Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-20 / 3. szám
Igényes, változatos és gazdag műsorkínálat - ezt az összefoglaló címet adhatnánk a ma kezdődő és csaknem egy hónapig tartó téli filmszemlének, hiszen a bemutatásra váró müveket olyan ismert és elismert alkotóművészek készítették, akiknek munkáit valamelyik jelentős nemzetközi film- fesztiválon már díjazták, így nevük garancia arra, hogy igazi élményben lesz részünk. Osszeállítusunk a szemlén látható huszonegy alkotásból ad Ízelítőt. A kolibai stúdió múlt évi terméséből kiemelkedik A negyedik dimenzió, mely a kortárs szlovák prózairodalom egyik sikeres darabjának, Jozef Puskás regényének a filmváltozata. A történet nem gazdag meseszövésével vagy látványosságával vonja magára a figyelmet, hanem a szürke hétköznapok varázsának ábrázolásával. Hőse egy fiatal pedagógus, aki mai szemmel nézve élhetetlen teremtés, hiszen az anyagi javak hajhá- szása helyett fontosabbnak tartja a szellemi és morális értékeket, az emberi kapcsolatokat. Dusán Trancík alkotása szembesíti a pedagógus gondolkodásmódját a ,.kaparj kurta neked is lesz“ szemléletű emberek magatartásával. Karel Kachyna, az ismert cseh rendező Nővérkék címmel készítette legújabb munkáját, melyben egy fiatal ápolónő pályakezdésének, beilleszkedésének gondjaival foglalkozik. A történet az ötvenes évek végén játszódik. Máriát büntetésből egy határmenti egészségügyi központba helyezik; komoly megpróbáltatások várnak rá, hiszen itt találkozik először az élet nehézségeivel, s munkahelyi gondjait balszerencsés magánélete is tetézi. Felfokozott várakozás előzi meg Gleb Panfilov Vássza című filmjét, a tavalyi moszkvai fesztivál nagydíjas alkotását, mely Mak- szim Gorkij gyakran játszott drámája alapján készült. Gleb Panfilov, A tűzön nincs átkelés nemzetközi hírű rendezője, Vássza Zse- leznováról azonban árnyaltabb, korszerűbb képet fest, mint Gorkij. Az ő hősnője nem embertelen, mindenkin átgázoló öregasszony, hanem jó üzleti érzékkel megáldott, racionális lény, aki nem csupán rettenthetetlen, kegyetlen, hanem érzékeny, kedves asszony is. Panfilov Vásszája épp csak herva- dásnak indult nő, akinek az életben igazán csak az üzlet és a család fontos; a kor követelményeit és lehetőségeit ismerő, hűvös teremtés, az akadályokat mindenáron legyőző, semmitől vissza nem riadó nő. A film a történelem süllyesztőjében eltűnt orosz kapitalisták markáns képviselőjéről tónusgazdag képet rajzol, s ebben nagy érdeme van a tehetséges Inna Csurikova alakításának is. Mai dráma Eldar Rjazanov Kétszemélyes pályaudvara. Hősei középkorú emberek, akik egy állomás nyüzsgő forgatagában találkoznak. De több lesz ebből, mint Jelenet a Kétszemélyes pályaudvar című szovjet filmből; középen Ljudmila Gurcsenko, a népszerű színésznő IHI HLMIZEMLE egy mindennapi pályaudvari találkozás: egy férfi és egy nő egymásra találása. A komoly megjelenésű zenész és a pincérnö kezdetben csipkelödők, gorombák, hogy aztán gyengédek, megértők legyenek egymással szemben. Két magányos ember a tömegben, akik görcsösen kapaszkodnak össze - erről szól a film, melynek főbb szerepeiben Ljudmila Gur- csenkót, Oleg Baszilasvilit, Nyikita Mihalkovot, és Nonna Morgyuko- vát láthatjuk. Látványos, izgalmas, kalandokban gazdag film a Circus Maximus, melyet Radványi Géza rendezett. Az alkotás egy olyan vándorcirkuszról szól, amelynek tulajdonosnője jó pénzért három nagy lakókocsijával a nácizmus üldözöttjeit - ellenállókat, zsidókat, katonaszökevényeket, menekülteket, bujkálókat illetve saját, elmegyógyintézetből szökött kamasz fiát és ismeretlen múltú, kifürkészhetetlen érzelmű szeretőjét - csempészi át 1944 nyarán a megszállt Magyarország, Horvátország, az eltiport Szerbia határán és a frontvonalakon keresztül Tito partizánjaihoz. A kalandos úton a karaván