Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
9 ■ ■ y Aj szú 3 984. VI. 29. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS A SZLOVÁK NEMZET ERKÖLCSI ÉRTÉKEIT GAZDAGÍTOTTA írta: Ludovít Holotík, a Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagja „A Szlovák Nemzeti Felkelésnek az is, sőt - az évek múltával elmondhatjuk - mindenekelőtt az a jelentősége, hogy nemzetünk történelmi tudatának egyértelműen haladó forradalmi és demokratikus jelleget kölcsönzött. Saját magunknak voltunk adósai ezzel az aktussal. Vele pótolta a szlovák nemzet azt a fogyatékosságot, amely annál nagyobb súllyal nehezedett rá, minthogy nemzetként abban a korban kezdtünk ébredezni, amelyet egyre világosabban a proletárforradalmak s azok szocialista demokratizmusa jellemzett. Úristen, milyen nehéz volna előrehaladásunk ama hagyomány nélkül, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés teremtett, mindössze azzal a történelmi tudattal, amelyet a felkelés előtti múltunkból merítettünk“ - írja Ladislav Novo- mesky Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című munkájának előszavában. A felkelés politikai-eszmei hatása Novomesky értékelése teljes mértékben kifejezi a felkelés jelentőségét, politikai-eszmei hatását bármiféle időkorlátozás nélkül. A Szlovák Nemzeti Felkelés számos közvetlen célja azonnal megvalósult a felkelők által felszabadított területeken. Az alapvető cél elérésében - a fasiszta német csapatok leverésében - elsősorban a Szovjetunió játszotta a főszerepet. A szocialista társadalom a szocialista közösség minden országában törvényszerűen a belső forradalmi erők és tényezők, valamint a kedvező nemzetközi politikai viszonyok hatására jön létre. Azonban az érzékeny, ugyanakkor nagyon fontos történelmi tudat a történelemben több tényező hosszan tártó hatásának eredménye. Minden nemzet tudatát korábbi történelmi fejlődése, gazdasági, politikai és kulturális életének feltételei szabják meg. Marx szavaival élve: végeredményben a termelőerők és a termelési viszonyok. » E szempontból - szem előtt tartva Marx szavait és a jelenségek értékelésének marxista-leninista megközelítését- tudatosítani kell azt a tényt, hogy a szlovák nemzet a proletárforradalmak időszakában érett meg. Megvoltak az alapvető feltételei mind a forradalmi folyamat útjára való rátéréshez, mind pedig a társadalmi problémák forradalmi megoldásához. Léteztek ugyanis radikális, szociális helyzetükkel nagymértékben elégedetlen társadalmi erők, az ipari és- főleg - a nagy létszámú mezőgazdasági proletariátus rétegei, amelyek készek voltak keresni a kivezető utat nyomorúságos helyzetükből: engesztelhetetlenül szemben álltak a kizsákmányolókkal, s készek voltak még a legnagyobb kockázat árán is cselekedni. Ezt az állítást alátámaszthatjuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásával, az 1918- as katonalázadásokkal, a foglyok számának emelkedésével, akik a fiatal szovjet köztársaság területén a kommunizmus eszméiért harcoltak, valamint azzal, hogy fellendült a sztrájkmozgalom, s az első világháború végén, majd lényegében az azt követő évek mindegyikében számos tüntetésre került sor. 1919 júniusában kísérlet történt a proletárdiktatúra kormányának megalakítására, viszonylag fájdalommentesen elszakadtak a szociáldemokrata párt jobbszárnyától, s már 1921 januárjában egyhangúlag elfogadták a Kommunista Internacionálé 21 feltételét. A társadalmi tudatot azonban nem uralták sem a forradalmi, sem a demokratikus eszmék olyan mértékben, ami az említett tényeknek megfelelt volna. Törvényszerűen érvényesült a termelési viszonyok hatása és a szlovák burzsoázia kielégítetlen ambíciói. Ez utóbbi olyan i tényező volt, amelynek fokozatosan hatnia kellett nemcsak a cseh-szlovák kapcsolatokra, hanem a társadalmi és a történelmi tudat alapvető tényezőire is. A szlovák burzsoázia elégedetlensége- ami a cseh burzsoáziához fűződő kapcsolatait illeti - indokolt volt. Ez az elégedetlenség azonban nem a szlovák burzsoázia gazdasági és hatalmi törekvéseiben nyilvánult meg, hanem az ideológiai területére tevődött át, s a nacionalizmusban tükröződött, amely a szlovák nemzet minden osztályához és rétegéhez szólt. A nacionalista burzsoázia- a választók és a követők számát tekintve - meghatározóvá vált, s az akkori társadalmi osztályoknak és rétegeknek az a jelentős része is a nacionalizmus hatása alá került, amelynek semmi köze sem volt a burzsoáziához. A ludákok nacionalizmusáról el kell mondani, hogy kimondottan reakciós elemeket tartalmazott, szövetkezett az egyházzal, támogatta a vallási csökevények fennmaradását, és ellenszenvet szított nemcsak a forradalmi eszmékkel, hanem a demokrácia elveivel, valamint a történelmi és a társadalmi fejlődés elvi kérdéseinek haladó értelmezésével szemben is. A kommunista párt a társadalmi tudat formálása során ellenállt a nacionalizmus csábításának, erősítette a Szovjetunióhoz, valamint a cseh nemzethez fűződő testvéri kapcsolatokat. Két helyzet ~- két út Egy-egy nemzet történelmi tudatát és erkölcsi bázisát az egyes történelmi szakaszokban a társadalom konkrét helyzete alapján maga a történelem hozza létre. Ezek azonban rendkívül érzékenyek, és gyorsan reagálnak a történelem fontos jelenségeire, aktusaira, amelyek némelykor csaknem azonnal képesek változást előidézni a társadalmi tudatban és mozgósítani annak legpozitívabb vagy legnegatívabb erőit. A történelemben nem sok az ilyen jelentőségű esemény. A szlovák nemzet történelmében ilyen volt Ludovít Stúr nemzeti mozgalma a múlt század közepén, amely óriási hatással volt a történelmi tudat minőségére. Elősegítette a nemzetté érést, felgyorsította a folyamatot, és tartós nyomokat hagyott az akkori és a következő nemzedékek tudatában. A Stúr-hagyomány nem önmagától és nemcsak a mozgalom idején hatott a szlovák nemzet tudatára, hanem az irodalom, a költészet, a történelem- és irodalomtudomány, valamint a képzőművészet révén később is. A Stúr-generáció aktivitásának bonyolult folyamata, amelyből nem hiányoztak a problematikus aktusok sem, elsősorban az a tény, hogy a nemzeti érdeket az egész társadalom forradalmi előrehaladásának igénye fölé helyezték, s az elszigetelten látott cél megvalósítására olyan eszközöket is alkalmaztak, amelyeket a legjobb szándékkal sem lehet a cél által szentesítetteknek tekinteni. Ezzel veszélyes precedenst teremtettek. A nacionalista szlovák burzsoázia azért abszolutizálta a császárhoz és a bécsi udvarhoz vezető utat, s elvetette az egész Stúr- korszak valamennyi nemes törekvését, mert kereste a történelmi jóváhagyást a berlini barna házba vezető útjához. Ebben az esetben a történész nem egyszerűsíti le a végül is elfogadhatatlan analógiát: a két különböző helyzet és a szlovák burzsoázia két útjának összehasonlítását. A ludák burzsoázia nem átallott a történelem gyökereihez nyúlni, hogy könnyítsen a lelkiismeretén, s hogy a történelmi tudattal való visszaéléssel juttassa érvényre szándékait. Az 1848-as és az 1938-39-es helyzetet azonban nem lehet összehasonlítani. A szlovák reakciós burzsoázia csak ideiglenesen és a történelem meghamisításával élhetett vissza az 1848-as forradalom nemzeti lényegével. Hiszen a burzsoázia 1917 után alig tudott olyat tenni, ami nem állt szöges ellentétben a társadalmi problémák forradalmi megoldását választók szándékával. Bármit tett is, semmi sem tudta elfedni azt a tényt, hogy már léteztek azok a nemzeti erők, amelyekre támaszkodni- lehet, sőt amelyek a szociális és nemzeti problémák megoldására hivatottak. A nacionalista burzsoázia terrorral és végül a német nacionalizmussal való szövetséggel erősítette pozícióját. Ez szöges ellentétben állt a nemzetiségi kérdésnek a burzsoá demokratikus megoldásával is. Az ún. szlovák állam megalakulása tehát csak ideiglenesen hathatott a társadalmi tudatra, annak ellenére, hogy megteremtői táplálták a nacionalista érzelmeket egészen a nacionalista őrjöngésig. Céltudatosan szították a más nemzetiségekkel szembeni ellenségeskedést, és ösztönözték azt, ami teljesen távol állt Stúréktól és a szlovák társadalom haladó erőitől: szították a gyűlöletet a legnagyobb szláv állam, a szocializmus első országa, a Szovjetunió iránt. Néphatalom a felkelés területén A kommunista párt által előkészített és vezetett Szlovák Nemzeti Felkelés lényegét tekintve mélyen népi jellegű. Olyan forradalom, amelynek vezető ereje kezdettől fogva a munkásosztály volt. Azok közé a történelmi események közé tartozik, amelyek a szlovák nemzet történelmi tudatának minőségére és szerkezetére, valamint erkölcsi bázisára is hatottak. A Szlovák Nemzeti Felkelés elvi lényegével, céljaival és azzal a ténnyel, miszerint antifasiszták, forradalmár hazafiak ragadtak fegyvert, hogy kiűzzék a német fasisztákat és aj ún. szlovák állam vezetőit, hozzájárult a szlovák, de a cseh társadalom tudatának formálásához is. A felkelés területén felszámolták a ludákok uralmát, s a régi államapparátus helyett a néphatalom szervei, a nemzeti bizottságok kezdték meg munkájukat. A ludákok és a nacionalista burzsoázia által szított és ösztönzött, már 1921 -ben jelentkező, egészen leplezetlenül pedig 1939 márciusában felszínre törő nacionalizmus 1944. augusztus 29-ével és a szabad felkelő terület két egész hónapig tartó létével vereséget szenvedett. A ludák kormány reagálása a felkelést megelőző eseményekre, a partizánmozgalom megerősödésére, az országos felkelés előkészületeinek felgyorsulására a haladó közvélemény szemében végleg lejáratta az ún. szlovák államot. A német megszálló erők behívása, a felkelők elleni felhívások, a ludák vezetők leplezetlen menekülése a nácik védelme alá, a németek által elfoglalt és a klerikofasizmus hatalma és hatása alatt álló területeken az antifasiszták elleni megtorló akciók előkészítése és végrehajtása, Tiso hírhedt Te Deuma a megszállt Banská Bystricában, a német szoldateszkának a Hlinka-gárda rohamegységeinek segédletével végrehajtott kegyetlenségei, a felperzselt falvak, a partizánok deportálása a német koncentrációs táborokba a felkelésnek a hegyekbe történő visszaszorítása után - mindez a szlovák nemzet számos tagjánál hatástalanította és a társadalmi tudatából száműzte a nacionalizmust mint ideológiát és politikai gyakorlatot. A lenini nemzetiségi politika szellemében A nacionalizmus ideológiájával és eszméivel való szakítás törvényszerűen kiváltotta vagy felújította a cseh nemzet iránti szimpátiát, hiszen a cseh nemzet már 1939. március 15-e óta hasonló helyzetben volt, mint a szlovák nemzet 1944 augusztusának végétől,. a náci fegyveres megszállás után. A közös sors tuöata és a szenvedések a szlovák felkelőket és a területeiken kívül működő antifasiszták tetteit és állásfoglalását a cseh nemzettel létesítendő közös államszövetség eszméjének útjára irányította. A szlovák nemzet és a Szlovákiában élő nemzetiségek számos képviselője soha sem tért le erről az útról. A csehszlovák államiság eszméje szilárdan gyökerezett a forradalmi és haladó erők számos képviselőjének tudatában. A felkelés kézzelfoghatóan ösztönözte ezt a tudatot és a legmagasabb szervek a felkelés területén már az első jelentős dokumentumaikban rögzítették ezt. A csehszlovák államiság eszméjét megtaláljuk már a Karácsonyi Egyezményben, amelyet azonban % konspirációs okok miatt még Szlovákiád ban sem hoztak a közvélemény tudomására, a cseh országrészekben pedig egyáltalán nem tudtak róla. Az említett dokumentumokat - a Karácsonyi Egyezményt, Szlovákia Kommunista Pártjának Nyilatkozatát, a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozatát - a felkelt Szlovákia legfelsőbb szerveinek további dokumentumai, nyilatkozatai, határozátai, a moszkvai kommunista ellenállási mozgalom képviselőinek jelenléte és politikai munkája, számos cseh antifasisztának a felkelő területre való érkezése, valamint a fegyverben álló elvtársak önfeláldozó segíteni akarása egészítették ki. A felkelt Szlovákia, valamint a becsületes és demokratikus erők a történelemben első ízben döntöttek önkéntesen és a legnagyobb áldozatok árán is a nemzeti önrendelkezés mellett. A csehszlovák államiság eszméje vérrel és az önálló nemzet őszinte egyetértésével pecsételődött meg. A történelmi tudatba azonban másfelől hasonló határozottsággal beépült a cseh- szlovakizmussal szembeni elutasító álláspont, amellyel a német és a hazai fasizmus ellen vívott harc közepette is szembe tellett szállni. Ebben az esetben azonban nem drámai küzdelemről és a társadalmi tudatban a csehszlovakiz- mussal való szakításról volt szó, hanem elsősorban a BeneS londoni burzsoá emigrációjával folytatott diplomáciai küzdelemről. A régi értelemben vett cseh- szlovakizmus már nem élt az emberek tudatában, ezért a cseh nemzettel való új, nemzeti alapokon nyugvó állami együttélés formálásának idején sem érvényesülhetett és egyáltalán nem kerülhetett be azokba a történelmi dokumentumokba, amelyeket a felkelők vagy képviseleti szerveik írták alá. A szlovák nemzet tudatában az internacionalizmus eszméi gyökeret eresztettek, amit az is ösztönzött, hogy a fasizmus elleni áldozatos harcokban számos nemzet képviselője vett részt. Ám az internacionalizmusnak erős történelmi gyökerei voltak. Ezek azokban a küzdelmekben fejlődtek ki, amelyeket a kommunista párt irányított a más népekkel való együvé tartozás érzetének megszilárdításáért, a társadalmi haladásért vívott harcukban konkrét kapcsolatokat alakítva ki más népek és államok forradalmi és demokratikus mozgalmának résztvevőivel. A Szlovák Nemzeti Felkelés tükröződött és bevésődött a társadalmi tudatba is: a cseh-szlovák kapcsolatok új értelmezésével felszámolta a népek önrendelkezési jogának korábbi torzulásait. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a cseh-szlovák kapcsolatok ilyen értelmezése összhangban volt a Csehszlovákia Kommunista Pártja által követett elvekkel, amelyek lényegében 1924- ig nyúlnak vissza, valamint a nemzetiségi politika irányvonalának kialakításával kapcsolatos lenini tanítással. Ezeket az elveket első ízben a felkelés idején fogalmazták meg és érvényesítették őket akció- program formájában. E tekintetben a Szlovák Nemzeti Felkelés a társadalom haladó erőinek valamennyi történelmi fel-* llllllllliillllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllÍllllllillllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllll!ll (Folytatás a 4. oldalon) \
