Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-06 / 1. szám
• Alaksza Tibor: - Növekszik a lakosok száma Kora délelőtt a peredi (Tesedíkovo) üzletben vásárló asszonyoktól hallottam, hogy nyugdíjasház épül a községben, ott tölthetik majd a napot az öregek, sőt a gondozásra szorulók közül tizennyolcán ott is lakhatnak. Alaksza Tibor, a hnb elnöke mosolyogva hallgatja, mit tudtam meg az asszonyoktól, aztán ezt mondja:- Volt időszak, amikor Peredről elvándoroltak az emberek, főleg a fiatalok. Ma ott tartunk, hogy egy részük visszajön, nálunk épít családi házat. A településnek ma már újra négyezer lakosa van, s minden jel arra mutat, hogy leszünk még többen is. Az elnök magabiztossága abból fakad, hogy az utóbbi időben igen sokat tettek a lakosság elégedettségéért. A Jövő lakótelepen ebben a megbízatási időszakban több mint száz építkezési telket osztottak ki, húsz új házba már be is költöztek. Ezen a lakótelepen épült fel állami beruházással az új óvoda, amelyhez 2-akcióban egy további tantermet építenek. Nem hiányzik az élelmiszerüzlet és a cukrászda sem. Az említett lakótelepen egyforma típusú családi házak épülnek. Ott lesz majd a már említett nyugdíjasház is.- Hamarosan megkezdjük az egészségügyi központ épitését, ezt a bevásárlóközpont építése követi majd - folytatja az elnök. - Ha nem lenne a hnb-nek kisüzeme, nem érhetnénk el ilyen szép eredményeket. A kisebb beruházásokhoz nehéz kivitelezőt találni, így például az óvodát is a kisüzem dolgozói építették, de más helyi építkezéseknek is ők a kivitelezői. örülünk, hogy a családi házak építésében is segítenek.- Kőműveseink évente mintegy tizenöt családi ház építésénél dolgoznak és kiveszik részüket a tatarozásból is. Ők építették át a közelmúltban azt az épületet is, amelyben a vaskereskedés van, jelenleg az illatszerboltot bővítik - viszi tovább a szót Lelovics Ignác, a kisüzem vezetője. - Ha idehaza nem akad tennivaló, más településeken is vállalunk munkát. Ami az egyéni építkezőket illeti, másképpen is segítjük őket. Harminc darab állványtartónk van, ezeket szükség szerint kölcsön adjuk. Bőven akad munkája a két bádogosnak, illetve a tetőfedőnek. Évente nyolctíz családi ház tetejet fedik be, illetve csatornáját készítik el. Minden javítási munkát szívesen elvállalnak. A télen a műhelyben a nyílászáró szerkezetekhez készítenek pléhtömítéseket a középületekre, de a lakosságnak is, hogy ezzel elősegítsék az energiatakarékosságot. A két festőt, Chyba Györgyöt és Darázs Flóriánt a hnb lakóházának egyik lakásában találtuk meg. Jurás Gáborné éppen azt magyarázta a festőknek, hogy melyik szobába milyen színt képzelt el.- Nyáron igen sok a munkánk, télen • Lelovics Ignác: - Évente mintegy tizenöt családi ház építésében segítünk kevesebb, de azért mindig van mit csinálnunk - jegyzi meg Chyba György.-A kereset sem rossz - szól közbe a bajszos Darázs Flórián. - Ősztől tavaszig főleg az üzlethelyiségeket festjük. A kisüzemnek van szállító csoportja, három tehergépkocsija, egy traktorja és munkagépe, egy halottaskocsija. Ez a csoport okozza a legtöbb gondot, ugyanis általában csak az egyik gépkocsit használják ki. Éppen ezért azt latolgatják, hogy az amúgy is kiöregedett kocsikat fokozatosan kiselejtezik. A traktor viszont nemcsak a szennyvíz elhordá- sára alkalmas, hanem a múlt év őszétől a kiskertek szántásában is használják.-A művelődési otthonban kölcsönzőnk is van - sorolja a kisüzem vezetője. - A lakodalmakra mindent kölcsön adunk, amire egy ilyen nagy eseményhez szükség van. Jóllehet, a teremmel együtt ez kétezerötszáz koronába kerül, mégis minden hétvégén foglaltak vagyunk, sőt megrendeléseket már csak áprilisra fogadhatunk el. A főbb szolgáltatásokat a járási ipari és szolgáltató üzem látja el. Ez azonban nem jelenti, hogy a perediek ne gondolkoznának azon, miben lehetnének még jobban a lakosok segítségére. Többek között azt tervezik, hogy rövidesen egy szabómühelyt nyitnak. Egy ilyen nagy településen talán varrógép és kerékpárjavító műhely is rentábilis lehetne. Az újabb szolgáltatások bevezetésétől nem idegenkednek, ezt bizonyítják Lelovics Ignác szavai is.