Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-28 / 39. szám
hoztak a vá- batyúzók is, rosba, de itt )kat, amiket illították. Cí- K az emlékeikkel rendel- ai, sót még közelgő visit, aki tudott cet a Vörös ér Lengyelszűrték a létéivé!. Ezekilődtek arra, /ékeny részt /ányaiból roSepetovká- kdz negyven- olyanok, akik ttak minden- de a Cseka ábon folytatmyik zászlós állott. Minde- inak irodájáhogy a felke- olják a határ- orradalmáro- pályaudvart. zendülés középpontjában - a legnagyobb titokban összevonták a tiszti erőket. Ugyanakkor összegyűjtötték a város környékén, az erdőkben működő banditák csoportjait is. Tizenhárompróbás reakciósokat, ellenforradalmár összekötőket küldtek Romániába és magához Petljura atamánhoz. A kerület különleges osztályára beosztott matróz már a hatodik éjszakát virrasztotta át. Egyike volt annak az öt bolseviknak, aki mindenről tudott. Fjodor Zsuhraj úgy érezte magát, mint a vadász, aki már nyomában van a vadnak és ugrásra készen várja, mikor csaphat le rá. De nagyon jól tudta azt is, hogy nem szabad zajt csapni, nem szabad a vadat felriasztani. A vérszomjas szörnyet minden áron el kell pusztítani. Hiszen csak azután lehet szó nyugodt munkáról - addig nem, amíg minden bokorból várni lehet a fenyegető támadást. De a fenevadat nem szabad felriasztani. Itt, ebben az életre-halálra szóló küzdelemben csak a harcos önfegyelme és szilárdsága biztosíthatja a győzelmet. \ A kitűzött határidő elérkezett. Valahol a közelben a város összeesküvőinek titkos főhadiszállásán már megtörtént a döntés: holnap éjjel kezdődik. Az öt bolsevik, aki tudott a dologról, elhatározta, hogy elébevág az összeesküvők tervének és azonnal cselekszik - nem holnap, hanem már ma éjjel. Este a vasúti fütóházból mozdonyfütty nélkül, a legnagyobb csendben elindult a páncélvonat. Utána ugyanolyan néma csendben bezárult a fűtő- ház hatalmas kapuja. A közvetlen vonalakon rejtjeles táviratok mentek szét a legsürgősebben. Mindenütt, ahol ezeket a táviratokat megkapták, a köztársaság biztonsági szolgálatának tagjai munkába léptek. Az alvásról megfeledkezve, haladéktalanul ártalmatlanná tették a darázsi észkeket. Zsárkijt a telefonhoz hívták.- Biztosítottátok a pártsejtek összejöveteleit? Igen? Nagyon helyes. Te magad, a párt körzeti titkárával együtt, rögtön indulj el, hogy itt légy az összejövetelen. A fa kérdése sokkal rosszabbul áll, mint gondoltuk. Ha megérkezel, majd bővebben beszélünk erről - hallotta Zsárkij a kagylóból Akim gyors, kemény szavait. — No, úgy látszik, nemsokára valamennyien belebolondulunk ebbe a fakérdésbe - dünnyögte, amint visszatette helyére a kagylót. Valamivel később mindkét titkár kiszállt a gépkocsiból, amelyen Litke idehozta őket. Amikor felértek a második emeletre, nyomban megértették, hogy egyáltalán nem a fakérdésről van szó. A pártvezetőség irodájának nagy asztalán Maxi m-gépfegyver állt - körülötte a különleges osztag géppuskásai. A folyosókon hallgatag őrök, valamennyien a párt városi aktívájának és a Kom- szomolnak a tagjai. A kormányzósági pártbizottság titkárának széles ajtaja mögött éppen most fejeződött be a pártvezetőség sürgősen összehívott, rendkívüli ülése. A kapu kémlelőlyukán át, az utca felől telefonhuzalok vezettek a párthelyiség két tábori telefonállomásához. Halk, fojtott hangú beszélgetés folyt. Zsarkij meglátta a szobában Ákimot, Ritát és Mihajlót. Rita, mint régen, politikai századbiztos korában, megint vö- röskatona-sapkát és harctéri szürke szoknyát viselt, a bőrkabátjának vállán átvetett szíjon nehéz Mauser-pisztoly csüngött.- Mit jelentsen ez? - fordult Zsarkij Ritához.- Próbariasztás, Ványa. Mindjárt kimegyünk hozzátok a körzetbe. Az emberek az ötödik gyalogsági iskolában gyülekeznek a riadóra. A fiúk egyenesen a pártsejtek összejöveteléről sietnek a gyülekezőhelyekre. A legfontosabb az, hogy teljesen észrevétlenül történjék minden - mondta Rita. Elindultak és a legnagyobb csendben vonultak át a városi parkon. Hatalmas, hallgatag tölgyfák, százesztendős faóriások mellett vezet el az út. A kis tó alszik; partját sűrű csalán és bojtorján borítja. Mellette széles, kihalt fasor nyújtózkodik. A park közepén magas, fehér fal mögött áll az egykori cári hadapródiskola emeletes épülete - ma a Vörös Hadsereg ötödik gyalogsági iskolája. A tájra már sűrű fátylat borít az este. A felső emelet sötét. Minden csendesnek és nyugodtnak látszik. Aki elhalad erre, bizonyára azt hiszi, hogy a fal mögött már mindenki alszik. De akkor miért állnak tárva-nyitva a vasból öntött kapuk és mit jelent az a két, fekete, óriási békára emlékeztető árnyék a kapu mögött? Ám a vasúti negyed különféle házaiból idesereglö emberek nagyon jól tudják, hogy a fal mögött senki sem alszik, hiszen nem ok nélkül rendelték el az éjszakai riasztást. Rövid tájékoztató után a pártsejtek gyűléseiről jöttek egyenesen ide. Hallgatagon jöttek - egyesével, kettesével, vagy legfeljebb hármas csoportokban. Valamennyiük zsebében ott a Kommunista Párt vagy az ukrajnai Komszomol tagkönyvecskéje. A vaskapuk mögé csak azokat engedik be, akik ilyen tagkönyvecskét tudnak felmutatni. Negyedóra múlva a felfegyverzett zászlóalj felsorakozott az iskola udvarán. Zsuhráj tekintete végigfutott a zászlóalj mozdulatlanul álló sorain. Három lépéssel a zászlóalj arcvonala előtt ketten álltak: az egyik Menyajló uráli vasöntő volt, a zászlóalj parancsnoka, aki vele egyvonalban állott, Akim, a zászlóalj politikai biztosa. Balra sorakoztak fel az első század szakaszai. Két lépésre előttük: a századparancsnok és a század politikai biztosa. Mögöttük álltak a kommunista zászlóalj mozdulatlan sorai - összesen háromszáz ember, háromszáz szuronyos puskával a kezükben. Fjodor megadta a jelt.- Ideje, hogy elinduljunk. KEREK ERNŐ fordítása + Az acélt megedzik című regény fönti részletének közlésével a nagy szovjet író születésének 80. évfordulójára emlékezünk. II kezdett, mert senki sem hitt n. Ekkor megmutattam a pénzt, visszaadtam a férfinak és el- am a házat. Többé nem loptam Egy nap aztán levelet kaptam i férfitól, akitől a pénzt loptam, akart engem. Később nagyon or találkoztunk, majd egymásba (tünk és összeházasodtunk. Na- boldogan éltünk együtt, de, fáj- i, meghalt a háborúban. Látják, n jól jött nekem, hogy loptam, érfi, aki az ablaknál ült, kinyitotta mét, és letette az újságot, lem akarja meghallgatni a tortáikét? - kérdezte Fred, férfi véginézett mindhármu- najd így szólt: lallottam mindent. Én most há- Dlvaj közt ülök a vonaton. 1i nem vagyunk tolvajok! ídta Fred. - Mi csak elmondtunk jrténetet az életünkből. De most /agyunk tolvajok! iki egyszer tolvaj, az mindig tol- - mondta a férfi. - Meg kell lanom maguknak, hogy én rend- igyok. Az én munkám, hogy am a tolvajokat. Jól megjegyez- az arcukat, s egy napon még ózunk újra. idnek nem nagyon tetszett az de nem szólt semmit. A két ia sem beszélt többé. Újságot ek olvasni. Fred is elővette az ját, gs nem nézett többé a rendin sokkal ezután a vonat megállt állomáson. A rendőr felállt és kiment. Nem jött vissza többé, és Fred ennek nagyon örült. Letette az újságot és beszélni kezdett.- Sajnálom, hogy így történt. Meg kell mondanom, hogy a gyűrűs történet, amit elmondtam, nem volt igaz. Csak azért mondtam, mert beszélgetni akartam magukkal. __- És az én történetem sem volt igaz - mondta az orvos. - Én csak rosszabbat akartam mondani, mint ön. * A nő ezen nevetett, majd így szólt:- Én pedig egy olyan történetet akartam mondani, ami mind a kettőnél rosszabb. Az én történetem sem volt igaz. Mind a hárman nevettek. Aztán, a vonat arra az állomásra érkezett, ahová Fred utazott. Fred felállt kezébe akarta venni a táskáját, de az nem volt sehol.- Nem látta valaki a táskámat?- kérdezte. - Velem volt, amikor felszálltam a vonatra. Arany betűkkel rá volt írva, hogy F. C.- Az a táska, amely ott volt fenn?- kérdezte a nő. - Hisz azt magával vitte az a férfi, amikor leszállt a vonatról!- Nem, az nem lehetett az én táskám - mondta Fred.- De én láttam! - mondta a nő.- Emlékszem a betűkre F. C.- De ó rendőr volt! - mondta Fred.- A rendőrök nem lopnak soha. A doktor nevetett.- Nem, a rendőrök nem lopnak- mondta. - De a tolvajok igen. Az a férfi nem rendőr, hanem tolvaj volt!- Egy igazi tolvaj volt köztünk, aki ellopta a táskát - mondta a nő.- Háromszáz font volt benne- mondta Fred. - Autót akartam venni érte. Elveszítettem a pénzt! De miért? Egy történetért. Fred soha többé nem látta a táskáját és a pénzét. És mert így történt, ezután nem mondott több történetet senkinek. Többé nem törődött az emhprplfl^ol CZINGER ERZSÉBET fordítása Antonín Sova (1864 - 1928) DAL A MÁRÓL Tiszta forrás szeretnék lenni ma, vagy tűz, mely rőt lánggal zenél, szélmalmok fáradt vitorláiba kapaszkodó várva-várt szél. Jó lenne, ha kedvem, vágyam vinne s az égig nőnék fel a törzseken. Betakarnám örök zöld színnel min ma még rozsda vörhenye. Hangom bár harangként szólna, s úgy is, mint a békés reggelek. Tudom, annyival lesz szebb a holnap, amennyit ma érte teszek. FÜGEDI ELEK fordítása Mázik István Mélyen Mélyen ahol szeretünk: csak ő egyedül hangok nélkül szavak nélkül Mélyen ahol a szív megleli szivedet együtt vagyunk ott mi remények s csalódások kudarca nélkül Mélyen együtt vagyunk mi mindig bizonytalanul s bárminél bizonyosabban. FÜLÖP MIKLÓS unni, pm.. A ragyogó tisztára sikált bejárat előtt Bokorné, a takarítónő tétlenkedett, szoknyája a combja tövéig fel volt húzva, szája sarkában bagó.- Vasárnap reggel, szezonidőben, hogy ilyen pangás legyen - nézett rá az egyenruhásra, és elhúzta a száját. Megszívta a bagót, száraz, keserű büdösséget szippantott. Az egyenruhás kényelmes, fonott székben ült, hosszú lábait elórenyújtotta, szemből tűzött a nap, ezért szemeit félig behunyva hunyorgott. Előtte a nedves, frissen felmosott szines mozaikkockákon szivárványszíneket remegtetett a hőség. Fehér kesztyűs kezét álmosan aranysujtásos kabátjának a zsebébe csúsztatta, elővett egy doboz gyufát, megrázta.- Várj csak - mondta Bokorné, s nyakát,elórenyújtotta, újból megszívta kialudt cigarettáját, szájában összegyűlt a nyál. - Az ördögbe, mintha jönne valami... Dénes - igy hívták a szállodai portást - lassan felállt, még egyszer megrázta a gyufát, lenézett.- Képzelődsz - mondta. Kivett a dobozból egy szál gyufát, meggyújtotta, tüzet adott Bokornénak. Árnyas, dús lombú gesztenyefák övezték a szállót, alattuk kígyózott a szerpentines út.- Tényleg - mondta Bokorné -, képzelődöm. Dénes elfordult, kiköpött, majd visszaült a helyére.- Hé — szólt rá az asszonyra —, nagyon fehérek a lábaid. Az asszony lehúzkodta a szoknyáját, feszes, izmos teste megnyúlt, széttárt kezekkel nyújtózkodott, s elnyomott egy mély ásítást.- Jó lenne egyet aludni - mondta.- Kivel? - kérdezte Dénes. Az asszony kivette szájából a cigarettát, előviflantotta ezüstfogait.- Látod - mondta élesen, és megperdült Dénes előtt, bal lábát előre nyújtotta, jól kifeszítette, majd tenyerével a combjára ütött —, pedig már a negyvenet töltöttem!- Most csak beszélsz - dünnyögte Dénes.- Dehogy - mondta az asszony. A vödör a súrolóronggyal ott állt Dénes széke mellett a sarokban, felé bökött: - Felhozod?- Hová?- A négyszáznégyesbe.- Miért pont a négyszáznégyesbe?-Az a legjobb szoba, árnyékos.- Mindegyik jó szoba, mindegyik árnyékos.- Nekem most ott van dolgom, a négyszáznégyesben.- Mindenütt lehet dolgod, üresek a szobák. Az asszony felkapta a vödröt.- Mégiscsak én viszem fel - mondta.- Még szép, hogy te, még csak az kéne, hogy a kezembe vegyem azt a koszos vedret. Az asszony a fotocellás ajtó elé lépett; az üvegfal zajtalanul megnyílt.- Várj - szólt rá Dénes. - Megint kialudt a cigarettád. - Fehér kesztyűs kezét aranysujtásos kabátjának felső zsebébe csúsztatta, elővette a gyufát, megrázta.- Hozzál cigarettát is - mondta az asszony.- Milyent? - kérdezte Dénes. Az asszony elvette a gyufát, meggyújtotta a cigarettáját.-Akármilyent, csak ne legyen szűrős - mondta fojtott hangon. Belépett, mögötte összezárult az üvegajtó. Dénes elórenyújtotta hosszú lábait, most már nagyon tűzött a nap, levette fejéről tányérsapkáját, magvakarta kopasz fejét, helyére tette a sapkát, elővette a cigarettatárcáját, és lassan, ráérősen lecsip- deste, letépte a cigaretták végéről a szűrőt. Az utolsóról nem tépte le, szájába tette. Rágyújtott volna, de nem volt gyufája. Bokorné magával vitte. Pedig most már nagyon rá akart gyújtani. Felállt, az üvegajtó visszfényében a nedves kőkockák éles rajzait bámulta, aztán előrelépett, az üvegajtó hangtalanul széttárult, ö pedig egyenes testtartással, vállán a suhogó aranyzsinórokkal, fehérkesztyűs kezeit hanyagul zsebre vágva belépett. ANDRÁSY TIBOR: Fiú (ecsetrajz)