egyik-másik utasáról egészen meglepő dolgok derülnek ki éppúgy, mint a képtelennek tűnő vállalkozásról... Benito Wogatzki könyvsikeréből készült a Románc Amelie-vel című NDK-film. Története a második világháború utolsó hónapjaiban játszódik, az előtérben két fiatal szerelme áll. Ulrich Thein, az ismert rendező élethú részletekben idézi fel egy kisebb közösség életét, összeütközéseit, az életek összeroppanását és átalakulását a háború utolsó és a béke első napjaiban. Miguel Littin, az emigrációban élő chilei rendező a latin-amerikai országok művészeinek közreműködésével készítette az Alsino és a keselyű című filmjét, melynek hőse egy kisfiú, aki arról álmodozik, hogy repülni fog -, hogy aztán az amerikai bombázó repülőgépek ébresszék rá, mi a különbség az álom és a valóság repülései között. A film a valóság kegyetlen realitásait vegyíti az álmodozás irreális vízióival. Az emlékezetes alkotás a tavalyi moszkvai fesztiválon nagydíjat kapott. Kulturált, míves munka Claude Goretta svájci rendező alkotása, A vidéki lány. A film keserű elégia a kiszolgáltatottságról. Christine, noha szép, okos, kedves és alig harmincéves, képtelen tartós, illetve tartalmas kapcsolatokat létesíteni. így aztán Párizst, ahová a lo- tharingiai kisvárosból érkezett, hogy munkát keressen, nem hódítja meg. Fájdalmas csalódások után feladja a küzdelmet, s visszamegy szülőföldjére. Szenvedélyes szerelmi történet - Romy Schneiderrel (aki azóta már elhunyt) és Marcello Mastro- iannival a főszerepben - A szerelem kísérteié, melyet az olasz Di- no Risi rendezett. Hősnője, Anna, súlyos betegen nemcsak a haláltól retteg, hanem attól a gondolattól is, hogy el kell válnia a szeretett férfitől. Az elkerülhetetlen vég után férje sokáig gyászolja. Hosszú évek múltán a férfi, a középkorú professzor egy autóbuszban találkozik egy furcsa, hervadt asz- szonnyal, aki így szól hozzá: „Anna vagyok, nem ismersz meg?“ A találkozás után a film története félúton halad tovább a valóság és a lidércnyomásos látomások között, amíg a szerelem újraéledése után eljut a tragédiáig. Megtörtént eseményt dolgoz fel Rainer Werner Fassbinder, a nyugatnémet filmgyártás tavaly elhunyt „fenegyereke“, a Veronika Voss vágyakozása című utolsó előtti filmjében: egy hajdani filmsztár életének lelki-testi összeomlását mutatja be. Veronikát is eléri a szép nők végzete: rendezők, producerek kíméletlenül éreztetik vele, hogy elmúltak felette az évek. A véletlen összehozza őt egy fiatal sportújságíróval, aki segíteni szeretne rajta, de döbbenten tapasztalja: Veronika egy ideggyógyásznő karmaiba került, aki rombolja egészségét, s a színésznő már roncsa önmagának, míg „véletlen“ autóbaleset áldozata lesz. A tizenhatodik század hetvenes éveiben, a feudalizmus idején játszódik Japánban az Árnyéklovas (Kagemusa) cselekménye. A can- nes-i fesztivál nagydíjas alkotásának rendezője Akira Kuroszawa, aki a régi japán művészet legjobb hagyományait, a japán film legnemesebb tradícióit idézi meg ezzel a munkájával, s példátlan megjelenítő erővel varázsolja elénk a középkori Japánt, szokásaival, szertartásaival, öltözékeivel, a mozdulatok ünnepélyességével és féktelen indulataival. A film a törzsi háborúk sújtotta Japánba kalauzolja a nézőt, s egy család sorsát követi nyomon. E család élete összefonódik egy tolvaj sorsával; a kivégzésre váró csavargónak az a feladata, hogy az ellenség megtévesztése céljából helyettesítse a megölt törzsfót. A kagemusa ettől fogva árnyékként játssza a halott hadvezér szerepét. TÖLGYESSY MÁRIA • „Megadtam magamat...“ (Markovics Ferenc felvétele) Nem mentegetőzött. Eszébe sem jutott azt állítani, hogy azért késett el, mert a város túlsó végén lerobbant a kocsija, de még csak azt sem mondta, hogy kicsúszott az időből. Pedig könnyen el tudta volna hitetni velem, hiszen színésznő. Nem füllentett. Bevallotta, hogy reggel, amíg azon törte a fejét, ki háborgathatta egész éjjel a telefonjaival, megfeledkezett rólam és csak később jutott eszébe, hogy várok rá. Amikor meglátott, hagyta, hogy hosszú haja arcába hulljon és feszengve szorongatta tarka vállkendője rojtjait. Legújabb filmjeiről, régebbi és mostani élményeiről csak akkor kezdtünk el beszélni, amikor már felszabadultan, cipőjéből kilépve, törökülésben ült mellettem.- Nem tudom, örülni fog-e annak, amit most mondok: fílmszerepei közül számomra még most is az 1977-ben készült Kihajolni veszélyes Klárikája a legemlékezetesebb. Be sem kell hunyni a szememet, úgy is látom, amint sóvárgó tekintettel viszi a lavórt a vérmes állomásfőnök felé, vagy ahogy kerekezik a nyári alkonyaiban.- Én is ezt a filmemet szeretem a legjobban. Abban egyetlen kocka sincs, amely zavarna.- Az elmúlt hónapokban három filmet forgatott. Melyik nőtt leginkább a szívéhez?-Bár mind a hármat más valamiért szeretem, közös nevezőjük így is van: mindegyikben jó szerepet kaptam.- Hagyjuk most a közös nevezőt és beszéljünk inkább arról, melyik filmhez milyen érzések fűzik.-A Nagyúri mesterség azért marad felejthetetlen számomra, mert rendezője, Kern András „rákapott" az érzékenységemre. Megértett, inspirált, játszani hagyott - úgy dolgozott velem, ahogy eddig nagyon kevesen. Ritkán érzi meg a színész a felvételek közben, hogy maradandó munkát végez-e vagy sem, én Kernnél az első perctől fogva tudtam, hogy minden jelenetemnek értelme van.- Az olyan forgatást, ahol gúzsba kötik az érzelmeit, hogyan szokta átvészelni?- Kínlódva. Egy erőszakos, tudálékos rendező, aki csak a magáét hajtogatja és figyelembe sem veszi, hogy mit kér a színésztől, alaposan el tudja venni a kedvem a munkától. Ilyenkor siettetem a napokat és alig várom, hogy befejezzük a forgatást. Mondok egy példát: nem is olyan régen elvállaltam egy szerepet; hogy kinél, az most nem fontos. Szóval belementem a munkába, mert azt gondoltam, ahol „zötyög“ a szöveg, majd átírjuk. Nem ment. A rendező hallani sem akart róla. Azt mondta, mindent úgy kér, ahogy a papíron van. Mit tehettem? Csapkodnom, vagy veszekednem kellett volna, hogy változtassunk a mondatokon? Erre egyszerűen képtelen vagyok. Megadtam magamat, mert a szerződést nem bonthattam fel. Most majd rajtam verik el a port a kritikusok, előre tudom, hiszen a film nagyon rosszul sikerült. Ezek után legalább jobban megfontolom majd, hogy kinek mondok igent.- Kovács András Szeretőkének főszerepét miért vállalta el?-Azért, mert egy érdekes szerelmi történetről szól a film. Egy sikeres kudarcról. Egy nőről, akit elhagy a férje és egy nős, családos férfival hozza össze a sorsa. A nő igényes, nem akármilyen partnerre vágyik, ezért tétovázik. Nem tudja, mit tegyen. Felvállalja-e új szerelmét vagy utasítsa el és várjon, keressen tovább. Végül is belemegy a kapcsolatba, de egy idő múlva megint magára marad.- A Déry Tibor műve alapján forgatott Felhőjátékban, Maár Gyula alkotásában kisebb feladatot kapott, mégis hálás a szerepért.- Hát hogy ne lennék boldog, amikor öt napig Jifí Menzel partnere voltam! Minden jelenet, minden perc élmény volt mellette; Oscar-díjas filmje, a Szigorúan ellenőrzött vonatok a legnagyobb moziélményem. Mit mondjak Menzelröl? Azt, hogy lenyűgöző? Hogy csodálatos ember? Ezt már én is régen tudom. Menzel- re nem könnyű szavakat találni. Azt, hogy zseniális, én még soha senkire sem mondtam. Menzel az! Igen, zseniális. És én boldog vagyok, hogy közelről láthattam az arcát, a szemét, hogy figyelhettem, hogyan építi fel a jelenetét. Most már csak egyetlen álmom van: szerepet kapni egy olyan filmben, amelynek 6 a rendezője. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 14 1984.1.20. Szabadon és gúzsba kötve Kiss Mari - háromszor
