Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-26 / 43. szám

y ÉRTÉKES NYERSANYAG Sok ember szemében s a gépkocsivezetők sem képez­nek kivételt - a fáradt olajnak nincs értéke. Úgy is bánnak vele, kiöntik, ahová tudják. Arra nem is gondolnak, hogy egy liter olaj egy­millió liter vizet szennyez el, s ez­zel jelentős kárt okoznak. Pedig 1.8 tonna használt olajból egy ton­na kenőolajat lehet visszanyerni, ez 8 tonna kőolaj megtakarítását teszi lehetővé. S ez már népgaz­dasági szempontból is jelentős té­nyező. Három évvel ezelőtt rendelet született, hogy a nagybani fel­használók a vásárolt olajnak leg­alább 35 százalékát juttassák vissza fáradtolajként, regenerálás céljaira. Egy további intézkedés két évvel ezelőtt tovább szigorítot­ta az említett rendeletet. Mind­azok, akik nem tesznek eleget az érvényes előírásoknak, pönálét fi­zetnek. Ha figyelembe vesszük, hogy 1981 -ben az üzemanyagtöl­tő állomások csupán Szlovákiá­ban 108 ezer tonna olajat értéke­sítettek, láthatjuk, mily nagy jelen­tősége van az említett rendelet­nek. Az intézkedés óta a legtöbb üzemben az olaj felhasználásáról pontos nyilvántartást vezetnek, mint például a Csehszlovák Állami Autóközlekedési Vállalat toporőa- nyi üzeménél: ha észreveszik, hogy valamelyik jármű a megen­gedettnél több olajat fogyaszt, ja­vításra küldik. Hasonló eljárások tették lehetővé, hogy 1981-hez vi­szonyítva tavaly közel 8000 ton­nával csökkent az olaj fogyasz­tása. A Benzinolnak az idén 25 000 tonna fáradtolajat kell felvásárol­nia. Ezért olyan intézkedéseket hoztak, hogy az üzemanyagtöltő állomások kétharmadán a fáradt­olajat visszavásárolják a kisfo­gyasztóktól is literenként két koro­náért. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fáradtolaj visszavásárlásá­nak tervét az év első felében 102,4 százalékra teljesítették. Ér­deme van ebben több üzemnek, mint például a bratislavai Autóköz­lekedési Vállalatnak, amely terven felül 100 tonna fáradtolajat értéke­sített. Ez az arány a poprádi Tatra- matnál 19,3, a nagykürtösi (Vefky Krtíá) Agrostavnál 22,8 tonnát tett ki. Ebből is látni, hogy egyre töb­ben vannak, akik megértik, hogy a fáradtolajat nem hulladékként kell kezelni, hanem értékes nyers­anyagként, amellyel csökkenteni lehet kőolaj-behozatalunkat. A Benzinol mintegy háromezer gazdasági szerződést kötött a fá­radtolaj visszavásárlásáról. Mint már szó volt róla, vannak olyan üzemek, amelyek arra töreksze­nek, hogy minél több fáradtolaj kerüljön vissza regenerálásra. Olyanok is akadnak azonban, amelyek az érvényes rendelet ér­telmében nem tesznek eleget fel­adatuknak, ezért bírságot kell fi­zetniük. A ruzomberoki Gyapot- feldolgozó Vállalat 8,5, a zilinai Drevoindustria 24, a nagymegyeri (Calovo) Agrokomplex pedig 7,5 ezer koronát fizetett. Tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetekben - önhibájukón kívül - nincsenek megfelelően biz­tosítva a fáradtolaj visszavásárlá­sának a feltételei. A helyzeten sokat javíthatna, ha az autóklubok tagjai és a kisfo-' gyasztók is az eddiginél nagyobb mértékben értékesítenék a fáradt­olajat. Nem volna belőle nagy hasznuk, de • a társadalomnak igen. Egyrészt, mert a visszavásá­rolt fáradtolaj nem szennyezné a környezetet, másrészt a regene­rálás után újra fel lehet használni. A kisfogyasztók részére a legegy­szerűbb megoldás az lenne, ha az üzemanyagtöltő állomásokon ki lehetne cserélni az olajat. A fáradtolaj értékes nyers­anyag, éppen ezért ne a környe­zetet szennyezzük vele, hanem értékesítsük, ezzel is lehetővé té­ve a további felhasználását, -nj­hírek; ■ Róma az első helyet foglalja el azoknak az európai fővárosok­nak a listáján, ahol a legnagyobb a zajártalom. Ebben a legfőbb vét­kes a tömegközlekedés. A római utcákon a csúcsforgalmi órákban a zajszint megközelíti a 80 deci­belt, az aluljárókban és alagutak­ban pedig meghaladja a 90-et. Ez már több a megengedettnél. Egészségüggyel foglalkozó tudó­sok szerint az ilyen erősségű zaj károsítja az egészséget, és súlyos halláskárosodáshoz vezethet. A túl nagy zaj keletkezésének csökkentése végett a római iparo­soknak időszámításunk