Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-31 / 35. szám

ÚJ szú 5 I984. Vili.31 augusztus 29-e utáni első va­sárnapon az egész felszabadí­tott területen a kommunista párt vezeté­sével nagygyűléseket, találkozókat, fel­vonulásokat rendeztek, amelyeken kb. 100 ezer ember vett részt. Szlovákia Kommunista Pártja szeptember 2-án az­zal a felhívással fordult a néphez, hogy tegyen meg mindent az ellenség leveré­séért. A felhívás megállapította:,.Szlová­kia dolgozóit öt éven át megfosztották minden politikai joguktól és ki voltak téve a terrornak... vártuk az első megfelelő alkalmat, hogy fegyverrel a kezünkben megdöntsük a gyűlölt fasiszta rezsimet és a Vörös Hadsereg oldalán nyílt és győzedelmes harcra vezessük nemze­tünket a fasiszta barbárok ellen. Közel a győzelem! Lépjetek be a partizánegy­ségekbe és hozzatok létre újakat! Támo­gassátok a katonákat és a partizánokat! Egyesítsétek minden erőtöket az utolsó döntő csapásra! A kommunisták a nem­zeti-felszabadító harc élcsapata voltak és lesznek. “ A kommunista párt tevékenységének köszönhetően a Szlovák Nemzeti Felke­lés kezdettől fogva magán viselte a forra­dalmi-nemzeti harc vonásait, amely új hatalmi szerveket és új, forradalmi rendet teremtett. Tartalmában nemcsak nemzeti-felsza­badító, osztályjellege is volt. Lerakta a nemzeti-demokratikus forradalom, a demokratikus rend létrehozásának és Csehszlovákiában a szociális átalakulá­sok megvalósításának alapjait. Formájában a Felkelés a fasiszta iga elleni népharag hatalmas robbanása volt, kifejezése a szlovák nép készségének, hogy áldozatokat is hozzon Csehszlová­kia szabadságának és függetlenségének kivívásáért. Katonai szempontból a Felkelést úgy jellemezhetnénk, mint a felkelők férfias, megalkuvások nélküli fegyveres harcát a hitleristák és kiszolgálóik ellen. E harc­ban részt vettek a szlovák nép legszéle­sebb rétegei. A Felkelésnek mégis komoly támoga­tásra és segítségre volt szüksége. S ezt a segítséget nekünk, a fegyverbarátoknak, a Vörös Hadseregnek kellett megadnunk. Felidézve, hogyan igyekeztünk megol­dani a Szlovák Nemzeti Felkelés megse­gítésének kérdését, érdemes idézni a Szovjetunió külügyi népbiztosa helyet­tesének a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli nagykövetével és a cseh­szlovák katonai misszió főnökével 1944. augusztus 31-én folytatott tárgyalásáról szóló feljegyzését: ,,Ma 15 órakor fogad­tam saját kérésükre Fierlingert és Pika tábornokot. Fierlinger közölte, hogy a kö­vetség és a katonai misszió adatai szerint komoly harcokba kezdtek a Szlovákia területére behatoló német csapatok ellen a szlovák partizánok és a szlovák hadse­regnek a csehszlovák kormány oldalára állt egyes egységei. Fierlinger hozzáfűz­te, hogy ezeket az eseményeket már hosszabb ideje készítették elő, s hogy a partizánmozgalomnak Szlovákiában megfelelő talaja van, mivel Szlovákia la­kossága most egyértelműen németelle­nes hangulatú és az egész ellenállás már megfelelően szervezett formát öltött. Pika elmondta, hogy a csehszlovák hadsereg parancsnoksága a Vörös Had­sereg parancske óságával összhangban előkészítette a partizánvezetők kádereit és megfelelően szilárd kapcsolatot te­remtett a partizánok alapvető harci alaku­lataival és a szlovák egységekkel, ame­lyek felkészültek a németek elleni fellé­pésre. A katonai misszió értesülései sze­rint most komoly harcok folynak a Szlová­kiába betört németekkel, miközben több várost, köztük Ruzomberokot, Mikulást, Banská Bystricát és másokat a partizá­nok elfoglalták s több vasúti állomás és reptér mellett harcolnak. Fierlinger és Pika kérték, közöljem a szovjet kormánnyal: ők a szlovákiai eseményeket úgy értékelik, hogy azok egész Csehszlovákia életében rendkívül fontosak és szeretnék, ha a szlovák nem­zetnek segítséget nyújtanának a Vörös Hadsereg hadműveleti lehetőségei kere­tében, annak a tervnek az értelmében, amelyet Pika tábornok terjesztett a Vörös Hadsereg Vezérkara elé. Többek között Fierlinger és Pika a légierő segítségét kérték, és hogy a partizánok által elfoglalt kijelölt körzetekben fegyvereket dobjanak le, s úgyszintén dobják át a 3. csehszlo­vák dandárt, amelyet ejtőernyős deszant- dandárnak képeztek ki. Pika hozzáfűzte, hogy - már amennyire ő tudja - a cseh­szlovák kormány ezzel egyidóben tár­gyalásokat folytat Londonban a szövet­ségesekkel a részükről nyújtandó segít­ségről. Én azt feleltem, hogy a Fierlinger és Pika tábornok által felvetett kérdés a ka­tonai szervek hatáskörébe tartozik, de úgy fogom fel kérésüket, mint azon elvá­rást. hogy politikailag támogassuk a né­metek kiűzésére Szlovákiában kezdett mozgalmat és tájékoztatom erről a szov­jet kormányt. Fierlinger és Pika kérték, szenteljünk figyelmet annak, hogy a harc sikere szempontjából óriási jelentőségű lenne, ha csatornáikon közölhetnék a harcoló partizánokkal, hogy a Szovjetunió segít­séget nyújt nekik. Megígértem, hogy ezt az elképzelést is figyelembe vesszük. A. VISINSZKIJ“ És még egy dokumentum, amely bizo­nyítja annak a segítségnek a fontosságát, amelyet a Szovjetunió nyújtott a szlovák hazafiaknak: ,,A szovjetunióbeli csehszlovák kato­nai misszió vezetőjének levele a Szovjet­unió Népbiztosai Tanácsának a Szovjet­unió területén levő idegen katonai alaku­latok ügyeivel foglalkozó megbízottja he­lyetteséhez. 1944. szeptember 2. Boldog izgalommal fogadtam a hirt a szovjet kormány történelmi döntéséről, hogy segítséget nyújt a csehszlovák csa­patoknak és partizánoknak, akik döntő harcukat vívják a német megszállók ban­dái és a fasiszta szlovák komnány ellen. Csehszlovákia fegyveres erőinek leg­felsőbb főparancsnoka és valamennyi csehszlovák hazafi nevében mély hálá­mat fejezem ki Önöknek a legsúlyosabb pillanatban nyújtott testvéri segítségért. A legnagyobb szükség tankelháritó fegyverekre, gépfegyverekre, golyószó­rókra és légvédelmi ágyúkra lenne. A következő fegyverek megadását kérem: 1. Gépfegyvert — 1000 2. Harckocsielhárító fegyvert - 300 3. Légvédelmi géppuskát — 50 4. Könnyű géppuskát - ' 300 5. Nehéz géppuskát - 100 A szovjet fegyverek használatára a szlovák harcosokat kiképezik a Szov­jetunióból érkezett csehszlovák harcosok és partizánok. A fegyverek szovjet vagy német ere­detűek lehetnek. Minden fegyverfajtához három sorozat lőszert kellene szállítani. Ezenkívül feltétlenül szükség lenne 1000 kilogramm robbanóanyagra a meg­felelő gyújtásokkal együtt. Továbbá: 1000 páncéltörő aknára, 20 rádióadóra (lehet német eredetű is). Az egész anyagot a Tri duby reptérre lehet szállítani, Zvolen várostól 7 kilomé­terre északra. A reptér a repülőgépek érkezésének idejében a T betű alakjában lesz kivilágítva a földetérés irányában. A repülőgépek leszállhatnak a röpté- ren, várni fogják őket. A szállítmányok ledobásának további pontjait naponta közölni fogják a beszá­molók után a szlovákiai helyzetről. A csapatok megerősítéseként, kérem, szállítsák a Tri duby reptérre a 2. cseh­szlovák dandár tüzérosztályát, harckocsi zászlóalját és légvédelmi tüzérségi zász­lóalját a megfelelő számú légvédelmi ágyúval együtt. A gyalogságot később kell átirányítani, ha feltétlenül szükséges lesz. Át lehetne szállítani a csehszlovák hadtestből egy harckocsivadász tüzérsé­gi ezredet is. “ És végül Klement Gottwald levele 1944. szeptember 2-áról, amely Molotov külügyi népbiztos nevére érkezett, s amely elemzi a szlovákiai helyzetet és értékeli a szlovák népnek a hitleri meg­szállók ellen vívott harca élén álló CSKP tevékenységét. Gottwald a következőket írta: ,,ön elé terjesztve a következő tájé­koztatást, szükségesnek tartjuk aláhúzni a Szovjetunió részéről a segítségnyújtás gyors megoldásának halaszthatatlansá­gát. A szlovák nép merészen harcol és a mozgósított erők segítségével elszánt a végsőkig tartani védelmi állásait, de a németek - Szlovákia stratégiai jelentő­ségének tudatában főleg szállítási út­vonalait figyelembe véve, jelentős erőket vonnak össze a harcoló szlovák hazafi­akkal szemben. Harckocsikat és repülő­gépeket vetnek be, melyekkel szemben a harcoló szlovák katonáknak és a parti­zánalakulatoknak nincs elegendő védel­mi eszközük. A szlovák nép, amely fegyveres harcot kezdett, szilárdan meg van győződve arról, hogy segítséget kap. A Vörös Had­sereg bármilyen formájú segítsége hatal­mas erkölcsi támogatásként fog hatni ebben a harcban, amely az adott pillanat­ban az egész Csehszlovákia felszabadí­tásáért vívott harc legfontosabb köz­pontja. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében, Moszkva, 1944. szeptember 2. Gottwald“ A fent idézett dokumentumok arról ta­núskodnak, hogyan és mikor merült fel a Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtan­dó segítség kérdése. Ezeket az eseményeket idézve nem hagyhatom említés nélkül a Szlovák Nemzeti Felkelésről a front törzskarába érkezett első információ fontos pillanatát. A következőképpen történt. Augusztus 29-én a partizánegységek és alakulatok parancsnokaitól jelentést kaptunk, hogy a szlovák felkelők egy sor várost foglaltak el. Ekkor érkezett meg repülőgépen az ellenség hátországából Jagupov, a Csa- pajev partizánegység parancsnoka az 1. ukrán front törzskarába, aki beszámolt a kelet-szlovákiai helyzetről, a kelet-szlo­vákiai hadtest helyzetéről és létszámáról. Augusztus 31-én Martinov partizán­alakulatától rádiogramot kaptunk azzal a kéréssel, hogy jelöljük ki az útvonalat és a leszállás helyét a szlovák képviselők repülőgépe számára, akik feladatul kap­ták, hogy vegyék fel a kapcsolatot a szov­jet csapatok parancsnokságával. Az út­vonalat és a leszállás helyét kijelöltük. Augusztus 31-én 5 óra 30 perckor három repülőgép, fedélzetén a szlovák hadsereg 19 tisztjével és katonájával föl­det ért az 1. ukrán front zónájában levő reptéren. Ezeket követően további repü­lőgépek szálltak le Lvov repülőterén. A megérkezett tisztektől kapott tájékozta­tások alapján kiderült, hogy Szlovákiában megkezdődtek a felkelő csoportok és a partizánalakulatok aktív fegyveres ak­ciói. y Talsky ezredest, a kelet-szlovákiai hadtest parancsnokának helyettesét, aki a szlovák katonák csoportjával érkezett, szeptember 1-én fogadtam. Meg kell je­gyeznem, nem tudtam, hogy Talsky önál­lóan repült ki. A velem folytatott tárgyalá­sok során Talsky úgy mutatkozott be, mint a felkelő hadsereg kelet-szlovákiai hadtestének képviselője. A beszélgetésről azonnal beszámol­tam a legfelsőbb főparancsnoknak. Sztá­lin elvben jóváhagyta javaslatomat, hogy szervezzünk hadműveletet a felkelők tá­mogatására, és kérte a terv előterjesz­tését. Szeptember 2-án a Főhadiszállásra irányítottuk az Írásos jelentést, amelyben többek között ez állt: „Ma, 1944. szep­tember 1-én jelentkezett nálam Viliam Talsky, a szlovák hadsereg vezérkarának ezredese, a szlovák hadsereg hadsereg­csoportjának (1. és 2. hadosztály) pa­rancsnokhelyettese, aki közölte: Szlová­kia német megszállásával kapcsolatban érkezett és utasításokat akar kapni tőlem a szlovák csapatok eljárásának irányvo­nalára vonatkozóan. Talsky ezredes a beszélgetés során kifejtette azt az el­képzelést, hogy csapataink nyugati irá­nyú előrenyomulása esetén az 1. és 2. szlovák hadosztály keleti irányban fog előrenyomulni a Vörös Hadsereggel való egyesülés céljából. Talsky ezredes úgy véli, hogy az 1. hadosztály Markus ezre­des parancsnokságával teljesiti Talsky parancsát. A 2. hadosztály parancsnoká­ra és legénységére különösebben nem számit. Talsky ezredes átrepülését a mi olda­lunkra Szlovákiának a. német csapatok által való megszállása váltotta ki. Talsky ezredes közölte, hogy az 1. és 2. szlovák hadosztály átcsoportosítás után Krosno irányában megkezdheti az előrenyomulást csapataink felé. Abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva csapataink nem lendülhetnek támadás­ba, Talsky ezredes úgy véli, az 1. és 2. hadosztálynak célszerűbb lenne csatla­koznia a partizánakciókhoz. 1944. augusztus 30-án Talskyval együtt területünkre érkezett egy 27 repü­lőgépből álló csoport Trnka őrnagy cso­portparancsnokkal. A repülőgépek közül 9 Focke-Wulf-189 és Me-109 G típusú, a többi szállító repülőgép. Frontunk Krosno térségében 30-40 kilométerre van a szlovák határtól. Az egyesülés érdekében a szlovák egységekkel és Szlovákia partizánmoz­galmával - ha megszületik az önök dön­tése - célszerű lenne végrehajtani az 1. ukrán front balszárnyának és a 4. ukrán front jobbszárnyának közös hadművele­tét a szlovák terület elérésére Stropkov, Medzilaborce térségében. A hadműveletre az 1. ukrán front a 38. hadsereg négy gyalogos hadosztályát, s egy gárdaezredet jelölhet ki. A csapás iránya - Krosno, Dukla. Ugyanebbe az irányba kívánatos lenne az 1. csehszlo­vák hadtest bevonása is. A hadműveletet hét napon belül meg lehet kezdeni. Kérem az önök utasításait az adott kérdéssel kapcsolatban. Engedjék meg, hogy Viliam Talskyt, a szlovák hadsereg ezredesét Moszkvá­ba küldjük. Személy szerint én semmi­lyen utasításokat nem adtam Talsky ez­redesnek. Konyev, Krajnyukov, Szokolovszkij“ Miközben az 1. és 4. ukrán front erői­vel támadó hadművelet végrehajtására készültünk a felkelő szlovák hazafiak megsegítése érdekében, ugyanakkor lé­péseket tettünk a szlovák hazafiak fegy­veres harcának támogatására. Már augusztus 30-án utasítottam a Csehszlovákia területén működő vala­mennyi szovjet partizánalakulat parancs­nokát: „Alepvetö feladatuk, hogy segítsé­get nyújtsanak a szlovák népnek harcá­ban a német megszállók ellen, a függet­len demokratikus Csehszlovákiáért. “ A frontparancsnok feljegyzései, 1943-1944 című könyvből (APN) NEGmanmiE Ivan Sztyepanovics KONYEV, a Szovjetunió marsallja ■ni0 Gleb Kljagin - „Griska“ par- tizánigazolvá- nya. Rajta a fel­irat: „Ennek az igazolványnak a tulajdonosa a Sztálin nevét viselő partizán­dandár egyesí­tett partizán- i egységeinek parancsnoka.“ i (APN felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom