Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-24 / 34. szám

V új szú 3' 1984. Vili. 24. A Vörös Hadsereg nyári hadműve­letei során 1944-ben grandiózus offenzívába lendült az egész széles fron­ton, és őszre a Szovjetunió majdnem egész területe felszabadult a német meg­szállóktól. A Vörös Hadsereg elérte a Na­vert, a Visztulát és a Kárpátok nyúlvá­nyait. Az iasi-kisinyovi hadművelet eredmé­nyeként felszabadult Románia. Az or­szág hadserege és népe' csatlakozott a fasizmus elleni harchoz. Felszabadult Bulgária. A szovjet csapatok egyesültek, Jugoszlávia nemzeti-felszabadító hadse­regével és előrenyomultak Magyarország felé. Hatalmas előrenyomulásuknak kö­szönhetően 1944 nyarára Délkelet-Euró- pában a katonai-politikai helyzet gyöke­resen megváltozott, mégpedig a mi ja­vunkra. Európa megszállt országainak nemzetei nemcsak hogy köszöntötték azokat, akik felszabadították őket a fa­siszta iga alól, hanem be is kapcsolódtak a fasiszta Németország elleni aktív harc­ba. A Vörös Hadsereg sikerei aktivizálták az ellenállás erőit Lengyelországban, Szlovákiában, Görögországban, Olasz­országban, Franciaországban és más or­szágokban is. 1944 őszén viharos események érle­lődtek Szlovákiában, érezhető volt: a fa­siszta rezsimmel szembeni nyílt fegyve­res harc kitörésének pillanata közeledik. A kommunista párt vezetésével folyt a felkelés aktív előkészítése, fokozták harci fellépéseiket a partizánegységek, az antifasiszta érzelmek a szlovák hadse­regben is gyökeret eresztettek. 1944 augusztusának végén az 1. uk­rán front, befejezve a Ivovi-szandomiri hadműveletet és elfoglalva állásait a Visztulánál, a berlini stratégiai irányra összpontosított, balszárnya pedig a 4. ukrán fronttal együtt harcokat vívott a Kárpátok előhegységében. A heves harcok után, melyekben | a front hadseregei kénytelenek voltak visszaverni az ellenség harckocsijainak elkeseredett, tömeges ellentámadásait a szandomirszki csatatéren, a csapatok nagyon elfáradtak, pihenésre és utánpót­lásra volt szükségük. Mivel hadműveleti szempontból nagy és előnyős hídfőállásunk volt a Visztula mögött, mi természetesen azzal számol­tunk, hogy továbbra is előrenyomulunk Breslau és Berlin irányába. Ami a front balszárnyát illeti - itt helyezkedett el a 60. és a 38. hadsereg - feltételeztük, hogy ezek a Kárpátok előhegységei mentén Krakkó irányába fognak előrenyomulni, együttműködve a 4. ukrán fronttal. Bennem az a nézet alakult ki, hogy ilyen nagy manőverezési területtel, na­gyon előnyös terepet birtokolva Lengyel- országban .és egy hídfőállást a Visztula mögött - a berlini stratégiai támadási irányban kell felfejlesztenünk az 1. belo­rusz és az 1. ukrán front fő erőit abból a célból, hogy Lengyelországban verjék szét a fasiszta német csapatokat, a harci cselekményeket vigyék át Németország területére és fejezzék be a háborút. Ezek az elképzelések a kialakult helyzetből következtek és egybeestek a vezérkar operatív irányvonalával. A főhadiszállás a háború befejező tá­madássorozatának tervezésénél a berlini és a bécsi előrenyomulási irányvonalat jelölte ki alapvetőként azzal, hogy délről megkerülve a Kárpátokat körül kell zárni és meg kell semmisíteni az ellenséges csapatokat a hegyekben. Előnytelennek bizonyult nagy erőkkel elhúzódó harcok­ba kezdeni a Kárpátokban. A tapasztala­tok alátámasztották, hogy a hegyeket rohamozni nagyon nehéz lesz. A néme­tek, mint védekező fél, a hegyekre tá­maszkodva sokkal előnyösebb helyzet­ben lennének, mint mi. Számomra telje­sen világos volt, hogy a hegyi harcokra csak a legkegyetlenebb, legkényszerí­tőbb szükség vihet rá bennünket, ha nem lesz semmilyen kerülő út vagy manőve­rezési lehetőség. Haditerveinkben nem szerepelt hadművelet a Kárpátokban. De a helyzet úgy alakult, hogy az 1. ukrán front kénytelen volt sürgős intézkedése­ket tenni a szlovák nép fegyveres nemze­ti felkelése megsegítésére, amely 1944. augusztus 29-én tört ki. Nem fogom részletesen leírni a szlo­vákiai eseményeket abban az időszak­ban, mindez megtalálható Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felke­lésről című könyvében. Röviden csak arról számolok be, hogyan alakultak az események nálunk a fronton, mit tudtunk a szlovákiai helyzetről, hogyan reagál­tunk rá. Azoknak a napoknak az eseményeire emlékeztetve meg kell jegyezni, hogy a Felkelés előtörténetére jellemző egy­részt a partizánegységek és a diverzáns- felderítö ejtőernyős csoportok aktív tevé­kenysége, melyeket a partizánmozgalom törzskara vetett be, másrészt a helyi partizánok számának gyors növekedése és aktivizálódásuk. Szlovákiába 24 szer­vezéssel megbízott partizáncsoportot küldtek, melyekben több száz ember volt. Az előnyösen alakuló helyzetben ez nagy hatással bírt. 1944 augusztusának közepére a szlo­vákiai fegyveres harc vezetésében kiala­kultak a különböző irányzatok. Szlovákia Kommunista Pártja és a Szlovák Nemzeti Tanács az össznépi fegyveres felkelés előkészítését tűzte ki feladatul, s hogy Szlovákia hazafias erőinek akcióit feltét­lenül egyeztetni kell a Vörös Hadsereg­gel. Ukrajna partizánmozgalmának törzs­kara és a CSKP moszkvai vezetősége szintén a partizánmozgalom tömeges ki­bontakozása mellett volt azzal, hogy a munkások és a szlovák hadsereg kato­nái széles körben csatlakozzanak a parti-’ zánegységekhez. Más álláspontra he­lyezkedett a londoni vezetőség, amely a szlovák hadsereg harci cselekményeit tervezte, a néptömegekkel, a kommunis­tákkal és a Vörös Hadsereggel való együttműködés nélkül. A kialakult helyzet bonyolultsága, a hazafias erők - amelyeket a csehszlo­vák kommunisták vezettek, illetve a Lon­donban tartózkodó burzsoá Benes-kor- mány hívei voltak - közti ellentétek vitat­hatatlanul akadályozták az antifasiszták széles táborának mozgósítását a Felke­lés egységes előkészítésére. Gustáv Husák könyvében megjegyzi, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés nem úgy kezdődött, mint ahogyan azt Szlová­kia Kommunista Pártja és a Szlovák Nemzeti Tanács elképzelte. Alapvető hiányosság volt az, hogy Szlovákia hazafias erői nem egyeztették tevékenységüket a Vörös Hadsereggel, nem volt konkrét egyezségük Moszkvá­val sem. A Vörös Hadsereg csapatai északon és délen is messze voltak még Szlovákia területétől, a szlovák hazafiak­nak nem sikerült közvetlen kapcsolatba lépniük és megállapodniuk az egységes fellépésről sem a partizánmozgalóm ukrán törzskarával, sem a CSKP moszk­vai vezetőségével. Ebben az időben a Szovjetunióból kül­dött szervezési partizáncsoportok aktív hatással voltak a partizánmozgalom fej­lődésére Szlovákiában. A Szlovák Nem­zeti Felkelés kezdetére kb. 5 ezer ember volt a partizánegységekben. Augusztus 20-a körül csatlakoztak hozzájuk olyan antifasiszta csoportok, amelyek a külön­böző nemzetiségű hadifoglyokból alakul­tak, és a szlovák hadsereg egyes egysé­gei. Abban az időben az emigráns kor­Alekszej Nyikitovics Aszmolov ezre­des, aki az ukrán partizánmozgalom törzskarából érkezett Szlovákiába, s lett az itteni partizánmozgalom egyik vezetője. ◄---------------------------------------------­mány és Szlovákiában a befolyása alatt álló burzsoá személyiségek a szlovák hadseregre számítottak, mint a felkelés alapvető erejére, abban reménykedve, hogy sikerül katonai puccsot végrehajta­niuk és létrehozniuk a hatalom burzsoá szerveit. Golian alezredes, aki 1944. június 29- én a Szlovák Nemzeti Tanács mellett működő Katonai Központ élére került, június 15-én írta Londonba: ,,Nem aka­runk átállni az oroszokhoz. Együttműköd­ve velük mi elsősorban arra számítunk, hogy felszabadítjuk Szlovákiát, és azután lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtunk a cseh földek felszabadításá­hoz. Ezért egyezzenek meg az oroszok­kal, hogy hadseregünket szövetséges hadseregként ismerjék • el (mintegy a csehszlovák hadsereg részeként), hogy ne ejtsenek foglyokat és ne fegyve­rezzék le egységeinket, s hogy lehetősé­get kapjunk a megállapodásra velük a közös akcióról (hol, mikor, hogyan és kivel). “ Elemezve a Felkelés előkészületeit meg kell jegyezni: a Katonai Központ által kidolgozott terv legalapvetőbb hiá­nyossága a* védekező jelleg volt, nem vette figyelembe a reguláris csapatok együttműködésének kérdését a partizán­egységekkel, amelyek a nemzet harci élcsapatát képezték. Ugyancsak nem dolgozták ki a gyakorlati lépéseket az együttműködés megszervezésére a szovjet csapatokkal. Közben Szlovákiában a forradalmi események és a