Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-06 / 27. szám

kérdésekkel foglalkozó csoportra. Bizottságunk öttagú vezetősége mint pártszerv csupán tagsági kérdésekkel fellebviteli ügyekkel foglalkozik, s jóváhagyja a tagkönyvek másolatának igazolványát. A bizottság egyébként az ellen­őrző és revíziós tevékenysége mellett rendszeresen mód­szertani segítséget is nyújt az alacsonyabb színtű ellen­őrző és revíziós bizottságoknak. Ennek érdekében minden ülésünkön megtárgyaljuk egy-egy ellenőrző és revíziós bizottság munkájának hatékonyságát.- A járási ellenőrző és revíziós bizottság tevékenysége mire irányult az utóbbi időben?- Munkatervünk szerint s a járási pártbizottság illetékes osztályaival együttműködve tavaly például két alkalommal végeztünk pártéleti ellenőrzést. Tavasszal azt vizsgáltuk felül, miképp valósítottuk meg a fegyelmi tevékenységre és a? tagsági kérdések megoldására vonatkozó központi bizottsági irányelveket a járás kiválasztott pártszerveiben Az irányító munka szerves része A párt ellenőrző tevékenysége a komáromi (Komárno) járásban Mindamellett eléggé köztudomású, hogy az ellenőrzés gyakran kimerítő munka, amely alapos körültekintést, határozott ítélőképességet és jó elemzökészséget követel - s ráadásul következetes végrehajtása nem is mindig a leghálásabb feladat. Olyan munka, amelyet csak elvhü- ségből, igazságszeretetből és a pártérdekek feltétlen tisz­teletben tartásával lehet végezni az elvárásoknak megfele­lően. Sokak tudatában még mindig él az a téves felfogás, mintha az ellenőrzés elve fegyelmi eljárások indítására, bírságok és más büntetések kiszabására irányuló tevé­kenység lenne. A valóságban azonban elsődleges és tényleges célja a hibák, vétségek, szabálysértések s hasonló rendellenességek megelőzése vagy helyreho­zatala. Még ha esetenként szükségszerűen vannak is említett szankciós velejárói. Ezekről a kérdésekről beszélgettem a közelmúltban a komáromi járási pártbizottságon Balázs Sándorral, az SZLKP Járási Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnö­kével. Balázs Sándor elvtárs középkorú, tapasztalt párt­munkás, járásszerte ismert, népszerű közéleti ember. Harmincnégy éve párttag, s pártéleti jártassága, aktivitása, széles körű elméleti-politikai felkészültsége, nem utolsó­sorban rátermettsége alapján tizenkét évvel ezelőtt válasz­tották ebbe a tisztségbe - más korábbi és mostani funkcióiról ezúttal említést sem téve. Beszélgetésünk elején tevékenységük tartalmának és szervezeti felépítésének lényegéről tájékoztatott:- Munkaterveink összeállításánál az ellenőrző és revízi­ós bizottságok központi irányelveiből, az érvényben levő központi pártdokumentumokból és az alapszabályzatból indulunk ki. Természetesen mindig elsősorban azt tartjuk szem előtt, milyen szükséglet mutatkozik az irányító szerv részéről, hogy ellenőrzéseink ne legyenek öncélúak, hanem konkrét segítséget nyújtsanak. így válik tevékeny­ségünk az irányító munka szerves részévé. Járási ellen­őrző és revíziós bizottságunk három csoportra tagolódik: politikai ellenőrző, revíziós, valamint tagsági és fegyelmi Balázs Sándor (Platzner László felvétele) és -szervezeteiben, ősz elején pedig széleskörűen ellen­őriztük, hogyan érvényesítik az alapszervezetek a pórtélét lenini alapelveit. Az említett ellenőrzéseink során szerzett tapasztalatainkat összegezve állíthatom, hogy túlnyomór részt a pártélet normáinak megfelelő állapotokról bizonyo­sodtunk meg. Szavainak hitelét tény- és számszerű pontossággal főbb ügyirataik, a jelentések és az elemzések külön is megerősítik. E hivatalos dokumentumokból bizonyságul elegendő a legfőbb megállapításokat és adatokat kiemelni. Azt például, hogy az 1984-re szóló munkatervük előkészí­tésével összhangban kidolgozott elemzés egyebek közt a pártépítésben is kedvező fejlődést mutat ki. 1982-höz viszonyítva 1983-ban a taglétszám abszolút növekedése 283 párttaggal és tagjelölttel a tervezettnek 91,4 százalé­kos teljesítését jelenti, amihez tekintetbe kell venni olyan negatív tényezőket is, mint az elhalálozás, a helyváltozta­tás és a tagság megszüntetése. A pártmunka és a gazdasági vagy minden más közérdekű tevékenység szoros kapcsolatá­nak, összehangoltságának folyamatos erősíté­sében a legnagyobb felelősség az irányítás minden szintjén működő pártszervekre hárul - s velük együttműködve a párt ellenőrző és revíziós bizottságaira. A párt e sajátos küldeté- sü választott szervei nélkülözhetetlen tevé­kenységükkel hatékonyan elősegítik a párt ve­zető szerepének érvényesítését, mindenekelőtt a pártegység szilárdítása és s pártszervezetek akcióképességének fokozása terén. Az illetékes pártszervekkel s más irányító szervekkel folyta­tott együttműködésük tartalmában a legkonkré­tabban érvényesül az ismert alapelv: aki irányít, az ellenőriz is. A pártszervek és -szervezetek fegyelmi tevékenységére és a tagsági kérdések megoldására vonatkozó ellenőrzé­sek során szerzett tapasztalatok már kevésbé megnyugta­tóak. A pártszervezetek zömében ugyan kiegyensúlyozott állapotok uralkodnak, egyik-másik helyen vjszont olyan fegyelemsértő esetek fordultak elő, amelyekből az illetékes pártbizottságoknak le kellett vonniuk a szükséges tanulsá­gokat és intézkedniük kellett. A pártalapszabályzatnak megfelelően nyolc párttagot és egy tagjelöltet kizártak a pártból, öt kommunistának megszüntették a párttagsá­gát, hét tagjelöltet töröltek a nyilvántartásból, ötvenegyen pedig alacsonyabb fokú pártbüntetésben részesültek. A fegyelmi eljárásokat kiváltó okok a pártszerűtlen maga­tartás legkülönfélébb és eléggé ismert megnyilvánulásai voltak - a párttagság iránti közömbösségtől és a pártköte­lességek elhanyagolásától kezdve egészen az állami tör­vényeket sértő tettek elkövetéséig. Ami az egészben a leginkább elgondolkodtató, hogy a pártbüntetések szen­vedő alanyai többségükben negyven éven aluli életkornak voltak. Ugyanakkor éppen ez a körülmény teszi lehetővé az alacsonyabb fokú pártbüntetésben - dorgálásban, megrovásban vagy végső figyelmeztetéssel szigorú meg­rovásban - részesített kommunisták számára, hogy a párt- szervezetek és a munkahelyi kollektívák pozitív nevelő hatására, de önszántukból is igyekeznek majd újra hasz­nos és megbecsült tagjaivá válni pártszervezetüknek Hiszen a párt ehhez mindenkor nemcsak lehetőséget, hanem segítő kezet is nyújtott és nyújt.- Úgy vélem, az előbbiekkel bizonyos összefüggésben hajtották végre a pártélet lenini alapelveinek érvényesíté­sét felmérő ellenőrzést. Ahhoz milyen lényeges megjegy­zéseket lehet fűzni?- A szóban forgó ellenőrzést tíz pártszervezetben mi, huszonnégyben pedig alsóbb szintű ellenőrző és revíziós bizottságok végezték. Előre kívánkozik az a megállapítás, hogy az ellenőrzött pártszervezetekben teljes mértékben tudatosították, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés, főleg a termelés hatékonyságának fokozása és minden munka minőségének javítása érdekében az eddigieknél határo­zottabban kell érvényesíteni a pártélet lenini alapelveit és normáit. Ezt egyébként az év eleji taggyűlések is meggyő­zően tanúsították, különösen a kongresszusi határozatok teljesítésének vonatkozásában. De azt is le kell szögezni, hogy a pártmunka szinte minden területén, különösen a tömegpolítikai .munkában aránylag jó eredményeket tapasztaltunk. A szervezeti életben azonban már bizonyos fogyatékosságokat is észleltünk. Ezek esetenként a tag­gyűlésekkel kapcsolatos adminisztráció - jegyzőkönyvek, komplex jelentések - nem egészen előírásos ellátásában nyilvánultak meg. Egyik-másik pártszervezetben kívánni­valókat hagytak maguk után a taggyűléseken való részvé­tel és aktivitás, a tagdíjak rendszeres fizetése és hasonlók, de nagyobb szabálysértésekkel, például a bírálat elnyo­másával vagy a pártdemokrácia megsértésének egyéb megnyilvánulásaival sehol sem találkoztunk. Egészében véve pozitív eredményeket állapíthattunk meg. Az említett kisebb jelentőségű fogyatékosságok és rendellenességek pedig ritkább előfordulásuk okán nem érdemelnek részle­tes kifejtést, mivel jellegüket tekintve megfelelő politi­kai, szervező, nevelő, és ellenőrző munkával kiküszöböl­hetők. A beszélgetést megköszönve azzal a meggyőződéssel búcsúztam el Balázs Sándor elvtárstól, hogy a komáromi járás pártszerveinek jó hírük, elismertségük és elért ered­ményeik alapján minden lehetőségük megvan a pártélet további tökéletesítéséhez. MIKUS SÁNDOR Négyszemközt Tibor Remis kandidátussal, a Komensky Egyetem Orvosi Kara üzemi párt- szervezetének elnökével BE33- A mi üzemi pártszervezetünk kissé rendhagyó, ugyanis nemcsak az egész­ségügyi dolgozók a tagjai, hanem az oktatásügyiek is. Ez utóbbiak vannak többségben, az előadók, egyetemi hall­gatók. Korábban két alapszervezet léte­zett, az oktatásügyieké és az egészség- ügyieké. A jelenlegi szervezési forma- már tizenkét éve - jól bevált, ugyanis a klinikákon mind oktató, mind-gyógyító orvosok dolgoznak, a feladatok azono­sak. A gyógyító-megelőző tevékenység éppúgy feladata az oktató, mint a gyógyí­tó orvosnak. Mindkettő részt vesz a tudo­mányos kutatómunkában és az oktató­nevelői folyamatban - kezdi a beszélge­tést Tibor Remis doktor, kandidátus, a bratislavai Komensky Egyetem Orvosi Kara üzemi pártszervezetének elnöke. Aztán azt is elmondja, hogy a négy alapszervezet a munkahelyük szerint tö­möríti a párttagokat, egy-egy pártszerve­zet a gyermekklinikán és az orvosi kar elméleti intézetében, kettő pedig az egyetemi kórházban. A tagok és tagjelöltek száma négyszázon felül van, s a korátlag igazán jó, mert vannak fiatal tagok - hallgatók és fiatal orvosok. Az oktatók és az orvosok között jó a szer­vezettség, a nővérek között már alacso­nyabb, s a legalacsonyabb a hallgatók szervezettsége. - Mivel ma már a diákok a középiskolában kérhetik felvételüket a pártba, nekünk nincs akkora lehetősé­günk a tagfelvételt illetően. A széttagoltság is csak akkor problé­ma, ha üzemi gyűlést tartanak, lévén, hogy az orvosi karon a legnagyobb elő­adóterem 320 férőhelyes, így kénytelenek „házon kívül“ megtartani. Az év eleji taggyűlés óta hónapok teltek el, de Remis elvtárs felidézi a vitafelszólalásokat. - Komoly és égető problémákat vetettek fel a párttagok- mondja nem mellébeszélés volt, komoly dolgokról vitatkoztak. Szó esett a tudományos kutatásról, az oktatási folyamatról, s arról is, hogy az egyetemi kórház kicsi, a felszereltsége nem kielégítő, ideje volna végre hozzá­fogni az új klinika felépítéséhez. A jelen­legi épületek százévesek, mindig van fennakadás, s a javítási munkák alatt is kénytelenek ellátni a betegeket.- Mi okozza mégis a legtöbb prob­lémát?- Olyan sok a problémánk, hogy las­san nem is tudjuk, melyiket oldjuk meg előbb. Reszuszcitációs osztályt akarunk létesíteni, ilyen minden járási kórházban van, s mi évek óta nem bírjuk megszer­vezni.- Mi az akadálya?- Kizárólag a helyhiány. Szakemberek vannak, különböző kórházakban dolgoz­nak, de az aneszteziológusoknak nincs meg a lehetőségük, hogy tudományos kutatómunkát végezzenek. De nemcsak ez a probléma, hanem az is, hogy min­den ilyen osztályhoz feltétlenül tartoznia kell fekvörészlegnek is, mert a beteget sokszor élethalál között hozzák be, s az ilyen osztályokon megmenthetők. A pártgyüléseken gyakran hangzik el bírálóan, hogy sok járási kórház jobban felszerelt, mint a bratislavai egyetemi kórház, holott ennek példaként kellene állnia, a legmagasabb szintű orvosi ellá­tást kellene nyújtania. - A hallgatók gyak­ran panaszolják, hogy a nyári gyakorlato­kon vidéki kórházakban olyan műszerek­kel találkoznak, amilyeneket nálunk nem is láttak. Legfőbb feladatunk az oktatás. S itt is akad még javítani való a hallgatók tudásának tökéletesítésében.