Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-03 / 5. szám
Összeállítják a megrendelést. Balról jobbra: Szép Hermina, Alzbeta Uhrinová, Tánczos Erzsébet (A szerző felvétele) um im... Befordultam a konyhába. Mégpedig Komáromban (Ko- márno), a Munka utcai alapiskola étkezdéjének konyhájába. Pipa, cigaretta nélkül persze, de'azért, mert eleve „megigé- zett" amit Szántó István elvtárstól, az iskolai pártszervezet elnökétől hallottam:- A kommunisták tömegpolitikai munkájának hatékonysága - hangsúlyozta - elsősorban azon mérhető, hogy a pár- tonkívüliekkel egyetértve, velük és általuk, miként valósítják meg a politikai és gazdasági célkitűzéseket. Nálunk, egyebek közt, példa erre az étkezdében dolgozók szocialista munkabrigádja. Előzetes tájékoztatásként még azt is elmondta, hogy szocialista munkaversenyben három évvel ezelőtt nyerték el a tagok az ezüstjelvényeket, most az aranyjelvényekért versenyeznek. A munkabrigád politikai irányításáért, továbbképzéséért pártmegbízatásként Sebő Adél tanítónő felelős. A munkabrigád tagjai pár- tonkívüliek, de munkájuk, tevékenységük mind politikai, mind gazdasági szempontból megítélve példás. Befordultam hát a konyhába. Rögtön szembetűnt a falra függesztett étlap, s fölötte a nagybetűs felirat: A KUBAI KONYHA HETE. És ezt látva a munkabrigád vezetőjétől, Tánczos Erzsébet szakácsnő- tői, mindjárt meg is kérdeztem:- Akkor ugye banánt is kapnak a kosztosok?- Természetesen - hangzott a válasz. A számítást, hogy ilyen különleges konyhai héten milyen déligyümölcsből, hány kilóra van szükség, már a legilletékesebbel, Alzbeta Uhrinová szakácsnővel, az étkezde gazdasági ügyeiért felelős vezetőjével végeztem el.- Nagyon pontosan, de főleg okos beosztással kell az ilyen tételeket kiszámítani - magyarázta. - ötszázhatvan étkezőre, és a munkabrigád hét tagjára gondolva. Nem rendelhetünk úgy, hogy akár egynek is almát adjunk banán helyett, de többet se, mert az pazarlás lenne, meg felborulna a magunk tervezte, szigorú beosztású költségvetés rendje.- És ha tévednek?- Ilyen nincs - válaszolta. - Adott a költségvetési keret. Különben a számítások mindig beválnak, mert a megrendeléseket sohasem egyedül, hanem a többiekkel megbeszélve, megvitatva szoktam összeállítani. Különös gonddal pedig olyankor, amikor a mostani, kubai konyha hetéhez hasonlóan az orosz, a magyar, a bolgár, a szlovák vagy a cseh konyha hetét rendezzük meg. Aztán a munkabrigád szokásai kerültek szóba, melyek a szocialista munkaversenybe való benevezés, 1975 óta alakultak ki ebben a konyhában. Szép Hermina, a brigád krónikása már magyarázta is:- Egyik, hogy mindenki mestere legyen a szakmájának. A mi brigádunkban mindenki képzett szakács, akinek nem volt ilyen képzettsége, addig tanítottuk, segítettük, míg le nem vizsgázott. A szocialista munkaiskola kétéves tanfolyamán már együtt tanultunk. A szakszervezeti oktatáson mindannyian részt veszünk, mert ez kell a politikai képzettség bővítéséhez. A másik, hogy a köpenyeket, a függönyöket, a térítőkét magunk mossuk. A harmadik, hogy kölcsönösen és bérigény nélkül helyettesítjük egymást a munkában, ha rövidebb tartamú betegségről, egyéb indokolt kiesésről van szó. A negyedik, hogy ha alkalom adódik rá, együtt járunk, ki-ki a családjával persze, kirándulásra, színházba. Az ötödik... Nem folytatta tovább, mert észrevette, hogy nyílott az ajtó, és megjelent egy diáklány.- A szokás szerint - mondta neki. - Ma is megtartjuk a foglalkozást. Tudom, segíteni szeretnél, de már Erzsi nénivel mindent előkészítettünk. jgy tudtam meg, hogy a munkabrigád szokta megszervezni a diákok sütő-fözö körének foglalkozásait, s az idén ez Tánczos Erzsébet és az ő közös feladata. Belelapoztam a krónikába. Az első oldalak díszes rajzai, tömör, lényegre törő fogalmazású szövege nem lepett meg, gondolva: ez a kezdeti lelkesedés nyoma. Gyorsan lapozva az utolsó bejegyzések oldalához értem, s meglepett bizony: ugyanolyan díszes, gondos szerkesztésű és fogalmazású. Feljegyeztem néhány érdekes, figyelemre méltó sort: A munkabrigád elvállalta az étkezde környékének rendezését, az idén vállalásukat teljesítve 265 órát ledolgoztak; a vetélkedőn, melyet Ki, mit tud a helyes étkezésről? címmel rendeztek meg. 6 pedagógus és 30 diák versenyzőként, 55 diák vendégként vett részt. Azután rátaláltam a krónikában Bálint Ilona, a kerületi, Helena Derajová, a járási tanfelügyelő bejegyzésére, az ellenőrző látogatás eredményét összegező szövegre, mely így kezdődik: „Dicséretet érdemel a, munkabrigád...“ Bese Erzsébet szakácsnő így vélekedett a konyhai munkáról:- Szívesen dolgozunk, ha néha fárasztó is ez a munka, meg ha például a mosogatás nem mindig mondható kelle- metesnek. A gyermekeket kosztolni azért is öröm, mert mondhatjuk nekik: jól élünk, hiszen jól laktatok, bőven van mit ennünk. Csakhogy ideje már őket megtanítani a helyes étkezési szokásokra is. Tanítják is ezt a pedagógusok, szavakkal, példákkal, magyarázattal. Nekünk ezt a gyakorlatban kell tennünk. Ez is konyhai munka. És örülünk, amikor azt mondják főztünkre a gyerekek, hogy ízlett, mert ilyenkor tudjuk igazán, jól dolgoztunk. Eszembe jutott az angolok szólásmondása: A puding próbája az, hogy megeszik. Nos, amikor kijöttem a konyhából, befordultam az étterembe, s asztalhoz ültem. Az egyik kisdiáktól kapott jegyre kihozta asztalomhoz az ebédet a másik kisdiák. Szavamra: elegendő, ízletes volt. Persze, hiszen nem is akármilyen ínyesmesterek készítették. HAJDÚ ANDRÁS „Tettem, amit szerettem“ Negyedszázada pedagógus és pártelőadó Dohányos Béla tanár ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a második világháború rettegéssel teli, szorongó éveiben szerezte meg első élettapasztalatait. Gyerekként élte meg a szörnyű éveket. Számára is az 1945 utáni békés években nyílt ki a világ, teremtődtek meg az önmegvalósítás lehetőségei. Elsősorban azzal, hogy mint kisparaszt szülők gyermeke tovább tanulhatott, valóra válthatta a gyermekkori álmot: tanár lehetett.- Én valóban mindig arról álmodoztam gyermekkoromban, hogy tanár leszek. Ez határozta meg viszonyomat a tanuláshoz. Szerettem tanulni. Ma már nyugodtan fogalmazhatok így: tudatosan készültem a pedagógus pályára.- Mikor is teljesedett be ez az álma?- Ezerkilencszázötvennyolcban, akkor szereztem meg a tanári diplomát Bratislavában. Magyar-szlovák szakos tanár vagyok. Királyhelmec, szülővárosom indított el a pálya felé. Akkoriban többen jártunk egy évfolyamba bodrogköziek és Ung vidékiek. A pedagógiai főiskola befejeztével hazajöttünk. Négyen azóta is itt tanítunk Nagykaposon, hárman a gimnáziumban, ahol kezdtük. Én két éve átjöttem a mezőgazdasági szakközépiskolába. Igazgatóhelyettes és a pártszervezet elnöke vagyok.- Mikor lépett be a pártba?- Abban az évben, amikor végeztem.- Tehát már ennek is 25 éve.- Bizony, elszállt az idő felettünk, már érettségiző lányom van.- Hogyan emlékszik vissza erre a negyedszázadra?- Azt hiszem az első évek voltak a legnehezebbek és a legszebbek. Tele voltunk lelkesedéssel, tenniakarással. Számunkra ezek az évek nem a csendes, rezignált szemlélődést, a kivárást jelentették. A napi kötelező órák letanítása után rengeteg párt- és társadalmi munkát végeztünk. Ki politikai, ki kulturális, ki más területen, de tette, amivel megbízták. Ezt az határozta meg, hogy ki mihez értett, vagy mihez volt leginkább kedve, mi vonzotta.- És ön?- Én a politikai munkát vállaltam. Propagandista lettem. Az ö korosztályából kevesen mondhatják el magukról, hogy negyedszázada propagandamunkát végeznek. Sőt, húsz éve már, hogy a járási pártbizottság lektora. A tudományos kommunizmust adja elő a Marxista Esti Egyetemen.- Bár sokéves gyakorlat van mögöttem, éri ma is épp oly lelkiismeretesen készülök az előadásokra, mint kezdő pártelőadó koromban.- Ezt miért tartja szükségesnek?- Először is azért, mert pedagógus vagyok. S a jó pedagógus - bocsánat a szerénytelenségért -, sosem áll ki készületlenül a katedrára. Másodszor azért, mert az esti egyetem hallgatóinak többsége már középiskolát vagy egyetemet végzett szakember. Ezek a tények alapos felkészülést igényelnek az előadótól.- Vagyis nem könnyű lépést tartani.- Aki egy kicsit is igényes önmagával szemben, annak bizony nem. Mindenképpen alaposabban és nagyobb gonddal kell készülni egy-egy előadásra, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. A hallgatók között sok a mérnök, orvos, tanár, nemcsak jól képzett szakemberek, hanem a párt politikáját értő és szolgáló párttagok. Hadd tegyem hozzá azt is, hogy vitaképes partnerek. Kritikusan szemlélnek mindent, önálló véleményük van, és azt meg is mondják. Kivált a fiatalabb nemzedék tagjai. Ez jó is, mert gondolkoznak, nem fogadnak el kész sémákat. Párhuzamot vonnak az elmélet és a gyakorlat között.- Milyennek látja a mai fiatalokat?- Mint gyakorló pedagógus, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az ifjú nemzedék túlnyomó többsége meggyőződéssel vallja magáénak a szocializmust. Ezt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel, munkájukkal is bizonyítják.-Azt hiszem, ez számukra magától értetődő tény, a lét természetes közege, hiszen ók már a szocializmusban születtek és nőttek fel, így kötődésük a szocializmushoz természetes.- Igen, fogalmazhatunk így is, hiszen ők tudják, hogy a szocializmusban minden feltétel adott tehetségük sokoldalú kibontakoztatásához, érvényesülésükhöz és önmegvalósításukhoz. Boldogulásukat tudatosan kapcsolják össze a szocializmus jelenével és jövőjével. Ez azt is jelenti, hogy gondjaik, problémáik megoldását is ettől a társadalomtól várják. Ezért is viszonyulnak kritikusabban olyan jelenségekhez, amelyek nem egyeztethetők össze a bennük kialakult szocializmusképpel. S ók ilyen megközelítésből mondják el véleményüket arról, ami nem tetszik nekik.- Ezt pozitív jellemvonásnak tartja?- Mindenképpen, de ez egyben bennünket, felnőtteket is nagyobb felelősségre kötelez velük szemben.- Például?-Ők nem szép szavakat, hanem példamutatást várnak. S az csak természetes, hogy a legszebb szavaknál is jobban hat gondolkodásukra, magatartásukra a mi példánk és életvitelünk. Az, ahogyan élünk, dolgozunk, viselkedünk a családban, az iskolában, a munkahelyen, egyszóval az élet minden területén.- Gondolom, hogy ez a valóságlátásukban is meghatározó?- Mégpedig döntően. S erről már csak azért is beszélnünk kell, mert a valóságlátás determinálja az előrelátás képességét és a jövő tudatos vállalását is. S nekünk a fiatalokban ezeket a képességeket is ki kell fejleszteni. Amikor például a szocializmus eszméiről, a közeli és a távoli céljainkról beszélgetünk velük, mindig a realitásból, a lehetőségeinkből kell kiindulnunk, hogy a már említett szocializmuskép illuziómentes legyen, a tényékhez, a valósághoz kötődjék. Ezt főleg a propagandamunkában nem szabad szem elöl téveszteni.- Van-e valamilyen sajátos módszere?- Előadásaimban mindig arra törekszem, hogy az elméletet összekapcsoljam az életből vett gyakorlati példákkal. Számokkal és tényekkel bizonyítom például, hogy honnét indultunk és hova értünk el alig egy emberöltönyi idő alatt. S arra az életszínvonalra, amelyet elértünk - a gondok, a nehézségek ellenére is - büszkék lehetünk.- Elégedett embernek tartja magát?- Igen, mert mindig azt tettem, amit a legjobban szerettem: neveltem, tanítottam a fiatalokat, a felnőtteket. Pedagógiai elveimet valóra válthattam. Továbbra is az a célom, hogy a fiatalokat a fegyelmezett, célratörő gondolkodásra tanítsam és nem utolsósorban a jelen és a jövő tudatos vállalására... TÖRÖK ELEMÉR
