Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-19 / 42. szám
J ólesett kinyújtóztatni meggémbere- dett végtagjainkat és mélyeket szippantani a Dinári-hegység kora reggeli friss levegőjéből, miután a Tatratúr különjárata a Letenye-Goricsan határátkelőtől megállás nélkül vitt át az éjszakán. - Hol vagyunk, merre járunk? - kérdezgették egymást útitársaim kibotorkálva az autóbuszból. Senki sem tudta, hiszen közel és távol csak kő, kő és szikla, itt-ott gyér növényzettel, alacsony bozóttal. - Tízre Splitbe érünk - világosított fel a buszvezető. KŐKERÍTÉS, KÖTEKNÖ Folytattuk utunkat. A negyven üdülni induló közül már senki sem szunyókált, a felkelő napot lestük, az egyhangú tájat bámultuk, amelyet nagyritkán tett változatossá egy családi ház látványa - az meg valahogyan olyan volt, mintha lakói csak ideiglenesen tartózkodnának benne - vagy egy magasabb fa. Később az úttól távolabb épített magányos házak is szaporodtak. Tulajdonosaik jókora udvart kerítettek, takarosán egymásra rakott lapos mészkőtömbökből. Pedig az udvarban sehol egy kacsa, tyúk, csirke, de még virágok sem pompáztak az ablak alatt, sőt még egy árva gyümölcsfát sem csodálhattunk meg. Miből, hogyan élnek itt az emberek, és miért itt - törtem a fejem. Már nyolc óra is elmúlt, amikor termőföldet pillantottam meg az egyik ház közelében. A sziklás lejtőn négy-öt különböző alakú - téglalap, négyszög stb. - kőbe- vájt „teknőcskében“ valamiféle kőzúzalékos sárgás földben néhány agyonápolt szőlőtőke ékeskedett. Majd kecskéket is láthattunk. Legnagyobb élményünk mégis a szamárháton „lovagló“ idős asz- szony, s a szamarat vezető idős férfi látványa volt. Tökéletes a harmónia: vásárra vagy piacra igyekvők a kietlen tájban. A RETTEGETT KALÓZOK UTÓDAI A spliti Diocletianus-palotától hatvan kilométerre van - a tengerparton haladva - úticélünk: Makarszka. Megborzongtam, amikor Omisba értünk, de a mai ipari és fürdővároskába sehogy sem tudtam beleképzelni a kalózokat, akik a XI.—XII. században oly dicstelen hírnevet szereztek a városnak, miután azt az erőszakos Kacicok rettegett kalózfészekké változtatták. De ma már Omist ipari munkások, híres gyümölcskertészek, olaj- és bortermelő földművesek lakják. A székhelyéről, Makarszkáról elnevezett járás lakosságának száma 18 300. A városka, amelyről a VII. századi írásos följegyzések már említést tesznek - központja az egész ország büszkeségének, az ötven kilométer hosszú Makarszkai riviérának is. Hrstic Nedjeljko, a Járási Népbizottság (Obstina) elnöke igaz hazafihoz illő szeretettel beszélt Közép- Dalmácia tengerpartjáról, Makarszka eredetéről, harcokban, viszontagságokban, katasztrófákban gazdag múltjáról, de legszívesebben a járás és a lakosság hétköznapjairól beszélt. (A XV. században a törökök tették a földdel egyenlővé, a második világháború éveiben bombázás következtében három napig égett, az újjáépített városban az 1961-es földrengés ökozott mérhetetlen károkat.) A Brelánál kezdődő Makarszkai rivié- rát, a Balkán-félsziget belsejéből szinte 3 ♦p'VKvin nvúló Biokovo-hegység mere- If,™ csillogó sziklái zárják el. Alig hagynak tenyérnyi helyet a fenyő és olajfák zöldjébe vesző kis üdülőhelyeknek, halászfalvaknak. A rendkívül tagolt jugoszláv tengerparttal párhuzamosan húzódó Dinári-Alpok part menti része igen gazdag turistákat csalogató különféle karsztformákban, de mezőgazdasági teremelésre még a partvidék termékenyebb sávja is alig használható. CSODÁKRA KÉPES ÉLNIAKARÁS A lakosság szorgalma, élniakarása csodákra képes. A járás területe 226 négyzetkilométer. Szépen teremnek az olaifaerdők, melyekben minden egyes fa tövét majdnem egy méter magas kőhalom óvja, nehogy a silány, köves talajból egy kisebb erejű szél is kifordíthassa a fát. Szőlő, cseresznye, eper, maraska (aprószemű meggy), olajbogyó, zöldség bőven terem. Piacra is jut. De az alma-, körte- és baracktermés csak a termelők szükségleteit fedezi. A lakosság 40 százaléka turizmusból, tizenöt iparból, hat mezőgazdaságból, nyolc kereskedelemből, tizenöt százaléka pedig szolgáltatásokból él. Sokan az építőiparban vagy külföldön dolgoznak. A kilencezer lakosú Makarszka a nyári hónapokban naponta kb. 120 ezer vendéget fogad. Elő- és utószezonban 8-9 ezerre csökken a számuk. Az üdülők körüli munkát mintegy hétezer járásbeli személy végzi. Más járásokból az állami, szövetkezeti és magán-szállodák, vendéglők, étkezdék, üzletek és egyéb szolgáltató vállalatok 8500 szakembert vagy betanított munkást alkalmaznak. ELLESETT PILLANATOK A Jugoszláviát járó külföldinek hamarosan észre kell vennie, hogy az államelnökség első számú feladata továbbra is a gazdaság talpraállítása. Bár azt a kérdést sem hanyagolhatják el, hogy az országot megosztó regionális különbségeket újkeletű társadalmi konfliktusok súlyosbítják. Heves politikai viták támadtak az utóbbi időben a politikai perek körül. Aktivizálódtak a régi és új ellenzéki csoportok. De igazán nem ez a nyugtalanító. A Borba megállapítja: ,, Körülbelül két és A Diocletianus-palota még ma is álló részeit a turisták százezrei csodálják meg minden évben A ŐSTK felvétele fél millió munkaviszonyban nem álló jugoszláv ember van szociálisan veszélyeztetett helyzetben“. A NIN - belgrádi hetilap - arról tudósít, hogy az év első négy hónapjában 11,7 százalékkal csökkentek a személyi reáljövedelmek. A statisztika kimutatja, ,,a legalacsonyabb jövedelmű családok élelmiszerre keresetük 26 százalékát, ruhára és cipőre 74 százalékát költik.“ Az ún. kisembereknek a gazdasági nehézségekkel kapcsolatos véleménye egy pontban megegyezik: Nehéz az élet az infláció miatt. A felszolgálóként presz- szóban dolgozó kétgyermekes anyát nem boldogítja a pénz, amit férje küld az NSZK-ból, ahol vendégmunkás. Neki a férje, gyermekeinek az apjuk hiányzik. Fél a teljes elhidegüléstől, a család széthullásától. A strand-sétány szegélyén üldögélő mesterember - naphosszat az üdülök úszómatracait, a gyerekek labdáit, úszóöveit stb. javítgatta - sajátos logikával fejtette ki, hol a helye Jugoszláviának. Helyesli, hogy a jugoszláv forradalom három alappillérét: a szocialista önigazgatást (amit leghevesebben támad a politikai ellenzék), az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek egyenjogúságát, testvériségét és egységét, valamint az el nem kötelezett külpolitikai orientációt - a kollektív államfői testület eltökélten védi. Csak az el nem kötelezett orientációval elégedetlen. Szerinte gazdaságilag jobban állna az ország, ha egyértelmű szocialista politikát folytatna. „De ez nagyobb és ügyesebb koponyák gondja“ - mondta bütykös mutatóujjával homlokát bökdösve. A szomszéd asztalnál étkező ljubljanai gyári munkás - üzemi beutalóval töltöttek két hetet félszázan a Riviera Szállóban - a függetlenség és a szabadság hangoztatásával old meg minden kérdést. Asztaltársa viszont Dob- rivoje Vidicnek, a JKSZ KB Elnöksége tagjának a Titovo Uzsicében tartott kommunista aktíván elhangzott javaslatából - miszerint le kell váltani azokat, akik. nem küzdenek az ellenséges tevékenységet folytatók ellen, azokat, ákik csak ,,jajveszékelnek és panaszkodnak, hogy milyen bajok vannak társadalmunkban“ idézett a zsebéből előhúzott újságpapírról. Az állami áruház pénztárosa pedig, amikor azt szerettük volna megtudni, hogy lehetséges az - áremelést közben nem jelentettek -, hogy míg pénteken 300 dinárért vettünk egy liter vecchia romagna brandyt, kedden pedig már 342 dinárért árulták (a töményital aránylag olcsó Jugoszláviában), válasz nélkül erélyesen kitessékelt az üzletből. RÁJUK A MUNKA VÁR Sokéves nyaralási tapasztalataimat igazán pozitívan csak most összegezhetem először. A tengerparti borókaerdőben elnyújtózó makarszkai Riviera Szállóban csoportunk tagjaival nem éreztette senki sem, hogy „csak szocialista országból“ jött vendég. Azonos bánásmódban részesültünk a közös, többemeletes, többteraszos ebédlőben, azonos 5-6 tál étel közül válogathattunk ebédet, vacsorát. Ugyanolyan kényelmesek, tiszták, csinosak voltak appartmanjaink, mint a gazdag nyugat-európai államokból érkezett üdülőtársainké. A személyzettől mindönki megkapta a legmesszebbmenő figyelmességet, udvariasságot, sőt sokan keresték az alkalmat, hogy szimpátiájukat kifejezve beszélgessenek velünk, néhány percre megállva, hiszen rájuk várt a munka, ők nem üdülnek a tengerpartnál. KODAY BERTA Üdülők, üdültetők - üdülnek ők? Tömegközlekedés a Szovjetunióban: v ÚJSXÚ 15 Sikerek és hiányosságok A szovjet emberek életében a tömegközlekedés jóval nagyobb szerepet játszik, mint számos más ország lakosságának életében. Ezt a szovjet közlekedési koncepció magyarázza, amely egyértelműen előnyben részesíti a tömegközlekedést a magánközlekedéssel szemben. A Szovjetunió tömegközlekedésének legjellemzőbb vonása - az alacsony tarifák. A városokban egy út villamossal, trolival vagy metróval bármilyen távolságra rendszerint 3-5 kopek (4-7 amerikai cent). Ezek a tarifák már három évtizede változatlanok, miközben a kiadások a városi tömegközlekedés fenntartására és fejlesztésére állandóan növekednek. Az állam kénytelen évente több mint kétmilliárd rubellel dotálni a közlekedést. A kapitalista országokkal összehasonlítva többszörösen alacsonyabbak a belföldi vasúti, légi és folyami közlekedés tarifái is. így a szovjet családok költségvetésében a közlekedési kiadások összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak, mint számos más országban. Köztudott, hogy a magasan fejlett gékocsizással rendelkező országokban, ahol minden három-négy személyre jut egy gépkocsi, a gépkocsizás infrastruktúrája óriási pénzügyi, anyagi és emberi erőforrásokat követel. ASzovjetunió- ban lényegesen alacsonyabb a közkiadásoknak ez a tétele. Ennek eredményeként a szovjet társadalomnak lehetősége van arra, hogy erőfeszítéseit sokkal fontosabb szociális programok megvalósítására összpontosítsa, mint amilyen az oktatási, egészségügyi, lakásépítési stb. program, amelyek hatalmas összegeket igényelnek. Mindez, természetesen, nem azt jelenti, hogy a Szovjetunióban elutasítják a magángépkocsit. Az ország 275 millió lakosa közül 10 millió autó-tulajdonos. A szovjet autógyárak szerelőszalagjairól évente 1,3 millió személy- gépkocsi kerül le, úgyhogy állandóan növekszik a magánautók száma. Ám ezzel együtt - ahogy a gyakorlat bizonyítja - az emberek többsége, különösen a téli időszakban, előnyben részesíti a tömegközlekedési eszközök használatát. Szolgálatait naponta közel 200 millió ember veszi igénybe. A tömegközlekedés valamennyi szinten az irányító szervek állandó figyelmének és gondoskodásának középpontjában áll, a helyi szervektől a legfelsőbbekig. A közelmúltban az SZKP Központi Bizottsága határozatot fogadott el „A közlekedés további javításáról az utasok kiszolgálása érdekében“. A határozat értékeli a tömegközlekedés pozitív oldalait. Az utóbbi években valamennyi köztársaságban, határvidéken és területen jelentősen megszilárdult a közlekedés termelési-műszaki bázisa. Új vasútvonalakat, városi és falusi járatokat adtak át. A géppark korszerű vagonokkal, autóbuszokkal, trolikkal és villamosokkal bővült. Például a trolik száma 15,8 ezerről 1970-ben több mint 25 ezerrel emelkedett 1983-ra. Különösen gyorsan növekszik az utasszállitás a metrón. 1970-ben a metrószerelvények kb. 2,3 milliárd utast szállítottak, 1983-ban már több mint 4,1 milliárdot. Az utasok számának jelentős növekedése jellemző a légi közlekedésre is: 1970-ben 71,4 millió utast szállított, 1983-ban - 109,5 milliót. Ennek oka a lakosság mobilitásának gyors növekedése, s részben az is, hogy intenzíven fejlődnek új- körzetek Északon, Szibériában, a Távol- Keleten. Ezzet együtt - amint azt a határozat megállapítja - az utasszállítás szervezésében komoly hiányosságok is tapasztalhatók. A nyári időszakban a közlekedési eszközökön, különösen a vasúton, az emberek különböző bonyodalmakkal, nehézségekkel találják magukat szembe. A határozat a továbbiakban leszögezi, hogy sokhelyütt nagy igénybevétellel küzd a városi közlekedés. Az autóbuszok, villamosok, a trolik és metrószerelvények gyakran zsúfoltak, a menetrendeket néha nem tartják be. A gépipari minisztériumok - jegyzi meg a továbbiakban a határozat - nem elégítik ki teljes mértékben a személy- szállítás igényeit, ami a kényelmes járműveket illeti. Az SZKP Központi Bizottsága utasította az illetékes minisztériumokat és hatóságokat, s úgyszintén a szövetségi köztársaságoknak a tömegközlekedésért felelős minisztertanácsait, hogy szüntessék rneg a határozatban felsorolt hiányosságokat. A. Szovjetunióban most folyik a következő ötéves időszakra (1986-1990) szóló gazdasági és társadalmi fejlesztési terv kidolgozása. Ennek során - hangsúlyozza az SZKP KB határozata - mindazoknak a szerveknek, amelyeknek valamilyen közük van a közlekedéshez, úgy kell tekinteniük annak megjavítására, mint elsőrendű fontosságú szociális és gazdasági feladatra. Ha a minisztériumok, a hatóságok, a tanácsok és más szervek az új ötéves időszakra szóló tervekben figyelembe veszik a közlekedés fejlesztésének szükségleteit, az feltétlenül pozitív hatással lesz a közlekedés minőségének javítására, a lakosság igényeinek kielégítésére. ALEKSZEJ DUMOV, az APN szemleírója 1984. X. 19. * * 4 4
