, azt szokták mondani, hogy az ég, amely megteremtette az embert, előteremti neki a táplálékot is. Ne lógassa a fejét - nyugtatgatta legkisebb lánya. Lányai szava hallatán az öreg melegséget érzett a szíve táján, és bánatának súlya a felére csökkent. Kora hajnaltól késő estig megállás nélkül dolgozik a hét szőke lány a hét jurta nagyságú földön. Hárman kutat ásnak. Hárman a földet szántják. Egy a magot szórja a földbe. „Mit csinálnak ott a lányaim?“- gondolta az öreg, és kinézett nyomorúságos jurtájából. Kinézett és meghökkent. Uram-te- remtöm! Térdre esett az öreg, és ijedten suttogta lányainak:- Micsoda vétek!... Megsértettétek a földanyát! Megharagszik ránk a Burhan-Baksi... Nem lesz békességünk a másvilágon... A hét szőke lány megnyugtatta apját és visszaküldte a jurtába. Maguk pedig még szorgalmasabban folytatták a munkát. Hét nap elmúltával a lányok szólították szüleiket. Az öregember és az öregasszony kiléptek a fekete jurtából, és nem hittek a szemüknek! Az első jurtányi területen napraforgó és kukorica mosolyog, s vidáman incselkedik a nappal; a másodikon búza és rozs ring sárga hullámokban; a harmadikon finom illattal töltve meg a levegőt tulipánok és lótuszvirágok bontották ki szirmaikat; a negyediken szökőkútként csobog a tej és vaj; az ötödiken drágakövek csillognak; a hatodikon gyapjú, vászon, selyem tűn- > dököl a legkülönbözőbb színekben, a hetediken pedig hét fehér kecske legel a zöld füvön és forrásvízzel oltja szomját, pajkosan hancúrozva jóllakott elégedettségében. E sok csoda közepén egy arany kút emelkedik.- Ó, szőke lányaim! - kiáltott föl az ámuldozó öreg. - Miféle isten teremtette mindezt?- Ez nem Burhan isten teremtménye - feleli a legidősebb lánya.- Hát akkor ki csinálta? - értetlenkedik az öreg.- A munka - magyarázta a második lány.- A kezünk - mondja a harmadik.-Az eszünk - mosolyog a negyedik.- Az akaratunk - teszi hozzá az ötödik.- A természet - jegyzi meg a hatodik.- A föld és a víz - fejezi be a legkisebb lány. Attól fogva a hét jurta nagyságú földre gazdagság és boldogság költözött. Meghallotta ezt a kán. Gyorslábú lován odavágtatott. Bozontos szemöldökét összevonva megkérdezte az öreget:- Mondd meg nekem, öreg, miért csökken az én gazdagságom, amikor a tiéd növekszik? Hiszen birtokaim végét nem látja a szem. A te gazdagságod meg hét jurtányi földön is elfér?- Kán uram - felelte az öreg a lényeg nem a méretekben van. Hanem abban, hogy az élet forrásának megvan a maga titka.- Miféle titka, beszélj! - rivallt rá a kán.- Kérdezze meg a lányaimat - válaszolta az öreg, és hét szőke lányára mutatott. A lányok összekacsintottak és kórusban felelték:- Ha meg akarja tudni az élet és a föld titkát, akkor előbb legyen kérges a tenyere! Kalmükből fordította ZAHEMSZKY LÁSZLÓ NIEL HEVIER JÓZSEF gén ;szú neve van it csak kevesen tudnak megjegyezni hát józsefnek hívjuk őt r neki a sörünk aját nyelvünkön beszélgetünk vele nap hazamegy colni hív a hazám mondja és én először tudatosítom hogy legyél bárhol hazaszólíthat téged a hazád tudom hogy nem ölik meg őt mivel őt nem ölhetik meg de lesznek akik elesnek TÓTH LÁSZLÓ.fordítása I* NÉMETH ISTVÁN * Hallgatom a madarakat. Sajnálom, hogy nem ismerem őket, vagy csak nagyon keveset ismerek. Tudom, hogy amelyik ott kopácsol azon a nagy szilfán, harkály. Milyen buzgón dolgozik. Szentül hiszi, hogy éles csőrével kivájja azt a helyet, ahol a kéreg alatt féreg rejtőzik. Ki is vájja. A harkály nem dolgozik hiába. Es a szarkák? Ezeket már nemcsak csörgő hangjukról ismerem fel, hanem a tollúkról is. Alig várják, hogy megsza- lonnázzak a kispadon a mandulafa alatt, máris ott vannak, kíváncsiak, hagytam-e nekik valamit. Ingyenélők. Ritka ajándék itt kint, ha megszólal egy pinty. Ha erre téved, kivárja a teljes csendet, és akkor szólal meg. De nem olyan részegen és mámorosán, mint például a pacsirta, hanem mintha maga is azt vallaná, hogy a kevesebb néha többet mond. Nemcsak azért tudatos művész. Főképp azért, mert megfelelő időben szólal meg. Akkor, amikor minden madár hallgat, és már nagyon szomjazunk a szóra. El tudok képzelni ebben a világban olyan rendet is, olyan önfegyelmet, olyan fokú udvariasságot és előzékenységet, hogy amikor a kis pinty készül füttyenteni, a többiek előre elhallgatnak. (Nagyobb csend csak akkor támad, ha elhúz fönt egy szuperszonikus repülőgép. Utána percekig nem mernek megszólalni a madarak.) A finomabb hangúak általában akkor szólalnak meg, amikor a többiek, a tocsogók elhallgatnak. A harkály erre a félper- cecskére abbahagyja a kopogást. Durva, riasztó hanggal röppennek föl a foglyok. Mintha rémületében egy nagy madárfészek emelkedne a magasba. Róka, hegyi vándor vagy nyúl riasztotta fel őket? Olyan a jajveszékelésük, mint a lángokban álló házukat sirató özvegyeké. Említettem, hogy alig ismerek néhány madarat. Némelyiket csak a hangjáról. Itthon kell utánanéznem például a pintynek is. Hogy milyen a tollazata, milyen a természete. Boldogabb lennék, ha legalább azokat a madarakat ismerném, amelyeknek a hangját hallom, vagy röptét látom, amikor kint vagyok köztük? Avagy jobb lenne, ha maradék érdeklődésemet a madarak helyett a repülőgépek felé irányítanám? Ezek népesítik be egünket. Lassan jobban elszaporodnak, mint a madarak. A madarak mintha máris fontolóra vették volna: érdemes még énekelni? Holnap örülni fogunk már egy veréb- csiripelésnek is. íbá Látom, tyúkot vágnak ebédre. Az áldozat összekötött lábbal a konyhába nyíló erkélyajtóban ül, megszámlált perceihez képest csaknem vidáman. Meglett, de még nagyon kíváncsi asszonyság. Szemmel látható érdeklődéssel ismerkedik új környezetével. De nincs megille- tödve, s ami még érthetetlenebb számomra - gúzsba kötve sincs elcsüggedve. A fejét hetykén tartja, vérvörös, gyógyuló sebektől pöttyözött taréja kapatosán félrecsapva. Most hatódom meg először. Alighanem valamelyik türelmetlen, tapasztalatlan kiskakas sebezhette ki taraját, szerelmi buzgólkodásban. Amikor még ez a gyanútlan pára valahol a szemétdomb környékén kapirgált. Most itt csücsül a konyha küszöbén, ki akarok lépni mellette az erkélyre, barátságosan rámkárál, leguggolok elébe, gombszeméból megin- dítotó bizalom sugárzik. A hátam mögött már fenik a kést a nagyvájdling peremén. Sunyin kisurranok a konyhából. De a szobából is jól hallom a kétségbeesett szárnycsapkodást, s míg ezeket a sorokat papírra vetem, vasárnapi ebédünk vére lassan elfolyik. hrlilmi Kertszomszédunk hangját hallom, a nyugalmazott tanárét:-A szőlőművelést meg kell tanulni, kérem, másképp nem terem itt babér.- De szőlő sem! - nevet a szomszédunk új szomszédja. Mintha egy felvágott nyelvű diák koty- tyantott volna bele megkezdett előadásába,; a tanár megszokta már, nem zavartatja magát:- Ötször kell megkapálni, nyolcnaponként permetezni, de minden nagyobb eső után azonnal és föltétlenül. Igen, a szőlőskert egész embert kíván. És a metszés! Minden fajtát másképp metszünk. Ha pedig egy szemen jelentkezik a lisztharmat, azonnal rohanunk kénporért, itt nem lehet, kérem, tétovázni. Mert a szőlő, mint tudjuk, az egyik legősibb kultúrnövényünk. Már ezért is megérdemli, hogy... Es mondja, mondja, tanárosan. Egyébként valóban mindent tud a szőlőről. Ismer minden szőlőfajtát, messziről fölismer minden szőlőbetegséget. És megragad minden alkalmat, hogy kertszomszédainak átadja hatalmas tudásának legalább egy részét. A gyakorlati dolgokkal is abszolút tisztában van. Pontosan tudja, mikor mit kell a szölőskertben végezni. De a kapa kifordul a kezéből, a legjobb metszőollóval is csak nyiszálja, roncsolja a szőlőt, a legegyszerűbb permetezőt se tudja kezelni. így aztán, ha terem szőlője, csak véletlenül terem, a kertje pedig olyan mint a földúlt csatatér. Ahányszor csak elhaladok mellette, mindig gazdájának szavajá- rása jut eszembe: a szőlóskert, kérem, egész embert követel! Lehetetlen, hogy ezt észre ne vegye. De akkor mit gondolhat magában? Semmit. Mert nem veszi észre, hogy nem következetes. Mindnyájunk talán legsebezhetőbb pontja. * Vajdasági magyar író-újságíró • áz utolsó Horn i most, hogy ott áll a régi a rozzant pad előtt, az gö virágai alatt. Valójá- j nem engedték ki oda, lésben álldogált a kerí- a pad túl magas volt kényelmesen ülhessen szerette megszürkült, itt fáját, és szerette a le- jvirágokat. Aztán ott sm hallatszott el addig a házból. Együtt laktak eg az ő szülei, és foly- jörlekedtek, duzzogtak nnak örült leginkább, ha róla. Nem szóltak rá, meg a ruháját, hogy ne at megint, és ne álljon san. /égében nyugalom volt. a padra, hátat fordított s figyelte a kerítésen gyákat, vagy megnyála- nyesre dörzsölt egy-egy szép, gömbölyű kavi- ;gy kincsestára is. A legit, döglött, zöld szárnyú utcán talált és be nem lintás zsebkendőt tarto- as tövében egy kiörege- or alatt. (te szokta meglátogatni, blakon, és ha ö felpislogott rá az ágyából, akkorát lobbant örömében, mint édesapja öngyújtója hajnalonként a sötét szobában. Egyedül őneki lobbant a csllag, senki más nem láthatta azt. Akárki felnézhetett az égre, észre sem vette, hogy van a csillagok között egy, amelyik nem olyan mozdulatlan, mint a többi, ide- oda hintázik, mintha el akarna szakadni az égtől és lelibegni Etelkához. Olyankor mindig felmosolygott rá az ágyából, örült a csillagának és tudta, hogyha egyedül lehetne kint a kertben, leszállna hozzá, bizonyosan. De hát nem engedték ki estefelé. Le kellett feküdnie, még az ablakot is becsukták, csak az üvegen át figyelhette a csillagot. Az vándorolt az ablak egyik szögletéből a másikig, utoljára lobbant még egy kisebbet búcsúzóul, aztán eltűnt a fal mögött. A kutyát már vagy egy hete felkötötte a padlásra az egyik gerendához. Akkor teljesen világos volt előtte, miért teszi, adott neki vizet, meg ételt is, de azóta elfelejtette, mi oka volt felvinni. Az imént hallotta, hogy vonyít, akkor fel akart ébredni és eloldani a gerendától. Forgolódott a párnán, feketére festett kevéske haja az arcába ragadt. Aztán elpihent a mennyezet felé fúrva hosszú, hegyes orrát, sőt, mintha mosolygott volna is kicsit. Azt álmodta, hogy a régi kert végében áll, a pad előtt, és a kert olyan hatalmas, mint kiskorában. A pusz- pángbokrok nagyra nőttek, és nem süt a nap, este van. A ház eltűnt a kert homályos másik felében, a ház nem is kell neki. Nem, jobb, ha nincs. De ott van a pad meg az akácvirágok is megint, és a kincsek az öreg ribizli- bokrok alatt. Este van. Felnéz az égre, és megpillantja a csillagot. Akkorát lobban, mint édesapja öngyújtója szokott hajnalonta, a vekker nyik- kanása után. A vekker éppen csak megnyikkant, apa nyomban rátenyerelt, és elhallgattatta. Kislány volt megint, a pad túl magas ahhoz, hogy kényelmesen üljön rajta. Nézte a csillagot. Most végre, egyetlenegyszer kettesben volt vele. Felemelte nyitott tenyerét, belesimult a hűvösödó este. Úgy tartotta maga előtt a kezét, mintha kenyeret kérne. És a csillag lebegni kezdett, hintázott fel-alá, látszott, hogy erőnek erejével el akar szakadni a fekete égtől. Egyre nagyobbakat lengett, ö tágra nyitott szemmel figyelte. Aztán egyszer csak bekövetkezett! A csillag leszakadt az égről! Szállt, szállt lefelé, nem nagyobbodott, mint gondolta volna, csak fényesebb lett, eavre fényesebb. Boldog sóhaj szállt fel a melléből, egy pillanatra le is hunyta a szemét. És akkor megérezte, hogy a csillag a nyitott tenyerébe száll. Annyi súlya volt csak, mint egy tollpihének, de ahogy rányitotta a szemét, majdnem megvakult a fényességtől. Lassan ráborította a másik tenyerét, és a fény fogságba esett. Eltűnt, sötét lett megint, amilyen azelőtt sohasem. A szomszédok azt beszélték, hogy különc, gonosz öregasszony volt. Amikor megtalálták, már egy napja holtan feküdt. Nem volt barátja, nem volt rokona sem, és az öreg ház padlásán csonttá apadva, erejét veszítve hevert a szörnyen vicsorgó kutya. Csoda, hogy életben maradt, kegyetlen módon egy gerendához kötözve, étlen-szomjan, ki tudja, miért és mióta...
