Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-05 / 40. szám
IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH vágyom. De beszéljünk inkább a Csak egy moziról... Amikor elkezdődött a forgatás, már mindenki tudta, milyen szerepet játszik, csak én nem. Később minden kiderült: megtudtam, hogy Judit, akit én formálok meg, nem fiktív szerep. Hogy Sándor Pál barátnője volt. A film ugyanis egy rendező három napjáról meg egy maréknyi emberről szól, akik együtt forgattuk. Judit már terhes, amikor egy kis vasútállomáson, megakad rajta a rendező szeme. Addig nézi a lányt, amíg lekési a vonatot. Szerelem első látásra? Ennél sokkal többről van szó köztük Megérzik egymásban az ideális partnert. Nem sokat társalognak, de ahogy egymásra néznek, az minden szónál többet jelent. Kicsit szomorú, kicsit hóbortos ez a lány, de mindig kedves és visszafogott. Látni rajta, hogy szereti az embereket. Szereti a boldogságukat, a kínlódásukat, szereti a makacsságukat, a bizonytalanságukat. Ö is ilyen: egyszor boldog, máskor boldogtalan, de mondatai mögött mindig ott a rajongás, az akarat, a bátorság. Hogy kiből mi maradt meg bennem? Ha Sándor Pálra gondolok, rögtön a sugárzó kék szemét látom. Úgy tud nézni, hogy valósággal bűntudatot ébreszt benned egy elhibázott gesztus miatt. Aztán felemel, bátorít és melegséggel tölti meg a lelked. Jean-Pierre Lésaud? A franciák sztárja szerintem önmagát játszotta a rendező szerepében. Bogaras, kicsit hiú, kicsit önző - de tud is róla. Van egy jelenet a filmben, amikor összeverekedünk. Amikor felvettük, elfordult tőlem. Idegesítette, hogy erősebb vagyok, mint ö. Másnap megkért, hogy ne nézzek a szemébe, mert zavarja a közelségem. Harmadnap odajött hozzám és magához ölelt. Gisela May, a zseniális NDK-beli sanzonéne- kesnö a mosolyával nyűgözött le. Ha vele játszottam, sosem remegtem. De a legvolna. És csupa kérdőjel lett az életé. Miért éppen én kellek nekik? És mi lesz az érettségivel? Az orosszal, a matekkal? Mikor készülök fel a felvételire...? Egy mozi előtt, a belvárosban vártak rá a filmesek. Hogy megnézzék. Hogy próbafelvételre hívják Budapestre. Hiába vártak rá. Denisa nem ment, mert nem mehetett. Nem engedték őt. Apja úgy döntött: jobb, ha otthon marad és tanulgat szépen. A filmesek továbbmentek. De másnap, amikor visszafelé jöttek Prágából, újra felhívták Kuceráékat. Közben jelentkezett a pesti filmgyár is: ha engedik, ha nem, tízkor ott lesz a taxi Denisáért. És a magas, karcsú, csinos arcú bratislavai lány másnap már Ragályi Elemér kamerája előtt állt. Nem izgult, nem idegeskedett. Nyugodtan, magabiztosan morzsolta a szavakat. Csillogott-villogott, bár valójában fáradt volt. Annyira fáradt, hogy még mosolyogni sem volt kedve a próba- felvétel végén. Pedig boldog volt, nagyon boldog, övé lett a női főszerep Sándor Pál Csak egy mozi című filmjében. Májustól augusztus végéig tartott a forgatás. Közben érettségi, felvételi a színművészetire. Taxi hozza, taxi viszi. Éjjel jön, délben megy. Pilisvörösváron, a forgatás helyszínén jónevú pesti színészek és híres világsztárok drukkolnak neki, itthon egy lány a sok közül. Senki sem tudja, kikkel dolgozik, miben van része. Nem faggatják, s ő nem dicsekszik. Inkább bizonyít... Aztán ismét a forgatás.- Mint egy álom, olyan volt az egész - csúszik ki a száján. - Ülök a szobámban és nézek magam elé: velem történik mindez? Kihez fussak, kinek köszönjem? Csak ülök és szenvedek. Mehetnékem van. Mindenki hiányzik, akit megszerettem. Nem és nem tudok belenyugodni, hogy ugyanazt az életet kell élnem, amit a film előtt. Én most már többre, másra nagyobb élményem Major Tamás! Egyfolytában őt csodáltam. A forgatás alatt csak annyit mondtam neki magyarul, hogy szeretem. Ma már talán azt is meg tudnám mondani, hogy miért. Az arcáért, a gesztusaiért, a leikéért... Hát, ilyen emberektől vettem én búcsút. Ha rájuk gondolok, összeszorul a szívem. Elsős vagyok a színmüvészetin; örülnöm kellene, de nem tudok. Nézem a szemét: minden szót komolyan gondol. Egyedül érzi magát. Álmai, vágyai nem nagyon voltak eddig. Most tervezget életében először: ha törik, ha szakad, megtanul magyarul. A tizenkettedik leckénél tart. SZABÓ G. LÁSZLÓ Denisa magyarul tanul. Kis fonott kosarában ott lapul a szótár, s a gyűröttre lapozott nyelvkönyv, amelyből mindennap ragad rá valami, öt szó, tíz szó, vagy még ennél is több, néhány rövidre fogott mondat, amely új, eddig ismeretlen örömmel tölti el. Tegnapelőtt épp a legszebb szavak ízét kóstolgatta: tűz, csók, kedvesem, én szeretlek, te szeretsz... és most boldog, mert tudja, hogy jól halad és nevet a szeme, mert érzi, hogy napról napra okosabb. Most ősz van - a szerencse májusban köszöntött rá. Telefonon keresték a koli- bai filmstúdióból. Nem először és nem is harmadszor, de most valahogy behízelgőnek tűnt a máskor oly fölényes női hang: ,,Denisa Kuöerová? Magyar filmesek keresik..." És attól a perctől kezdve minden megváltozott körülötte. Szebb lett a reggel, hosszabb az éjszaka. Mintha minden nap valami új titkot tartogatott A piros hajú balfácán A filmművészet története tele van balfácánokkal Már az első néma komédiához is kellett egy ügyefogyott, minden lében kanál, két lábon járó „szerencsétlenség,“ akinek eleve az volt a hivatása, hogy elindítsa a bonyodalmakat - megnevettesse a nézőket. Chaplinnél, ennél a kivételes zseninél, persze mindez a költöiség szférájába esmel- kedett, és naiv csavargója egy fenekestül felfordult világban kereste a maga igazát. Évek teltek el, és bizony a filmvígjáték mesterei egyre kevésbé kényeztették, kényeztetik el a nézőket. Fernandel, Louis de Funes után jelenleg az ügyeletes „balfácán" a francia filmművészetben az a Pierre Richard, aki, mint magas szőke férfi hódította meg felemás cipőben egy fél világ vidámságra szomjazó publikumát. Pierre Richard-nak a kelléktára igencsak erős. Nem éppen vonzó fizikum, nem éppen túl gyors felfogás, és mindenekelőtt gyermeki lelkűiét, amely képtelen a valóságot elválasztani a látszattól. A most éppen 50 éves színész voltaképpen 1958-ban kezdte a pályáját a nálunk is vetített Montparnasse ’19- ben, és hasonló kis epizódot játszott, többek között a Három férfi egy lovon, Egy bolond Párizsban, meg a Boldog Alexandre című produkciókban. Miután beleunt abba, hogy felfedezésre várjon, 1977-ben saját pénzén leforgatta A szórakozott című komédiáját, majd még ugyanebben az évben ismét a maga költségén és rendezésében az Alfréd szenvedéseit. De hiába, úgy látszik, a sors könyvében úgy volt megírva, hogy másra várjon a színész igazi megismertetésének feladata. 1972-ben mutatták be Párizsban Yves Robert A magas szőke férfi felemás cipőben című vigjátékát, amely olyan óriási siker lett, hogy két év múlva el kellett készíteni a folytatását is. A magas szőke férfi visszatér című film ugyancsak százezreket vonzott a moziba. Pierre Richard egyik napról a másikra sztár lett, és főleg a Claude Zidi, Didier Kaminka, Francis Veber produkciókban aknázhatta ki „balfá- cánságának“ valamennyi sikerlehetőségét. Pierre Richard pontosan tudja, hogy a népszerűségért küzdeni kell, és a járt utat nem tanácsos otthagyni a járatlanért. így aztán ez a piros hajú, jobb sorsa érdemes férfiú filmről filmre vívja a maga szélmalomharcát hol a fogyasztói társadalom veszélyes csapdai, hol pedig egyszerűen egy csinos szépasszony kegyeinek elnyeréséért. A Félénk vagyok, de hódítani akarok, a Nem én voltam, hanem ő. A játékszer után következik az 1981-es Balfácán címmel bemutatott bűnügyi bozóhat, amelyben ugyan mi más lehetne Pierre Richard, mintegy kétbalkezes alkalmazott, akire nem kisebb feladat vár, mint visszaszerezni vezérigazgatója nem egészen talpraesett leánykáját Dél-Ameriká- ból, ahol a csinos csemetének nyoma veszett. Hogy ebből mi következik, azt mindenki sejtheti, aki eddig a moziban vagy a tévében találkozott Pierre Richard-ral. Mert a filmek jönnek-mennek, a címek változnak, a partnerek szintúgy, de a lényeg: Pierre Richard marad. (n) r FILMMOZAIK □ A Moszfilm és a DEFA stúdió szov- jet-NDK játékfilmet készít a fasizmus fölötti győzelem 40. évfordulójára, Alek- szandr Csakovszkij A győzelem című regénye nyomán. Á rendező Jevgenyij Matvejev, német társrendezője Peter Bohnenstengel. A film egy amerikai és egy szovjet tudósító ismeretségének történetén keresztül (az amerikait Andrej Mironov, a szovjetet Alekszandr Mihajlov játssza) a potsdami konferenciától a helsinki tanácskozásig eltelt három évtizedet tekinti át. A győzelem operatőre Leonyid Kalasnyikov, aki legutóbb Panfilov Vasszáját fényképezte. x □ A harmincas évek közepén, Kínában és Indiában játszódik Steven Spielberg izgalmas új filmje, az Indiana Jones és a Végzet Temploma. Indiana Johes, a kalandos életű régész egy amerikai énekesnővel és egy kisfiúval menekül üldözői elől, együtt jutnak el abba a titokzatos földalatti templomba, ahol újabb veszélyek és rejtélyek várnak rájuk. A fordulatokban bővelkedő történet szerzője George Lucas. Az ő stúdiója készítette ezt a - természetesen látványos - filmet. x □ Az 1983-as velencei fesztiválon érdeklődéssel fogadták a finn rendezópá- ros, Pirjo Honkasalo és Pekka Letho 250 gramm című filmjét, amelyben Nyikita Mihalkov is szerepelt. Most készülő új müvük: Da capo. Egy hegedűművész csodagyerekről szól, akit már nyolcéves korában egy zenészprofesszorhoz költöztetnek, s miután egy nemzetközi versenyen nagy sikert aratott, Amerikában taníttatják. Ámint nagykorúvá válik, otthagyja a professzort, s megpróbál kiszabadulni saját tehetsége nyűgéből, amely megfosztotta gyerekkorától. A csodagyerek szerepét egy rendkívül tehetséges ifjú hegedűművész, a 13 éves Jan Sö- derblom alakítja, s a filmbéli versenyen ő maga játszik hegedűjén. A film további részében annak a Heimo Haitto hegedű- művésznek a játéka hallható majd, aki maga is csodagyerek volt, részben a főhős modellje: fél évszázaddal ezelőtt ö volt Londonban az akkori legjelentősebb hegedűverseny gyöztése. A forgatási munkálatokat Finnországban és az Egyesült Államokban folytatják. A bemutatót a jövő év februárjára tervezik. x □ A japán középkorban játszódik Ku- roszava új, látványos történelmi filmje, a Zűrzavar, amelynek forgatása a nyár elején kezdőtött. A főszereplő az Árnyéklovasból jól ismert Nakadai Tacuja. Az előkészületek - technikai és pénzügyi okokból - sokáig húzódtak: a rendezőnek a filmhez készített rajza már a tavalyi cannes-i fesztivál plakátján szerepelt. Végül is japán-francia koprodukcióban készül a film. Tizenhatezer statisztát szerződtetnek a külső felvételekhez, amelyeknek Kjúsú és Honsú sziget lesz a színhelye. Több mint kétszáz lovat szállítanak hajón Japánba a forgatáshoz. Muraki Josira díszlettervező a Fudzsi- hegy lejtőjén eredeti méretben épít fel egy XVI. századi várat, amelyet a történet során fokozatosan leégetnek. A stúdiófelvételek is Japánban készülnek. Az utómunkálatokat párizsi laboratóriumokban végzik. Jövő tavasszal szeretnék forgalomba hozni a filmet, amelynek producere Serge Silberman. Ő volt a legtöbb Bunuel-film producere. ÚJ SZÚ V 14 1984. X. 5. ... képtelen a valóságot elválasztani a látszattól. „V elem történt mindez?“ (Bartók István felvétele) Egy lány szótárral: umi nanu
