Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
♦ ÚJ SZÚ 15 1984. VII. 6. • A külföldi újságírók nemcsak látnivalót, de fény- képeznivalót is sokat találtak olvasnak. Az ő véleményük azonban az, hogy jobb a cellulózt papírgyártásra, mint robbanóanyagok gyártására fordítani. Ezután a Hazafias Front Központi Bizottságára látogattunk, ahol Bencso Kubagyinszki, a Hazafias Front elnöke fogadott bennünket, aki a szocialista forradalom, a partizánharcok aktív résztvevője volt. A Hazafias Frontnak óriási szerepe van az emberek megnyerésében az országépítő munkára, melynek eredményeiről lépten-nyomon meggyőződhettünk. Elmondta, hogy Bulgáriában nincs olyan család, amelyből valaki ne lenne tagja a ma 4,5 milliós tagságú Hazafias Frontnak, mely a múltban is igen jelentős helyet foglalt el az ország életében. Georgi Dimitrov már a Komintern III. kongresszusa idején szorgalmazta a népfrontok létrehozását a fasizmus elleni harcban való egyesülésre. Bulgáriában az egységes Hazafias Front megteremtésének programját 1942-ben fogadták el, hogy a megszállás alatt létrehozzák a harcok feltételeit, s mozgósítsák az embereket hovatartozásukra való tekintet nélkül. Todor Zsivkov elvtárs a Hazafias Front VII. kongresszusán kiemelte, hogy a Hazafias Frontnak össznépi mozgalommá kell válnia. Ma 35 000 területi szerve van, ezek aktivizálják a tömegeket a közösség érdekében végzett munkára. A Hazafias Front keretében a lakosság kifejtheti véleményét, bírálhatja a fogyatékosságokat. A Hazafias Frontnak nagy példányszámban megjelenő saját újságai, folyóiratai vannak, melyeket saját nyomdájában nyomnak. Az 1942-ben még illegálisan megjelenő Otecsesztven Front első számába a vezércikket Todor Zsivkov írta. A Hazafias Front munkáját a Központi Bizottság minden évben plenáris ülésen értékeli. Hogy milyen óriási eredményeket értek el bolgár barátaink a szocialista társadalom építésének eddigi Bulgáriai noteszlapok — 2 A BÉKÉS ÉPÍTÉS ÚTJÁN Szófiai tartózkodásunk második napján első utunk a Bolgár Újságíró Szövetség Házába vezetett, ahol Vesszelin Josszifov, a szövetség elnöke fogadott bennünket. A fogadáson jelen volt a csehszlovák Jiri Hupka, a Nemzetközi Újságíró Szövetség titkára is. Josszifov elvtárs hangsúlyozta, hogy 1984-ben egy ilyen nemzetközi találkozó különösen fontos, hiszen amíg a miniszterek találkozói mögött a minisztériumok állnak, addig az újságírók mögött az olvasók, a rádió- hallgatók és a tévénézők milliói. Kivált a mai fejlett technika korában. Persze a fejlett sajtótechnika a pletyka, az igaztalan állítások terjesztését is lehetővé teszi, s erre a nyugati propagandában nem kevés példa akad. Előfordult már, hogy Bulgáriát a „kommunista kannibálok, a fegyverpiac országaként“ emlegették. Pedig Bulgária nem fenyegető ököl, hanem tárt kar, amely a barátokat, a jószándékú embereket mindig méltóképpen fogadja. Ennek ellenére arra kérte az újságírókat, hogy hitetlen Tamásként járják az országot, s a saját szemükkel igyekezzenek meggyőződni a valóságról, Bulgáriának a szocialista forradalom győzelme óta megtett negyven éves fejlődéséről. Kérdésekre válaszolva Vesszelin Josszifov elmondta, hogy a Bolgár Újságíró Szövetségnek mintegy négyezer tagja van. A Nemzetközi Újságíró Szövetség legaktívabb tagjai közé tartozik. A NUSZ-nak Bulgáriában székel a szociális bizottsága, s a Fekete-tenger partján üdülője is van. Bulgáriában a sajtó igen közkedvelt. A kilencmillió lakosú országnak csak a fővárosában nyolc napilap jelenik meg, további öt napilap pedig vidéken. Ezenkívül igen sok hetilapot, folyóiratot is kiadnak. Egyike a legnépszerűbbeknek a 300 000 példányszámban megjelenő Rozgled című hetilap. Az ország életéről tájékoztató idegen nyelvű - például angol, spanyol, francia - lapok is megjelennek. Az igen szellemes, sziporkázó humorú Josszifov elvtárs ezzel kapcsolatban meg is jegyezte, hógy sokan megkérdezik, vajon mikor dolgoznak a bolgárok, ha annyi újságot útján, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy gazdaságát tekintve négy évtizede Bulgária Európa egyik legszegényebb állama volt, ma pedig gazdaságilag szilárd, fejlett ország, mely elsősorban a Szovjetunióval és a szocialista országokkal tart fenn szoros gazdasági kapcsolatokat, de a világ többi országával is a kapcsolatok állandó növelésére törekszik. Az ország gyors fejlődését, s azt, hogy gazdaságilag független a tőkés hatalmaktól, a szocializmus ellenfelei nehezen viselik el. Ezzel magyarázható, hogy a nyugati propaganda igyekszik befeketíteni Bulgáriát. Bulgária történetében mindig is nagy szerepet játszott a mezőgazdság. Vendéglátóink tehát helyesen cselekedtek, amikor programúkba beiktatták a Bolgár Népi Földműves Szövetség („Parasztpárt“) Központi Bizottsága titkárával való beszélgetést. Peter Tancsev egyben a köztársaság első alelnöke. Részletesen beszélt a Bolgár Népi Földműves Szövetség múltjáról és jelenéről. A párt a múlt század legvégén alakult meg, a mozgalmi harcok eredményeképpen, s alkotóan részt vesz a szocialista társadalom építésében; a kommunista párttal karöltve harcol a kitűzött célokért. A parasztok korán rádöbbentek arra, hogy csakis a kommunista párttal közös küzdelemben vehetik kezükbe sorsuk irányítását. A „Parasztpárt“ története tulajdonképpen három szakaszból áll. Az első 1899-től 1923-ig tart, s fö jellemzője a falusi tömegek, a középparasztok szervezése, a burzsoázia elleni harc. A második szakasz 1944-ig tart, erre az időre esik a fasizmus elleni küzdelem. A párt történetének harmadik szakasza a szocializmus építésének négy évtizede. Ma 120 000 tagja van a pártnak; nagy részük, természetesen, falun él, bár szakmai összetételük változik. Például a tagság egynegyede ma már a gépesítésben dolgozik. Igaz, a tagságnak nemcsak a szakmai összetétele változik, hanem gondolkodása is. ^ A munkásság és a parasztság, a városi és a falusi életforma egyre közelebb kerül egymáshoz. A szocialista forradalom előtt az ország lakosságának a nyolcvan százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, ma pedig 18 százaléka, jóllehet a mezőgazdasági termelés megháromszorozódott. A fejlődés azonban más területeken is hasonló ütemű. Mindennél többet mondó adat, például, hogy az országban évente százezer lakás épül, méghozzá csak városon. Vagyis a gomba módra gyarapodó falusi családi házak, pontosabban villák, ebben a statisztikában nem is szerepelnek. Nem véletlenül említették vendéglátóink, hogy Bulgária jó példa arra, mire képes egy szocializmust építő ország. Ám az építés fő feltétele a béke, s a történelem során most először fordul elő, hogy már negyven esztendeje nincs háború a Balkánon. FÜLÖP IMRE Fiatal zenészek felvonulása a bolgár kultúra ünnepén (A szerző felvételei) Néma tragédiák az óceánon A Szevasztopol kutatóhajó - amelynek a fedélzetén tartózkodtam -1958. július 23-án teljes sebességgel szelte át a Dánia- szorost. Szokatlanul csípős szél fújt, a tenger indigókék volt. Ám egyszerre csak különös látvány tárult elénk: a vízfelszín mintha kifehéredett volna. Alaposabban megnéztem, s nem hittem a szememnek: köröskörül, amerre a szem ellát, döglött halak lebegtek a víz tetején. A több milliónyi elpusztult hal főként tengeri csőrössügér volt. Kiderült, a halak a hőmérséklet-ingadozás áldozatai. A hajó meteorológiai műszerei rendkívül erős hőmérsékletváltozást rögzítettek: a víz felszíni hőmérséklete egy mér- földnyi szakaszon 7,2 Celsius fokról 3,4-re csökkent. A hidrológiai szondázás kimutatta, ugyanígy ingadozik a hőmérséklet több méternyi mélységben is. A hajó több mint egy óráig haltetemek között siklott. A tragédia az Irminger meleg- és a kelet-grönlandi hidegáramlások találkozásánál érte utol a csapatot. Ráadásul, amint később megtudtuk, a Dánia- szorosban az előző hetekben az északi szelek uralkodtak, hatalmas jégmennyiséget toltak maguk előtt... Az óceán mint természeti erő, zord és kíméletlen, az ember egyelőre még nem képes megfékezni. Ezért a sós vizek birodalmának számtalan lakója pusztul el. Mennyi tragédiát rejt el előlünk az óceán! Csupán az Arab-tengerben 1957 januárjától 1958 januárjáig négyszer jegyeztek fel tömeges halpusztulást. Az elhullott halak száma a világ egy évi halászzsákmányával mérhető össze. Az utóbbi években a túlságosan hideg víz gyors benyomulása értékes halak pusztulását okozta a Szent Lőrinc- és a Trinity-Bay (Új-Foundland sziget térsége) öbölben, az Északi-tengeren és a Skager- rak-szorosban, Szomália partjainál, a Hawaii-szigeteknél, a Tatár-szorosban. Tőkehal, foltos tőkehal, rombuszhal, ka- pellán, makrahal, cápák, lepényhalak, japán szardíniák, ajókák váltak az efféle tengeri katasztrófák áldozataivá. Természetesen főleg fiatal halak pusztultak el. Sok helyütt sajátos halálos csapdák leselkedtek a halakra. Nagyon veszélyes például a Puerto Ríco-sziget nyugati partjainál fekvő sekély vizű Djojouda-lagúna. Általában sűrűn népesítik be a különféle élőlények ezt az öblöt. Ám egy alkalommal 1967 forró júniusában a lagúna vize 35 Celsius fokra melegedett fel, sótartalma pedig mintegy 43 ezrelékre növekedett. A víz oxigéntartalma annyira csökkent, hogy a halak, a tarisznyarákok, a gránátgarnélák többsége elpusztult. 1963-ban is, ám akkor a legkritikusabb pillanatban - szerencsére - heves trópusi zápor zúdult alá, lehütötte a vizet és csökkentette a sótartalmát. ... A New York-i-öbölben 1976 júniusában egy halászhajó zsákmánya 75 százalékban döglött hal volt. Tömeges pusztulásukat az okozta, hogy nagyon elszaporodott a Cera- tim tripos „virágzó“ vörös ostoros moszat. Éjszaka a mo- szat fotoszintézise szünetel, a vízben oldott oxigént pedig lélegzése során csaknem teljesen elfogyasztja. Florida és Texas partjainál a moszatok „virágzása“ idején nemegyszer figyelték meg a halak különös viselkedését, fel-alá cikáztak, hol félig kiemelkedtek a vízből hol ismét alámerültek. Előfordult, hogy egy egész csapat nagyfejű pérhal hirtelen a farkára ágaskodott a víz felszínén, s szökökútként kipréselve magából a vizet, kimúlt. Az ilyen tömeges elhullás után valamennyi strand tele volt rothadó halakkal. A „vörös dagályok“ (így nevezik a parányi ostoros moszatok periodikusan ismétlődő viharos szaporodását) azonban nemcsak amiatt veszélyesek, mert túlságosan csökkentik az oxigént a vízben. Néhány ostoros lény életfolyamatai során felettébb mérgező anyagokat bocsájt a környezetébe, amelyek nyolcvanszor erősebbek a kobraméregnél, s megmérgezik a halakat. A mérgezett hal minden élőlény számára veszélyes. (Mellesleg, ismeretessé vált, hogy az Egyesült Államok Szövetségi Halászati Hivatala e mérgek felhasználásának lehetőségeit tanulmányozza saját céljaira.) 1973 augusztusában Petro- pavlovszk-Kamcsatszkij városban sokan panaszkodtak végtagzsibbadásra, nehéz légzésre és fordultak orvoshoz. Kiderült, hogy a megbetegedettek valamennyien az ehető feketekagyló húsából fogyasztottak, amelyeket vasárnap gyűjtöttek az Avancsinszkij- öbölben. Az orvosok beavatkozása sikeres volt, a betegek meggyógyultak. Vajon miért okozott mérgezést az ehető feketekagyló? Mint ismeretes, a vizek mélyén élő puhatestűek táplálkozási módjukat tekintve sajátos szűrőként viselkednek; testükön állandóan vizet bocsájta- nak keresztül, s kiszűrik a lebegő anyagokat. A tenger „virágzása“ idején szűrőiken fennakadnak az ostoros moszatok. Maguk a puhatestűek nem pusztulnak el, húsuk azonban mérgezővé válik. Azokban az országokban, ahol a tengeri puhatestűeket élelemként fogyasztják, a „vörös dagályok“ után gyakorta fordulnak elő tömeges mérgezések. Az óceánon nagyon gyakoriak a hasonló természeti katasztrófák. Ez a természet rendje. Az ember nem tehet mást, minthogy kiderítse az okokat és a törvényszerűségeket. Mert ha a természet kíméletlen csapást tud mérni magára, képes arra is, hogy önmaga helyreállítsa a harmóniát, az ember viszont ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Ugyanis, ha az egyre rohamosabban növekvő gazdasági tevékenységével - tudatlanságból, tévedésből - még maga is hozzájárul a természeti katasztrófához, abból már jóvátehetetlen következmények származhatnak. KONSZTANTYIN KONSZT ANTYINOV, a biológiai tudományok doktora 3 * «