- Ahol ennyit építkeznek, mint nálunk, központifűtés-szerelők is elkelnének. Csakhogy akadályt jelent az a gyakorlat, hogy a központi fűtés kazánjait, a szereléshez szükséges vascsöveket jelenleg csak készpénzért lehet beszerezni. Utánanézünk, mit tehetnénk ezen a téren, mert a szerelők szükség esetén karbantartókként is tevékenykedhetnének. A kisüzem harmincnégy alkalmazottja 1983-ban több mint 2,3 millió korona bevételt ért el, ennek nem egészen harminc százaléka a lakossági szolgáltatásokból származik. Tudják, hogy az irányelvekhez viszonyítva ez még mindig kevés. — Mindent megteszünk, hogy a kisüzem a jövőben az eddigieknél több szolgáltatást nyújtson a lakosságnak, - mondja Alaksza Tibor. - Meg kell azonban mondanunk, hogy számunkra is hasznos munkát végeznek. Jelenleg a művelődési otthon átalakításán dolgoznak, ők tartják rendben a középületeket. A múlt évben is több mint fél millió koronát utaltak át a nemzeti bizottságnak a tiszta nyereségből. A kisüzem a jövőben minden bizonnyal még jobb eredményeket ér majd el. Szó van ugyanis arról, hogy egy régebbi épületet megvásárolnak, és ott rendezik be műhelyeiket, illetve a szolgáltatóházat. Mindebből látni, Pereden fontos feladatnak tartják, hogy a település közelebb kerüljön a városhoz, s ezzel is növelje megtartó erejét. NÉMETH JÁNOS • Chyba György: - Télen kevesebb a munka (A szerző felvételei) note/UimsoK-nMi Ruzena Heinzová az Óvárosi térhez közel lakik, Prága szép utcájában, a Parizskán. Hozzá megyünk délelőtt fél tízkor, Marie Lapcákovával, a házi gondozószolgálat körzeti nővérével. Tizenhárom éve végzi ezt a nehéz munkát, először csak átmeneti állásnak tartotta, mégis maradt - „mert az öregeket nagyon lehet szeretni". Akihez igyekszünk, nem tud jövetelünkről, nincs telefonja. És csengetni sem kell a földszinten - nincs csengő. Kopogunk. Tessék, szól ki egy hang. Lenyomjuk a kilincset, az ajtó kinyílik. Egyetlen szoba- központi fűtés nincs, széntüzelésű kályhával fútenek. A néni- Ruzena Heinzová - görnyedt, bottal jár. A földön egy lavórban ruha. S a szerepek felcserélődnek. A néni kérdez:- Maga szlovákiai? Az uram sokat mesélt Szlovákiáról, hogy milyen szép. Már nem él... Harminc- három éve özvegy vagyok. Várjon csak... Negyvenkilencben halt meg, most nyolcvanhárom van, dehogyis, már harmincnégy. Jaj, bocsásson meg a rendetlenségért! Hát kérem, mire kíváncsi? Hány éves vagyok? Kilencvenegy.- Jól bírja magát...- Ha látná, hogyan járok!- Sokat jár a városba?- Csak bevásárolni. Itt minden közel van: a zöldséges, az önki- szolgáló, és ha igényelném, akkor a túlsó sarkon ott a vendéglő.- Tévéje van?- Nem kell az nekem! A szemem miatt. Egy nagyon öreg orvos mondta egyszer, hogy a televízió rontja a szemet. Szót fogadtam neki, és egész jól látok közeire, távolra már nem. De egyvalamit meg kell mondanom, hogy nagyon rendetlen vagyok! Ha reggel meghozzák az újságot s már megágyaztam, kitakarítottam, akkor nincs baj, de ha még nem ágyaztam be, minden hiába, leülök újságot olvasni. Tudnom kell, mi történik a világban!- Mindent elolvas?- Persze hogy mindent! Akkor sem lehetek tudatlan, ha nem járok sehová! Kávéházba az urammal sem jártunk, de nagy túrákat tettünk.- Rádiót szívesen hallgat?- De még mennyire! Tudnom kell, mi történik a világban! Azelőtt több újságot járattam, de sokba került. Nyolcszáz korona nyugdíjat kapok.- Nem sok...- Nem sok, de nézze... Én nem tudom, mi a dohányzás, nem ismerem az alkoholt, öreg vagyok, vacsorára keveset eszem.- A gondozószolgálatért nem fizet...- Nem. Most vettem szenet, meg akarom kérni a nemzeti bizottságot, nem járulnának-e hozzá valamivel. Tavaly, ha jól emlékszem, ötszáz koronát adtak.- Nem nehéz szénnel fűtenie?- Behordják a szenet, vagy a gondozónő, vagy a fia.- Gyereke van?- Nem volt gyerekem, öreg menyasszony voltam, fél év híján negyvenéves. Akkor már késő lett volna gyerekre. Az uram építész- mérnök volt, tizenkét évvel idősebb, mint én. Az uraméknál voltam szobalány tizenkilenc éves korom óta. A házasságot tulajdonképpen a szakácsnő hozta össze, egyszer azt mondta az uramnak, hogy rendes lány ez a Ruzena- mármint én -, jól jár vele valaki. Az uram meg azt mondta, hogy erre már ö gondolt, aztán még gondolkozott két hónapig, és feleségül vett. Azt hiszem, nem járt velem rosszul, mert tudtam dolgozni. Nem vittem a házasságba pénzt. Egyszer a tizenhét éves unokahúgom azt mondta az uramnak; bácsi, nem értelek, hogy vehetted el Ruíenát, hiszen táncolni sem tud. Erre az uram - ma is magam előtt látom -, levette a cvikkerét és azt mondta: de más értékei voltak. Soha el nem felejtem... Sokat beszélek, ugye?-Jó az emlékezete...- Ó, már nem! Hányszor megtörténik, hogy akarok valamit, odame' gyek a kredenchez, és elfelejtem, miért mentem.- Az velem is megtörténik.- Az lehetetlen! Ott állok a kre- dencnél, mint egy fajankó, és nem jut eszembe. Tudja, én soha nem unatkoztam. És soha senkitől semmit nem irigyeltem. De mégis. .. Ezt el kell mondanom. Tizenkét éves lánykaként tífuszt kaptam, megfertőztem az apámat, az belehalt, - harminckét éves volt. Kilencszázötben a tífuszt még nem tudták gyógyítani. Nekem kétszer lenyírták a hajam, de nem segített, kihullott a hajam, olyan volt a fejem, mint a térdem. Képzelheti, mit jelentett az egy lánynak. Akárhová mentem, mindenkinek a haját bámultam, és szörnyen irigyeltem. Most sincs sok hajam... De legalább megüzenték volna, hogy látogatóba jönnek! Nézzen körül, milyen rendetlenség van nálam. Itt a beáztatott ruha... igaz, könnyen kimosom, mert nem piszkítom össze. Meg ami a fontos, mosakszom.- Mit csinál egész nap?- Fölkelek, beágyazok, elolvasom az újságot, megebédelek...-Főz?- Nem, a gondozónő hordja az ebédet. Kát ötvenet fizetek érte. Ha magam főznék, többe kerülne, meg aztán a munka vele... ebéd után ledőlök egy kicsit. Jogom van hozzá, nem igaz? Mára még nincs programom, de tegnap újságkivágásokat csináltam. Az ismerősök mindig megkérnek, hogy vágjam ki nekik egyik vagy másik érdekes cikket, aztán eljönnek érte, vagy az üzletben találkozom velük. De nem csinálom ám ingyen! Számító a vénasszony! Kapok érte gyümölcsöt. El-eljönnek meglátogatni, de azért sokat vagyok egyedül, s az egyedüllét is nyomasztó. Hányszor eszembe jut, hogy no lányom, látod, az élet elszáll, magadra maradtál. Ma már nem mehetnék gyalogtúrára. Elesnék. De nagyon kíváncsi vagyok a Nemzeti Színházra. Egyedül nem merek elindulni, de egy ismerős asszony megígérte, hogy elvisz autón. Azelőtt minden vasárnap a Várba jártam, és mindig találtam valami újat. Ezt ma már nem engedhetem meg magamnak.- Mióta fáj a lába?-Tudja, hogy már ötvenéves koromban kezdődött? Az ízületi nedvek... amikor az orvos megállapította a betegséget, azt mondta, ezzel száz évig is elélhetek. Kérdem, rosszabbodni fog-e. Fog hát, mondta. Akkor nem fáj, ha fekszem. De ez azt jelentené, hogy abbahagyom a járást. Ezt pedig nem szabad. Ennek rossz vége lenne... Sokáig beszélgettünk még, a néni megmutatta a befőttjeit, ötszáz üveg (van közte kétdecis is), és egy sem romlik meg, mondta, pedig semmi tartósítószert nem használ. Ö azt rögtön megérzi, ha valamit szalicillal főznek be. Búcsúzom. Jöjjön el máskor is, mondja. KOPASZ CSILLA „Tudtam dolgozni“ • Darázs Flórián: - A keresettel elégedettek vagyunk
