Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-05 / 40. szám

A Betekints csárda és Vidróczky kö­rül keringenek a gondolataim, mi­közben pergő kopácsolásra ütöm fel a fe­jem. Harkály szállt az egyik telefonpózná­ra, tetejétől a tövéig ujjnyi széles repe­dés, amelybe feltehetőleg már téli báb­álmukra készülődő rovarok települtek. Lakomázik a harkály, s a gyalogjáró em­ber örül a véletlennek, amely az autó­buszmenetrendbe ezt a félórányi holtidőt belopta. A távolsági járat megérkezése előtt ennyivel előbb ment el a Tornaija (Safárikovo) és Sajógömör (Gemer) kö­zött közlekedő autóbusz. Vonatok, autóbuszok, személygépko­csik rohanásaiból kiszakadva ezek a fél­órás, órás gyaloglásokszinte mámorítóak. Most is legszívesebben almát szednék az útmenti fákról, s kiülnék az árokpartra, kiáltanék az elröppenő harkálynak. A szülőföld mindig tartogat meglepetése­ket. Tétova órák, napok után a felisme­rés, a rácsodálkozás, a bizonyosság örö­me egyben a kételkedésé, az önvádé is. Ismerem-e azt a földet, ahová visszajá­rok, amely a nekifeszülésnek biztos tá­masztéka? Keresem-e pillantását, kézfo­gásainak melegét ugyanúgy, mint anyá­mét, apámét, akiket hozzá hasonlóan a „szülő“ jelzővel illettek? Keresem-e, - vagy csupán az effajta véletlenek löknek szülőföld-közeibe? Miért csak most szereztem tudomást Emléktábla idézi a múltat és rögzíti a jelent diákságot, hiszen egy esztendőre az ebédért tizenöt aranyat, vagy kevesebbet fizetett az ifjú; az alumnátusban pedig semmit sem, a szállás tizenkét arany volt, amiért ha nyájas volt a gazdaasszony ingyen vacsorát is adott neki. “ Ez az iskola a kor társadalmi fejlődése során egyre inkább elveszítette jelentő­ségét, s az 1848-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc leverése ebek harmincadjára ez a puritán egysze­rűségében is szép épület. A z iskola udvarán már gyülekeznek az emléktáblaavató ünnepségre készülő gyerekek. Az épület, amelyen mától kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy 1884-ben itt alapították meg a gömöri polgári iskolát, ma is otthont ad a magyar tanítási nyelvű alapiskolának. A sajógö- möri gyerekeken kívül Vályból (Valice), Kálosából (Kalosa), Mihályfalából (Gém. Michalovce), Fügéből (Figa) és Oldalfalá­ból (Stránske) tanulnak itt kisdiákok, összesen százhatvanheten. Vajon ezt a napot hogyan őrzik meg emlékezetük­ben? Akad-e köztük olyan, aki vállalja, tovább ápolja a folytonosságot, a hagyo­mányt, amely nem a polgári iskola alapí­tásával vette kezdetét? Az emléktábla-avató ünnepség után a meghívottak, a polgári iskola egykori diákjai, a magyar tannyelvű alapiskola mai tanárai a régi kastély mellett épült művelődési házban emlékeznek régiek­ről, köszöntik a maiakat. Az ünnepi sze­mináriumot az alapiskola igazgatója, Molnár Béla vezeti. Dr. Július Boltik be­vezető előadása után többek között Gálfy Jenő, a járási pártbizottság titkára is felszólalt. Szót kért Bódi Bertalan nyugal­mazott gimnáziumi tanár és a polgári iskola egykori diákja is, aki így emléke­zett: !! Óh, lassan szállj és hosszan énekelj,...! ADALÉKOK GÖMÖR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ ■ a Betekints Csárdáról, ahová - annak mai lakója, egy öregedő asszony szerint - Vidróczky, a híres mátrai betyár is be­betévedt? Most láthattam a tarkaharkályt is, amelyről állítják, kiveszett Gömör er­deiből, gyümölcsligeteiből. Egyetlen gya­loglás során, amelynek úti célja a száz­éves polgári iskola ünnepsége. Ennek egykori léte sem kapott helyet minden innen elszármazott tudatában... S ajógömört a köztudat az egykori történelmi Gömör megye névadó székhelyeként, a Mátyás-mondakör egyik urakat büntető mondájának hely­színeként ismeri. A feltehetőleg amúgy- sem kiváló gömöri bort a jobbágyok ne­héz munkával termelték. A meredek sző­lőhegyen aztán Mátyás király a bort fity­máló mulatozó urakkal hegyről lefelé ka- páltatta meg a szőlőt - hagymán és kenyéren. Itt szobrot is állítottak az ural­kodónak. Bizonyára akkor még állt a vár, amelynek legrégebbi adatait Anonymus művében, a Gesta Hungarorum-ban ta­láljuk: ,, Ugyanabban az időben Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségre és bátorságos álla­potra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menje­nek fel a csehek határa felé Nyitra várá­ig“. Mégis Ha Bálint Gömör megye című monográfiájában (I. kötet, 86. 1.) indirekt bizonyítékokra hivatkozva állítja, hogy a vár Árpád előtt még nem állott. Nem lehet tehát korábbi I. István uralkodásá­nál. A helység a középkorban megőrizte központi jellegét, székhelye volt a me- gyegyüléseknek. Egy polgári iskola cente­náriumát ünnepelve sem lehet elhanya­golható tény, hogy Sajógömörben, az 1427-ben 105 portát számláló helység­ben már iskola működött. 1468-ban Al­bert veszverési plébános állítja, hogy három évig volt ,,scholasticus“ Sajógö­mörben. ÚJ SZÚ 1984. X. 5. Az elemi iskolai oktatás tehát egyes kutatók állításaival ellentétben már jóval a reformáció elterjedése előtt megkezdő­dött a napjainkban polgári iskolájának centenáriumát ünneplő faluban. A XVII. században Sajógömörben már az elemi iskolákra alapozott liceumban, az ú. n. latin iskolában tanítottak. Dr. Július Boltik erről a következőket írja: „1781-től a latin iskola felsőbb tagozata fokozatosan önállósult, majd létrejött a latin iskola, amelynek két tanítója - a rektor és a kon- rektor - volt. Amikor más latin iskolák hanyatlásnak indultak, a sajógömöri isko­la fellendült. “ Olyannyira így volt ez, hogy a XIX. században már virágzó magyar tanítási nyelvű gimnázium működött itt. Számos szlovák irodalmár is itt tett szert tudományos ismeretekre, s egyben elsa­játították az ekkor már a hivatalos érint­kezésben egyre inkább elterjedő magyar nyelvet. Ján Kalinciak, aki egyike volt ezeknek, így írt: „Sajógömör falura hasonlító városka, ahol jó emberek él­nek. Az olcsóság vonzotta ide a szlovák után a rimaszombati gimnáziumhoz csa­tolták. Évekig csak mint felsőbb elemi iskola működött. 1884. április 26-án a mélypontra került az iskola elöljárósága és pártfogósága felmérte a helyzetet, s ezután a Szent-lványi fivérek - Miklós és József helyi földbirtokosok - 110 ezer koronát ajánlottak fel az újjáalakuló iskola számára. Ezt az egyik adományozó, Szent-lványi Miklós halála után 1899- ben A Sajógömöri Ág. Ev. Esperességi Szent-lványi Polgári Fiúiskolának nevez­ték el. Az 1884. szeptember elsején meg­nyílt intézmény első tanárai Bencze Sa­mu, Weiszer Samu, Nagy Lajos és Hege­dűs János voltak. A szombat délelőtt Sajógömörön is a családi ház építésének, a kis­kertek rendbetételének az ideje. A han­gulatos főutca mentén levő portán min­denütt dolgoznak. Az egykor megyeszék­helyként ismert városra már csak egy- egy épület emlékeztet. Letűnt dicsőséget idéz a megye háza, amelyben ma is összegyűlnek a férfiak, de nem köz­ügyekben döntenek. Bár ki tudja, hogy egy faluban a kocsma funkciója meddig ter­jed. Az oszlopos tornácú épület felhívja magára a figyelmet, s aki udvarára is betekint láthatja, hogy mögötte már átadás előtti állapotba került az új vendéglő. A volt megyeházát valószínűleg lebont­ják. Úgy hírlik, csupán azért, hogy két évtizeddel ezelőtt nem került a védett műemléképületek lajstromába. A klasszi­cista stílusú kastélyt annak ellenére, hogy a védett műemlékek második kategóriá­jába tartozik, mindezideig nem állították helyre. Gembicky Miloslav, a hnb elnöke sze­rint belátható időn belül aligha kezdik el a kastély tatarozását. A régi megyeházat ennek ellenére meg lehetne menteni, még ha a szövetkezet továbbra is üzemel­teti benne a pincéjét. így talán nem kerül Bódi Bertalan, nyugalmazott gimnázi­umi tanár- Petőfi Sándor a Tündérálom ífímű versében ezt írja: „Óh, lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...“ - kezdte megható emlékezését az idős tanár, majd így folytatta: - Az hiszem, a volt diákok mindannyian megegyezünk abban, s idős korunkban különösen világosan látjuk, amit mint diákok is tudtunk annak idején, hogy az iskola tanári kara neve­lésben, tanításban a legjobbat, a legtar- tósabbat igyekezett nyújtani egy életre. Tudjuk, hogy egykor messzi vidékről ér­keztek ide tanítványok, hogy pályájuk­hoz, boldogulásukhoz megszerezzék a legjobb tudást. Még az én időben is sokan gyalog tették meg az utat az isko­lába és hazafelé, a legtávolabbi vagy a legközelebbi helységekből. Az iskola szigorú erkölcsökön nyugvó fegyelme, igényes tanítása, messze világított. Az én időmben Bencze Sámuel igazgató úr rendszeretete, pontossága, atyai szere­Ezt a napot hogyan őrzik meg emlékezetükben ? (Borzi László felvételei) tettel párosult szigora volt a pontos irány­tű. Nemzedékeket nevelt becsületre, helytállásra, emberszeretetre. Engem még egy éven át tanított szlovák nyelvre, a nemzetek közötti béke, kölcsönös meg­értés szellemében... Az iskola bölcsen és tapintatosan ápolta a békét és a türel­met más anyanyelvű diákjaival szemben is. A községben régi szokás volt, hogy egyes szülők cserébe küldték gyermekü­ket - az elemi iskolából - szlovák vagy német szóra. Onnan helyettük csere­gyermekek érkeztek magyar szóra. Az idős pedagógus szavai a múltban gyökerező szép hagyományról vallanak. A művelődéstörténeti kutatások nemcsak az említett tényeket, de azt is bebizonyí­tották, hogy a polgári iskola elődjeként működő líceumban tanultak a szlovák nemzet legnagyobbjai között számontar- tott személyiségek. Kalinciakon kívül Őa- fárik, Záborsky, Tomásik, Matuska és mások koptatták itt az iskolapadot. Ko­vács István pedagógus, a falu mai min­denese, népművelője, kutatója írja a cen­tenáriumra megjelentetett A sajógömöri (Gemer) iskola krónikája cimü kiadvány­ban: „Sajnos a magyar anyanyelvű diá­kok közül kikerült nevezetes egyéniségek névsorát nem tudtuk összeállítani. Egyet­len nevet említhetünk bizonyosan: Rud- nay Gyula festőművész nevét. Ezen a té­ren tehát még nagy mulasztást kell pótol­nunk - igényes munkával.“Tehát a mai­aknak is van elvégzendő munkájuk. A tanító évszázadok óta több és más, mint az iskola falain belül oktató egyén. A pedagógus Sajógömörön is egyszerre őrzője a múltnak, gyarapítója a jelennek és alakítója a jövőnek. A tantermek falain kívül népművelő, Gárdonyi Géza alkotta metafora szerint lámpás, mely mennél jobban világít, annál inkább fogyasztja önmagát. Tóth Árpád pedagógus erről a következőket mondja:- A falu tanító nélkül szellemi, kulturális és politikai értelemben is haldoklik. A je­lenleg tapasztalható tendencia nem ked­vez a falun élők társadalmi és kulturális életének. A nagyarányú városba áram­lás, a falvak urbanizálódása nem kedvez a közösségi életnek. A központositott falvak, szövetkezetek létesítésének gaz­dasági előnyei lehetnek, ugyanakkor a művelődésben hátrányai mutatkoznak. Hogy csak az iskoláknál maradjak: Az oktatást színvonalasabbá, hatékonyab­bá, korszerűbbé tehetjük egy jól felszerelt központosított iskolában, de nekünk ne­velni is kell, s ez most mintha kissé háttérbe szorulna. A hatéves nebulóknak korán kell kelnie, zsúfolt autóbuszban utaznia több kilométert, ráadásul egy könyvekkel, tanszerekkel tömött iskola­táskát is vállára adunk. Belekerülnek egy számukra idegen, kellőképpen még nem felfogható közegbe, amit „a felnőttek vi­lágának“ hívunk. A nevelés háttérbe szo­rulásával az iskola inkább csak tanít, oktat, így nem védheti meg a gyermeke­ket az. esetleges veszélyektől, negatív hatásoktól. A falusi iskolák, ahol a peda­gógus közvetlen kapcsolatot ápolt tanít­vánnyal, szülővel, olykor szabadidejét is közöttük tölthette, most árválkodnak, s a kisfalvak pedagógusok nélkül szelle­mi csipkerózsikaálomba merültek. Nem véletlen, hogy teljes szervezettségű isko­lánkat ebben az értelemben is szeret­nénk megtartani, mint a falu szellemi központját, szocialista közösségének mozgatóját. Tóth Árpád szavait a faluban tanító valamennyi pedagógus tevékenysége erősíti. A centenáriumi ünnepségek mű­sorát is ők állították össze. Kár, hogy a falu részéről ezúttal kevesebb figyel­met, érdeklődést kaptak. Úgy véli a messziről érkező, hogy ez a centenári­um nemcsak a polgári iskola diákjainak, mai pedagógusoknak, meghívóval érke­ző vendégeknek esemény. Egy történel­mi hagyományaira nem kevéssé büszke falu lakóinak gyér érdeklődése bizony a mai pedagógusok, a, mai iskola iránt is megnyilvánuló tiszteletlenség. H ázak - új családi otthonok - épül­nek Sajógömörön. A kertekben terméstől roskadoznak az almafák. Egy régvolt polgári iskola megalapításának századik évfordulóján emléktábla idézi a múltat, bár kissé sután, mégis ereden­dő vállalással: „Ebben az épületben ala­kult meg a polgári iskola 1884-ben.“ Epilógus, amely prológus lehetne. Reggel az országúton személyautó te- kezett mellettem, s tulajdonosa meginvi­tált, szálljak be. Köszönettel nyugtázva, tovább gyalogoltam. Az öregedő asz- szonytól hallott történet a Betekints Csár­dáról és Vidróczkyról tovább foglalkozta­tott. A tarkaharkály már tovaröppent. Földközelben a gyér napfényben ökör­nyál szálldosott. Akkor még nosztalgiába hajló hangulattal ballagtam a falu felé, a riport megírásakor más munkál ben­nem. A szülőföld többszöri felmutatásá­nak a szándéka. DUSZAISTVÁN /

Next

/
Oldalképek
Tartalom