előtt 6 év­századdal tilos volt a város hatá­rán belül tevékenykedniük! Sőt, létezett egy olyan rendelet, mely megtiltotta kakasok tartását a vá­ros területén, nehogy kukorékolá­sukkal zavarják a polgárok nyu­galmát. ■ Kókuszdió-üzemanyaggal működnek egyes kísérleti városi autóbuszok Manilában. A kísérlet igen bíztató, s amennyiben bevá­lik, nagyobb mennyiségben gyárt­ják a Fülöp-szigeteken ezt az üzem­anyagot. Mint ismeretes, a világ egész kókuszdiótermésének negyvenöt százaléka a Fülöp-szi- getekről származik. ■ New York állam lett az Egye­sült Államok első állama, amely­ben szeptember végétől kötelező­vé teszik a biztonsági öv haszná­latát a gépjárművezetők és az elülső üléseken utazók számára. A tíz éven aluli gyermekeket, bár­milyen ülésen üljenek iS, kötelező biztonsági övvel rögzíteni. A vad és a gépjármű Minden nagyvad rendszerint a késő esti, éjszakai és a hajnali órákban mozog, ilyenkor vált ki a sűrűből, és útja néhány helyen keresztezheti a közutat. Ha az úton a gépjármű vezetője vaddal találkozik, ajánlatos az útviszonyoknak megfelelően fékezni, a fényszórókat tompítani vagy- megállás után - a világítást kikapcsolni. A szarvas - főként ilyenkor ősszel a bögés, üzekedés idején de más állat is többnyire csapatban jár, ezért az előbbi manővert akkor is ajánlatos a gépkocsivezetőnek végrehajtania, ha az első vad átugrott a kocsi előtt. A csapat többi tagja ugyanis követheti a vezérállatot. ' Ha az ütközés már elkerülhetetlen, a gépkocsivezető jobban teszi, ha nem kapkodja a kormányt, és nekimegy a vadnak - így elkerülheti a sokkal veszélyesebb árokba fordulást. A vadászok - a tapasztalatok szerint - a legtöbb helyen, egy-egy veszélyesebb útszakasz környékén többnyire gyérítik a vadállományt: etetéssel és egyéb módon igyekeznek a vadakat az úttól távolabbi területre koncentrálni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a gépjárműve­zető figyelmen kívül hagyhatja a vadveszélyt jelző táblákat! Ha viszont az összeütközés már megtörtént, a gépjármű vezetője köteles a legkö­zelebbi nemzeti bizottságon, a rendőrségen vagy a vadásztársaságnál a balesetet bejelenteni. Ha ezt elmulasztja, és az elgázolt vadról úgy „gondoskodik“, hogy a csomagtartójába emeli - büntetendő cselek­ményt követ el, a társadalmi tulajdon eltulajdonítása címén eljárást indíthatnak ellene. Különben a vadásztársaság - de a biztositó is- csak akkor fizet kártérítést, ha a bejelentést követően módjukban állt a baleset körülményeit megfelelő módon tisztázni, és az elütött vadat a vadásztársaság átvette vagy a sérült állatot a vadászok nyomon követhették. Nagyon sok fölösleges perlekedést, esetleg vitát kerülhet­nek így el a vaddal összeütközött gépjárművek vezetői. KANIZSA ISTVÁN Vannak autógyártók, amelyek a szériatipusokon kívül egyedi jár­művek készítésére is specializá­lódtak. Az Opel-gyár például tizen­egy, különféle funkciók betölté­sére átalakított autót kínál az ér­deklődőknek. A kocsik között talál­ni tűzoltó-, rendőrségi, mentő-, sőt tanulóvezetők számára gyár­tott járművet is. (1. kép.) A gyár a Senator típusából például kitűnő mentőautót készített. A tágas bel­sejében remekül elfér a hordágy, és a kísérő személyzetnek sem kell szorongania (2-3. kép.) A KÖZÚTI JÁRMÜVEK FORGALOMBAN TARTÁSÁNAK MŰSZAKI FELTÉTELEI A SZÖVETSÉGI KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM 1984. MÁRCIUS 30-ÁN KELT 41 Tt. SZÁMÚ RENDELETÉNEK ISMERTETÉSE Az egy nyomon haladó gépjármű pótkocsiját elöl két, fehér színű, nem háromszög alakú fényvisszaverővel kell felszerelni úgy, hogy hatásos felületének a pótkocsi legnagyobb szélességét jelölő síkhoz közelebb eső pontja a síktól 100 mm-nél ne legyen távolabb; hátul egy, piros fényű, háromszög alakú, egyenlő oldalú, legalább 150 mm oldalhosszúságú, csúcsával felfelé mutató fényvisszaverővel kell felszerelni a jármű hosszirányú felezősíkjában. 31. A ködfényszórók, hátrameneti- és keresölámpák (50. §) Minden olyan gépjárművet, amelynek legalább négy kereke van, és az olyan háromkerekű gépjárművet, amelynek kerekei a jármű hosszirányú felezösikjához szimmetrikusan vannak elhe­lyezve, még fel szabad szerelni elöl két, fehér fényt kibocsátó ködfényszóróval, egy vagy két piros fényt kibocsátó hátsó hely­zetjelző ködlámpával, egy vagy két fehér fényt kibocsátó hátra­meneti lámpával, és egy keresőlámpával. Egy vagy két piros fényt kibocsátó hátsó helyzetjelzö ködlámpával, egy vagy két fehér fényt kibocsátó hátrameneti lámpával fel kell szerelni az M, kategóriába sorolt, 1985. október 1. után gyártott vagy külföldről behozott járművet, valamint az M2, M3 és az N kategóriába sorolt, 1986. október 1. után gyártott vagy importált jármüveket. Az O kategóriába sorolt, 1986. október 1. után gyártott vagy importált járműveket egy vagy két piros fényt kibocsátó hátsó helyzetjelölő ködlámpával kell felszerelni. Az egy nyomon haladó gépjármüvet fel szabad szerelni elöl egy. fehér fényt kibocsátó ködfényszóróval, s egy hátsó helyzet­jelző ködlámpával. A ködfényszórót úgy kell elhelyezni, hogy átvilágított felületé­nek külső széle a jármű legszélső pontjától 400 mm-nél távolabb, felső széle a tompított fényszóró átvilágított felületének felső szélénél magasabban és alsó széle az úttest szintjéhez 250 mm- nél közelebb ne legyen. A hátrameneti lámpa átvilágított felületé­nek alsó széle az úttest szintjéhez 250 mm-nél közelebb, felső széle attól 1200 mm-nél távolabb nem lehet. A ködfényszórót és a hátsó helyzetjelző ködlámpát az egy nyomon haladó járművön ugyanolyan magasságban kell az úttest szintjétől elhelyezni, mint a többi gépjárművön, de a jármű hosszirányú felezősíkjában. A ködfényszórónak a távolsági és a tompított fényszórótól függetlenül kell működnie, és bekapcsolt állapotát a járművezető látóterében nem villogó, zöld fényű ellenőrző lámpának kell jeleznie. A hátsó helyzetjelző ködlámpa kapcsolásának olyannak kell lennie, hogy csak akkor világíthasson, ha világít a tompított- vagy ködfényszóró, s a ködlámpákkal együtt kell világítania a helyzetjelzö lámpáknak és a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpának. 32. Figyelmeztető fényjelző berendezés (51. §) Minden gépjármüvet - a mezőgazdasági és erdészeti trakto­rok, egy tengelyes sormúvelö traktorok és vontatmányuk, önjáró mezőgazdasági és erdészeti gépek, mozgó munkagépek, moto­ros kézikocsik kivételével -, amelyek műszaki alkalmasságát 1985. január 1. után hagyták jóvá, figyelmeztető (riasztó) fényjelző berendezéssel kell felszerelni. 33. Megkülönböztető és figyelmeztető lámpák (52. §) Az olyan gépjárműveket és pótkocsikat, amelyek különleges feladatokat teljesítenek, a megszabott világításon kívül még egy vagy két megkülönböztető fényt kibocsátó lámpával kell felsze­relni, hogy felhívják magukra a közlekedés többi résztvevőjének a figyelmét. A jármű különleges jellegére az alábbi színű fényt kibocsátó lámpák hívják fel a figyelmet: piros vagy kék - a tűzvédelem járműveinek lámpája, amelyek műszaki alkalmasságát 1972. július 1. előtt hagyták jóvá; kék - a tűzvédelem járműveinek lámpája, amelyek műszaki alkalmasságát 1972. julius 1. után hagyták jóvá; továbbá a fegyveres erők és fegyveres testületek járműveinek lámpája, amelyeket az illetékes minisztérium jelölt ki; az egészségügyi mentőszolgálat, a bányamentő-szolgálat, a gázművek hibaelhárító járműveinek lámpája; a Szövet­ségi Belügyminisztérium által kijelölt jármüvek lámpája; narancssárga - a mozgó munkagépek, a menetközben vagy forgalom korlátozás nélkül munkát helyben végző speci­ális gépkocsik lámpája; az olyan járművek lámpája, amelyek méretei - vagy rakományuk méretei - megha­ladják a megengedett legnagyobb méreteket, ha a jármű­típus műszaki alkalmasságát jóváhagyó, vagy a közút rendkívüli használatát engedélyező szerv így rendelke­zik; az olyan járműtípus vagy egyedi jármű lámpája, amelyet a műszaki alkalmasság elbírálásában illetékes szerv jelöl ki; piros és kék - A Közbiztonsági Testület kísérő gépjárművei­nek a lámpái. A megkülönböztető lámpának - ha előre világít - folyamatos fényt, ha körkörösen világít, villogó fényt kell kibocsátania. (Folytatjuk) ÚJ SZÚ 16 1984.X. 26. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom