Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-28 / 39. szám
\ M iután körülnéztünk a fúrótorony tövében és elmagyarázta nekem az ottani munka menetét, egy kicsit távolabb megyünk. Persze, a zakatoló gép azért nem marad felügyelet nélkül, a szolgálatos csoport tovább folytatja a munkát, kutat a víz után.- Azt hiszem, szedhetjük a sátorfánkat, itt már nem érdemes tovább bajlódni. Elértük a megszabott százötven méter mélységet és jóformán semmi eredménye sincs a munkánknak, alig csobog egy kis víz a furat mélyén - tekint vissza a fúrótorony irányába. - Ha nincs, nincs... Nem varázsolhatunk bele... bárcsak tehetnénk. Igaz, nem ez az első ilyen esetünk, no meg nemcsak a kútfúrás ilyen kiszámíthatatlan... - Nyugtatja önmagát. Látszik rajta, bántja a dolog, s hogy szívesebben adna parancsot csoportjának a torony leszerelésére, ha egy bővizű forrást hagynának maguk után. Két faburkolatú, kerekeken járó lakókocsihoz érünk. Mindkettőnek a falán ugyanaz a felirat: IGHP-Kosice - vagyis, a tulajdonos a Mélyépítési Földtani és Vízkutató Vállalat kassai üzeme. Az egyik ajtaján a lakók névsora Ferencz J.-vel - azaz Józseffel - kezdődik, s a név mellett a csoporton belüli beosztás olvasható: fúrómester.- Az eredeti foglalkozásomat tekintve autószerelő vagyok - mondja a napbarnította férfi. - Valamikor annak tanultam, ugyanis a gépek kicsi koromtól érdekeltek. A szakmunkásképző után Mladá Boleslavban, majd Koprivnicében dolgoztam. Tetszett a munka a gépkocsigyárban, de... A honvágy elmozdított onnan. Igyekeztem közelebb kerülni Debrödhöz (Deb- rad), a Bódva mentéhez, a szülőföldhöz. Közelebb jutottam. Igaz, eleinte nem sokkal, de azért közelebb. A Galánta melletti Tallóson (Tomásikovo) telepedtem le. Mivel ott autószerelői állást nem kaptam, apósom javaslatára a mostani cégem bratislavai üzemében érdeklődtem. Felvettek. Kassára - tehát szülőfalumhoz egy köhajításnyira - tíz évvel ezelőtt kerültem. Hernád- parti üzemünk ugyanis az egyik új gépéhez keresett betanítómestert. Jelentkeztem, majd a feladat teljesítése után ittragadtam. Belülről a lakókocsi mindkét végét egy-egy emeletes ágy határolja. Köztük szürkére festett, keskeny ruhaszekrények, két asztal, székek, rádió, televízió, hűtőszekrény, fözőfülke és két vödör víz sorakozik. Noha férfinép lakja a házikót, majdnem takaros benne a rend.- Napokat, sőt, néha heteket töltünk itt megszakítás nélkül. Nekem nem mindegy - szerencsére a többi munkatársamnak sem -, hogy milyen környezetben. Szeretjük, ha általában minden a helyén van és nincs szemét sem a lábunk alatt. Nyáron egyszerű, könnyen megy a takarítás. Fogjuk a söprűt, a vizes rongyot és egy-kettőre rend van. Tavasszal és ősszel, a sáros évszakokban viszont több az ügyeletes „takarítók“ teendője, mert gyakrabban kell felmosni a padlót. Az ágyához közeli szekrényen egy halom újság és folyóirat. Köztük néhány Új Szó is.- Rendszeres olvasója vagyok a lapnak - reagál észrevételemre. A sakkrovatával levelezek, küldözgeLátogatóban egy fúrómesternél • Tizenkilenc éve télen, nyáron, esőben, fagyban, hőségben a szabad ég alatt dolgozik . (A szerző felvétele) tem a megfejtéseket. Már nyertem is... Sajnos, gyakran előfordul, hogy messze vagyunk Kassától, illetve olyan vidéken dolgozunk, ahol nem lehet megvenni e lapot. Megrendelni pedig nem lenne érdemes, hiszen két-három héttől tovább nemigen maradunk egy-egy helyen. Ma például Stropkovban Pravdát és Sportot vettem. A főzőfülkében edények és fűszerek. Röviddel dél után vagyunk, de annak semmi jele, hogy itt ma ebéd készült volna. A közelben nincs település...- Ma az egyik kollégámmal, akivel Medzilaborcéban voltunk megnézi a soron következő mélyfúrás helyét, az ottani terepet, útközben megálltunk egy vendéglőben ebédelni. A többiek? Ők alighanem a Tokajik község előtti autócsárdában ettek. Most már nem nagy dolog ez, elvégre van villanyfőzönk, meg aztán az évek során csak ragadt az emberre valami a szakácsmesterségből is. Amikor azt kérdezem tőle, milyen a mostani szakmája, nehéz-e vagy könnyű, szép-e vagy sem, elgondolkodik egy kicsit, s úgy válaszol.-Talán puszta igennel vagy nemmel nem is lehet felelni erre a kérdésre. Nem, mert ha ez a munka kibírhatatlan lenne, akkor aligha csinálnám tizenkilenc éve, ha viszont könnyű és szép lenne, akkor az embereket nem lámpással kellene ide keresni. Soknak nem tetszik, és néhány hónap után elmegy. Én már megszoktam, megszerettem. Néha dagasztjuk a sarat, dolgozni kell itt télben, fagyban, mikor éjjel, mikor nappal, hol valamilyen település belterületén, hol a puszta határban. Viszont sokat van az ember a természetben, a friss levegőn, s a fizetés sem rossz. Szerintem csupán egy kis kedv kell hozzá, egészség, fizikai erőnlét, meg egy jó adag kitartás. Ahhoz pedig, hogy a munkában jó eredményeket érjen el, elsősorban pontosan kell beállítania és kezelnie a gépet. Türelmesnek is kell lennie az embernek. Nemcsak munkatársaival szemben, hanem a földdel is, ugyanis a föld mélyébe előre senki sem lát bele, és így néha bizony előfordul, hogy egyes rétegei nagyobb ellenállást tanúsítanak a vártnál, csak nagy nehezen engedelmeskednek a fúrónak. Szóba kerül a héttagú csoport teljesítőképessége is. Azt mondja, már jó ideje nem fordult elő, hogy ne teljesítették volna a feladatukat. Nem, mert a csoport tagjai munkaszerető emberek. Távozóban még arra vagyok kíváncsi, vajon hány kutat fúrt eddig és mennyit akar még.- Nem vezetek nyilvántartást, igy csak azt tudom, hogy sokat, s hogy az elsőt Kolozsnémán (Klizská Nemá) 1966-ban, a legmélyebbet pedig, 500 métereset, Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom). S hogy mennyit akarok még? Sokat! Sok tiszta és bővizű kutat. Ferencz Józsefet az üzem vezetősége és munkatársai megfontolt, közvetlen embernek, jó mesternek és ügyes munkaszervezőnek tartják. Azt állítják róla, hogy két évvel ezelőtt megérdemelten sorolták a vállalat legjobb dolgozói közé, az idei bányásznapon pedig szintén megérdemelten kapott hűséges munkájáért állami kitüntetést. GAZDAG JÓZSEF I Ésszerű gyártásszakosítás nagyobb lehetőségek Hazánk és a többi KGST-tagország gazdasági színvonalának emelkedése pozitívan hatott a tartós fogyasztási cikkek gyártásának és cseréjének fejlődésére. A megnövekedett kereslet a termelés szerkezetének kedvező irányú változását vonta maga után. Ezáltal a tartós fogyasztási cikkek fokozatosan az élet- színvonal emelkedésének fontos tényezőjévé válnak a KGST valamennyi tagországában. Mindezt természetesen a termelőerők gyors fejlesztése és a szocialista gazdasági integráció elmélyítése is elősegíti. Az utóbbi időben hazánkban nagy gondot fordítottunk a fogyasztási cikkek fejlesztésére, s a legtöbb esetben nem eredménytelenül. Ezt igazolják az 1960- 1982-es évek elemzései is. Ebben az időszakban például a személyautó gyártásban a növekedési index 2,0 értéket ért el. Kerékpárból 1,46-szor, magnetofonból 6,94-szer, televízióból 1,4-szer, karórából pedig 3,6-szor gyártottunk többet, mint 1960-ban. Hűtőszekrényből és mosógépből is szép számmal jutott a hazai piacra. Csökkent viszont a motorkerékpárok és a fényképezőgépek gyártása. Az előbbiek esetében ez elsősorban annak tudható be, hogy megnőtt a személyautók iránti kereslet hazánkban és külföldön egyaránt. A fényképezőgépek esetében a termelés csökken és mindenekelőtt a KGST keretében belüli gyártásszakosításnak tulajdonítható. így a keresletet nemcsak hazai forrásból elégítjük ki; a fényképezőgépeket elsősorban az NDK-ból és a Szovjetunióból hozzuk be. A gyártásszakosítás azonban nemcsak az említett tartós fogyasztási cikkek esetében változtatta meg termelésünk szerkezetét. A hetvenes években például lemondtunk a varrógépek gyártásáról az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió javára. Ezzel ellentétben bővítettük a kötőgépek gyártását. A jó eredmények mellett azonban szólnunk kell arról is, hogy a tartós fogyasztási cikkek termelési szerkezete nem komplex és nem univerzális. Gyárainkból ugyan a termékek aránylag széles skálája kerül a piacra, ennek azonban megvan a jó és kevésbé jó hatása is. Ha figyelembe vesszük gazdasági potenciálunk nagyságát és azt, hogy a termelés volumenének optimális felső határa egyre emelkedik, akkor látnunk kell, hogy a fogyasztási cikkek jelenlegi gyártási szerkezete inkább a negatívumokat hozza előtérbe. Ezeknek csökkentését a jövőben csak úgy tudjuk elérni, ha termelésünket összehangoljuk a KGST-tagor- szágok gyártási programjával. Ezzel természetesen kisebb lenne az anyagi ráfordítás is, miközben növekedne a termékek használati értéke. A KGST-tagországokkal való szorosabb együttműködés mellett a termelés és a termékek műszaki színvonalának emelésére is nagy súlyt kell helyeznünk. A nemzetközi szocialista munkamegosztásba való egyre mélyebb bekapcsolódásunk megteremtheti a feltételeket ahhoz, hogy a tartós fogyasztási cikkek termelési szerkezete a lehető legmegfelelőbb legyen, és egyúttal a termékek műszaki- gazdasági paraméterei is javuljanak. Lehetőség nyílna arra is, hogy pénzeszközeinket progresszív termékek gyártásába fektessük, és az eddiginél jobban összpontosítsuk a termelést. Idáig ugyanis a tartós fogyasztási cikkek legtöbbjét kis kapacitású üzemekben gyártjuk; sót azokat is, amelyekkel egyelőre még nem tudjuk kielégíteni a keresletet. Tehát hazánkban és a többi szocialista országban úgy kell összevonni az egyes tartós fogyasztási cikkek gyártását, hogy a termékek minősége és mennyisége megfeleljen a követelményeknek. Hazánk a KGST keretén belül olyan prioritást élvező gyártási programokra irányíthatná figyelmét, amelyek a jövőben meghatározóak lehetnek bizonyos fogyasztási cikkek fejlesztésében. Elsősorban azokról a termékekről van szó, amelyek a háztartások felszerelését szolgálják, vagyis a villamos fogyasztási cikkekről. A termelésben azonban nagy figyelmet kell fordítanunk a mikroprocesz- szorok és az elektronika több más vívmányának a felhasználására, mert a hazai és külföldi piacon is az energiatakarékosság az első számú szempont. A tartós fogyasztási cikkek gyártásában szorosabb együttműködésre van szükség a KGST-tag- országok között. (ŐSTK felvétele) A termelés gazdaságosságának növelése szorosan kapcsolódik az országok közti gyártásszakosításhoz és kooperációhoz, amelynek elmélyítéséhez a tartós fogyasztási cikkek gyártásában nagyban hozzájárulhatnak az elektromos fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok. Idáig ugyanis a KGST-tagországok ilyen jellegű együttműködése nem kielégítő. A kölcsönös árucsere sem felel meg - elsősorban mennyiségi szempontból - a szakosított termelés követelményeinek. A helyzet - sajnos - annak ellenére is változatlan, hogy a tagországok sokoldalú egyezményt írtak alá az 1977-1985-ös évekre a gyártásszakosításról és kooperációról a hűtőszekrények és fagyasztók, automata mosógépek, kötőgépek, elektromos melegítők és más tartós fogyasztási cikkek gyártását illetően. Hazánk megfelelő termelési alappal rendelkezik azokban az ágazatokban, amelyek a tarós fogyasztási cikkeket gyártják. Termékeink legnagyobb részét kutatóintézeteinkben fejlesztettük ki. Közülük némelyek minősége különböző okokból elmarad a külföldön gyártott hasonló termékek minőségétől. Színes televízióból, hűtőszekrényből és még néhány termékből a KGST-tagországok csak a hazai piac igényeit tudják kielégíteni. Ezen gyártmányok termelésének növelése a lakosság fogyasztási szerkezetének ésszerűbbé válását vonja majd maga után. A KGST-tagországok gazdasági integrációba való bekapcsolódásunk elősegíti az anyag- és energiatakarékosságot, a fűtőanyagok racionális felhasználását, valamint a gyártási szerkezet fokozatos változását. Lehetővé teszi, hogy árukínálatunkat új termékekkel gazdagítsuk, s ezáltal fokozottabb mértékben elégítsük ki a hazai és külföldi piac igényeit. LUDMILA LIPKOVÁ mérnök, kandidátus EMIL MELICHER mérnök, kandidátus, a Szocialista Világrendszer Gazdasági Kérdéseinek Intézete, KGST, Moszkva ÚJ SZÚ 6 1984. IX. 28.
