Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-20 / 3. szám
Ez azokban a régijdök- ben történt, amikor még mindenki félt a sárkányoktól meg a boszorkányoktól. Este felüvölt a kéményben a szél, nahát, a sárkány ideküldte a boszorkányt és valakit baj fenyeget. A sárkányok rendszerint a hercegnőket rabolták el. De sárkány sok volt, hercegnő pedig kevés, ezek a szörnyek pedig nem riadtak vissza a kevésbé előkelő származású asszonyoktól sem. Egy éjszaka a szél felü- völtött kéményében annak a háznak, amelyben Perzsia lakott kolenc fiával. Mi ez? Vajon a sárkány kiszemelte anyjukat, ugyanis nem volt kívüle más nő a házban. De hát a kilenc legény megvédi-e anyjukat? A fiúk megegyeztek: egyikük a házat őrzi. a többiek pedig elmennek dolgozni. Amíg az idősebb fiúk karddal a kezükben őrizték anyjukat, semmi rossz nem történt, nyolc nap jól eltelt. Aztán a legkisebbik fiúra került a sor, hogy otthon maradion. Áll a kapunál, időnként ránéz a kéményre, és semmi gyanúsat nem vesz észre. A legény már be akart menni a házba ebédelni, amikor a kertben vidám nevetést hallott. Körülnéz és mit lát?! Egy szép leányt, mellén vérvörös mákkal Csalta magához a legényt - gyere hozzám! Csak először tegye le a kardot, mert ez a fegyver nem tetszik neki. A legény leteszi a kardot, és a lány abban a pillanatban fecseg, vihog, letépi melléről a mákot, a legény felé nyújtja: - Ne, szagold meg! A mit sem sejtő legény hozzáütötte orrát a vérvörös virághoz és olyan álmos lett, hogy ott a kertben elterült Még azt meglátta, hogy bőgve és fújtatva megérkezett a sárkány, anyját felmarkolta, vitte a levegőben, a szép lány pedig boszorkánnyá változott, seprűhyélre ült és elrepült. A legkisebbik fiú jó sokáig aludt, s ahogy felébredt, nem tudta megérteni, mitévő legyen, mit mondjon a bátyjainak. Talán az a legjobb, ha elindul megkeresni a sárkány barlangját. Kardját felkötötte, zsebébe egy kenyérszeletet dugott és útnak indult. Ment, mendegélt és estefelé mit lát? Az útnál egy fáradt öregember ül, és Így kéri:- Fiam, sajnálj meg, adj egy darab kenveret! ANNA SAKSE- örömmel, nagyapó - felelte a legkisebbik fiú. Csak mondd, nem láttad, merre vitte anyámat a sárkány? Az öreg délre mutatoti, elvette a karéj kenyeret, ült tovább, a legény pedig szedte a lábát dél felé. Ment, mendegélt és estefelé láss csodát! - arra a helyre érkezett, ahol az öregembert hagyta. Az pedig kezdte:- Fiam, áss nekem egy gödröt, és ültesd el ezt az almafát. Nekem nincs erőm hozzá. A legkisebbik fiú fürgén kiásta kardjával a földet, elültette a fát, csak arra kérte, mutassa meg neki az utat a sárkány barlangjához. Az öregember északra mutatott. És a fiú ment, mendegélt, s estefelé - képzeljétek el! - újra odaért, ahol az öregember ülf. Az pedig még egy szolgálatot kért tőle: ölje meg a kígyót, amely bemászott a kunyhójába, mert éjszaka nem hagyja aludni. A legény bement a viskóba, és kardjával levágta a kígyó fejét. Arra kérte az öreget, hogy többé ne csapja be.