Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-03 / 31. szám
állította első játékfilmjének középpontjába, azokat a harcokat, amelyek Laco Novomesky szavaival biztosították a szlovák nép helyét az újkori történelemben. Az 1948-ban keletkezett Farkasodúk drámai hitelességgel ábrázolja a szlovák nemzet elpusztíthatatlan szabadságvágyát, a megszállókkal szembeni konok ellenállását, a haladásért, a szebb jövőért folytatott küzdelmét. Ernest Stric Pal'o Bielikröl írt könyvében a következőket mondja a filmről: ,,A Farkasodúk a hősiesség filmeposza, azé a természetes emberi tényezőé, amely nélkül elképzelhetetlen a Szlovák Nemzeti Felkelés hiteles ábrázolása. Külön pozitívuma a filmnek, hogy ezt a hősiességet nem pusztán külső megnyilvánulásaiban ábrázolja, hatáborába. Az események gyökeresen eltérő megítélése, az egyéni és a kollektív indítékok közti áthidalhatatlan ellentét végül tragédiához vezet. A Dabac kapitány következetes jellemábrázolásával, mély lélektani kidolgozásával kimagasló helyet foglal el a szlovák háborúellenes filmek sorában. Martin tapák A halhatatlan nap című filmjében, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulója alkalmából készült, a Bie- likéhez hasonló nézőpontból ábrázolja a történelmi eseményeket. Matus Sirönt, a főhőst családi tragédiája vezeti a felkelőkhöz. Ám hála a személyes bosszú érzetét- Dabac kapitánnyal ellentétben- lassanként más valami váltja fel: a másokért érzett felelősség tudata, egy nagy közös cél, a szebb Más megközelítésben dolgozta fel a felkelés témáját Stefan Uher, a Ha puskám lenne (1971) című filmjében. Uher a gyermeki fantázia világán keresztül ábrázolja a történelmi eseményt. A gyermeki látásmód és a háborús valóság szembeállítása adja a film sajátos alaphangulatát, művészi vonzerejét. „A hagyományos dramaturgiától váló eltérést maga a téma kényszerftette ki. A film eredetisége abban rejlik, hogy bár cselekménye a háború alatt játszódik, egy kis hegyi falu látszólag idilli hétköznapjairól ad árnyalt képet, s a konfliktusokat egy gyermek tudatán keresztül láttatja.“ A háború és a Szlovák Nemzeti Felkelés témájával foglalkozott Stefan Uher A völgy valamint a Nagy éjszaka, nagy nap című filmje is. unnál au Jozef Budsky és Mikuláé Huba a Farkasodúk egyik jelenetében A szlovák filmművészet kezdetei elválaszthatatlanul összefonódtak a Szlovák Nemzeti Felkeléssel. Ez a filmművészet a felkelés alatt született, a felkelés határozta meg eszmeiségét, harcos antifasizmusát, erőszak- és háborúellenességét“ - mondta 1977-ben Pal'o Bielik nemzeti művész (1910-1983). A szlovák film négy évtizedes története igazolja a kiváló színész és rendező szavait. A felkelés, a fasizmus elleni harc több mint 20 szlovák játékfilm központi témája lett. Pal'o Bielik első játékfilmje, a Farkasodúk is - amely második a felszabadülás után forgatott szlovák játékfilmek sorában — a Szlovák Nemzeti Felkelés időszakában játszódik. A Svrcina testvérek sorsát elbeszélő film alkotója munkája közben a leghitelesebb forrásra - saját személyes tapasztalataira támaszkodhatott, hisz a felkelés idején mint fotóriporter és dokumentumfilmes tevékenykedett, kamerájával számos drámai eseményt örökített meg. Ezeket az eredeti felvételeket A szabadságért című, 1945-ben rendezett rövidfilmjében használta fel. A szlovák film kezdetei egybeesnek Csehszlovákia új, szocialista arculatú formálódásának időszakával. A sorsdöntő események - a szlovák nép forradalmi megmozdulása - még frissen éltek a köztudatban. Ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy Pafc> Bielik a Szlovák Nemzeti Felkelést nem drámai szituációkban tárja fel legmélyebb gyökereit, éltető forrásait. A Svrőina család mikrovilága, amelyben még élénken élnek a régi beidegződések, évszázados hagyományok, szokások, a történelmi események hatására hirtelen, sorsdöntő átalakuláson megy keresztül.“ A Farkasodúkat 1948. december 25-én mutatták be a bratislavai Slovan és a prágai Alfa moziban. A kiváló alkotást azóta több mint négymillió néző tekintette meg, s több mint tíz alkalommal tüzté műsorára a Csehszlovák Televízió. A Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit örökítette meg Pal'o Bielik a Dabac kapitány című filmjében is, amelyet Vladimír Mináő novellája alapján 1959-ben forgatott. Dabac kapitány a Farkasodúk Svrcina testvérpárjától eltérően nem tudatosítja azt a tényt, hogy történelmi küzdelem részese; magatartását személyes indítékok határozzák meg, a háború és a durva erőszak mindenfajta megnyilvánulása iránt érzett gyűlölete állítja a fasizmus ellen harcolók jövő kiharcolásának vágya. Témáját, szemléletét tekintve ide sorolható Andrej Lettrich és Jozef Medved' közös filmalkotása, az 1948- ban bemutatott A tizenkettedik órában. Ismét más megfogalmazásban közelíti meg a Szlovák Nemzeti Felkelés témáját Vladimír Bahna rendező. Tavaszelő és Nyomok a Szitnón című filmjei a hagyományostól eltérő hangvételükkel, nézőpontjukkal tűnnek ki. Az 1961- ben készült Tavaszelőben nem a Szlovák Nemzeti Felkelés áll a cselekmény középpontjában, ám a sorsdöntő történelmi esemény hatása mégis meghatározó módon befolyásolja a szereplők gondolkodásmódját, cselekedeteit. A történet Dél-Szlovákiában játszódik, a Horthy-megszállás alatt; főhőse egy bátor, harcos asszony. A Nyomok a Szitnón (1968) a La- dislav Exnár vezette partizáncsoport hősi harcának állít maradandó emléket. Vladimír Bahna ebben az alkotásában gyakran élt a dokumentumfilmek eszközeivel. A kiváló rendező 1977-ben kezdte forgatni Karol Smidkéről, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik fő szervezőjéről szóló filmjét, amelyet Bahna korai halála után Zoro Záhon fejezett be. A filmet Poéma a telkiismeretről címmel 1978-ban mutatták be. Műfajilag Bahna alkotásaihoz hasonló Jozef Rezu- cha két filmje, a Kukorelli életét felelevenítő Szökésben levő élet (1975) és a Menj és ne búcsúzz! (1979). A Szlovák Nemzeti Felkelés témájával találkozunk a Félbeszakadt dal (1960) és A szabadság katonái (1975) című csehszlovák-szovjet koprodukciós alkotásokban is. Külön figyelmet érdemelnek a Szlovák Nemzeti Felkeléssel foglalkozó dokumentumfilmek, amelyek megrázó képet adnak többek között a nácik által felperzselt szlovák falvakról, a felkelés résztvevőinek drámai fordulatokban gazdag sorsáról stb. A csehszlovák tévéfilmek (Robbanás, Garam-menti krónika) és tévéfilmsorozatok (Fiaink, Halál jár a hegyekben, Hegyi ballada, valamint az idén bemutatásra kerülő Felkelési történet) is gyakran elevenítik fel a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit. A Szlovák Nemzeti Felkelést és a fasizmus elleni küzdelmet ábrázoló filmek alkotói nem szorítkoznak pusztán a történelmi események hiteles ábrázolására, hanem azokat a - gyakran ellentmondásos - helyzeteket elevenítik fel, amelyek útmutatással, tanulsággal szolgálhatnak a mai nemzedék számára is. Noha a több évtizedes múlt elevenedik meg a filmkockákon, ez a múlt ma is ösztönzően hat. MIROSLAV BARANOVIŐ lavko, Bóján és a többiek - Jozef Medved’ Szabadság vár a túlsó parton című új filmjének hősei - csak annyit tettek, amennyit a lelkiismeretük diktált: tiltakoztak a szlovákiai események miatt. A naptár 1944-et mutat. Bojanék csomagolnak, mert el kell hagyniuk az egyetemet, családjukat, Bulgáriát. Különös helyzetet produkál az élet; a szófiai egyetemisták éppen az ún. szlovák állam területén találnak menedéket. Tanulmányaikat ott folytatják, ahol abbahagyták, de a „legrázósabb“ vizsgák még csak most várnak rájuk. Otthon már a békét ünnepük, szabad előttük az út, visszatérhetnek hazájukba, mégse mennek. Tizenöt nemzet partizánjaival együtt fognak fegyvert a fasiszta megszállók ellen, s az utolsó napig harcolnak a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Jellemükön, magatartásukon a legdrámaibb harcok közben sem esik csorba - elveiket, tiszta lelkiismeretüket, a szebb jövőbe vetett hitüket megőrizve indulnak vissza hazájukba. Bojant, a bemutatásra váró szlovák film főhősét a bolgár Bóján Milusev kelti életre. Paradox helyzet: délután, amikor még csak a hangját ismertem, megakadt rajta a szemem. Én fizetni készültem, ő kosárral a kezében járkált a polcok között. Talán vacsorát vett magának. Vagy csak egy üveg sört? Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy úgy járt az áruházban, mint egy hűvös arisztokrata. Eleganciája, nyugalma ugyanolyan feltűnő volt, mint a szomorú tekintete. Igen, a szeme. Az a különös fény... Az az áthatolhatatlan szomorúság... Aki elment mellette, meg is fordult utána. Bóján Milusevet nem lehet nem észrevenni. Fekete haja, markáns arca, sötét szeme, megnyerő egyénisége a filmvásznon érvényesül igazán. Bármennyire furcsán hangzik is: erre 6 hívja fel a figyelmemet. Tudja, még pontosabban érzi, hogy színésznek született. Kétszer próbálkozott a színművészetin, de egyszer sem jutott tovább a harmadik rostavizsgán. „Hát, ilyen az élet! - vonja meg a vállát. - Szerencse nélkül nem sokra megy az ember.“ És most mégis itt ül előttem. Huszonhét évéről mesél a bratislavai kávéház esti fényében. Azt mondja: boldog, hiszen élete első filmszerepét játssza, amelyben megmutathatja végre: miért vonzza annyira ez a nehéz pálya. Frappáns megjegyzéseit hallva kedvem volna felnevetni, de nem tudok. Zavar a tekintete. Az a mély’szomorúság, amely a szemében bujkál.- Sok minden voltam már. Vájár, benzinkutas, villanyszerelő, asztalos, műsorvezető. Tízéves koromtól fogva senki sem figyel rám. Magam vagyok, egyedül irányítom az életem. Ha elrontok valamit, csak én lehetek az oka. Ha győzök, csak magamnak köszönhetem. Semmit sem kaptam ingyen az élettől. Mindenért keményen megfizettem. Néha úgy, hogy nem is volt kedvem élvezni, amit kiharcoltam. Mit mondjak még?- Mit tart még fontosnak?- Például azt, hogy írtam egy forgatókönyvet, amelyből film lesz. Hogy miről szól? Egy fiúról, aki talpra akar állni. Egy fiatalemberről, aki egyedül érzi magát a világban. Nehéz életet él. Szülei elváltak, anyja beteg, ő megszakítja a tanulmányait és dolgozni megy. Bányász lesz belőle. Segítséget vár, de hiába. Apjához fordul, aki nemet mond neki. Szerelmében reménykedik, aki elhagyja őt. Szóval rájár a rúd. A katonai behívó a megváltást jelenti számára, de ez az öröme sem tart sokáig, mert kiderül, hogy komoly beteg. Kínjában, bánatában nem tudja, hova menjen, mihez kezdjen. A bányát ott kell hagynia, anyjával nem mer találkozni, kedvese nem várja. Felszáll egy vonatra és elutazik Szófiába. Hogy hová csapódik, mi lesz belőle, azt csak a film utolsó kockájából sejti meg a néző, amikor a fiú egy filmrendezővel beszélget.- Gondolom, a folytatást is az élet írta.- Igen. A szófiai filmgyárban botlott belém a szlovák filmrendező asszistense. Azt kérdezte: „Hát, te ki vagy? Van időd holnap? Akkor gyere be próbafelvételre!“ Bementem. Amikor megláttam, hogy vagy harminc hivatásos színész várakozik a szobában, sarkon fordultam. Mit keresek én itt, villant át az agyamon, úgy sincs semmi esélyem. Amikor átléptem a küszöböt, valaki megfogta a vállam és azt mondta: „Maradj, várj még egy kicsit!“ Aztán egyszer csak ott álltam a rendező előtt. Zavaromban motyogtam valamit az orrom alatt, ő meg összecsapta a tenyerét és felkiáltott: „Itt a fiú, akit keresek.“ Másnap értesítettek, hogy enyém a szerep és arra kértek, tanuljak meg gyorsan lovagolni. Mi? Hát, gyerekkoromban a Rodopiban szőrén ültem meg a lovat. Azt nem lehet csak úgy elfelejteni... Szóval én lettem a szlovák film főszereplője. A robbanékony, lángoló fiú, aki néha fejjel megy a falnak. Hát, nem furcsa? Nemcsak a nevünk, a magatartásunk is egyforma. SZABÓ G. LÁSZLÓ Fordulópontok Új arc a filmvásznon: Bóján Milusev 1984 Mindenért megfizettem (Gyökeres György felvétele)