partizánok tevékenysé­gének aktivizálódása a Vörös Hadsereg előrenyomulásával összefüggésben fo­kozódott. Amikor a hitlerista vezetés megérezte, hogy esetleg elveszítheti fon­tos hídfőállását, úgy döntött, hogy véget vet Szlovákiában az önállósági játéknak. A hitleristák augusztus 23-án Szlovákia határain vonták össze hadosztályaikat, hogy megszállják és szilárd védelmi fron­tot hozzabak létre a keleti határon a szovjet csapatok előrenyomulásának megállítására. Szlovákia megszállása a szlovák nem­zet legszélesebb rétegeinek haragját és felháborodását váltotta ki. Ebben az idő­ben a partizánok és a munkások felfegy­verzett egységei támadó akciókba kezd­tek a szlovák bábkormány és a hitleristák ellen. A felkelők augusztus 25-26-án elfoglalták Ruzomberokot, Poprádot, Zvolent, Vrútkyt és más városokat. A nemzeti bizottságok kezükbe vették a hatalmat. A felkelők oldalára álltak a szlovák hadsereg egyes egységei és egy sor város, például Brezno, vagy a Tri duby reptér helyőrsége. Az eseményeknek nagyon gyors lefo­lyása volt. Megkezdődött a szlovák nép fegyveres harca a hitleristák ellen. Au­gusztus 29-re a helyi antifasiszta fellépé­sek nemzeti felkelésbe nőttek át, és au­gusztus 30-án este már a partizánok ellenőrzése alatt volt Szlovákia területé­nek kétharmada. Banská Bystrica lett a Felkelés politikai központja, itt volt a Szlovák Nemzeti Tanács, a Katonai Központ, Szlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a partizánok vezető szervei, a Pravda újság (Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának sajtószerve) szerkesztősége. A burzsoá politikusok akaratával ellen­tétben a Felkelés azonnal kinőtte a tisz­tán katonai hatalomátvétel kereteit. Első napjaitól kezdve demokratikus és nem­zeti volt. Szeptember 1-én a Szlovák Nemzeti Tanács bejelentette, hogy kezé­be vette a törvényhozó és végrehajtó hatalmat. A Tanács élén elnökség állt, tagjainak felét - a paritás elve alapján - a kommunista párt, másik felét pedig más pártok adták. A kommunista pártot kezdettől fogva képviselte Karol Smidke, Gustáv Husák és Ladislav Novomesky. A Tanács elrendelte a 18-40 éves férfiak mozgósítását a hadseregbe, ami lehetővé tette a nép oldalára átállt egysé­gek feltöltését. A helyi hatalom a helyi nemzeti bizottságok kezébe ment át. Szeptember közepére Szlovákia fel­szabadított területein megalakult a felke­lő hadsereg, amelynek élén a Katonai Központ állt. Az újonnan létrehozott had­seregnek a szervezés kezdetén mind­össze hat gyalogos alakulata volt. Egy alakulat két gyalogos osztagból állt (egy­két ezred), mindegyikben -1500-2500 nber volt. Ez a hadsereg azonban nem ; eléggé harcképes. A parancsnokok gyenge katonai felkészültséggel rendel­keztek. Közülük egyesek, főleg a burzsoá pártok védencei, megbízhatatlanok vol­tak, ingadoztak. A reakciós parancsnokság akadályoz­ta a hadsereg politikai felkelését, amire pedig feltétlenül szükség lett volna a for­radalmi öntudat és az éberség fokozásá­hoz. Nem állt megfelelő szinten az opera­tív vezetés sem. Az egységek szétszór­tan tevékenykedtek, egymástól meglehe­tősen távol. Nem voltak felkészített tarta­lékok. Ügynökeik révén a németek tájé­koztatva voltak a hadsereg helyzetéről és lépéseiről. Ebben az időben a felkelt nemzet nagy fegyveres erejét a partizáncsoportok és egységek képezték, amelyekben kb. 16 ezer ember volt. A partizánerök fellépé­seinek egyesítésére szeptember 16-án megalakult Szlovákia Partizánmozgal­mának Vezérkara, amelynek tagjai lettek Karol Smidke (vezérkari főnök), Rudolf Slansky (a CSKP KB képvisletében), Aszmolov ezredes, akit mi dobtunk át az ukrán partizánmozgalom stábjából, mint a vezérkari főnök helyettesét. A Felkelés vezető ereje és a felszabadított területe­ken a forradalmi átalakulások kezdemé­nyezője Szlovákia Kommunista Pártja volt, amely a Felkelés idején felújította legális tevékenységét. Szinte valamennyi településen és üzemben létrehozták a pártszervezeteket. A frontparancsnok feljegyzései, 1943-1944 című könyvéből (APN) Szlovák partizánok egy csoportja 1944 ószén. (Felvételek a ÖSTK - TASZSZ archívumából) ®!iür MEGHEÜÍIfRE írta: Ivan Sztyepanovics KONYEV, a Szovjetunió marsaflja:

Next

/
Oldalképek
Tartalom