Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-05 / 40. szám

ÚJ szú 17 1984. X. 5. mesztést, hanem a termésho­zamot is növelhetik, például a burgonya esetében akár 50 százalékkal is. A fólia anyagá­ba olyan fényérzékeny anya­got kevernek, amely a napsü­tés hatására megindítja a mű­anyag elbomlását. Elektronikus „vonalbíró“ a teniszpályákon Sok teniszmérkőzés sorsát dönti el az, hogy egy-egy labda a határvonalon, avagy azon túl ért-e földet. Fontos mérkőzé­seken e körül gyakran parázs vita támad. Már eddig is jó néhány olyan elektronikus be­rendezést készítettek, amelyek rögzítik, hogy a labda hol ért földet, s most egy minden ed­diginél pontosabbnak hirdetett készülék született egy green­wichi (USA) mérnök jóvoltából. Amig a labda játékban van az „out" - jelzőnek nevezett ké­szülék néma, de ha a vonalon kívül ér földet, bármennyire kö­zeire is a vonalhoz, abban a pillanatban látható vagy hall­ható jelzést ad. E rendszerben a pályát pá­rosával, egymástól 6 mm tá­volságra elhelyezett, gyenge áramforráshoz kapcsolt huza­lok veszik körül. Amikor a te­niszlabda a határvonalon túl ér talajt, a rajta levő grafitfoltok mindkét huzalt érintve zárják az áramkört, s működésbe lép a jelzőkészülék. De ha a labda először a pályán belül érinti a talajt, a jelzőkészülék akkor sem jelez, ha ezután a pályán kívülre csúszik. Az ellenőrzórendszernek egy-egy teniszpályára való föl­szerelése mintegy tízezer dol­lárba kerülne, de a különleges labdák alig néhány dollárcent­tel lennének drágábbak a szokványosnál. (Newsweek) A poliészter üveglaminát kiváló tulajdonságai révén olyan szendvicspanelek előállítására is alkalmas, amelyekből négyszög és kör alapterületű medencék szerelhetők össze. Ezeket hulla­dékvíz tisztítására, vízgazdálkodási és rekreációs célokra lehet felhasználni. Az alkalmazott anyag előnyei közé sorolható, hogy ellenálló a korrózióval és a különféle vegyi hatásokkal szemben, vízálló, magas fokú szilárdsága van, tömege aránylag kicsi, javítása és karbantartása is egyszerű. Három változatban állítják elő a medencéket: a VÚIS-VEGA ll/B típust 1500x750 milliméteres méretekben (tömege 32 kilo­gramm), illetve 3000x750 milliméteres méretekben (tömege 68 kg), a VÚIS-VEGA ll/S-t 2000x750 milliméteres méretekben (tömege 55 kg). A medence elemeit csavarok kapcsolják össze, a vízálló képességet az elemek közé helyezett szigetelőszalag garantálja. A szögletes tartályok tartószilárdságát pedig az alulsó és felülső részükön kifeszített rögzítő koszorú adja. Felső képünkön a kör alapterületű medence, az alsón szerelésének egy mozzanata látható. Kép és szöveg: Stefan Nemöek TUDOMÁNY jíiHüiismwiil TECHNIKA Q_inte minden tudományban felvetődik a velük foglal­kozókban a kérdés: milyen alapon hasonlíthatunk össze dolgokat, fo­galmakat, miért van szükség lega­lább intuitív szinten valamiféle egyenlőséget, egyformaságot megjelölő fogalomra vagy foga­lomrendszerre? Egyáltalán, mii is jelent az, hogy azt mondjuk, két szám egyenlő, két egyenes egy­beeső, két tárgy egyforma? A vá­lasz korántsem egyszerű, bár gya­korlatilag minden ember gyakran használja e fogalmakat, éppen csak érezve jelentésüket. A tudós és az egyszerű ember elképzelé­sei e fogalmakról merőben eltérő­ek, tudniillik a tudós érzi e fogal­mak összetettségét, mert gyakran éppen az miatt esik összeütközés­gondolataival is. Legfeljebb a fel­használt fogalomrendszer lejegy­zései módjának tökéletlensége, mely messze elmaradt gondolatai folyásának tökéletességétől, tette azokat nehézkessé, sokak szá­mára hozzáférhetetlenné abban az időben, s még elég sokáig azután is. Minőségileg új útra derült fény Newton és Descartes munkái nyo­mán. A fizikai jelenségek új jellem­zőit találták meg, s olyan appará­tussal támasztották alá, mely átte­kinthetővé tette őket, s kiemelte valamennyit a káoszból, amely Newton nélkül csak további örvé­nyek még áttekinthetetlenebb go- molyagává vált volna... s hasonló volt a minőségi változás Gauss és Riemann, majd később Einstein r / MEGJEGYZÉSEK A MATEMATIKÁRÓL: AZ EKVIVALENCIA be önmagával, az egyszerű ember meqszokásszerúen használja őket. Már az ősember meg tudta kü­lönböztetni a nagyobbat a kisebb­től. Gyakorlati igényeit ki is elégít­hette az ilyen felfogás, hiszen gondolkodása amúgy is nehézkes* volt, más fogalmakról sem tudott teljesebb képet alkotni magában, márpedig szókincsében számára elsőbbrendű fogalmak is helyet kaptak. Egészen a számok megjele­néséig tehát sok hasonlóságot tu­dott megállapítani az emberi érte­lem. A szám pedig adott testek bizonyos tulajdonságainak mérté­két jellemezve jelent meg. Nem saját magukért keletkeztek, ha­nem gyakorlati megfontolásokból, amelyek tárgya éppen az össze­hasonlítás volt. Ekkor jöhetett rá az ember, hogy nemcsak az egyenlőtlenséget, különbözősé­get, hasonlóságot tudja megálla­pítani az adott testek tulajdonsá­gai közt, hanem hogy léteznek olyan tulajdonságok, amelyeket az ő számcharakterisztikáját alkal­mazva ugyanaz a szám jellemez, itt volt hát az idő adott szempont­ból egyenlőeknek, egyformáknak nevezni a tárgyakat. Az alkalom pedig a tulajdonságokat jellemző számadatok esetenkénti meg­egyezése volt. Amikor az egyes népek külön­böző számrendszereiről beszé­lünk, a mi szempontunkból nem kell különbséget tenni köztük, mert a keletkezésüket kiváltó ok, a szá­mok rendszerbeállításának elve minden esetben ugyanaz. Külön­bözőségüket egyszerűen csak fel­használhatóságuk összetettsége jellemzi. Az egyiptomiak rendsze­rei jobban megfelelnek a földmé­rési követelményeknek, a kelet­ázsiaiaké inkább az algebra (tehát elvontabb) kifejezések megoldá­sának váltak előnyös eszközeivé. Feljebb bizonyos tulajdonságo­kat emlegettünk. Nem beszéltünk másról, mint hosszúságról, súly­ról, mennyiségről (bizonyos érte­lemben ez is tulajdonság), adott pontbani görbületek mértékéről, adott testek s részeik térfogatáról stb. (itt felsorolhatnánk mindazt, amit manapság a tudomány szá­mokkal tud jellemezni - abból vi­szont sok van). Ezen tulajdonsá­gok számmal való jellemezhető- ségének megfogalmazása a görö­gök nagy érdeme. Ebben, óriási precizitásukban s gondolataik áramlásának könnyedségében kell keresni az ókori görög termé­szettudomány titkainak kulcsát. Archimedes törvénye már egy vi­szonylag összetett tulajdonságot (a vízbe mártott test súlya) hason­lít össze a számalapú egyenlőség elvén egy egyszerűbb tulajdon­sággal (az általa kiszorított víztö­meg egyszerű eszközökkel mér­hető súlyával). A „mérhető“ szó alatt az adott tulajdonsághoz meg­felelően előírt módon hozzáren­delt szám hozzárendelésének módját értjük, így volt Eukleidész idejében is. Addigra azonban már Cantor rég megalkotta a modern halmazelmélet axiomatikáját, s ez tette lehetővé a máig is legmoder­nebb szemlélet megalkotását. Ez már számtalan matematikus mun­kája. Egyikük-másikuk talán any- nyira saját kora előtt jár, hogy kortársai nem hajlandók őt megér­teni általában azzal érvelve, más, egyszerűbb utakat keresve átte­kinthetőbbé változtatható minden összetett gondolatmenet. Való­színűleg igazuk van, de a történe­lem arról tanúskodik, hogy az új és lényegében egyszerű dolgokat is a legelején mindig viszonylag komplikáltan magyarázták. Az új elvekhez ugyanis, bármilyen egy­szerűek is azok, előbb meg kell találni a megfelelő matematikai eszköztárt. Azok csak azután vál­nak áttekinthetőkké. Ez az esz­köztár az ekvivalencia (az egyen­lőség, egyformaság gyűjtőneve) fogalmának esetében a halmazel­mélet. Könnyű volt két halmazról megállapítani, vajon egyformán sok elemük van-e, vagy sem, míg mindkettő csupán véges sok ele­met tartalmazott. Ehhez valójában halmazelméletre nincs is szükség. Végül is elég volt megszámolni a két halmaz elemeit és már mondtuk is a választ. Minőségileg egészen új feladat elé kerülünk, ha mindkét halmaznak végtelen sok eleme van... mert ugyan vég­telen, végtelen, de vajon egyfor­mán végtelen-e mindkettő? Ma a véges sok elemű halmazok el­méleteinek olyan értelmes általá­nosításai is léteznek, amelyek meg tudják adni a választ kéré­sünkre. Azokat véve alapul, ki le­het jelenteni, hogy a szakasz ugyanannyi pontot tartalmaz, mint az egyenes (nyilván mindkettőben végtelen sok "pont van), vagy azt, hogy az egész számokból keve­sebb van mint az összes tört alak­jában fel nem írható, ún. irracioná­lis számokból (itt is végtelen sok mindkettőből, az egyikből mégis több). Az eredmény meglepő, de úgy tűnik hasznos, mert felhasz­nálási területei metszik a modern fizika, a modern természetleírás egyenleteinek értelmezési és ha­tásterületét. Az ekvivalencia reláció tehát egy halmaz elemei közötti kapcso­lat lett. Egyszerre mindig csak két elemet hasonlítunk össze, ezért e kapcsolat tökéletesen jellemez­hető elempárokkal, elemnégye­sekkel stb., ám akkor már gazda­ságtalanul komplikálódik a leírás, márpedig annak mindig a lehető legegyszerűbbnek, legáttekinthe- tóbbnek kell lennie az adott felté­telek mellett. Példaként hasonlít­sunk össze egy maroknyi (mind­egy, hogy számszerűleg mennyi, elméletileg nulla is lehet) szöget nagyság szerint. Az egyik kiválasz­tottról megállapíthatjuk, hogy ugyan­olyan hosszú mint saját maga. A szemünk pontosan az egyenlő hosszúságot nem érzékeli, hiszen nem olyan tökéletes szerv, de ha egy másik kiválasztott szögről va­lahogy megállapítjuk, hogy legfel­jebb olyan hosszú mint az előző, egy más módon pedig, hogy az előző legfeljebb olyan mint e má­sik, akkor már könnyű szívvel rá­mondhatjuk, hogy a kettő egyfor­ma hosszú. Végül egy harmadik szöget elég az előbbi kettő egyiké­vel összehasonlítani, ha megálla­pítjuk, hogy egyenlő hosszúak, akkor nyilván a fennmaradó har­madikkal is egyenlő hosszúak, hi­szen azt már megállapítottuk, hogy annak hossza egyikük hosz- szával azonos. Ha ez utóbbi há­rom mondat csak egyike is nem teljesülne (vagy, ha nem kíván­nánk meg egy-egy szög között ilyenformán a kapcsolatot) a szö­gek összehasonlításának proce­dúrájában furcsa ekvivalenciához juthatnánk (miért is nem nevez­hetnénk ezt is ekvivalenciának?), amely azonban nem állna össze az intuitíven értelmezett, s az em­berek által jól ismert és használt ekvivalenciával, nem tükrözné a természetben már olyannyira megszokott összehasonlítási me­neteket. Csak egy példát közöl­tünk, s természetesen a fogalma­zás nem olyan pontos, mint ahogy az a matematikában elvárandó, de ez az érthetőség érdekében tör­tént. Belemélyedni a fogalmak értel­mének vizsgálatába nem könnyű dolog. Különösen nem az, ha semmilyen átgondolt rendszer nem jön a vizsgálódó segítségére. A matematikában ettől nem kell félni, hiszen axiomatikus alapokra épülve áll elbűvölő, masszív, ma­gasztos épülete, melynek csúcsá­ra érve az emberi értelem elfelejt tévedni. SZLfZS RÓBERT matematikus Érdekességek, újdonságok Akupunktúra az asztma ellen A moszkvai fizioterápiás in­tézetben elektro-akupunktúrá- val kezelt minden 20 asztmás betegből 19 határozottan job­ban érezte magát a kezelés után. Az asztma tüneteit az esetek 75 százalékában eny­hítette a kezelés, és néhány esetben, ismételt kezeléssel, teljes gyógyulást is elértek. A betegek azért kerültek a moszkvai intézetbe, mert be­tegségük nem reagált a hagyo­mányos kezelési módszerekre. Az akupunktúra csak azokban az esetekben volt hatásos, amikor a betegek szervezeté­nek saját védekező rendszere reagált az ingerlésnek erre a módjára. Felteszik, hogy a tűk villamos úton kiváltott rezgése indító jelet adott az idegrendszernek neurostimu­látoroknak nevezett vegyületek temelésére. Ezek a vegyületek azután megnövelték az asztma elleni ' természetes védelem megerősítéséhez szükséges fehérjék, enzimek stb. mennyi­ségét. (d) Fénytől elbomló műanyagfólia Leningrádi kutatók olyan műanyagfóliát fejlesztettek ki, amely a kicsírázó növényeket megvédi a rendkívüli hidegtől, majd a tavaszi intenzív napsu­gárzástól elbomlik. Az újfajta fóliát főként a Szovjetunió északi területén és Szibériá­ban való felhasználására szánták. Már megkezdték a különleges polietilénfólia tö­meggyártását. Nemcsak a me­zőgazdasági művelésre eddig nem használt területekre ter­jeszthetik ki vele a növényter­Medencék - üveglaminát elemekből

Next

/
Oldalképek
Tartalom