- Az orvosi pálya sokakat vonz, az orvosi karra mindig többszörös a túlje­lentkezés, gondolom a legjobbakat vá­lasztják ki.- Ez igaz, de talán paradox, hogy a kitüntetéssel érettségizettek nagy há­nyada a felvételi vizsgákon nem állja meg a helyét. A róluk küldött kádervélemény pedig olyan, hogy akármelyikük azonnal önállóságot a fiataloktól az orvosi kar bZISZ-szervezetének elnö­ke lehetne... A valóság meg kicsit más­képp fest. Az alsóbb évfolyamok hallgatói nem eléggé aktívak. Sokszor fordulnak a pártszervezethez ilyen-olyan segítsé­gért, hogy ezt intézzük el, azt biztosítsuk be. A pártszervezet szívesen segít, de nem vállalhatja az ifjúsági szervezet sze­repét. Több önállóságra volna szükség a fiatalok részéről a munkában - véleke­dik Remis doktor, s hozzáteszi, igaz, hogy az orvosi egyetem nehéz, sok a ta- nulnivaló..Rettenetesen elnőiesedett az orvosi pálya: a hallgatók 70 százaléka lány. Az orvosi pálya nem könnyű. Éjsza­kai ügyeletek vannak, s ha egy osztályon egyszerre öt orvosnő kiesik, mert szül­nek, beteg a gyerek, mit tehetnek a többi­ek? Nekik kell húzniuk. Kevesebb a fiú jelentkező is, inkább műszaki pályára mennek. Tudományos kutatómunka. Hosszú évek után végre megállapodás jött létre, hogy nem folytatnak külön kutatásokat az orvosi karon, az egyetemi kórházban és a gyermekklinikán, hanem létrehoznak egy központot, amelynek mindhárom te­rület kutatásainak összehangolása és irányítása lesz a feladata. Integrálni fog­ják a műszereket is, mert az egyes mű­szerek a klinikákon nincsenek kellőkép­pen kihasználva. Remis doktor az anatómia - a hallga­tók szerint a legnehezebb vizsga - pro­fesszora. - Azelőtt három szemeszterben oktatták az anatómiát, ma már csak ket­tőben, s ez kevés. Az az orvos, aki nem ismeri tökéletesen a szervezetet, amelyet gyógyítania kell, felcser, nem orvos - vé­lekedik. - Mert szép tudomány a geneti­ka, meg modern js, de egy évfolyamból ketten ha genetikusok lesznek, a többi gyakorló orvos, aki nem létezhet anató­miai ismeretek nélkül.- Mi a kédvesebb az ön számára: a pedagógiai tevékenység vagy a tudo­mányos kutatás?- A pedagógiai tevékenység jobban vonz, de sajnos még mindig nem aszerint értékelik a főiskolai oktatókat, hogy mit ad át a hallgatóknak és milyen tankönyveket írt, hanem a tudományos publikációk száma szerint. S amíg egy anatómus megír egy tanulmányt, két év is beletel­het. Egyébként most azzal kísérletezünk, hogy az alacsony hőmérséklet hogyan hat az agyműködésre. Ha a test hőmér­séklete alacsony, a vérnek kevesebb oxi­génre van szüksége s a szervezet hosz- szabb ideig kibírja oxigén nélkül. Az oxi­génhiányra az agy reagál a legérzéke­nyebben. Jelenlegi ismereteink szerint mindössze öt percig bírja ki oxigén nél­kül, azután bekövetkezik a halál. A szak- irodalom azonban ismer olyan eseteket, hogy csökkent testhőmérséklet esetében, csökkent oxigénszükséglet mellett az agy egy óráig is kibírja. Tibor Remis professzor 1953 óta párt­tag, évekig alapszervezeti elnök volt, tíz éve az első városkerületi pártbizottság plénumának tagja, a főiskolákon folyó pártmunkával foglalkozó bizottság elnö­ke, az anatómia-tanszék vezetőhelyet­tese.- Hogyan fest egy napja?- Reggel fél nyolcra jövök az egyetem­re. Ha sok az elintéznivalóm, akkor hétre, de olyankor rendszerint szinte a bosz- szantásomra jönnek egymás után ügyes­bajos dolgokkal. Nagy a hajtás, vannak olyan erős napok, hogy ünnepnek szá­mít, ha egy félóra akad a magam számá­ra. Amire itt az egyetemen nem jut idő, azt otthon pótolom szombat-vasárnap. Ugyanúgy előadok, mint a többiek, s min­den előadásra készülni kell. Nem nehéz elmerülni a funkciókban, de ha az ember szakmailag nem képezi magát, néhány év múlva azt veszi észre, hogy lemaradt. S engen az oktatói munka is rendkívül érdekel, az ember mindig fiatalok között mozog, s elfelejti, hány éves. KOPASZ CSILLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom