Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-19 / 42. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA Meghallgatható a Nap „hangja“? Vlagyimir Radzijevszkij profesz- szor, a Gorkij városban levő Gorkij Pedagógiai Főiskola csillagászati tanszékének tanára egy olyan gondolatról számol be, amely már régen felmerült benne, de akkor a csillagászok nem ellenőrizhették, mivel hiányzott a megfelelő felszerelés. Most azonban már reális lehetőség van ennek a hipotézisnek az igazolására (vagy megcáfolására), mondja a professzor. xxx Ezt a gondolatot egyrészt a termofon - hallásellenőrző készülék- szerkezetére vonatkozó közlések, másrészt pedig azok a teljesen minőségi jellegű adatok keltették bennem, amelyek szerint sok állat hallószerve látószervéhez képest érzékenyebb. Első pillantásra úgy látszhat, hogy a szem és a fül élességét összehasonlítani ugyanannyira értelmetlen dolog, mint - mondjuk- egy zenemű és egy cukrászsütemény minőségét; hiszen ezek a szervek különböző fizikai - az elektromágneses és az akusztikai- erőterekre reagálnak. A valóságban azonban nem egészen igy van. Bizonyos tekintetben az emberi fülnek a szemhez képest mutatkozó fölénye is eléggé nyilvánvaló. Hasonlítsuk össze például a szem recehártyája fényérzékeny receptorainak inerciáját a dobhártyának ugyanazzal a jellemző tulajdonságával. A szem nem képes érzékelni a mozivásznon egymást követő filmkockák váltakozását, bár ez másodpercenként csupán 24-szer történik. A dobhártya pedig a 20 ezer hertzig terjedő frek- cenciájú nyomásgazdálkodást is képes regisztrálni. Most pedig - hogy közelebb jussunk a gondolathoz - egy kísérletet végzünk. Közismert, hogy a villanyégőt 50 hertz frekvenciájú váltóáram táplálja. Ez azt jelenti, hogy az iram erőssége másodpercenként 50-szer éri el a maximumot az egyik irányban, és ugyanannyiszor a másikban. Következésképp, a szál izzása - ennélfogva a fényáramlás is - másodpercenként 100-szor sűrűsödik és gyengül. Tehetetlen szemünk azonban nem érzi az izzószál fényének „remegését“. A fül azonban más lapra tartozik. Bárki meggyőződhet róla, hogy afül kitűnően megkülönbözteti a villanyégó izzószálától érkező fényáramlás jelentéktelen ingadozását is. Nézzék meg a közönséges orvosi fonendoszkópot. Azt látják, hogy a lehallgató kamrára egy gyűrű van rácsavarva, amely kemény membránt szorít a kamrához. Csavarják ezt le, s a kamra belső felületét borítsák vastag koromréteggel. Azután a fedőt és a membránt tegyék vissza a helyére, s gondosan ellenőrizzék, hogy szorosan rásimul-e a kamrára. A gumicsövek és a fübetétla- pok hermetikusságát is ellenőrizzék. Hiszen az a hangenergia, amely a kamrában keletkezik majd, hihetetlenül kicsi, és a legkisebb kiáramlása is a kísérlet kudarcát idézi elő. Most a fonendoszkópot vigyék közel egy izzólámpához, 10-80 centiméter távolságra (hallásuk élességétől függően). Egyenletes, mély búgást hallanak, amely egy 100 hertz frekvenciájú hangvilla csengésének felel meg. Győződjenek meg róla, hogy ezt a hangot nem a váltakozó elektromágneses előtér indukálja, e célból takarják el a fényt bármilyen anyagból való, át nem látszó ernyővel. A hang így mindannyiszor elvész majd. Átlátszó ernyő alkalmazása azonban nem csökkenti a villanyégő búgá- sát. Az így hallott hang eredete a következő; a váltakozó fényáramlás hatására a korom hőmérséklete ugyanolyan frekvenciával változik; ha hőmérséklete emelkedik, akkor a környező levegőréteg felmelegszik és kitágul, ha csökken - akkor lehűl és összeszűkül. A levegőnek éppen ezt az ingadozását érzékeli a dobhártya. Nem nehéz különböző területeket feltételezni az észlelt effektus alkalmazására; az orvostudományban a hallás ellenőrzésére használhatják fel, a villanyégö- gyárak műszaki ellenőrző szolgálatai pedig az égők minőségének megvizsgálására (búgásuk tisztasága és hangszínezete nyilván az izzószál műszaki állapotával függ össze), és így tovább. A szóban forgó effektust például égitestünk kutatására is fel lehet használni. Tudjuk, hogy a Nap fénye nem ideálisan egyenletes. Az égitest felszíne, ha távcsövön keresztül figyéljük, forrásban levő rizskására emlékeztet. Minden szemcse (granula) - annak a következménye, hogy a Nap fotoszféráján keresztül konvekciós áramlással áttört az égitest belsejében levő, izzóbb gáztömeg. Minden granula hőmérséklete körülbelül 500 fokkal magasabb a háttér hőmérsékleténél. A granula élettartama átlagosan mintegy 3 perc, összesen pedig körülbelül egymillió ilyen szemcse figyelhető meg egyidejűleg a Napon. Minden század másodpercben mintegy 50 granula születik és hal meg. Ez elkerülhetetlenül olyan „reszketést“ ad a napfénynek, amelynek frekvenciája a széles hangspektrum határai közé esik. Ha fotofont irányítunk a Napra, akkor elvben változó intenzitású és különböző magasságú zúgást kell hallanunk. Ez nyilván vihar süvítésére, orkán robajára és más, számunkra ismeretlen hangok kakofóniájára emlékeztet majd, amelyek a Napon végbemenő, sok tekintetben még rejtélyes folyamatoknak felelnek meg. Számítás szerint ahhoz, hogy egy ilyen fotofonnal hallani lehessen a Nap váltakozó fényáramlását, ezt egy olyan távcső segítségével kell megerősíteni, amelynek a tükre legalább 5-6 méter átmérőjű. Az ilyen teleszkópok ma már végre a megfigyelők közkincsévé válnak, úgyhogy bekövetkezett az az idő, amikor az elgondolást kísérletileg ellenőrizni lehet. Annál inkább, mivel közvetett tünetek is igazolják azoknak a hangeffektusoknak a létezését, amelyeket a Nap fényáramlásának váltakozása idéz elő. Ismeretes például, hogy a denevérek aktív hanglokáció segitségével tájékozódnak a térben (látásunk igen gyengén fejlett). Emellett ezek az állatok azzal a csodálatos képességgel rendelkeznek, hogy (a fénytől való teljes elszigeteltség körülményei között) kitalálják a napkelte és a napnyugta időpontját. Éjszakai repüléseiket csak napnyugta után bizonyos idővel kezdik. Azt a valamikor előfordult hipotézist, amely szerint a denevérek hozzászoktak az adott terep viszonyaihoz, a következő kísérlettel cáfolták meg. Egy csoport denevért zárt ládákban helyeztek el, repülőgépen több tucat hosszúságú foknyi távolságra eső vidékre szállítottak, és egy koromsötét barlagban, nappal engedték ki őket, amikor „szülőföldjükön“ éjszaka volt. A denevérek nyugodtan üldögéltek a rudakon, és csak akkor fogtak hozzá a repüléseikhez, amikor a helyi délkör táján is lenyugodott a nap. önkéntelenül az a feltevés támad, hogy a Nap fényáramlásának váltakozása következtében keletkező légköri zörejek akadályozzák ezeknek az állatoknak az érzékeny fülét abban, hogy nappal is felhasználják a hanglokációt. (APN) A brnói II. számú sebészeti klinika MUDr. Jan Őerny docens, az orvostudományok Klement Gottwald díjas doktora vezetésével új eredményeket ért el az érsebészet terén. Kísérleteiket a brnói állatkert kutyáin hajtották végre először, s a mű- erek tökéletesnek bizonyultak. Képeinken a műtét egy-egy pillanata. (ŐTK - Vít Koreák felvételei) v ÚJ szú 17 Érdekességek, újdonságok Csapda a számítógéppatkányoknak A számítógép okozta zajok magukhoz vonzzák a patkányokat. Olyannyira, hogy Ja-- pánban immár egyre több számítógép-üzemzavar okozói a patkányok. A több szintes épületek terjedése valóságos demográfiai robbanást okozott a szigetország patkányállományában. A házi patkány (Rat- tus rattus) kitűnő mászó, bejuthat a számítógép-termekbe is, függetlenül attól, hogy milyen padlózata van a gépteremnek. Itt súlyos zavarokat okozhatnak: elrághatják a kábeleket, a kapcsolókra jutó ürülékük zagyvasággá alakíthatja át az adathalmazt - és az ilyen hibát nagyon nehéz felfedezni. Mi vonzhatja a patkányokat a számítógépterembe? Biztosan nem a táplálék. A válasz: a számítógépek energiaellátásának ultrahangzaja. A patkányok úgy vélhetik, hogy ezek az ultrahangzajok más patkányoktól származnak. Nyilván ultrahangokkal lehet legköny- nyebben csapdába is csalni őket. Japánban már el is készült a három egységből álló patkánycsapda. Az első egység ultrahanggenerátor, amely programja szerint utánzóit patkánykiáltásokat kelt. A második egység erős vákuumgenerátor, amely a harmadik egységbe szippantja a 200-250 gramm testsúlyú rágcsálókat. Ez a harmadik egység széndioxiddal elpusztítja, majd fertőtleníti, végül kartondobozba csomagolja az eltávolításhoz a patkánytetemeket. Foszforit-bőség A földkéreg jóval több fosz- foritot tartalmaz, mint eddig feltételezték - erre a megállapításra jutott a Kola-félszigeti nagyon idős üledékrétegeket tanulmányozó szovjet geológusexpedíció. Vizsgálataik közben 300 méter vastag és 20 kilométer hosszúságú foszforit tartalmú réteget fedeztek fel, amelynek korát két és félmilli- árd évre becsülik. Eddig a földkéreg jóval fiatalabb lerakódásaiban keresték a foszforit- készleteket. A foszforit értékes nyersanyag, amelyet az ipar sok ágában, továbbá a mezőgazdaságban hasznosítanak. (t) Színesfémek a tengerfenékről A Csendes-óceán keleti térségében feltörő hőforrások környékén észlelt színesfém- feldúsúlás kiaknázása évek óta foglalkoztatja a különböző nemzetek szakértőit. A vulkáni tengermély forrásai környékén szilárd formában rakódnak le a színesfémek kénvegyületei, szulfidjai. A forrásokból nagy hőmérsékletű, kénhidrogént és fémszulfidokat tartalmazó fekete víz áramlik felfelé. Lehűlve a szulfidok egy része kikristályosodik és lerakódik a forrás nyílásának környékén. Vas-, réz- és cinkvegyületeket, továbbá más ásványokat mutatott ki a tudományos vizsgálat, de még ezüsttartalmú ásványokat is találtak. Az eddig megvizsgált ércmezők kiterjedése átlagosan 1500 négyzet- méter, és kereken 2600 méteres tengermélységben helyezkednek el. A kutatók további érctartalmú övezeteket sejtenek a több ezer kilométer hosszúságú kelet-csendes- óceáni hátság más részein is. Ebben a térségben felszakad a földkéreg, és állandóan új tengerfenék keletkezik. Osszehegeszteni az összehegeszthetetlent Több mint 500, eddig össze- hegeszthetetlen anyagpárt lehet mindenféle közbenső ragasztó nélkül összeerősíteni az „orosz hegesztés“ új módszerével. A vákuumban végrehajtott diffúziós hegesztés módszerét a moszkvai repülésügyi kutatóintézetben fejlesztették ki, és olyan anyagok is összeköthetők vele, mint például a kerámiák és a fémek. A két különböző anyagból készült munkadarabot mintegy féltonnás nyomással összesajtolják, léghíjas térben, nagy hőmérsékleten. A két anyag molekulái egymásba diffundálnak a határrétegben, és törhetetlen kötést hoznak létre. Bármilyen vastagságú, alakú munkadarabok egyesítésére felhasználható az új módszer, amelyet számos fejlett tőkés országban is szabadalmaztattak. A szovjet iparban már 700, ezt az elvet hasznosító önműködő hegesztőberendezés működik. Kenőcskesztyű A Szovjetunió egészségügyi minisztériuma engedélyezte a BK 2 kenőcs forgalomba hozását az allergiás foglalkozási ártalmak megelőzésére. Az új kenőcs kitűnő védöhatású az olyan anyagok ellen, amilyen a galvánfürdők elektrolitja, a cementhabarcs, a mesterséges gyanták és ragasztók. Elnyomja a bőrt ingerlő és esetleg allergiás megbetegedést kiváltó olyan anyagok hatását, amilyenek a cianidok, a kobalt, a nikkel, a polietilénpoliamin. A BK 2 védöbalzsamot munkakezdéskor kell a kézre kenni, és a munka befejezésekor könnyen lemosható. (d) 1984. X. 19.
