Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-29 / 26. szám

Vasárnap 1984. július 1. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.38, nyugszik 20.40, Közép-Szlovákia: 4.45, nyugszik 20.47, Nyugat-Szlovákia: 4.51, nyugszik 20.53 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 6.47, nyugszik 22.56, Közép-Szlovákia: 6.54, nyugszik 23.03, Nyugat-Szlovákia: 7.00, nyugszik 23.09 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIHAMÉR és DIANA nevű kedves olvasóinkat 1784-ben halt meg Wilhelm Friedemann BACH német ze­neszerző és orgonamüvész (szül. 1710) • 1804-ben szü­letett George SAND (Aurora DUPIN) francia Írónő, a hala­dó romantikus regényiroda­lom népszerű alakja (t1876) • 1884-ben született KISFA- LUDI STROBL Zsigmond ma­gyar szobrászművész (t1975). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A CSEHSZLOVÁK KÜLPOLITIKA ÉS A NEMZETKÖZI BIZTONSÁG MEGSZILÁRDÍ­TÁSÁÉRT FOLYÓ HARC írta: Bohuslav Chnoupek, a CSKP KB tagja, a CSSZSZK külügymi­nisztere AZ IRÁNYÍTÓ MUNKA SZER­VES RÉSZE Mikus Sándor írása ELEKTRO- EXPO ’84 Milan Adámek cikke TÖRETLEN HŰ­SÉGGEL Fecsó Pál írása SZOMORÚ MÚLT - SZÉP JELEN Deák Teréz riportja BÍZOK MA­GAMBAN Hajdú András írása KI, HA NEM TE? ÉS MIKOR, HA NEM MOST? Rácz Olivér írása HOSSZÚ TÜ­RELEM Andrée Chédid novellája A púchovi Makyta vállalat 1513-as sz. műhelyében dolgozó Emilia Gabcová vezette szocialista mun­kabrigád az első negyedévben kezdte meg a munkaszerve­zés és bérezés brigádformájának kipróbálását. A 40 tagú kollektíva, amely a vállalat­nál már néhány éve a legjobbak közé tartozik, el­sősorban női kö­penyeket készít kivitelre és a ha­zai piacra. Példá­jukat követve a második félév­ben további mun­kacsoportok kez­dik meg a munka- szervezés és bé­rezés brigádfor­májának kipróbá­lását. A képen: Emilia Gabőová, a szocialista mun­kabrigád vezető­je munka közben. (Vladimir Gabco felvétele - ŐSTK) Ama bizonyos Bodóné Nehogy holnap megis­mételjék azt, amit tegnap elrontottak, gyakorta magá­ra vállalja az újságíró, hogy apró, de bosszantó, néha csak átmeneti jelenségek okát is keresni, kutatni kez­di. A legtöbbször furcsa dolgok történnek ilyenkor. Kezdődik azzal, hogy az ügyben érdekeltek, ha rá­juk nézve kellemetlen az érdeklődés, kijelentik: nem különösebben érdekes, nem időszerű a téma. Ha az újságíró csökönyös, jobb ügyhöz méltó buzga­lommal magyarázgatják neki: mennyire nem közér­dekű a kérdés, amire vá­laszt szeretne kapni. Elfe­lejtik, hogy a közérdekűség elbírálása nem az ó hatás­körükbe tartozik. A folytatást, amikor vilá­gossá válik, hogy a válasz­adás elöl nem lehet kitér­ni, türelmet próbára tevő labdajátéknak nevezhetjük. Ugyanis, el kell dönteni, hogy ki az illetékes, akire a szóban forgó kérdés tar­tozik. Adják a labdát az osz­tályvezetőtől a mérnökig, a mesterig. Lehetőleg olya­nokig, akik éppen gyűlé- seznek, értekeznek, szol­gálati útra utaztak. Ha vé­gül a pártelnök megértő és erélyes intézkedése nyo­mán vége ennek a játék­nak, eljut az újságíró vala­kihez, aki munkaköre, be­osztása következtében ille­tékes a válaszadásra. Ilyenkor újabb, de már csak kétszemélyes társas­játék kezdődik. Választ kért az újságíró, hát most kap, figyeljen jól. Megindul a szóáradat, színtelen­szagtalan, lényegében semmit mondó nyelven, s a szöveg nem más, mint a ,,mundér becsületének" takarója. Nyilvánvaló a má­sik fél szándéka: időnyerés, hátha történik közben vala­mi, esetleg kifárad az ér­deklődő. Fordulat következik, ha a hallott szöveg alapján va­lamilyen részletet megvilá­gító kérdésre szeretne vá­laszt kapni az újságíró, amiből azonban csak any- nyit tudhat meg, hogy en­nek a társasjátéknak a ne­ve: ködösítés. Ugyanis, vá­lasz helyett magyarázatot kap a most felvetett kérdés helyes és helytelen megvi­lágításáról, ráadásként esetleg a kifutási időről, a változó keretekről, meg más hasonlókról. Közben kiderül az is, hogy ennek a sajátos tár­sasjátéknak az igazi neve: Ahol nincs, ott ne keress! Ugyanis, a másik fél olyan tényezőkre hivatkozva, mint tervmódosítás, átcso­portosítás, meg hasonlók, kijelenti: véleménye szerint felelőst nem lehet, de nem is kell keresni. Aztán már csak a sem­mibe révedezve eszmélhet az újságíró, hogy ama bi­zonyos Bodóné közmondá­sos alakja, aki másról be­szél, amikor a bor árát kérik tőle, nem pusztult ki máig sem, más formában, de na­gyon elevenen most is köz­tünk él. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az elmúlt évtized tapasztalatai meggyőző­en bizonyították az enyhülés szükségessé­gét és gyümölcsöző voltát a világ valameny- nyi népe számára. Ez hozzájárult a nemzet­közi kapcsolatok javításához, az országok közötti kölcsönösen előnyös gazdasági kap­csolatok fejlődéséhez. A háborús veszély csökkentése lehetővé tette a felszabadult országoknak nyújtott gazdasági segítség nö­velését. A fejlődő államok és a szocialista országok kibontakoztatták és folytatják har­cukat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átrendezéséért. Az értekezlet résztvevői fontosnak tartják mindazoknak a pozitívumoknak a megszilár­dítását és megsokszorozását, amelyeket a hetvenes években a nemzetközi kapcsola­tokban elértek, azt, hogy erősödjön a biza­lom és fejlődjön az egyenjogú együttműkö­dés az államok között, függetlenül azok tár­sadalmi rendszerétől. Ehhez valamennyi or­szág konstruktív erőfeszítésére van szükség mind politikai, mind pedig gazdasági téren. Jelenleg nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése a Földön, a nukleáris katasztrófa elhárítása. Elsődleges jelentősé­ge van a fegyverkezési verseny megszünte­tésének, a fegyverzetek csökkentésére való áttérésnek, a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartá­sának. Ez a világgazdasági helyzet javításá­nak is legfontosabb feltétele. Az értekezlet résztvevői meg vannak győ­ződve arról, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú megtartá­sával a nukleáris fegyverkezési verseny megállítható és az államok hozzákezdhetnek a nukleáris leszerelés reális intézkedéseinek valóra váltásához. Ehhez politikai akarat, va­lamennyi ország biztonságának érdekeit fi­gyelembe vevő becsületes, egyenjogú és konstruktív dialógus szükséges. Ezen az ala­pon lehet elérni Európa teljes mentesítését mind a közepes hatótávolságú, mind a takti­kai atomfegyverektől. Az európai béke és biztonság szempontjá­ból a jelenlegi körülmények között feltétlenül szükséges követelmény az új nukleáris esz­közök felhalmozásának megszüntetése a kontinensen. Ezzel kapcsolatban az érte­kezleten képviselt államok ragaszkodnak a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európában való telepítésé­nek a megszüntetéséhez és kijelentik, hogy amennyiben sor kerül a már telepített rakéták kivonásához vezető lépésekre, úgy egyidejű­leg lépések fognak történni a válaszintézke­dések visszavonására is. Ez fogja megterem­teni az alapot a tárgyalások felújítására Euró­pának mind a közepes hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől való mentesíté­sére vonatkozó megfelefő megállapodások elérése céljából. (A KGST-tagországok deklarációjából) N em sokkal tanévzárás előtt jártunk az Ipolysá­gi (Sahy) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Vakáció előtti hangulat érződött, június közepe táján még a jó tanulók­nak is egyre terhesebb az isko­lába járás. Készülődtek a bizo- nyitványosztásra, de már az új tanévnyitóra is - ami az új iskolában lesz. Folyik a költözködés. Az új épületbe kerül a felső tagozat, a régiben maradnak az alsó­sok. Pedagógusok, szülők, gyerekek már január óta segí­tenek takarítani, vagonokból ki­rakni az új bútort. Jankovics Ferencet nehéz megtalálni, ál­landóan intéz valamit, s mint mondja, miután előkerült: ,,Ha valamilyen akció van az iskolá­ban, az mindig a pionírvezetők dolga: legyen az jegyeladás, vagy vetélkedők szervezé­se". Nem panaszképp mondja, hiszen ha nem végezné szíve­sen ezt a munkát, akkor nem volna már 1970 óta pionírveze- töje - másodmagával - az ipolysági iskola 730 szikrájá­nak és pionírjának meg a há­(Hajdú András felvétele) rom körzeti iskola iüu gyere­kének. - Korábban is foglal­koztam a pionírokkal vagy tizen­öt évig, mint amatőr. Most ha valaki dolgozik a pionircsapat- ban vagy rajokban, néha jutal­mat kap, abban az időben csak megköszönték a munkát, de örültünk annak, hogy csinál­hattuk. Szép emlékeink van­nak. Most nehezebb dolgozni, túl sok papírmunka kapcsoló­dik hozzá. Ha csak mozdul egyet az ember, jelentést, név­sort, kiértékelést kell Írnia. Ak­kor kaptuk magunkat, fogtuk a sátrat, a csónakot, a hátizsá­kot és gyerünk. Olyan sport- versenyeket rendeztünk, hogy csoda, pedig senki sem írta elő, hogy mit tegyünk. A pionírszervezetnek jelen­leg 10-11 szakköre van, ebből 2-3 sportkör; népszerű a csil­lagászati szakkör, de a legked­vesebb a labdarúgás, bár a ki­csinyek csapata még nem olyan jó, mint a hetedikeseké- nyolcadikosoké. A helyszűke sok problémát okoz, tantermekben, műhe­lyekben, tornateremben folyik a szakköri tevékenység, és sajnos az új iskolában sem javul a helyzet, nem kapott klubhelyiséget a pionírszerve­zet, de legalább a folyosókon pingpongasztalokat lehet majd' felállítani... Nemigen vállalkoznak a pe­dagógusok pionírvezetésre, mert a pionírvezetöknek nincs nyári szünetük, nincs téli szüne­tük, mondja Jankovics Ferenc. Ő mégis vállalkozott rá, és évtizedek óta csinálja. Akkor miért? - kérdem.- Ezt szívvel kell csinálni - feleli. Ötvenegyben kezdett taní­tani, s ötvenkilencben, a Pio­nírszervezet fennállásának 10. évfordulóján országos kitünte­tésben részesült. Az elismeré­sek, kitüntetések azóta egyre szaporodnak, most már vagy ötven oklevél, illetve emlék­érem „tulajdonosa“ Jankovics Ferenc. Bár biztos vagyok benne, anélkül ugyanúgy vé­gezné a munkáját, éppoly sze­retettel foglalkozna a gyere­kekkel, a téli szünetben, a ta­vaszi szünetben, meg a nyári nagyszünetben is. Mert ezt szívvel kell csinálni. KOPASZ CSILLA A CSAPATVEZETŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom