Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-31 / 35. szám
A CSEHSZLOVÁK NÉP ELLENÁLLÁSI MOZGALMÁNAK INTERNACIONALISTA JELLEGE (Folytatás az 1. oldalról) gyarok, hanem olyan magyar katonák is, akik letették a fegyvert és egy részük bekapcsolódott a fasizmus elleni küzdelembe. Különféle partizándandárokban, osztagokban és csoportokban harcoltak. Magyarok harcoltak a Sztálinról elnevezett II. dandárban, A szlávok szabadságáért dandárban és Csehországban is. Nemzetközi partizánegység volt a Ráko- si-dandár, amelynek Vaszil Mihajlovics Kozlov, a Vörös Hadsereg őrnagya volt a parancsnoka. Harcosai szlovákok, csehek, magyarok, oroszok, ukránok és osztrákok voltak. Feladata az volt, hogy a fasiszta Magyarország északi területein, Salgótarján térségében szervezze meg a partizán- és az illegális mozgalmat. A fasiszta propaganda és terror következtében Magyarországon nem találtak megértésre, ezért áthúzódtak Gö- mörbe és ott folytatták a partizánharcot. Ennek a dandárnak része volt Nógrádi Sándor ejtőernyős csoportja, amely Dél- Szlovákia felkelési területén és Magyar- országon folytatott harci tevékenységet. A Petőfi Sándor partizáncsoport parancsnokául Grubics Zoltánt nevezték ki, politikai biztosa pedig Fábry József volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés nagy hatással volt a magyar antifasiszták harcára. Ez kifejezésre jutott a moszkvai Kossuth adóállomás 1944. szeptember 2-án sugárzott műsorában. Egyebek között ezt állapította meg a Felkelés visszhangjáról a magyar antifasiszták körében: „A kis szlovák nemzet hősi, sikeres szabadság- harca lelkesedéssel tölt el minden szabadságszerető magyart. Ez a kis nép megtette azt, amit mi nem mertünk megtenni. Fellázadt a németek ellen. S már a kezében van csaknem egész Szlovákia, noha harckocsikat és ágyúkat vetettek be ellene... A szlovákiai eseményeknek azonban még messzebbmenő jelentősége van szabadságharcunk szempontjából. A németellenes magyar ellenállás feltételei és kilátásai rendkívül kedvezőkké váltak az utóbbi hetek fejleményeinek hatására... Kövessük a szlovákok példáját! Mi is vessük be minden erőnket a fegyveres partizánharcba! A szlovák hazafiakkal együtt mi is harcoljunk a németek ellen! Vívjuk ki mi is hazánk függetlenségét és szabadságát!" Magyarország kapitulációjának kísérlete is bizonyítja a magyarországi németellenes erők egysége megteremtésének törekvését. A szlovák-magyar határ a felkelési terület déli határa volt, amelyet csak gyönge partizán- és katonai egységek védtek. A Horthy-hadsereg nem intézett támadásokat a szlovák területek ellen. A szlávok szabadságáért partizándandár törzskara 1944 szeptemberében kapcsolatba lépett a losonci (Luőenec) magyar helyőrség parancsnokságával. Ezt követően a dandár törzskarához érkezett a Faragho Gábor vezérezredes vezette küldöttség egy Sztálinhoz intézett levéllel, amelyben felajánlották Magyar- ország kapitulációját. A küldöttséget légi úton szállították a felkelési területről a Szovjetunióba. Felsejlett annak reménye, hogy a Felkelés délkelet felöl is segítséget kap a szovjet csapatoktól. Feltételezték, hogy miután a 2. ukrán front átlépi a Tiszát, ezzel Magyarországon is létrejönnek az antifasiszta felkelés feltételei. A német fasiszták azonban tudomást szereztek az akcióról, és 1944. október derekán megszállták egész Magyarországot. Horthy helyébe Szálasi került, a németek megszállták a szlovák -magyar határt és Rimaszombat (Ri- mavská Sobota), valamint Jolsva (Jeléa- va) felől is megtámadták a felkelési területet. A Vörös Hadsereg 1945. január 25-én felszabadította azt a területet, amelyen magyar egységek állomásoztak. Ezek az egységek átálltak a Vörös Hadsereg oldalára, s törzskarukat a 4. ukrán front