- Három próbát kellett kiállnod: lám, milyen a bőkezűséged, szorgalmad és bátorságod? Fiam, menj nyugatra és ott, ahol éjszaka pénz lesz eldugva, annak közelében a sárkány barlangja. Kemény harc vár reád, nem tudom, mindkét-' ten életben maradtok-e. Mondok neked egy varázsszót, s azzá változol, amivé akarsz. Csak jól jegyezd meg: kétszer az leszel, ami akarsz, de harmadszor emberré kell változnod. Hogyha harmadszor másra gondolsz, örökre az maradsz. A legény megjegyezte a varázsszót, és elindult nyugatra. Ment, mendegélt, míg éjfélkor meglátott egy kék fénysugárt. Itt pénz van elásva! A legény jól megszorította kezében a kardot, elindult a fénysugár felé, belesüppedve a mocsárba. Mit lát? Jön szembe vele egy görbe asszony, vállán nehéz tüsköt cipelve. Ki ez? Talán nem az anyja? A fiú megszólította anyját. az pedig ijedten siránkozni kezdett:- Jaj, kisfiam, minek jöttél keresésemre? Ebből a mocsárból még senki sem került ki élve! Jobb, ha elpusztulok egyedül, mint hogy téged a sárkány rabságában lássalak.- Nem, anyám - felelte a fiú - az én hibámból kerültél a sárkány fogságába. Az én feladatom, hogy most megmentselek. Ülj rá a tuskóra, mondok egy szót, folyóvá változom és kiviszlek a mocsárból. Úgy is tettek. De a sárkány, látva, hogyan úszott el rabnője, Perzsia, utána iramodott, a folyó folyt, hömpölygött, míg a homokos mezőig ért, s ott a víz kiszáradt.-Anyácskám, lóvá változom, ülj fel rám, kapaszkodj a sörényembe. Úgy viszlek át a homokos mezőn - mondta a legény, és délceg mén lett belőle. Vágtatott a ló az asz- szonnyal, száguldott, s a sárkány utánuk. Talán nem éri be a gyorslábú mént, ha a menekülők útját nem zárja el egy széles, mély árok.- Fiam, változz újra emberré, és bújj el az árok fenekén - könyörgött az anya, de a legény rá sem hederített.- Kilenc fiad van, s nekünk csak egy anyánk - mondta. - Súrü virágzó bokor leszek, és te bújj el ágaim között. A legény kimondta a varázsszót, és az árok fölött súrü bokor nőtt, illatos, ibo- lyaszínü virágokkal. Perzsia elrejtőzött az ágak közt, a sárkány pedig hörögve okádva a tüzet, el- vágtatott mellette. Most mennyi ked dísze a perzsiai orgona! BÁN PÉTER fordítása Karinthy Frigyes fűd diglkféúá APPARDON... szabad?-Kérem, parancsoljon... nincs elfogja...- Köszönöm.- Kérem.- Appardon... szabad ezt az újságot?- Tessék.-Ööö... tetszik tudni, azért mondom, az óhirdetések miatt...- Kérem, tessék.- Nagyon kedves... Csakhogy itt léghu- n van.- Igen...- Csakhogy nagyon tele van a kávéház. cs más hely.- Igen.- Nekem őszintén szólva, nagyon mind- !... Itt is jól érzem magam. Fő, hogy az óhirdetéseket elolvashassam...- Eee... igen. (Olvas.)- Az ember bejön a kávéházba, leül és as - nem igaz? Én egyedül érzem magam sgjobban. .. engem ne zavarjon senki, én zavarok senkit. De Pesten nem tudnak az berek diszkrétek lenni... Pesten mindenki mélyeskedik, leül az ember mellé, elmeaz élete történetét, mintha az valakit ekelne... nem igaz? • De bizony, kérem, igaz. Na, ugye. Másképp van ez, kérem, külön. Londonban két év előtt, márciusban am, tetszik tudni, kataszteri hivatalnok yok, ki voltam küldve a banktól, mondom anyósomnak, kicsit süket szegény, na, mondom, jól van. Hát mondom, Londonban az emberek tudják, mi a személyes diszkréció. Mert ugye, mit érdekel engem egy másik embernek a baja? Például, mit érdekli önt az, hogy én miért böngészem az apróhirdetéseket?- Hehe ... bizony, mit érdekel.- Na látja, ugye, azért mondom. Nem szabad tolakodni az embernek a személyes dolgaival. Hát én nézem az apróhirdetést... ön itt mellettem ül és néz... és passz. Diszkréció. Ez kérem, a diszkréció, önt esetleg érdekli, hogy én miért nézem az apróhirdetést. De ön ezt nem kérdezi és én nem mondom meg, mert ez esetleg nekem egy személyes ügyem, amiben nekem diszkrétül kell eljárni, mert tessék elhinni, például a nők csak a diszkrét embereket szeretik. Például vegyük ezt. Miért van nekem olyan nagy sikerem a nők körül? Na. Hát mert a nők tudják, hogy én diszkrét ember vagyok, és ez a nőknek, tessék elhinni, a legfőbb. Hogy ók nyugodtak lehessenek, hogy én nem fecsegem el a dolgot a barátaimnak, nem adom tovább, nem csinálok pletykát - mert tessék elhinni, a hírnevükre nagyon vigyáznak a nők. Most például, tessék ezt venni, hogy példát mondjak. Itt van nekem például egy nőm, egy nagyszerű, fess, molett, barna úrinó, de az nem fontos. Hanem kérem, mi a fontos? Ugyebár az én nőm egy férjes nö, akivel mi találkahelyeken szoktunk összejönni. Már mostan, ha én ennek a nőnek levelet irok, mint más fiatalemberek teszik, ugyebár, mit tesz az ő marha férje, ugyebár felbontja a levelet és minden kiderül. Azért vagyok én okos és diszkrét ember. Az én leveleimet nem látja meg ottan, náluk. Engem maga nem lát oda elmenni, felmászkálni, bemutatkozni a családnak, mint más fiatalemberek teszik. Engem marha férj nem is ismer. Én megírom szépen az apróhirdetést, itt a Pé Hába; a nö elolvassa, tudja, hogy mikor kell nekünk találkozni. Na. A dolog, ugyebár, milyen egyszerű és nagyszerű. Mondjuk, holnap akarok találkozni. Érre írom: „Pupu. Holnap délután, szokott helyen.“ Pupu. Ugye, milyen egyszerű? ki sejti, hogy mit jelent, az: Pupu? És így: „szokott helyen.“ Naná majd kiírom, Bábergold Antalné, Bajza utca három. A dolog egyszerű. A nö elolvassa és rendben van. Nincs levél, nincs gyanakvás, nincs skandalum, nincs mászkálás kapuk előtt, nincs baj. És mindez miért? Mert tudok diszkrét és ügyes lenni, és nem jár el a pofám, és nem mászkálok a lakásokba, és nem megyek veszélyes helyekre, és nem ismerkedem családdal, és nem beszélek a barátaimnak, és tudok hallgatni. Ezért van sikerem a nőnél, ezért szeret a nő és ölel és csókol és harap, a bestia... Hát nincs igazam?...- Hehehe... De igen...-Na, ugye... De most szaladok... háromra ott kell lennem... Na, örülök, hogy mulathattam... (Kezét nyújtja.) Frász Ödön vagyok, különben...- Hehehe... örültem... Bábergold Antal vagyok... in ...............mm...mii.....mi................................ VL ADIMÍR REISEL Kezek Kezek, fehérek, mint a felleg, margaréta kezek, kezek, acélnál keményebbek, újat teremtenek. Kezek - asszony-öl puha ujjak, arcon megpihenök, kezek - kőkemény-fogásúak, sás-éles-sziszegők. Kezek - tengervíz simaságu kezek, lágy, csöndesek, éjszínű, hajnal pirosságu, hüsárnyéku kezek. Alkotó kezek, néma, szorgos, szökőkút-fényüek, kezek - enyhül a seb, ha lobbos, delejtük, hűs füvek. Vérmocskos kezek, érintésük kénszagu borzalom, fekete kezek, tengermélyük sós könny, halál, iszony. Kezek - fehérek, mint a felleg, margaréta kezek, kezek, acélnál keményebbek, újat teremtenek. A kutató Fölmértem számos térségedet, ember, csillag magaslatod, tenger mélységedet, a megtört álmok partjain kietlen, ráncverte arcokat, árkos tenyereket. Térképemnek mégis milyen hibái vannak, mennyi fehér folt, és üres terepi A képzelt szirtfokok elhullajtott magok csak, madárfészeknek látom a vélt mélységeket, s a hült vulkánok mélyén vad láva hömpölyög. ím, az ember örök. Halhatatlan álom Nem árnyékolom el a szememet, mégis látom, mint süllyedő hajót - eltékozolt szerelmemet. Ami beszéd volt, az ma hallgatás. A mosoly megfagyott. Lengnek súlytalan porszemek, a szél fölkapja, viszi őket. Szivén talált, kimúlt sas - a szerelem halott. De ö, a vérző álom él. Ott fönn ragyog. DEMÉNY OTTÓ fordításai A neves szlovák költő most ünnepli 65. születésnapját MAG GYULA: Leányfej /
