Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-12 / 41. szám
Teljesen véletlen, hogy olimpiai évben kezdtem tanulni a betűvetést, s ezért nem véletlen, hogy a sporttal kapcsolatban azóta is érdekel az olimpiák története, fgy adódott, hogy zsenge ifjúkoromban „megismerkedtem“ az újkori olimpiák kiválóságaival, köztük a szép szál indián Jim Thorpéval is, aki az 1912-es stockholmi olimpia hőse volt, s akiről az akkori svéd király, Gusztáv is elismerően nyilatkozva így vélekedett: „ön, uram, a világ legjobb atlétája!“ Meg is kedveltem a bohó rézbőrűt, aki a „sápadtarcúak“ egyik uralkodójának - éppen az említett Gusztáv királynak a meghívását azzal utasította vissza, hogy lehetetlen a fogadást nyélbeütni, ugyanis éppen súlyemelő-edzéseit tartja, és a világ összes kincséért sem lenne azt hajlandó abbahagyni... De azért jó szívvel ürítette a jobbjában levő söröskorsó tartalmát a király egészségére. Lévén a szóbanforgó „súly“ éppen ama söröskorsó... Nos, ennek még vajmi kevés köze van az alább következő mondandóhoz, viszont már csak egy lépésre van attól, hogy az éppen csak eszmélő gyerekember - ez voltam én- égbekiáltó igazságtalanságnak tartsa, amiért Jim Thorpét - az indiánok nyelvén Fényes ösvényt- megfosztották aranyérmeitől, mert utólag kiderült: évekkel azelőtt baseballjátékosként nem áta- lott pénzt is elfogadni - havi húsz dollárt... A NOB akkori urainak döntése okozta, hogy végül is „a világ legjobb atlétája“ önmagával meghasonlottan, nyomorban halt meg. Ő, Jim Thorpe a „profi“...! Azóta már szinte minden sportrajongó tudja, hogy az amatörszabályok fölött őrködő NOB-tisztségviselők korántsem annyira finnyásak, mint hetven - sőt akár húsz-harmiric - évvel ezelőtt. Ugyanis, ha azok lennének, aligha a világ legjobbjai indulhatnának egy-egy világversenyen, legyen az olimpia, világ- vagy Európa-bajnokság. Persze, nem vonatkozik ez minden sportágra, de a futball, atlétika, tenisz, sőt még az asztalitenisz is a jól fizető „szakmák“ élvonalában található. Manapság ugyancsak megmosolyogjuk azokat az egykori - de azért nem alaptalan - mendemondákat, amikor az élvonalbeli labdarúgó azt sem tudta, hol kell fölvennie vegyésztechnikusi fizetését abban a gyárban, amelynek bélyegzőjét ütötték személyi igazolványába. Persze, nemcsak azért, mert történetesen a vasesztergályos szakmát tanulta ki.. Azt pedig a-nagyobbacska gyerekek közül szinte mindegyik tudja, hogy a „legalapvetőbb“ sportág, az atlétika legjobbjai bizony nemcsak a győzelemért, hírnévért, népszerűségért futnak, dobnak vagy éppen ugornak, hanem eme ténykedésükért nagyon is aprólékosan kikalkulált tiszteletdíjakat kapnak. Nem is keveset, de a legkülönbözőbb formákban. Vannak engedélyezett rajtpénzek és prémiumok, tiszteletdíjak és egyetemi ösztöndíjak, sőt távoli földrészek híres üdülőhelyeire szóló repülőjegyek. (Ez utóbbira tényleg nem lehet ráfogni, hogy pénz lenne...). Nos, az imént említétt formákban a legjobb atléták „fellépéséért“ esetenként 5-10 000 dollárnyi összeget is kifizetnek. Igaz ugyan, hogy azok, akik eny- nyit kapnak, valóban nem szaladgálnak tucatjával mindenfelé az atlétikai pályákon. Évtizedek kellenek ahhoz, hogy fölbukkanjon egy Jim Thorpe, egy Jesse Owens. Vagy Carl Lewis például... Akivel nam egészen két hónappal ezelőtt volt szerencsém találkozni. No, nem az én kérésemre állt kötélnek, hogy nyilatkozzon kedvenc sportágáról. Voltunk legalább százan a budapesti Fórum-szálló szalonjában, akik rá és ugyancsak más híres atlétákra - Juraj Szedihre, Ljudmila Andonovára, Steve Cramra, Alberto Co- vára, Uwe Hohnra és Antje Zölkau-Kem- pére - voltunk kíváncsiak. Nem kevesen akadtak köztünk olyanok, akik kételkedtek abban, hogy a szuperatléta kötélnek áll, ugyanis ő az ilyesmit nem szokta csak úgy ingyen, magyarán „bagóért" elkövetni. Volt idő persze, amikor szívesen nyilatkozott ingyen is, de akkor még nem ő volt az első számú sztár. Azóta az eredményességével nemcsak a népszerűsége, az „étvágya“ is megnőtt. Előbb 5000 dollárt kért a menedzsere egy-egy nagyobb interjúért, tvvagy filmszereplésért. Amikor megadták, Joe Douglas, a jó szimatú menedzser a duplájára emelte a „tétet"'. A nagy amerikai tv-társaságok, milliós példány- számú színes magazinok ezt is szemrebbenés nélkül kifizették. Hogy miért nem emelték tovább a tarifát? Már-már „megható" a menedzser magyarázata: „Úgy gondoltuk, a továbbiakban már huszonöt ezret kérünk de aztán attól tartva, hogy ezt az összeget is gondolkodás nélkül leszámolják, inkább leálltunk..." És ettől még lehet négy olimpiai aranyérme Le- wisnak, míg szegény Jim Thorpéét a havi 20 dollárért visszakérték. Igaz, utólag- ez idén - utódai visszakapták. Nos, Carl Lewis. Alig félórás késéssel érkezett, de panaszra aligha lehetett okunk, hiszen egyszer Bob Beamont- aki azért mégiscsak jelent valamit Lewis „szakmájában" - csaknem két órát várakoztatta. A távolugrás mindmáig utolérhetetlen világrekorderétől még csak elnézést sem kért - ahogy ezt mégírták rola. Tőlünk igen! Úgy látszik, jó napja hogy az atlétikában a még látszólag hasonló számokban is nagyok az eltérések. Évek óta dúl a párharc közte és Edwin Moses között, aki a 400 méteres gátfutásban már túl van századik megszakítás nélküli győzelmén. Moses Lewist tiszteletlennek tartja, és hálátlannak is, mert - szerinte - ő indította el a siker útján, és tanította meg arra, hogyan lehet pénzt keresni... Lewis meg féltékenynek tartja Mosest:- Moses most már csak úgy tud kellő magasságokba emelkedni, ha a hátamra lép. Áldozata vagyok a féltékenységnek... Hogy a hátterében eme vitának pénz is van, az nem vitás, mint ahogy az sem, hogy nem is kevés. Sőt, lehet, hogy csak pénz van... Lewis kétségtelen klasszisának tudatában olykor túllő a célon, amikor saját képességeiről nyilatkozik. Kijelentette például, hogyha két évet szentelne a tízpróbának, ott is világrekordot tudna Az üzlet, az üzlet- még ha amatőrsport, akkor is... *************** ************* ****** ArirkArA A ArtrkAAAAAA AAAAArAAA „Profik“ é$ „amatőrök“ • Ki volt nagyobb - Thorpe, Owens vagy Lewis? • Én én vagyok...! - avagy „szuper“ Lewis némileg jellemző önvallomása • Szanyejev - Lewisról AAAAAAAAAAAAAAAAAAA-AAAAA ***************************** AA~A volt (a pályán legalább is; a Népstadionban simán nyerte a 100 métert néhány órával később...). Egyébként ezüstszürke elasztik nadrágot viselt és ugyanolyan színű melegítőfelsőt, amelyet a Santa Monica egyetemi sportklub emblémájával díszített trikójára húzott. Ehhez jött még az arany nyaklánc, karperec és a gyémántokkal díszített aranyóra. Eme rekvizitumokat maga elé tette az asztalra. Egyszerre volt lezser és magabiztos, már-már fölényes, igaz fekete szemüvegével mintha valamit álcázni akart volna. Tíz percet ígértek, de fél óráig maradt. Tényleg jó napja lehetett. Előzőleg megkaptuk az egy nappal korábbi tv-nyilatkozatának sokszorosított kivonatát, abban állt, hogy még nem tudja, mihez kezd, ha egyszer befejezi az atlétikát. — Kacérkodom a gondolattal - így Lewis hogy színész, énekes, esetleg sportkommentátor legyek. De ez majd eldől akkor, ha erről valóban döntenem kell. Erre van még legalább hat-hét évem.. Mindenesetre a sajtókonferencián nagyon rutinos nyilatkozó benyomását keltette. Megkérdezték, szerinte ki a világ második legjobb atlétája? Válasza frappáns:- Ha önök eldöntötték ki az első, miért tőlem akarják hallani a második nevét?! Hogy ő az első, az nem lehet vitás, még ha nagyon nehéz is ilyesféle összehasonlításokat tenni, különösen akkor, ha nem ugyanarról a „műfajról" van szó. S azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, Jesse Owens rajtja felállítani. Nos, ebben én korántsem vagyok szakember, nem tudnám eldönteni így van-e. Éppen ezért, megkérdeztem a minap Bratislavába érkezett Viktor Sza- nyejevet, aki a sportágnak alig kisebb klasszisa. Sőt. Három olimpián nyerte a hármasugrást, s a negyediken alig maradt el az újabb aranytól. Szanyejev szerint Lewis bármennyire is kiváló atléta, de ez az állítása nélkülözi a valós alapot. Aligha tudna mit kezdeni például a rúdugrással, ráadásul rövidesen új értéktáblázat szerint alakítják majd a tízpró- baversenyek eredménylistáit, s ott Lewis eleve hátrányban lenne. Szanyejev viszont meggyőződéssel állította, hogy Lewis a hármasugrásban könnyen túljuthatna a 18 méteren is... Ami viszont a lényege annak, hogy miért is lehetséges néhány sportág amatőrélsportjának elanyagiasodása, az az eredmények, mégpedig a csúcsszintú eredrhények hajszolásának következménye. Jim Thorpe - sőt még Jesse Owens Jellegzetes kép: Carl Lewis a rajt után 20 méterrel már az élen van (Fotók: a szerző és archívum)- idejében gyakran elég volt, ha jött egy őstehetség, és még kezdetleges edzésmódszerekkel is eljuthatott a világhírnévig. Manapság ez már egyre valószínűtlenebb, még az élenjáró edzésmódszerek mellett is. Ráadásul azt, hogy valaki óstehetség, nagyon korán fel kell fedezni. S ha már Lewisszal példálódzunk, akkor maradjunk az ö eseténél. Saját bevallása szerint 17 éve, hatéves kora óta sportol. Úgy három-négy éve kezdett kiemelkedő eredményeket elérni, amelyek végül eljuttatták mai hírnevéhez. Ezzel párhuzamosan nőtt az árfolyama is, hisz egyébként húszévesen aligha engedhette volna meg magának, hogy Houstonban 175 000 dollárért vásárolja meg annyit emlegetett victoriánus stílusú házát, amelynek udvarán a legújabb típusú BMW áll. Amilyenről az atlétika nagyjai közül is csak kevesen álmodnak. Azaz a pénz - és az eredménycentrikusság- kitermelte a huszadik század második felének amatőrsportoló-típusát, a VER- SENYZÓ-ét. Annak a versenyzőnek pedig, aki csúcsszinten akarja sorozatban a nagy eredményeket szállítani, annak legalább annyi időt kell szentelnie a felkészülésre, mint annak, aki munkahelyén akar folyamatosan kiválóan dolgozni. Igaz, emitt jóval szerényebb juttatásért, bár az élsportoló pályafutása gyakran tiszavirágéletú. A hiba azonban távolról sem ebben van, hanem abban, hogy az amatörsport világszínpadán volt egyfelől Jim Thorpe, Jesse Owens és van Carl Lewis, Edwin Moses és mások - másfelől. Apropó, Owens. Az amerikaiak jelenlegi szuperatlétája a négyszeres olimpiai bajnok Carl Lewis azt sem szereti, ha a másik - pontosabban az első - négyszeres olimpiai bajnokkal, Jesse Owensszal hasonlítják össze. Nem tetszik neki, ha azt írják: ,, Lewis a második Owens.“- Én én vagyok! - jelentette ki negyedik olimpiai győzelme után. Ezt aztán sokan zokon vették, még a nagy víz túlsó partján is. Ennek híre hozzánk is eljutott, íme az egyik „beolvasás" szövegrészlete: „ Lewist és Owenst már csak azért sem lehet összemérni, mert az előbbi, napjaink kedvence, soha nem dolgozott heti harminc dollárért egy udvarban. Soha nem kellett neki lapáttal és vödörrel a kézben lovak után kullognia, hogy összegyűjtse, amit elpotyogtatnak. Lewis soha nem harcolt azért, hogy megszégyenítse Hitlert, soha nem küzdött tudásával, a fasizmus ellen. Owens fogalom volt, s az is marad!" Végül minden konklúzió helyett: időnként tanulságos megszavaztatni régi idók ma is élő nagyjait annak eldöntésére, hogy vajon ki is volt a nagyobb? Gyanítom, hogy minden, még mérhető sportágban is, ilyenkor más rangsorok alakulnak, mint amilyenekre az örök világranglistákból következtetni lehetne. Hogy az ilyen, tulajdonképpen, játéknak mi az értelme? Talán csak annyi: az odafigyelő olvasó elgondolkodván esetleg olyan következtetésekre juthat, hogy a sport szelleméhez mégiscsak közelebb áll az a fajta testkultúra, amelyben a mozgás öröme, a versengés vágya kapja a nagyobb hangsúlyt. Nagyobbat annál, mint amelyben egyre inkább a minél vastagabb pénzkötegek játsszák a főszerepet, mégha a nagy eredményekhez szükséges munka itt is, ott is szükségeltetik. Még akkor is, ha ez is, az is „amatőr“... MÉSZÁROS JÁNOS #ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiadia Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség 815 81 Bratislava. Gorkého 10, telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825 Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15. II emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kös 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hirtapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Űstredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 Jim Thorpe, a stockholmi olimpián, amikor a világ legjobb atlétája volt