parancsnoksága feloszlatta. Szlovákia felkelési területe ilyenformán bázisa volt a magyarországi illegális és partizánmozgalom fellendülésének. A Felkelésben mintegy nyolcszáz magyar harcolt. Ez kedvező hatással volt Magyarországon nemcsak az antifasiszta küzdelemre, hanem a további forradalmi fejleményekre is, valamint a második világháború után az internacionalista kapcsolatok és az együttműködés kialakulására. A Felkelés internacionalista jellegét szilárdították a francia antifasiszták is, akik főleg internáló táborokból, kényszermunka-táborokból és koncentrációs táborokból érkeztek Szlovákia területére. Létrehozták a Francia Légiót, de más partizánegységekben is harcoltak, majd a Felkelés visszaszoritását követően egyes csoportjaik egyesültek a szovjet hadsereggel. A négyszáz francia antifasiszta egy része életét áldozta Szlovákia területén a fasizmus elleni harcban. A szlovák nép ellenállási mozgalmában részt vett több mint száz jugoszláv antifasiszta is, akik a német hadifogságból szöktek meg, vagy Jugoszlávia németek megszállta területeiről érkeztek és bekapcsolódtak a felkelési harcokba. Szlovák területen szovjet parancsnokok vezényletével lengyel partizáncsoportok is működtek, s a Felkelés idején Lengyelországból is átszivárogtak ide lengyel harcosok. A lengyel antifasiszták pedig sokoldalú segítségben részesítették a sebesült partizánokat, ami hozzájárult a csehszlovák és a lengyel nép háború utáni baráti együttműködése erősítéséhez. Az itt harcoló bolgárok nemcsak a mi szabadságunk kivívásához járultak hozzá, hanem a bolgár nép nemzeti felszabadító harcához is, és ezáltal nemzeteink, valamint a bolgár nép testvéri kapcsolatainak a megszilárdításához. Népünk nemzeti felszabadító küzdelmében részt vettek német antifasiszták is, főleg kommunisták, de néhány, az antifasiszta harc oldalára átállt katona is. Ezzel bizonyították, hogy Németországban vannak olyan erők, amelyek harcolnak a-fasizmus és a nácizmus ellen, amelyek érdeküknek tekintik az új, a világ demokratikus és haladó országai közé beilleszkedő Németország megteremtését. A Felkelés partizán- és katonai alakulataiban - kevesebben ugyan - más nemzetek képviselői is ott voltak. Osztrákok, belgák, olaszok, spanyolok, görögök stb. A fasizmus elleni helytállásukkal bizonyították, hogy az antifasizmus nemzetközi jelenség. ■ A cseh és a szlovák nemzet fiai Európa számos országában - Belorussziában, Lengyelországban, Magyarországon, Franciaországban, Angliában, Olaszországban és másutt — harcoltak nemcsak ezen országok szabadságáért, hanem nemzeteink szabadságáért is. Nem utolsósorban katonai egységekben is. Internacionalizmusukat edzette az első csehszlovák hadtest harca a szovjet hadsereg oldalán, egyebek között a kár- pát-duklai hadműveletben, amelynek célja a szlovákiai felkelési egységek hatékony megsegítése volt. A Szovjetuniónak és hadseregének köszönhető döntő mértékben Csehszlovákia felszabadulása. Oldalán csehszlovák, román, bolgár stb. csapattestek harcoltak. Ebben a közös harcban edződött a népek nemzetközi szolidaritása, amely hozzájárult az uralkodó osztályok által a köztük szított ellenséges viszony felszámolásához, a kölcsönös bizalom, megértés és barátság kiépítéséhez. A népeknek ebben az óriási történelmi küzdelmében a csehszlovák ellenállás, különösképpen a Szlovák Nemzeti Fel1 kelés, valamint a Cseh Nép Májusi Felkelése úgy szerepel, mint az európai ellenállási mozgalom egyik legtömegesebb és legkikristályosodottabb tette. A Szlovák Nemzeti Felkelés része volt az antifasiszta mozgalom internacionalista vonulatának. A szlovák nép a Felkelésben bebizonyította, hogy elutasítja a hitleri fasizmust s vele együtt a hazai klerikálisfasiszta rendszert. A forradalmi változásokra orientálódott, megzavarta a fasiszta hadsereg hadtápterületét és elősegitette a szovjet hadsereg előrenyomulását. Hasonlóan a Cseh Nép Májusi Felkelése is csúcspontja lett a cseh nép nemzeti felkelésének a fasiszta megszállók és a hazai árulók ellen. Ez a felkelés milliós náci hadsereggel dacolt. A szovjet hadsereg a prágai hadművelettel felgöngyölítette ezt a hadsereget, befejezte Csehszlovákia felszabadítását, s ezzel egyúttal az európai hadszíntéren győzelmesen befejezte a második világháborút. A csehszlovák nép ellenállásának internacionalista jellegét találóan jellemzik Husák elvtárs alábbi szavai: ,,Hazánk hosszú, próbatételben gazdag történetében az antifasiszta harc időszaka a legnehezebb, de egyben a legragyogóbb - fejezetek közé tartozik. A csehszlovák nép, amely egyike volt a náci agresszió első áldozatainak, sohasem hajolt meg az idegen elnyomás előtt. Kezdettől fogva engesztelhetetlenül harcolt a megszállók ellen. Az antifasiszta koalíció soraiban aktívan részt vett a fasizmus elleni nagy küzdelemben. A csehek és a szlovákok százezrei, idehaza és a határokon túl is, derekasan harcoltak, és habozás nélkül az életüket is áldozták a fasiszta uralom megdöntéséért, a nemzeti szabadság és az állami függetlenség felújításáért". A második világháborúban a csehszlovák nép ellenállását két tényező hatotta át. Az internacionalizmus, amely bizonyította, hogy az antifasiszta erők kölcsönös segítség nyújtása és szövetsége, főleg pedig az antifasiszta koalícióban a Szovjetunió döntő szerepe nélkül nem lett volna kivívható a hitleri Németország fölötti győzelem. A csehszlovák nép ellenállása tudatosan és tevékenyen hozzájárult az egész haladó világ harcához. Ez volt a feltétele e küzdelem internacionalista jellegének és egyben ez szilárdította ezt a jelleget. A második tényező a csehszlovák nép hazafisága volt, amelynek gyökere nemzeteink történelmének forradalmi és hazafias hagyománya, valamint munkás- osztályunk és a CSKP forradalmi hagyományai. Ez adta meg ellenállásunk mélységesen hazafias jellegét. Ennek köszönhetően torkollt ez a harc a csehszlovák nép ellenállási mozgalmába, s ez volt az alapja a népi demokratikus Csehszlovákia létrejöttének, majd a szocializmusba való átmenetnek, amivel államunk beilleszkedett a világ forradalmi folyamatába. A csehszlovák nép internacionalizmusa és hazafisága, amelyeket oly ékesen bizonyított az ellenállásban, napjainkban tükröződik abban a törekvésben is, amelyet kifejt a CSKP XVI. kongresszusa programjának megvalósításában, vagyis a fejlett szocialista társadalom építésében. Tükröződik nemzeteink és nemzetiségeink azon internacionalista és szocialista hazafias törekvésében, hogy hozzájáruljanak a Szovjetunió által vezetett szocialista országok közössége erejének és tekintélyének növeléséhez. Ezzel akarjuk megteremteni az egész emberiség békés életének előfeltételeit és megvalósítani azt, amiért népünk a második világháborúban harcolt, ontotta vérét más nemzetekkel és nemzetiségekkel együtt. A CSKP KB-nak, a CSSZSZK NF KB- nak és a CSSZSZK kormányának felhívása a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca tetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója alkalmából ezzel kapcsolatban megállapítja: „A CSKP vezetésével, népünk, nemzeteink és nemzetiségeink, a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezetek és politikai pártok szilárd egységében, megbonthatatlan szövetségben és rendíthetetlen barátságban a Szovjetunióval és testvéri szövetségben a szocialista közösség többi országával, nemzedékről nemzedékre munkánkkal, tudásunkkal és kultúránkkal szolgálni fogjuk hazánk fejlődését." (Arch ív-felvételek) Dr. MILAN HRBEK docens, kandidátus ÚJ SZÚ 1984. Vili.31.
