Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-06 / 1. szám
t» kJ szú 9 19§4.1.6. A család természetes központja a gyermek. Az elvált házastársak között is első helyen áll az a kérdés: kié legyen a gyermek. Gyakran viszont nem annyira a gyermek iránti vonzalom miatt, hanem prózai, mondhatnám közönséges motívumoktól indíttatva (lakáskérdés, vagyonelosztás, tartásdíj) fordulnak a bírósághoz ennek a kérdésnek eldöntését kérve. Ezekről a gyermekelhelyezési perekről beszélgettünk a két évtizedes döntési tapasztalatokkal rendelkező dr. Hed- viga Féglovával, a Bratislavai Városi Bíróság tanácselnökével.-A gyermekelhelyezési perekben általában kinek Ítélik a gyermeket - az anyának vagy az cipának?- Ezt a kérdést nem lenne szabad így feltenni! A gyermek elhelyezésének alapvetően döntő szempontja a gyermek érdeke. Ezért azt vizsgáljuk, melyik szülő tudná megteremteni a gyermek nevelésének, testi, értelmi, erkölcsi fejlődésének kedvezőbb feltételeit. Ez nem pénzkérdés, illetőleg nem csupán az. Nagy szerephez jutnak itt a szülők személyi adottságai, tulajdonságai vagy akár a lakáskörülményeik is. Évekkel ezelőtt olvastam: „az anya hálószobájába a gyermekszobán át vezet az út.“ Nagyon sok igazság van ebben, sokkal többet mond ez a mondat, mint azt itt részletezni lehetne.-A bíróság a tárgyaláson a peres felek nyilatkozataiból aligha tudja megállapítani, hogy ki tud a gyermekről jobban gondoskodni. Milyen bizonyítékokat vehetnek még igénybe?- Elsősorban itt vannak a család közelében megforduló tanúk, szomszédok, ismerősök. Nagyon sok segítséget MUM tő, hiszen rendszerint képtelenek felismerni valódi érdekeiket. Nemrég 15-16 éves lányok elhelyezéséről kellett döntenünk. Természetesen tudni akartam, kihez vonzódnak jobban. Meghallgattam őket és nem kis meglepetésemre szinte ellenségesen beszéltek anyjukról -'az apához akartak kerülni. Szerencsére kiderült, miért; az apa nem kérte számon hol és mivel töltik szabad idejüket, hogyan tanulnak, bőkezűbb volt a zsebpénz tekintetében is. Nem tehettünk eleget kívánságuknak - ebben a veszélyeztetett korban elkel a szigorú kéz, a számonkérés.-A körülmények megváltozása alapján, az egyik szülő kérheti a bíróság döntésének megváltoztatását?- Igen. Ez főleg három tényezőre vonatkozik: a gyermek elhelyezésére, a láthatási jogra és a tartásdíjra. Erre a lehetőségre szükség van, mert döntéseink megváltoztathatatlan- sága sok esetben igazságtalan, sőt a gyermek érdekei szempontjából is nem kívánatos helyzetek kialakulásához vezetne. Vegyük például azt, hogy a gyermekért folyó harc olykor a lakásért, házért dúl valójában, bevezetője csupán a közös lakás vagy a ház megszerzéséért indított pernek, hifflSMfflM (lllusztrádós kép - Gyökeres Gy. felvétele) Emlékszem például egy esetre, amikor éppen ezek a személyi tulajdonságok voltak a döntőek. Az apa látta el rendszerint a gyermekeket, ő főzött, mosott rájuk, gondoskodott róluk, míg az anyuka inkább a háztartás dísze volt, bár ó is nagyon szerette a gyermekeit. Nem is kell találgatnia kinél helyeztük el őket, kiben láttuk egészséges nevelésük biztosítékát. Helyzetünk az esetek többségében persze távolról sem ilyen egyszerű. Rendszerint mindkét szülő foggal-körömmel harcol a gyermekért. Ilyenkor nem utolsó szempont a gyermek kora sem. Logikus például, hogy a csecsemőkorú gyermeket inkább az anya gondozásába helyezzük, hiszen ö már alkatilag is jobban megfelel a gyermekgondozás követelményeinek.. bár lehet, hogy ebben az esetben csak a nő beszél belőlem. A gyermekét egyedül nevelő szülőnek nagyon sok mindenről kell lemondania, a szórakozásról, a társasági életről, esetenként a párkapcsolatról is. nyújtanak számunkra a nemzeti bizottságok családvédelmi osztályai által végzett környezettanulmányok is. Végül is az eljárásban ők képviselik a gyermek érdekeit, pártatlanul és elfogulatlanul. Aránylag gyakran vesszük igénybe a gyermekpszichológusokat annak megállapítása érdekében, kihez, melyik szülőhöz vonzódik jobban a gyermek. Persze az idősebb gyermekek maguk is el tudják mondani, mit akarnak, bár az ő akaratuk nem lehet számunkra perdönszen ezeket a bíróság általában annak a szülőnek juttatja, aki a gyermekről gondoskodik. Ugyanígy változhatnak, sőt rendszerint változnak azok a körülmények, amelyek a gyermekkel való érintkezést befolyásolják. Természetes, hogy átlagos körülmények között az anyánál elhelyezett idősebb gyermek több időt tölthet az apjával, mint a csecsemő - esetleg az egész hétvégét is. A kereseti viszonyok, a szociális körülmények és a gyermek szükségleteinek változása pedig szükségessé teszi a tartásdíj összegének megváltoztatását.- Említette a láthatást. Sok szülő különféle kifogásokat alkalmazva nem teszi lehetővé, hogy a gondozásukra bízott gyermek találkozzon a másik szülővel. Tehet ez ellen valamit a bíróság?- Pénzbírságokkal kény- szeríthetjük a jogsértő szülőt arra, hogy eleget tegyen a bíróság döntésének, tiszteletben tartsa a másik szülő jogait.-A bírsággal viszont nem csupán a szülőt büntetik, hanem közvetve a gyermeket is.- Ez igaz. Ennek ellenére a döntésnek és a másik szülő jogainak érvényt kell szereznünk. Arra pedig, hogy a pénzbírság a gyermeket* is érinti, a gyermekről gondoskodó szülőnek kell gondolnia, amikor megakadályozza a másik szülőnek, hogy lássa a gyermekét, találkozzon vele. Sajnos, sokan megfeledkeznek arról, hogy a másik nem csupán kötelességekkel megterhelt „fizető szülő“, de egyben jogokkal felruházott és az államhatalom által a jogaiban védett szülő is. Egy interjú nem teszi lehetővé, hogy bemutassam az egész bírósági gyakorlatot, az összes szempontot és elvet, amely szerepet játszik a gyermekelhelyezési perben. Őszintén megvallom, a szándékom az volt, hogy megtámadjam azt az általános véleményt, mely szerint a bíróságok „nőpártiak“. Az esetek többségében ugyanis maguk a gyermekek vagy az érdekeik „anyapártiak“. Ami mégis zavar, az csupán annyi, hogy ezt az anyák is tudják, és egyáltalán nem vagyok bizonyos abban, hogy a válóperek száma tovább emelkedne, ha ez nem így lenne, ha az anyák nem lennének biztosak abban, hogy a válás után a gyermek náluk marad. Érzésem szerint ez paradoxon, mert a családi életet a gyermek érdekei ellenére feldúló anya is a gyermek érdekeire való hivatkozással kaphatja gondozásába azt a gyermeket, akit megfosztott az apjától, a családi nevelés harmóniájától. ^ MARIAN Szerencsére ritkán, de mindig megdöbbentőek azok az erőszakos búncslelekmények, amelyek első számú károsultjai a legolcsóbb közlekedési módot, az autóstoppot - takarékosságból, könnyelműségből vagy éppen kalandvágyból - választó fiatal lányok. Az a martini kislány, aki nemrég egy délután Priekopából ballagott hazafelé az országút szélén, sohasem próbálkozott még ezzel. Aznap lekéste az autóbuszt. Mivel a következő járat indulásáig sokat kellett volna várakoznia, úgy gondolta, jobban jár és főleg előbb ér haza, ha végiggyalogolja az alig hétkilométeres távolságot. Nyomban el is indult a faluból. A forgalmas főúton sűrű egymásutánban suhantak el mellette a Martin felé tartó gépkocsik. Még sem gondolt arra, hogy esetleg leállíthatná valamelyiket. Néhányan ugyan rádudáltak, de azoknak határozottan jelezte, hogy nem kell a felkínált fuvar. Már jócskán mögötte voltak a falu utolsó házai, amikor a többször megismételt egyértelmű elutasító jelzése ellenére mégis megállt mellette egy személygépkocsi. Vezetője, az első pillantásra bizalmat keltő, negyven év körüli férfi, előzékenyen tárta ki az ajtót.- Miért koptatja a lábát aranyoskám? Nagyon szívesen és ingyen elviszem bárhová, hiszen én is ,,éppen oda“ megyek!- szólt ki a volántól a puha bélésű ülésre mutatva.- Köszönöm a kedvességét, de én szívesebben gyalogolok. És különben is, már szinte mindjárt otthon vagyok - hangzott az elutasító válasz.- Szálljon be csak nyugodtan. Tőlem aztán igazán nincs mit félnie! A koromnál fogva akár az sípja lehetnék - igyekezett meggyőzni kiszemelt csinos utasjelöltjét az autó gazdája. A biztos siker érdekében gyorsan hozzáfűzött még ehhez néhány közömbösnek hangzó, de valójában bizalomerősítőnek szánt választékosán fogalmazott rövid mondatot, mert észrevette, hogy a rábeszélésnek egyre jobban enged az út szélén tétozávó, feltűnően szép arcú lány. Ezután már nem is kellett túlságosan csalogatnia. Az utolsónak hagyott érv, a városig még előttük levő jó ötkilométeres távolság megemlítése lett hatásos. A lány végül főleg azért változtatta meg eredeti elhatározását, mert látásból valahonnan ismerte a rendkívül előzékenynek mutatkozó autóst, (gy a legkisebb balsejtelem nélkül foglalt helyet a vezető mellett. Amint elindultak, mindennapi általános témákról folytatódott a beszélgetés. A nyugodt tempóban, óvatosan hajtó férfi szeme közben már nemcsak az utat figyelte. Egy közeli elágazásnál pedig váratlanul beletaposott a fékbe, és megnyomta az irányjelző lámpák kapcsolóját.- Hogy én milyen feledékeny vagyok! - koppintott a homlokára komoly bosszankodást színlelve. - Tudja, elég ritkán járok erre, de ha itt vagyok, soha nem mulasztom el, hogy meg ne nézzem a családi nyaralónkat. Az üdülőkörzetekben ugyanis elég gyakoriak a betörések. Csak körül kell néznem, rendben van-e minden, és máris megyünk tovább. Ne féljen, öt-hat percnél nem telik több időnkbe ez a rövid kitérő. Végeredményben még így is sokkal előbb ér haza, mintha gyalog menne.- Mégis inkább kiszállok itt. Kérem, álljon meg - nyúlt a táskájáért a letérést kissé furcsának, sőt gyanúsnak találó útitárs.- Ugyan már! Ne csacsiskodjon, hiszen majdnem meg is érkeztünk a ... - nyomta el a megnyugtatásnak szánt válasz végét az újra felgyorsuló motor búgása. Az elágazást követő harmadik kanyar mögül valóban előbukkant a nyaralóház.- Úgy látom, eddig nincs semmi baj - mondotta megkönnyebbüléssel a tulajdonos. - Persze azért biztos, ami biztos. Egy pillanatra bebukkantok. Maga addig várjon rám a kocsiban. Jó? Az egyetlenegynek ígért pillanatból hosszú percek lettek az éppen néptelen környéken. Amikor aztán végre visszatért az autó gazdája, már nyoma sem látszott rajta a kedvességnek. Helyette vészjósló fény lobogott a szemében.- Na kislány, most tényleg itt a kiszállás ideje! - parancsolta ellentmondást nem tűrő durva hangon, és nyomban vasmarokkal ragadta meg a karját. - Lódulj, mert különben a legrosszabbul jársz! Vagy talán azt gondoltad, hogy ingyen kocsikáztatlak?... A rémülettől még sikoltásra sem képes lány csak a nyaralóban döbbent rá, hogy kihez, hová is került valójában. A gondosan bezárt ajtók mögött viszont foggal-körömmel védekezni kezdett. Támadója erre hátracsavarta, majd az előkészített szíjjal szorosan megkötötte kezét. Közben egyértelműen értésére adta, hogy mi a szándéka vele. Minden bizonnyal véghez vitte volna aljas szándékát, ha az egyre kétségbeesettebb rimánkodásból az utolsó pillanatokban nem hasított volna tudatába az a többször megismételt, kérlelő és egyben figyelmeztető kijelentés, hogy a hatalmába jutott kislány még nem töltötte be a tizenötödik életévét. Ez jeges zuhanyként hatott az emberi mivoltából kivetkőzött férfire.- Csak egy feltétellel engedhetlek el élve innen - kezdett jóval később, már valamennyire lecsillapodva hangosan töprengeni.- Biztosnak kell lennem abban, hogy soha senkinek, semmilyen körülmények között nem mondod el azt, amit veled tettem, és amit még akartam. Ezután egy nagy konyhakést tartott a minden ízében remegő lány elé, kioldotta a szíjcsomókat, kezét a pengére szoríttatva szavanként eiismételtette vele a rögtönzött eskü szövegét.- Ne merd elfelejteni azt az esküt, mert felkutatlak és ugyanezzel a késsel kioltom az életedet!!! - fenyegetőzött az ajtónyitáskor. Amikor a kislány végre kijutott az ajtón, inaszakadtából rohant hazáig. Csak a nővérét találta otthon, akinek zokogva elmondta a történteket. Sőt arra is maradt ereje, hogy testvérével együtt elmenjen a legközelebbi őrszobára feljelentést tenni. A „forró nyom“ nagyban elősegítette a rendőrségi munka gyors sikerét. A Közbiztonsági Testület tagjai Vladimír Vojtko 40 éves vrútkyi mozdonyvezető személyében még aznap megtalálták és letartóztatták a súlyos bűncselekmény tettesét. Ügyében azóta a Martini Járásbíróság meghozta az ítéletet, amely öt évig tartó szigorított börtönbüntetésre szól. Az enyhítésért benyújtott fellebbezést a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság elutasította és egyben jogerőre emelte az első fokon kihirdetett ítéletet. A korábban mindig makulátlan hirú embernek ismert mozdony- vezető valószínűleg okul a szigorú büntetésből. Viszont nemcsak neki lenne feltételenül fontos az okulás e kevés híján tragédiával végződött eset kapcsán... LALO KÁROLY
