Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-20 / 3. szám
A nyári olimpiák már rég a sportvilág érdeklődésének középpontjában állottak, amikor a téli játékok rendezésének gondolata felvetődött. Az ötlet megvalósítása nem ment könnyen, sok-sok huzavona előzte meg a fehér olimpiák megszületését. A skandináv országok ugyanis minden követ megmozgattak ellene, riválist láttak benne, féltették tőle az Északi Játékok (gyorskorcsolyázó-versenyek) és a Holmenkollen síversenyek anyagi és erkölcsi sikerét. A NOB 1921 -ben végül is úgy döntött: próbáljanak nyélbe ütni egy téli versenysorozatot, s majd elválik. Megpróbálták, és 1925- ben, a NOB prágai kongresszusán hivatalosan a téli olimpia rangjára emelték a franciaországi Chamonix-ben egy esztendővel korábban rendezett versenyeket. így indult el a nyári olimpia „kistestvére“ azon az úton, amelyen járva a műsor lépésről lépésre gazdagodott, színesedett. .. • 1948-ban az esélyes osztrák és svájci versenyzőnők előtt a 30 éves amerikai Fraser asz- szony nyerte a műlesiklást. KANADA - CSEHSZLOVÁKIA 30:0! Tizenhat ország 294 sportolója versenyzett 14 számban az első téli olimpián, amely a finnek és a norvégok párharcát hozta. Az utóbbiak valamennyi síszámot megnyerték, ugróik itt nyitottak új korszakot aerodinamikus stílusukkal. Thomas Haug mindkét futószámban (18 és 50 km), s az északi összetettben aratott győzelmével máig is egyedülálló sorozatot ért el. Chamonix másik kiemelkedő alakja a már 31 éves finn Thun- berg megtörte a norvég gyorskorcsolyázók hegemóniáját. A „jég Nurmija“ három számban győzött, egyszer második, egyszer harmadik lett. A műkorcsolyázó versenyeken tűnt fel egy akkor még alig 11 esztendős norvég kislány, Sonja Hennie, akinek potyogtak a könnyei, amikor megtudta, hogy az utolsó lett... Hollywood későbbi csillaga három következő olimpián győzött, s ez párját ritkítja az ötkarikás mű korcsolyázás történetében. Akárcsak az, hogy Kanada jégkorongcsapata 85:0-ás gólarány- nyal jutott a döntőbe, ahol 6:1-re verte az USÁ-t. A csehszlovák válogatott akkor szenvedte el rekordvereségét: 30:0 arányban kapott ki Kanadától!! A szövetségben fölényben levő Sparta-veze- tők saját csapatukat küldték az olimpiára, mondván, hogy az jobb, mint a válogatott... Csehszlovákiát 29 sportoló képviselte az első téli olimpián. A műkorcsolyázó Silva volta legeredményesebb, a negyedik helyen végzett, a jégkorongozók ötödikek lettek. Magyarországról négy síelő utazott Chamonix-be, a legjobb közülük a 22. lett. Egyébként a nemzetek nem hivatalos pontversenyét Norvégia nyerte nagy fölénnyel... MIDI HELYETT MINI. Svájcban, St. Moritzban rendezték 1928-ban a most már hivatalos második fehér olimpiát. A síversenyek hatalmas meglepetéssel kezdődtek: az esélyes norvégok és finnek 50 km-en elviaszolták síléceiket, s a latyakos havon a svédek egymás között döntötték el a versenyt. Gyorskorcsolyázásban a veterán Thunberg (35 éves) három aranya mellé újabb kettőt szerzett, műkorcsolyázásban Sonja Hennie megkezdte hármas diadalának sorozatát. A 14 éves norvég kislány nemcsak tudásával, sok ugrásból álló műsorával tűnt ki, hanem öltözékével is. A rendezők és a oontozóbírók nagy meglepetésére rövid szoknyában jelent meg az olvadástól latyakos jégen (zászlócskák jelezték a bukás veszélyét rejtegető lyukakat), amikor még a „midi“ volt a divat... A csehszlovák jégkorongozók- nak ezúttal sem ment a játék, kiestek a selejtezőben. Kanada most sem kímélte ellenfeleit, nem adott kegyelmet senkinek: Svédországot 11:0-ra, Svájcot 13:0-ra, Angliát pedig 14:0-ra verte, és úgy nyert bajnokságot, hogy még gólt sem kapott! St. Moritzban megszületett az első csehszlovák érem: Rudolf Burkert síugrásban szerzett bronzérmet. A legjobb magyar versenyző a gyorskorcsolyázó Eötvös volt, aki tizedik lett. Indult a jéglabdáról áttért magyar jégko- rong-válpgatott is, de mindhárom mérkőzését elvesztette. Ezen az olimpián is a norvégok érték el a legtöbb sikert, fölényük azonban már nem volt olyan nagy, mint 1924-ben. A második helyre az USA jött fel. JÉGPANKRÁCIÓ. Az amerikaiak nem takarékoskodtak az anyagiakkal, hogy a New York állambeli Lake Piacidét az 1932-es olimpia révén híressé tegyék. A rendezők nagy közönségsikerre számítottak, de ráfizetéssel zárult a nagy vállalkozás. A „reklámfogások“ a versenyeket sem kerülték el. Veszélyes síterepeket jelöltek ki, cikcakkos kanyarokkal építették meg a bobpályát (több élet- veszélyes baleset is ’előfordult), a gyorskorcsolyázásban pedig együttes indítást alkalmaztak, mert a páronkénti időrefutás unalmas lett volna a szenzációra éhes amerikaiaknak. Thunberg, az ötszörös olimpiai bajnok a tömegrajt hallatán nem is indult. Igaza volt, mert a „rudlifu- tás“ „jégpankrációvá“ vált. Nem az abszolút tudás, hanem a kíméletlen könyöklés, a dulakodás érvényesült. Nem is csoda, hogy az érmek 90 százalékát az amerikaiak nyerték. Az északi számokban viszont megőrizték elsőségüket a skandinávok. Síugrásban első győzelmét aratta a kongsbergi Ruud család leghíresebb tagja, a mindössze 166 cm magas Birger Ruud. Mükorcsolyázásban Sonja Hennie (állítólag 24 koffer társaságában érkezett az olimpia színhelyére!) ismét teljes sikert aratott. Megszakadt viszont a svédek sorozata: Lake Piacid óta nem tudnak nyerni a világversenyen. A jégkorongtornát két fordulóban bonyolították le, mert csak négy csapat indult (USA, Kanada, Németország és Lengyelország). A kanadaiak hosszabbítás után keservesen győztek 2:1-re a‘kí- méletlenül védekező amerikaiak ellen, a visszavágó pedig háromszori meghosszabbítás ellenére is döntetlenül végződött. A nagy távolság miatt a részt vevő országok száma 17-re csökkent. Csehszlovákiából csak hat sportoló utazott a tengerentúlra, és A. Barton hatodik lett az északi összetettben. A Rotter-Szollás kettős harmadik lett a páros műkorcsolyázásban, így megszületett Magyarország első érme a téli olimpián. • Sonja Henie KANADÁT LEGYŐZTÉK A „KANADAIAK“. Nem sokkal az 1936-os játékok rendezésének odaítélése után Németországban már a horogkeresztes zászlók lobogtak, életbe léptek a hírhedt nürnbergi zsidótörvények. A politikamentes sportot hirdető - ugyanakkor a Szovjetunió meghívásától mereven elzárkózó - NOB nem változtatta meg döntését, pedig több országban mutatkozott bojkotthangulat. így az 1933-ban uralomra került Hitler a náci propaganda céljaira használhatta fel az olimpiát. Garmisch-Partenkirchenben 28 ország 755 versenyzője szerepelt, s ez rekordot jelentett. A havas versenyek három alpesi számmal gazdagodtak. Műsorra tűzésüket nagy vihar előzte meg, a skandináv országok hallani sem akartak bevezetésükről. Végül a NOB kompromisszumot kötött: felvette az alpesi összetett versenyt, az északiaknak pedig „bánatpénzként“ a 4X10 km-es sífutó-váltót. Az alpesi versenyek szépséghibája volt, hogy a NOB - a profizmus vádjával - kizárta a részvevők közül a svájci osztrák síoktatókat! Tehát semmi új a nap alatt! Az alpesi sízők már akkor is gondot okoztak a NOB-nak. De nemcsak ez jelentett szenzációt! Lake Piacid síugróbajnoka, Birger Ruud, aki Garmischban megvédte elsőségét, a leggyorsabbnak bizonyult a lesiklóversenyek során is! Ruud minden kétséget kizáróan nagyszerű síző volt, ám manapság még a legnagyobb sportzseni sem lenne képes hasonló bravúrra. Mindez bizonyítja: hogyan változott meg a sportvilág nem egészen 50 év alatt. Jégkorongozásban megtört a kanadaiak hegemóniája! Nagy- Britannia csapata szerezte meg az aranyérmet, 2:1 -re legyőzte a tengerentúliakat. Kanada legfeljebb azzal vigasztalódhatott, hogy a győztes együttes - két kivételtől eltekintve - naturalizált Kanadaiból állt! A csehszlovák korongozásban még mindig béka-egér harc folyt, egyes játékosokat alaptalanul favorizáltak, így rossz volt a közösségi szellem a csapaton beiül, illetve a korongozók és a vezetők között. A válogatott a középdöntőben mindenkitől kikapott: Kanada 0:7, Anglia 0:5, USA 0:2. A negyedik téli olimpia hőse a 32 éves norvég Ballangrud volt: három arany- és egy ezüstérmet szerzett gyorskorcsolyázásban, s nagyban hozzájárult, hogy Norvégia ismét a legeredményesebb ország lett az olimpián. A CSAPATKAPITÁNYRA HALLGATTAK... A második világháború után 1948-ban a svájci St. Moritzban csendültek fel újra az olimpia ismert dallamai. A kizárt németek és japánok nélkül is 28 ország 710 sportolója indult, miután Ausztrália egyetlen képviselője még a megnyitó előtt a lábát törte! Tizenkét esztendő alatt teljesen kicserélődött a mezőny, és nem véletlen, hogy a pontversenyben azok az országok kerültek az élre, amelyeket elkerült a háború. Az egyre népszerűbb alpesi számok most már nemcsak összetett versenyek formájában, hanem önállóan is műsorra kerültek. Az elképesztően nehéz pályákon két arany- és egy bronzérmével a francia Oreiller lett a legeredményesebb férfiversenyző, aki annyira a sebesség megszállotja volt, hogy később autóversenyzéssel próbálkozott, és 1962-ben a sebesség áldozata lett. Már említettük, 1948-ban teljesen kicserélődött a mezőny. Egy kivételtől eltekintve: Birger Ruud! Már 37 éves volt, szorgalmasan készült, ám nem sokkal a játékok előtt megsérült, és csak a norvég csapat vezetőjeként utazhatott az olimpiára. Egy napig vezető volt, de nem bírta tovább: újra felcsatolta a sílécet, egyszer-kétszer nekirugaszkodott, saját felelősségére elindult a versenyen. Ezüstérmet nyert a síugrásban! 16 évvel első aranyérme és 12 éves kihagyás után! Fantasztikus teljesítmény! Akárcsak a műkorcsolyázó D. Buttoné volt; új elemekkel, a többi között a nevét viselő ülőforgással lepte meg a közönséget. Meglephette volna a világot a csehszlovák jégkorong-válogatott is, amely még sosem állt olyan közel az olimpiai győzelemhez, mint St. Moritzban. A csapatot a szlovák származású Matej Buckna irányította, aki Amerikába vándorolt szülők gyermeke volt. A fiatal Buckna 1933-ban az LTC Prága meghívására jött Csehszlovákiába, a háború alatt visszament, majd a felszabadulás után újra hazánkba jött, és vezetésével nyert világbajnokságot a válogatott. Buckna edzősködése alatt St. Moritzban játszott először a csehszlovák válogatott előre megszabott taktika szerint, az ellenfél veszélyes játékosai mellé „testőröket“ állított, és figyelmes, biztonságos védőjátékra kérte korongo- zóit. Csakhogy a játékosok nem mindig teljesítették az edző utasításait. Ki is tört a „béke“ Buckna és V. Zábrodsky csapatkapitány között, mert a kapitány a nyílt támadójáték híve volt. A korongozók ugyan tisztelték Bucknát, ám csapatkapitányukra hallgattak inkább. A védők erőltették a támadásokat, aminek az lett az eredménye, hogy felesleges gólokat kapott a csapat. S ez döntött. Kanadával ugyanis 0:0-ra játszott a csapat, de sokkal rosszabb volt a gólaránya, így a tengerentúliak visszaszerezték elsőségüket; Csehszlovákia ezüstérmes lett. Talán nem lesz érdektelen a korongozók nevét felsorolni: Bouzek, A. Bubník, Drobny, Hajny, Jarkovsky, Konopásek, Modry, Pokorny, Rozinák, Stáma, Stibor, étovik, Tróják, Trousilek, O. Zábrodsky, V. Zábrodsky. A magyarok 1948-ban érték el a legtöbb helyezést: páros műkorcsolyázásban a Király - Kékessy kettős ezüstérmet nyert. Nagy meglepetésnek számított, hogy a gyorskorcsolyázó Pajor az északiak közé ékelődve a negyedik lett. TOMI VINCE • Játszanak a jégkorongozók a chamonix-i téli olimpián . . . (Archívumi felv.) #ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiad|a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreihe 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13- Terjeszti a Postai Hirlapszotgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6