Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
ÚJ szú 15 1984. VI. 29. A székesegyház, mely alatt az ikonmúzeum található A mecset a török uralom idején épült Szerintem egy újságíró számára két esetben okoz különös gondot a riport megírása: ha kevés az anyaga, vagy akkor, ha túlságosan sokat látott és hallott. Kiváltképpen az utóbbi esetben nehéz a helyzete, hiszen mindent el szeretne mondani az Olvasónak, s mivel ez eleve képtelenség, szüntelenül azon kell töprengenie, mit ne említsen meg, mit igen. Arról nem is beszélve, hogy amit leír, az úgysem eléggé tükrözi a látottakat. Hát még akkor, ha egy olyan látnivalókban gazdag utazásról tér vissza, mint amilyenen azoknak az újságíróknak volt szerencséjük részt venni, akiket a világ számos országából hívott meg a Bolgár Újságíró Szövetség az ország szocialista forradalmának 40. évfordulója alkalmából. Vendéglátóink egyáltalán nem titkolt szándéka az volt, hogy bepillantást nyújtsanak a szocialista Bulgária négyévtizedes fejlődésébe, kegyetlen múltjába és virágzó jelenébe, az ország természeti szépségeibe, mai életébe. Ez a szándék tíznapos ott-tartózkodásunk zsúfolt programjából is világosan kitűnt. Hiszen a cél az volt, hogy minél többet lássunk, tapasztaljunk, így férhetett bele a programba a főváros, Szófia, a fejlett iparú Pleven, a festői szépségű Veliko Tirnovo, a Fekete-tenger partja és annak központja, Várna, az ugyancsak tengerparti Bur- gasz, majd kőrútunk végén újból a főváros. Az egyes városokban és környékükön a kommunista párt kerületi szervei fogadtak bennünket. Ellátogattunk többek közt gyárakba, mezőgazdasági üzemekbe, múzeumokba, műemlékeket tekintettünk meg. Mindenütt alaposan tájékoztattak bennünket, válaszoltak kérdéseinkre, melyek ugyancsak sokfélék voltak, hiszen a meghívottak összetétele is nagyon heterogén volt. A baráti szocialista országok újságíróin kívül érkeztek vendégek fejlődő országokból, de fejlett tőkés országokból is. Az utazáson (a tolmáccsal együtt) annyian vettünk részt, hogy két autóbusz is megtelt velünk. Hazánk újságíróit hárman képviseltük a nagy-nagy gonddal előkészített rendezvényen. Programunk első pontjaként Georgi Dimitrov, a bolgár nép és a nemzetközi munkásmozgalom nagy fia mauzóleumánál elhelyeztük a tisztelet és a megemlékezés virágait. Utána városnézés következett. Az 1901-ben épült Ivan Vazov Színháznak a város központjában fekvő épülete több stílus (barokk, bolgár reneszánsz, orientális elemek) keveréke. Helyén valamikor faépület állt, mely leégett. Ugyancsak számos stílus jegyei fedezhetők fel az Alekszander Nevszkij nevét viselő csodálatos katedrális épületén, melynek aranyozott kupolái nélkül a bolgár főváros látképe el sem képzelhető. Nem hiába használtak fel a kupolák restaurálására 12 kilogramm színaranyat. A város kellős közepén álló katedrálist II. Sándor tiszteletére nevezték el, s hogy mégis Alekszander Nevszkijnek hívják, annak az az oka, hogy a névadója csak szent lehetett. A katedrális mély zengésű harangjainak szava harminc kilométeres körzetben hallható. A hatalmas épület alatt található az ország legszebb ikonmúzeuma, melyet, természetesen, szintén megtekintettünk A legrégibb ikon a XIII. századból való. Az egykori képek sok mindent elárulnak a bolgár nép sorsáról, történetéről is. Előbb kerámiára, majd fára festették az ikonokat. Láthatjuk a múzeumban a legnagyobb ikonoltárt, mely fából készült a XVI. században. A XVII. században folklórelemek is megjelennek a vallásos témájú festményeken, például az egyik képen Mária kezében bolgár népi mintás zsebkendőt tart. Az ikonfestők kezdetben nem írták alá müveiket, mivel azt tartották, hogy az a kép megszentségtelenítése, beszennyezése lett volna. A XVIII. században már elterjedt az ikonok aláírása, de a XIX. században véget is ért az ikonfestészet, s ezt a világi festészet váltotta fel. Utunk a múltból, azaz a múzeumból a jelenbe vezet. A főváros egyik legpompásabb létesítménye a XII. pártkongresszus tiszteletére átadott kultúrpalota, illetve a pihenés és a kultúra parkja. Ez a szófiaiak kedvenc sétálóhelye. Mi vasárnap késő délután jártunk ott. Elnéztük a nyugodt, bizakodó tekintetű embereket, a vidáman nevetgélő gyerekeket. A rekkenő hőségben legalább gondolatban megfürödtünk a szökőkutak ezernyi vízsugarában. A levegőben orgona- és akácillat keringett, de a Vitosa, a város hegye még nem vetette le hósapkáját. Jólesett föl- fölpillantani az alig néhány kilométerre levő havas csúcsra. . _ FULOP IMRE A főváros legnagyobb színháza (A szerző felvételei) AZ NDK-BAN TUDNAK SZÁMOLNI Az NDK-ban csak a leadott fáradtolaj ellenében adnak kenőolajat a gépkocsikhoz. A német autósok megértéssel fogadták ezt az intézké- dést: az ország csupán az olaj regenerálásával évente mintegy 350 ezer tonna nyersolajat takarít meg. Takarékoskodni - létkérdés. Az NDK nem bővelkedik természeti erőforrásokban, gazdasága eredendően rászorul a nyersanyagok zömének importálására. Mégis, az NDK a tíz legfejlettebb ipari ország közé tartozik, noha területét (108 ezer négyzet- kilométer) tekintve a 102. helyen, lakosságának számát tekintve (körülbelül 17 millió) a 37. helyen áll a világ országainak sorában. Az NDK-ban a munkaképes lakosság fele az iparban dolgozik, amely a nemzeti jövedelem 60 százalékát adja. Az ipar kétharmada nehézipar: szerszámgépgyártás és fémfeldolgozás, elektrotechnika, optika, finom- mechanika, hajógyártás, vegyipar, nyomda- és textilipari gépgyártás. Az NDK 1950 óta tagja a KGST- nek. A közösség kollektív lehetőségei megkönnyítik a köztársaságnak sok probléma megoldását. Például az importot hosszútávú tervek alapján alakítják és kedvezményes áron kapják, melyet évekre előre egyeztetnek. Az NDK exportjának kétharmada ugyancsak a KGST piacára kerül. Ám az import és az export egyhar- mada a tőkés piaccal áll kapcsolatban, és ki van téve e piac szeszélyeinek. A hetvenes évek derekától a nyersanyagok, általában és különösen a kőolaj világpiaci ára mindenütt többszörösére emelkedett. Az NDK- nál gazdagabb országok sem győzték pénzzel, hogy a korábbi gyors ütemben növeljék a behozatalt. Az NDK, mint ismeretes, a két társadalmi rendszer, a két világpiac határán helyezkedik el, ezért a gazdasági bonyodalmak itt rögtön politikai színezetet kapnak. Az NSZK tömegtájékoztatási eszközei nyomban azt harsogták, hogy valutaadósságokkal, kereskedelmi szankciókkal stb. kell zsarolni a keletnémeteket. Az NDK mindig megbízható és lelkiismeretes külkereskedelmi partner volt. Ez nerrvakadályozta meg a Nyugatot abban, hogy megkérdőjelezze a további együttműködést, s politikai, ideológiai engedményeket követeljen a hagyományos hitelekért és szállításokért. A szocialista Németország erre nem volt hajlandó, és akkor azzal ijesztgették, hogy nem kerüli el a gazdasági katasztrófát. Az NDK válaszlépésként szigorú takarékossági programot léptetett életbe. Mégpedig a legjobbkor, az „árrobbanás“ kezdetekor, s ennek köszönhetően elkerülhetett sok kellemetlenséget, ami például a szomszédos Lengyelországot érte. A program úgy rendelkezett, hogy a kőolajat csak vegyipari nyersanyagként lehet felhasználni, iiietve csak kitűnő minőségű üzemanyagot lehet előállítani belőle. Fűtésre felhasználni tilos. Helyette barnaszenet kell használni, az egyetlen nyersanyagot, amely bőven található az országban. Egyébként a barnaszénből gázt is előállítanak, ami értékes szintetikus anyagok gyártását biztosítja. A barnaszén folyékony gázzá való átalakításának időszerű problémáját az NDK-beli szakemberek mindkét fél hasznára szovjet kollégáikkal együtt oldották meg. A szovjet együttműködést az NDK-ban hagyományosan nagyra értékelik, a szovjet nyersanyagszállítások változatlanul jelentős szerepet játszanak abban, hogy a gazdaságot kellő szinten tudják tartani. Az NDK-ból importált áruk pedig minden más országból érkező árucikknél gazdagabb választékban és nagyobb mennyiségben vannak jelen a szovjet piacon. Saját zsebben talált kincsek Mit köszönhet az NDK a takarékosságnak? A hetvenes évek második felében a fajlagos nyersanyagfelhasználás évente átlagosan három százalékkal csökkent. A nyolcvanas évekre már ennek kétszeresét, évi hatszázalékos csökkenést terveztek. A termelés közben nem torpant meg és nem is csökkent, ellenkezőleg, egyenletes ütemben, évi öt-hat százalékkal nőtt. Gyorsabban, mint a többi szocialista országban, a tőkés országokról nem beszélve (az említett időszak viszonylatában). Az NDK kohászata csupán az elmúlt évben körülbelül hatmillió tonna vashulladékot és 200 ezer tonna színesfémhulladékot dolgozott fel. Az NDK-ban a hulladékból állítják elő az ipar által felhasznált ólom 81 százalékát, a réz 62 százalékát. Ez érthető: a hazai rézérc, amelyet Mansfeldben bányásznak, két százalékban tartalmaz rezet és 70-100 százalékban hulladékot. A vashulladék minden egyes ton- ^ nájának feldolgozása révén az ország körülbelül 2000 tonna vasércet és 500 tonna kokszot takarít meg. Az NDK-ban a másodlagos nyersanyag kategóriájába sorolják a különféle kerámiahulladékokat, a fáradtaszfaltot és a palát, a barnaszénhamut. Az ország hőerőműveiből évente mintegy 14 millió tonna hamu kerül ki, s ezt is széles körben hasznosítják - nevezetesen cementet, betont és más építőanyagot takarítanak meg felhasználása révén. Nyilvánvaló, hogy az a legkulturáltabb termelés, amely teljesen hulladékmentes, s nem szennyezi a környezetet. ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ss, A tiszta haszon fele 'sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss Az NDK-ban a nyersanyagok, az eszközök és az élő munka megtakarításának 80 százalékát a tudományostechnikai forradalom vívmányainak ésszerű hasznosítása biztosítja. Egy új találmány megszületése és a termelésben történő alkalmazása között átlagosan két év telik el. Az NDK-ban a gazdaságfejlesztés legfőbb mutatója a világszínvonal, hiszen a termelés egyharmada külföldön értékesül.„Olyan vállalatok, mint a jénai Kari Zeiss Optikai Művek, termékeinek több mint 60 százalékát is exportálhatják. A Zeiss termékeit rendkívül gyors ütemben fejlesztik. Az utóbbi öt év alatt a gyártmányoknak csaknem háromnegyede megújult. Erre a folyamatra bizonyos fokig serkentőleg hat az újítások díjazásának rendszere. y A gyárrészleg, a műhely vagy a brigád a prémium másik felét csak akkor kapja meg, miután a találmány már futószalagra került. Annál nagyobb az összeg, minél gyorsabban alkalmazzák az újítást, késés esetén a prémium elmarad. Érthető, hiszen a termék értékesítéséből származó haszon több mint fele attól függ, „időben“ érkezik-e a termék. Az NDK állampolgárai szerint a tudományos-technikai haladás elsősorban azt jelenti, hogy jól kell tudni számolni. Korántsem véletlen, hogy a vállalatok és a kombinátok vezetői közt sok a diplomás közgazdász. Az sem véletlen, hogy az NDK a KGST-ben más országoknál előbb látott hozzá a mikroelektronikának és a robotgyártásnak - a modern ipar két "" fő motorjának - a fejlesztéséhez. 1985-ben a munkatermelékenység növekményének 25 százalékát a robotok és a mikroelektronika felhasználása fogja biztosítani. Említést érdemel, hogy az NDK üzemeiben a modem technikát ügyesen kombinálják a régi gépparkkal és berendezésekkel. Az úgynevezett „elavult“ berendezéseket nem sietnek leírni, rozsdatemetőbe küldeni, hanem igyekeznek meghosszabbítani élettartamukat. Ez nem zsugoriság. A megtakarított pénzt felhasználják a valóban perspektivikus iparágak fejlesztésére, nyersanyag és fűtőanyag vásárlására, az energetika fejlesztésére és szociális problémák megoldására. 4 JEVGENYIJ AMBARCUMOV, a Szovjet Tudományos Akadémia Szocialista Világrendszer Gazdasági Intézetének főosztályvezetője lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll *v Bulgáriai noteszlapok — 1.
