Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-20 / 3. szám
,,A CIA Kuba elleni titkos háborúja Washingtonban fogant és Havanna ellen irányult. Ám bárhonnan kezdjük is ezt a történetet, minden út ide a miami Kis Havannába vezet." Ezekkel a szavakkal kezdte a Cl A titkos hadserege című dokumentumműsorát a CBS amerikai televízió neves riportere, Bill Moyers. A program az amerikai titkosszolgálat zsoldjá- ban álló kubai ellenforradalmárokról szólt és kimutatta, hogy valószínűleg nem több, mint 200-300 emigráns vesz csak részt az erőszakos akciókban, de - mint Moyers hozzátette - ,,a terrorista hadviselésben már húsz vagy harminc elszánt ember is számottevő erő. Mint a halaknak a tengerre, a terroristáknak is megfelelő közegre van szükségük, amelyben lubickolhatnak, alámerülhetnek. És ezt találták meg Miamiban. “ A floridai nagyvárosban és környékén 600 000-re teszik a spanyol anyanyelvűek számát. Vannak köztük puerto-ricóiak, nicaraguaiak, kolumbiaiak is, de túlnyomó többségük kubai. Ha a Nyolcadik utca - spanyol nevén a Calle Ocho - tengelyében járja az ember Miamit, a harminc- valahányadik avenuetól a hetedikig valami tizenöt utcányi mélységben csak spanyol nyelvű feliratokat lát, csak spanyol szót hall az ember. Ezt a városrészt hívják Kis Havannának. A sarki kávézóban az ihatatlanul híg amerikai kávé helyett gyűszűnél alig nagyobb műanyag-poharakban agyoncukrozott, de méregerős kubai eszpresszóitalt kínálnak. Az Antonio Maceo-parkban öreg kubaiak dominóznak, .olvasgatják a Miami Herald spanyolnyelvü kiadását, az El Heraldot. Az üzletek kirakatában ez olvasható: Habla inglés (beszélünk angolul). Ezen a környéken már a forradalom előtt is éltek kubaiak. 1959-ben azután tömegesen menekültek ide a közeli szigetországból azok, akiknek nem volt ínyükre a forradalom. Ők költöztek be fokózatosan erre a környékre és változtatták az Eighth Streetet Calle Ochóvá. Többségük azóta beilleszkedett itt, üzletel, forgatja tőkéjét, dolgozik. Beszélgettem a Kis Havanna-negyed fejlesztésével foglalkozó hivatal munkatársaival, helyi újságíróval, a sarki presz- szó látogatóival. Természetesen egyikük sem híve a szocialista Kubának. De többen közülük már jártak otthon látogatóban az elmúlt években, vagy ha nem maguk, akkor a rokonaik, a barátaik. Elismerik a szocialista rendszer egyik vagy másik eredményét. Vannak azonban köztük, bár nyilvánvalóan csökkenő számban, olyanok is, akik a vagyonukat, rendőr- vagy katonatiszti állásukat hagyták ott Kubában Batista elűzése után, és szívük mélyéből gyűlölik a hazájukban uralkodó rendszert. Ez az a közeg, amelyben - Bill Moyers szavaival - úgy lubickolnak az ellenforradalmi terroristák, mint hal a vízben. Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal 1959-60-ban itt toborozta azt az 1400 főnyi zsoldos sereget, amellyel a kubai Disznó-öbölben 1961 -ben megkísérelték a partraszállást. Számos harcosuk (már aki nem harapott a fűbe) később Kongóban és Latin-Amerika különböző országaiban szolgálta tovább a CIA-t, illetve a 60-as évek végéig újabb és újabb Kuba-ellenes terrorakciókban - szabotázscselekményekben, gyilkosságokban, Fidel Castro elleni merényletkísérletekben - vett részt. Nem bizonyított állítások szerint ezek az emigránsok részesei voltak 1963-ban a Kennedy elnök meggyilkolására szőtt összeesküvéseknek is és jogerős bírói ítélet mondja ki, hogy ők voltak az 1972. évi Watergate-betörés elkövetői. A 60-as évek második felétől azonban az amerikai kormánynak egyre kevésbé volt rájuk szüksége és többségüket szélnek eresztette. Miután kiképezték őket pisztoly- és bombamerényietek elkövetésére, zsarolásra, illegális szervezkedésre, ehhez értenek és ezt folytatják. Az Egyesült Államok területén 1965 és 1970 között jöttek létre azok a kubai ellenforradalmi szervezetek - a Nacionalista Mozgalom (spanyol rövidítése a CORU) és harci csoportjai: az Alpha 66 és az Omega 7 stb. - amelyek azóta is követnek el terrorakciókat. De már nem Kubában, hanem az Egyesült Államok területén. Márcsak azért is, mivel ez számukra alig jár veszéllyel. 1976. szeptember 26-án Washingtonban bombát robbantottak Orlando Leteri- ernek, az Allende-kormány hajdani nagykövetének gépkocsija alatt. A chilei diplomata életét vesztette. A nyomozás megállapította és a bírói ítélet megerősítette, hogy a merényletet a Pinochet-rendszer ÚJ SZÚ titkosszolgálata szervezte. Végrehajtását két kubai emigránsra, Guillermo Novo Sampolra és Alvin Ross Diazra bízták. A washingtoni bíróság előbb gyilkosságokért elítélte, majd 1981 áprilisában fel- 1984.1.20. tételesen szabadlábra helyezte őket. 15 1976. október 6-án kubai ellenforradalmárok bombát helyeztek el a kubai légitársaság 455. számú járatán. A bomba felrobbant, a gép Barbadosról felszáll- va hetvenhárom utassal a fedélzetén a tenger fölött széthullott. 1978-ban az Omega 7 emberei meggyilkolták a Hetvenötök Bizottságának New Jersey-i vezetőjét, Eulalio Negrint. Ez a kubai emigránsszervezet ugyanis párbeszédet kezdeményezett Fidel Cast- róval, és tagjai az elsők között látogattak haza a szocialista Kubába. 1979 decemberében az Omega 7 bombát robbantott a szovjet ENSZHenrique asszony 23 éve él az Egyesült Államokban. A kubai emigránsok többségétől eltérően nagyon szépen beszél angolul. A miami Kis Havannahivatal munkatársa. Temperamentumos hévvel mondja:- Isten látja lelkem, nem szeretem a kommunistákat. De azt azért el kell ismernem, hogy Fidel nagyon okos ember. Amikor elküldte nekünk a bűnözőit, újra meggyőződtem erről. A kubai emigráns hölgy a Mariel-ak- cióra célzott. 1979-ben a kubai kormány engedélyezte, hogy aki csak el akar menni az országból, Mariéi kikötőjéből az képviselet New York-i épületénél (hat sebesült), 1980 januárjában felrobbantotta az Aeroflot légitársaság New York-i irodáját (három sebesült). A kubai ENSZ- képviselet épülete ellen két és fél év alatt négy merényletet kíséreltek meg. 1980. szeptember 11-én New Yorkban nyílt utcán lelőtték Felix Garda Rodriguezt, a kubai ENSZ-képviselet diplomatáját. Az amerikai hatóságok, amelyek pedig rendelkeznek az Omega 7 tagjainak jegyzékével, fényképével, de még az ujjlenyomatával is (hiszen a CIA képezte ki ezeket a terroristákat), jóformán sohasem voltak képesek megtalálni a tetteseket. Az egyik kivétel volt, amikor a kubai diplomata New York-i meggyilkolása után a Szövetségi Nyomozóiroda 1981 október 9-én őrizetbe vette Armando Santana Alvarezt, a merényletet magára vállaló Omega 7 vezérét. 2000 dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték és a nyilvánosság azóta sem hallott róla újra. Az Alpha 66 és az Omega 7 két-két központtal működik. Valamennyinek a címe ismeretes: a New York melletti Union City-ben, illetve a miami Kis Havannában találhatók. Egyesült Államokba hajózhasson. Ezt lehetővé tették a börtönbüntetésüket töltő személyeknek is, akik kapva kaptak rajta. A néhány hét leforgása alatt Floridába érkezett kubaiak között - az-amerikai Szövetségi Nyomozóiroda becslése szerint - 24 000 visszaeső köztörvényes bűnöző volt: az Egyesült Államokban „választották a szabadságot“. Rövidesen elárasztották Észak-Ameri- kát. Los banditos (a banditák) - így nevezik őket az Egyesült Államokban élő kubaiak, puerto-ricóiak. De van még egy nevük: gusanos (hernyók). Korábban a szocialista Kubában emlegették így az emigráns ellenforradalmárokat.-Most maguk a régi kubai emigránsok, a Calle Ocho lakói hívják így saját „utánpótlásukat“. Rablásért, gyilkosságért és egyéb erőszakos bűncselekményekért a New York-i rendőrség alig néhány hónap alatt 438 ilyen banditót tartóztatott le. Meggyűlt velük a bajuk a kanadai hatóságoknak is. A legtöbb marielito azonban mégiscsak itt maradt a partraszállás körzetében, azaz Dél-Floridában. Hiszen Miamiban a lakosság többsége spanyolul beszél és a klíma is vonzóbb számukra. Ilyen „hajókon“ vágnak neki a tengernek a haiti menekülök Természetesen nem valamennyi új jövevény bandita. A Calle Ochón jóformán minden kereszteződésnél, ahol piros lámpát kaptam, felnőtt férfi hajolt be a gépkocsi ablakán és cukorkát vagy tisztított narancsot kínált spanyolul. A reménytelen munkanélküliség ehhez fogható jelével azelőtt csak Jamaicában találkoztam. Később tudtam meg, hogy Miami egyes negyedeiben biztonsági okokból eleve nem tanácsos nyitva hagyni a gépkocsi ablakát, éppen a kereszteződéseknél való kényszerű megállások miatt. Az Egyesült Államokban Miami tartja a bűnözési rekordot a nyagyvárosok között, messze megelőzve New Yorkot és Chicagót. 1980-ban a város minden százezer lakosára 11 582 bűncselekmény jutott, tehát nagyjából minden tizedikre egy. Miamiban többen halnak meg erőszakos halállal, mint közlekedési baleset következtében. A Miamiban és a Miami Beach-en élő multimilliomosok ezért gyakran külön magánrendörséggel őriztetik villáikat, amelyekben óriási kincsek találhatók. Természetesen nem készpénz, mivel azt gazdáik többnyire nem is a helyi - hanem a feltűnést elkerülendő - bahamai és Kajmán-szigeti bankokban helyezik el, miután odacsempészték. Felmerül a kérdés: hogyan lehet milliókat kicsempészni az Egyesült Államokból? Akik ezzel foglalkoznak: tudják, hiszen ez a „tanult“ mesterségük. A mesés gazdagság ugyanis eredetileg illegálisan behozott kábítószer formájában érkezik Latin-Amerikából Dél-Floridába és ott,vagy valamelyik másik észak-amerikai nagyvárosban alakul át zöldhasúvá (dollárrá). Az amerikai hatóságok komputeres számításai szerint évente 12 milliárd dollár értékű narkotikumot csempésznek be az Egyesült Államokba A marijuána viszonylag olcsó és hatása sem olyan fHisztító. A legnagyobb üzlet a Peruban és Bolíviában termesztett coca-levélből főként Kolumbiában finomított kokain- az egyik legveszélyesebb kábítószer- behozatala. A kokain főként Miami óriási tengeri és légikikötőjén át jut be Észak-Amerikába. Csupán találgathatjuk, hogy ehhez hány nyomozót, vámőrt, kábítószer hatósági és egyéb tisztségviselőt kell megvesztegetni. Az ebből származó vagyonok tetemes része Miami spanyol nyelvű negyedeiben csapódik le. Valószínűleg sokat tudna erről beszélni a miami illetőségű kubai emigráns, Carlos Quesada, akit annak idején mint a CIA ügynökét vetettek be diver- zánsként és zsoldosként előbb Kubában, majd Kongóban. Később kábítószercsempészésen megbukott, azután egymillió dollár óvadék ellenében szabadlábra került. Azóta is háborítatlanul él a Kis Havannában, a Tizenhatodik utca 1724. szám alatt található csinos villájában. De ö hallgat. Aki beszélt és akitől a hatóságok, meg a riporterek oly sokat megtudtak, az az FBI besúgója, Ricardo Molares, volt, gúnynevén a Majom. A miami alvilág tevékenységi körébe tartozik a csempészésnek egy másik „műfaja“: az embercsempészés is. Eleinte a diverzánsokat szállították Kubába, majd a marielitókat Kubából. Jelenleg haiti menekülteken „utaznak“. Ez a karibi ország dicsekedhet a világ talán legalacsonyabb egy főre jutó nemzeti jövedelmével és életszínvonalával. Lakói nemcsak az ifjú Duvalier (a Baby Doc) politikai rémuralma, hanem a szó szoros értelmében az éhhalál elől is menekülnek külföldre. Utolsó ingóságaikat eladva kuporgatják össze a pénzt, amiért élelmes hajótulajdonosok a szomszédos szigetországokba, de főként az Egyesült Államokba csempészik őket. A hajó szó gyakran túlzás. Számos alkalommal rozoga bárkákról, motorcsónakokról van szó, amelyeket a legkisebb vihar is felborít. 1982 novemberében harminchárom haiti menekült veszett igy a tengerbe Florida partjainak közelében, a következő márciusban húsz. Az amerikai hatóságok hónapról hónapra többszáz haiti menekülőt fognak el partraszállás előtt vagy után. Míg azonban a kubai disszidenseket - köztük a bűnözőket - többé vagy kevésbé szívesen fogadják, a reakciós rendszerű Haitiből érkező négereket szögesdróttal körülvett koncentrációs táborba zárják (címe: Miami, Krómé Avenue), később esetleg vissza is toloncolják őket Haitibe. Akiknek sikerül ezt megúszniuk, azok többnyire a Kis Havannával szomszédos nyomornegyed, a Harminckilencedik utca táján húzódó Kis Haiti lyukastetejü kalyibáiban húzódnak meg, ahol hét-nyolc vagy még több ember osztozik egy-egy parányi fülkén, s esetleg két váltásban használják az ágyat helyettesítő szalmaKULCSÁR ISTVÁN Lakótelep a miami Kis-Havannában (A szerző felvétele)
