Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-24 / 34. szám

7~^\ AUTÓSOK MOTOROSOK T úl van már a nyugdíjkorhatá­ron, de pihenésre még nem gondolt. Vádav Solák, akiről szó van, élete nagy részét a volán mellett töltötte. Gépkocsivezető­ként vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, s amikor 1953-ban a 2iar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Alumíniumgyár­ba ment dolgozni, újra teherutót kapott. Egyszerű gépkocsivezető­ként kezdte, de becsületes mun­kájával, szakmaszeretetével elér­te, hogy később a szállítási rész­leg vezetője lett. Felettesei, be­osztottjai szerény embernek tart­ják, olyannak, akire mindig szá­míthatnak.-Javában dúlt a háború, ami­kor tényleges katonai szolgálatra behívtak - kezdi el a beszélgetést. - A Banská Bystrica-i gépkocsizó zászlóaljnál szolgáltam. A keleti frontról visszatérőktől sokat hallot­tam a fasiszták gaztetteiről. Az egységnél néhány tiszt nem is titkolta németellenességét. Egy al­kalommal Teodor Straponőek szolgálatvezető törzsőrmester ci­garettáért küldött, s utána elbe­szélgettünk a legénység hangula­táról. Később rendszeresen kül­dözgetett cigarettáért, elbeszélge­tett velem, s miután közelebbről megismert, híreket küldött általam a munkástelepre. Július végén a szolgálatvezető magához hívta. Kétszer is körül­nézett, hogy nem hallhatja-e meg beszélgetésüket hívatlan személy, majd ezt mondta:- Václav, fegyverek érkeztek... Ha törik, ha szakad, el kell juttatni őket a partizánokhoz... Életve­szélyes feladat lesz, de megbirkó­zunk vele. Egyetértettek. Másnap már a Banská Stiavnica és Bansky Studenec közötti völgyben a parti­zánoknál volt a szállítmány. Több­ször is megfordultak itt, sőt Cierny Balogon is. Sohasem mentek üre­sen, fegyverrel, élelemmel, gyógy­szerrel volt mindig a kocsijuk meg­rakva.- Röviddel a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása előtt Cadcá- ba tartottunk, természetesen nem üres gépkocsival. 2ilina előtt né­met járőr állított meg. Az őrmeste­rünk parancsára tüzet nyitottunk. Ám a túlerő ellen nem sokat tehet­tünk. Fogságba estünk. A zilinai börtönbe szállítottak bennünket azzal, hgy másnap kivégeznek. Egy repülő százados azonban ki­szabadított bennünket - folytatja. - Autót loptunk, fegyvert szerez­tünk, a szökés újabb tűzharc után sikerült. Az egység állomáshelye felé tartva megtámadták az egyik csendőrőrsöt, tagjait lefegyverez­ték. Jelentést tettek Stefan Hanus főhadnagynak, aki azt a parancsot adta ki, azonnal vonuljanak be a laktanyába, mert ott lesz rájuk szükség. Ügy is volt. Parancsot kaptak, hogy vegyenek részt a vá­rosban a középületek elfoglalásá­ban. Václav Solák részt vett az akkori Tatra Bank megszálá- sában.- Mindenfelé megvolt az öröm, de én bosszankodtam, hogy mint a nehéz-géppuskaraj parancsno­kát Kremnica térségébe vezényel­tek - emlékezik vissza, öt nappal később az egyik összekötő tiszt gépkocsivezetője lettem. Csak­nem minden frontszakaszon meg­fordultam, jártunk Streőnónál, Martinban, Terlgártnál, és Dolny Kubín térségében. Természetesen nem volt ez sé­takocsikázás. Nemegyszer üldö­zőbe vette őket a fasiszták légie- rejének a gépe, zárótüzet nyitott rájuk a német tüzérség, de Václav Solák mindig ügyesen manővere­zett, s megérkezett a rendeltetési helyre.- Amikor a felkelők a túlerő elől a hegyekbe vonultak vissza, hogy ott folytassanak partizánharcot, én hazatértem Banská Stiavnicába, ahol Ladislav Exnár patizánegysé- gében harcoltam. Sok-sok bosz- szúságot okoztunk a fasisztáknak- mondja, majd így folytatja:- Amikor sikerült a fronton keresz­tül felszabadított területre jutnom, önként jelentkeztem a Szovjetuni­óban megalakult csehszlovák ka­tonai egységbe. Tudtam, hogy ott is szükség van a gépkocsiveze­tőkre. Ezt követően is számos harc­ban vett részt. A háború végét Brno térségében érte meg. Kará­csony előtt szerelt le, s a likőrgyár­ban állt munkába. Elsők között lett 1948-ban a népi milícia tagja. A párt felhívására ment a 2iar nad Hronom-i gyárba dolgozni, ahol azóta is tagja az üzemi milíciának. A harcokban, a munkában szer­zett érdemekért számos kitünte­tést kapott. A frontsofőrök szerénységével dolgozott és dolgozik ma is. Nem állja meg szó nélkül, ha olyan gépjármű kerül a szeme elé, amely nincs rendben, nincs tisztán tartva. Mindez arról tanúskodik, hogy szerette és szereti szakmá­ját, noha már idős korára való tekintettel nem ül volán mögött. Nemcsak a harcokban, a munká­ban is mindig példamutató volt, s az a mai napig. -nj­FRONTSOFŐR VOLT Lada új ruhában ték, és mint a kis cég fotósa elmondta, a kezdeti tárgyalá­sok szerint nincsen kizárva a kooperáció lehetősége. Az angol stúdió munkája mindenesetre jól mutatja, hogy a hagyományosabb alapfor­mák, a modern, ízléses szerel­vényekkel, a színek tudatos megválasztásával erőteljesen modemizálhatóak. Mert az au­tón végső soron csak az első lökhárító és spoiler, a hátsó lökhárító, az oldalrész két da­rabból álló „küszöbszakálla“, a csomagtartóra szerelt rugal­mas anyagból készült spoiler és a négy keréktárcsa válto­zott. Mégha olyan is ez a Lada, mintha a gyár ralicsapatának előkészített autója lenne, akkor sem az. Egyfajta kooperáció egészen friss eredménye az abszolút értelemben is szépre sikerült munka. Egy felszereléseket gyártó kis angol cég, a Richard Grant Motor Accessories Limited öl­töztette sportosba a Lada 1300-ast, először angliai el­adási célzattal, de aztán magát a szovjet gyárat is megkeres­Ennek a néhány alkatrész­nek a cseréje pedig elegendő lehet ahhoz, hogy Angliában, ahol az autókereskedők kon- kurrenciaharca igen jelentős, a Lada-importörök is jobban megtalálják számításaikat. HÁTUL SEM BIZTONSÁGOS A biztonsági öv életmentő voltát ma már úgyszólván senki sem vitatja, sőt egyre többen vannak, akik elismerik, hogy a hátsó ülésre való kötelező felszerelésével is csak az utasok testi épségét, éle­tét akarják biztosítani. Hosszú kísérletsorozat bizo­nyítja, hogy hátul sem veszélyte­len az utazás, az itt ülök majdnem akkora veszélynek vannak kitéve, mint azok, akik elöl ülnek. Az ütközési próbáknál elktroni- kákkal kibérelt próbababák helyet­tesítették az embereket. Az az „utas“, aki a kocsi jobb oldali hátsó ülésén ült, a 48km/óra se­bességű ütközésnél először válto­zatlan tempóval repült az első ülés támlájának, azt benyomta a láb­térbe, s fejjel kötött ki a szélvédőn. A mért lassulásértókek és sérülé­sek szerint ez az utas nem élte volna túl az ütközést. Még rosz­szabb a helyzet, ha az első ülésen egy biztonsági övvel rögzített utas ül. Ilyenkor a hátul utazó szinte teljes erővel ütközik neki az előtte ülő koponyájának. A próbabáb fe­jében levő mérőműszerek ekkor 214 g lassulási csúcsértéket mu­tattak, ami többszöröse a halálos „adagnak“. Mondani sem kell, hogy ebben az esetben mindkét utas a legsúlyosabb agy- és kopo- nyasérüléseket szenvedi el. Rá­adásul ilyenkor az első ülés rögzí­tése eltörik, és elszakad a bizton­sági öv is. Lényegesen nagyobb az esély a túlélésre, ha a hátul utazókat is biztonsági öv rögzíti. Az ilyen kí­sérleteknél az ütközéskor keletke­ző mozgási energia nagy részét az öv felfogja, és nem kerül sor az előrezuhanásra. Valamennyi kí­sérlet a hátsó övék szériaszerű beépítése mellett szól. Természe­tesen igazi védelemre csak akkor számíthatnak az itt utazók is, ha az övét minden esetben szabályo­san becsatolják. A fentieket bizonyára azok is tudatosítják, akik ma még talán bosszankodnak azért, hogy köte­lező lesz a hátsó biztonsági öv használata is. - Py ­MŰSZAKI 1 A SZÖVETSÉGI KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM 1984. MÁRCIUS 30-ÁN KELT 41 Tt. SZÁMÚ RENDELETÉNEK ISMERTETÉSE A szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium 41/1984 Tt. számú rendelete - amely hatálytalanította a 90/1975 Tt. számú rendeletet - a közúti Járművek forgalomba helyezésé­nek és forgalomban tartásának feltételeit tartalmazza. Ezeket a feltételeket nemcsak a gépjárművek forgalomban tartóinak, illetőleg a magán és a hivatásos gépjárművezetőknek kell ismerniük. A rendelet tartalmazza a kerékpárosoknak, illető­leg az állati erővel vont járművek és a kézikocsik tulajdono­sainak a kötelességeit és a számukra legfontosabb tudniva­lókat is. A rendelet egyes rendelkezéseinek a megtartása a közúti közlekedés alapvető követelményei közé tartozik. Közérdekű tudnivalókról van szó, s mivel a rendelet ismerete a gépjárművezetői vizsga tesztkérdéseinek helyes megvála­szolásához is szükséges, az alábbiakban ismertetjük néhány fontosabb rendelkezését. Az ismertetés nem terjed ki a ren­delet teljes szövegére. Mindazok, akik valamilyen járművel részt vesznek a közúti forgalomban, a rendelet tanulmányozása során hasznos ismeretekre tehetnek szert. A rendelet 1984. július 1-én lépett hatályba. A rendeletet ismerteti: KEREKES ISTVÁN A 41/1984 Tt. számú rendelet általános rendelkezése meg­szabja: a szárazföldi közutakon csak olyan jármüveket szabad forgalomba helyezni és forgalomban tartani, amelyek konstrukci­ója, kivitelezése és műszaki állapota megfelel a biztonságos és folyamatos közúti közlekedés követelményeinek, nem veszélyez­tetik a közlekedésben résztvevők biztonságát és testi épségét, nem szennyezik és nem rongálják a közutakat, illetőleg nem szennyezik a környezetet a megszabottnál nagyobb mértékben. Ugyanakkor nem lényeges, hogy a jármű szerepel-e a járművek nyilvántartásában vagy nem, és el van-e látva rendszámtáblával vagy nincs. E rendelet értelmezésében különleges (motoros vagy motor nélküli) járműnek minősülnek az olyan közlekedési eszközök, amelyek csak rendkívüli esetekben vesznek részt a közúti forga­lomban. Ilyen pl. a mezőgazdasági és erdészeti traktor, az egytengelyes sormúveló traktor és vontatmánya, az önjáró mező- gazdasági és erdészeti gép, a mozgó munkagép és szerelvénye, s a motoros kézi kocsi. Nem minősül mozgó munkagépnek, amelyet gépkocsi-, pótkocsi- vagy félpótkocsi alvázra építettek. E rendelet rendelkezései nem vonatkoznak a fegyveres erők és fegyveres testületek jármüveire (ezeket az illetékes minisztériu­mok szabják meg), sem pedig a népi milícia jármüveire: e jármű­vek számára az illetékes szervek külön feltételeket szabhatnak meg. 2. A jármüvek műszaki alkalmassága (2. §) Járművekkel csak akkor szabad a közúti közlekedésben részt venni, ha: a/ azonosak a jóváhagyott típussal, illetőleg ha a forgalomban való műszaki alkalmasságukat jóváhagyták; b/ el vannak látva rendszámtáblával (amennyiben ez a köte­lesség vonatkozik rájuk). A közúton lánctalpas járművek csak akkor közlekedhetnek, ha kapaszkodó körmei gumi védőabronccsal vannak ellátva, amely meggátolja, hogy a kapaszkodó körmök az útburkolathoz érhes­senek. A tömegesen gyártott vagy külföldről importvállalat által beho­zott, közlekedésbiztonsági szempontból fontos járműfelszerelé­sek és tartozékok műszaki alkalmasságát a köztársaság illetékes szerve hagyja jóvá az előterjesztett mintapéldányok és a megfele­lő dokumentáció alapján. A homologizálási (azonosítási) előírá­sok szerint elbírált felszerelések és tartozékok esetében az illetékes köztársasági szerv csupán a járműtípuson való haszná­latukat hagyja jóvá. Egyedi járművek építésére - a vonatkozó rendelet értelmében - a Közbiztonsági Testület közlekedésrendészeti felügyelősége adhat ki engedélyt. A nemzeti bizottság jóváhagyása csupán egy okmány az engedély kiadásához. Egyedi jármű építésére csak akkor adnak ki hatósági enge­délyt, ha az építendő jármű eltér a sorozatban gyártott vagy importvállalat által behozott járművektől, és ha:- különleges rendeltetésű járműről van szó, amely fontos szállítási feladatok teljesítését, illetőleg az egészségre ártal­mas nehéz vagy veszélyes fizikai munka kiiktatását szolgálja a rakomány fel- vagy lerakása során;-sportkocsi építéséről van szó, és ha az illetékes autós szervezet (autóklub) beleegyezését adja ilyen kocsi építésé­hez; sportkocsi építését azonban nem engedélyezik, ha a kérvényhez mellékelt dokumentációból kiderül, hogy azok a módosítások, amelyekkel az építendő jármű eltér a soro­zatban gyártott vagy impórtvállalat által behozott járművektől, olyan jellegűek, hogy a kitűzött cél (sportkocsi építése) előnyösebben megvalósítható sorozatban gyártott vagy importált jármű átalakításával;-testi fogyatékos személyek számára építendő járműről (kézikocsiról) van szó, amennyiben e személyek testi álla­pota nem teszi lehetővé, hogy a sorozatban gyártott vagy importvállalat által behozott járművet használjanak;- elektromobil (villanyautó) építéséről van szó, ha a kérelmező előterjeszti a Honvédelmi Szövetség véleményezését. Egyedi pótkocsi (lakókocsi, utánfutó) építésére csak akkor adnak engedélyt, ha:- az Mi kategóriába sorolt vontató járműhöz kapcsolható pótkocsi építéséről van szó, s ezt olyan részegységekből építik, amelyek valamilyen jóváhagyott motoros- vagy kap­csolódó jármű építésénél hazsnálatos (pl. teljes futómű, esetleg kerékagy, kerék, fékrendszer); (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom