Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-20 / 3. szám
L enin még gyermekkorában megismerkedett a nagy orosz író műveivel, egész élete során gyakran merített belőlük, s több ízben méltatta Turgenye- vet. Szívesen élt a műveiből vett alakokkal és idézetekkel: például a Füst című regényéből huszonháromszor, az Apák és fiúkból tizenötször, a Rugyinból ötször, a Költemények prózában című könyvéből ötször, a Nemesi fészekből négyszer, az Egy vadász feljegyzéseiből kétszer idézett. Lenin nővérének, Anna Uljanovának a közléséből tudjuk, hogy a szülői házban „nagy becsben álltak a könyvek, sok volt belőlük“; köztük ott sorakoztak Turge- nyev művei is, amelyeket Lenin , .egytől egyig lelkesen elolvasott“. Feleségének, Nagyezsda Krupszkajának a szavai szerint „Vlagyimir lljics felsóosztályos gimnazista korában rengeteg időt fordított Turgenyev olvasására“, és többször újraolvasta könyveit. ,,Amikor lljics 14-15 éves volt, sokat és lelkesen olvasott Tur- genyevet - írta Krupszkaja. - Elmondta nekem, hogy akkor nagyon tetszett neki Turgenyev Andrej Koloszov című elbeszélése, amely a szerelemben megnyilvánuló őszinteségről szól. Nekem is kedves olvasmányom volt ezekben az években az Andrej Koloszov. Természetesen a kérdés megoldása nem olyan egyszerű, miként azt Turgenyev leírja, s nem pusztán az őszinteségen múlik a dolog, törődni is kell az emberrel, figyelemmel kell lenni iránta, de nekünk, ifjú éveinkben lévőknek - akik a bennünket körülvevő kispolgári létformában az akkor még gyakorta számításból kötött házasságokban nagyfokú öszintétienséget voltunk kénytelenek tapasztalni - igen tetszett az Andrej Koloszov.“ A távozó évszázad három utolsó esztendejét Lenin Susenszkojéban, a nyomasztó szibériai száműzetésben töltötte. A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című könyvének írása, a marxista elmélet feldolgozása mellett időt talált a szépirodalom, a Turgenyev-múvek olvasására. 1898. február 24-én, a könyvek hiányára panaszkodva, Lenin ezt írta édesanyjának és nővérének, Marijának: „...a következőket gondoltam: előfizetek a Nyivára. A Prominski gyerekeknek ez nagy mulatság lenne (hetenként képek), nekem pedig - Turgenyev összes műveit jelentené 12 kötetben, mert ezt ígéri a Nyiva jutalomként. És mindezt hét rubelért, a szállítást is beleértve! Nagyon csábító. Ha Turgenyevet tűrhetően adják ki (vagyis ferdítések, kihagyások, durva sajtóhibák nélkül), akkor igazán érdemes előfizetni. “ Megállapították, hogy Leninnek valóban birtokában volt Susenszkojéban Turgenyev műveinek tizenkét kötetes kiadása, amelyet más könyvekkel együtt magával vitt Pszkovba, amikor pedig könyvtárát Podolszkba költöztette át, az ohrana lefoglalta. N agy elméleti munkájában, Az agrárkérdés és a „Marx-kritiku- sok“-ban (1901) kigúnyolta azoknak az eszmei alkalmatlanságát, akik megpróbálták bírálni Marxot. „Mily kedves ez a Csernov úr! Mily csodálatosan hasonlít Turgenyev Vorosilovjára; gondoljunk csak a Füstből arra a fiatal orosz egyetemi magántanárra, aki körutat tett a földön, általában igen hallgatag volt, de időnként váratlanul kitört és tucatjával, százával ontotta a tudósabbnál tudó- sabb, ritkábbnál ritkább neveket! Hajszálra ilyen a mi tudós Csernov urunk Js..." Vorosilov, Lenin értelmezésében, széleskörűen általánosított figura, akinek jelentősége az egész világra kiterjed „A Vorosilovok mindenütt egyformák - írta -, Oroszországban is, Ausztriában is. ...s ha Vorosilov emellett a mellét veri és így kiált: »bátran mondom ezt, mert szilárd talajt érzek (sic!) a lábam alatt« - akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy Vorosilov ismét istentelenül összezavarja a dolgokat és ugyancsak istentelenül kérkedik.“ A „tanult férfiú“ alakját Lenin széleskörűen felhasználta a Materializmus és empíriokriticizmusban (1908) polemizálva a burzsoá professzorokkal, akik ,,a jelentőségteljesség kedvéért“ előszeretettel használtak ilyen szavakat, mint „okság“, „szubsztancia“ a „sokkal pontosabb és világosabb anyag“ szó helyett. A Belpolitikai szemle (1901) című cikkben az éhezők ellen Oroszországban folytatott katonai tevékenységről beszélve Lenin a „turgenyevi civilizált földbirtokos“ alakjához fordul, aki nemcsak hogy maga nem ment ki a lóistállóba, ahol meg szokták vesszözni a vétkes parasztokat, „hanem rendelkezését is csak halk hangon adta ki frakkos, fehérkesztyús lakájának: »Fjodor dolgában... intézkedést várok!« Most már nálunk is »lárma nélkül, halkan és előkelőén fognak« intézkedni az éhező népesség mértéktelen étvágyának csillapítása érdekében.“ E zt a példát Lenin „a humánus“ földesúrról a Heyden gróf emlékére (1907) című cikkében is idézi, amelyben Turgenyevet egy sorba állította Nyikolaj Nyekraszov és Mihail Szaltikov- Scsedrin író-demokratákkal. Lenin remekül ismerte az Apák és fiúk című regényt, és sokszor fordult hozzá. A bazarovi „a fontosság kedvéért“ formulával leplezte le eszmei- ellenfeleit. Lenin figyelmét nemcsak a központi alak ragadta meg ebben a regényben, hanem az epizódszereplők is, mint például az államhivatal elnöke. Turgenyev azt írta róla, hogy „ez egy édeshangú öreg volt, ráncos ajkakkal, aki rendkívülien szerette a természetet“, különösen nyári napokon, amikor, szavai szerint: „minden méhecske minden virágocskáról szedi a mé- zecskét“. Lenin felhasználta ezt az idézetet, fellépve a politika eklektikusai ellen, akik „új elméletek“ készítésére specializálták magukat. Egyik legfontosabb elméleti munkáját, a Hogyan látja Marxot a nemzeti liberalizmus? (1908) címűt Lenin Turgenyevnek a Töretlen föld című regényéből vett szavakkal kezdte: „Turgenyev egyik hőse a következőképpen írta át a nagy német költő sorait: Wer die Feinde will versteh’n. Muss in Feindes Lande geh’n vagyis: annak, aki meg akarja érteni az ellenségeit, el kell mennie hazájába, az ismerkedjék meg közvetlenül az ellenség szokásaival, erkölcseivel, gondolkodás- módjával és cselekvési módszereivel.“ Ez az átírás Goethe szövegéből származik: „ Aki meg akarja ismerni a költőt, annak el kell mennie a költő országába“ - s az átírás turgenyevi hősként segített Leninnek „elmennie“ ellenfelei táborába, s meglátnia, hogy „igazítanak“ Marx tanításán, hogy aztán új erővel támadja és zúzza szét eszmei állásaikat. A Materializmus és empíriokriticizmusban, Richard Avenarius filozófiai folyóiratának megvizsgálásához folyamodva, ami „igazi ellenséges ország a marxisták számára“, Lenin újból ehhez a Geoethe-idézetből származó turgenyevi átirathoz fordult, amelynek az eredetivel összehasonlítva politikai éle volt. A z Életszabály című prózai költemény mindössze féloldalas. Lenin gyakran fordult ehhez a műhöz a hazug burzsoá erkölccsel, a politikai kalandorok erkölcsi züllöttségével folytatott harcában. A Forradalmi kalandorkodás (1902) című cikkben Lenin Pjotr Sztruvéről a következőket írja: „Szerzőnk egyszerűen kissé »lármásabban« fecsegett a kispolgárság ellen, követve azt az »életszabályt«, amelyet Turgenyev a Költemények prózában egyik lapján a »minden hájjal megkent öreg« - a reakciós mivoltáról ismert B. Markevics (Ny. L.) - szájába adott: minél hangosabban ordítozz azok ellen a hibák ellen, amelyeket magadban érzel.“ Lenin nemcsak hogy ragyogóan ismerte Turgenyev műveit, hanem figyelmesen követte azt is, hogy mit írtak róla. A Hallgasd meg az ostoba ítéletét (1907) című cikkben, kigúnyolva a radikálisok félénkségét, az Aszja című elbeszélésből hozott példát: „Az oroszországi radikális tragédiája ez: évtizedek óta sóvárog népgyűlések, szabadság után, vad szenvedéllyel áhítozza (szavakban) a szabadságot, - s amikor odatévedt egy népgyűlésre, és látta, hogy a hangulat balolda- libb az övénél, elszomorodott: »nehéz ítéletet mondani«, »legfeljebb 1/10 rész«, »óvatosabbnak kellene lennünk, uraim!« Éppen ugyanúgy, mint Turgenyev forrófejű hőse, aki elfutott Aszja elől -, s akiről Csernisevszkij megírta Orosz ember találkán című novelláját.“ D e, bár nagyra tartotta Turgenyev alkotómúvészetét, Lenin nem bé- kült meg politikai ingadozásaival. A szovjethatalom soron levő feladatai (1918) című cikkben Lenin leszögezi: „A mai Scheidemann-féle, vagy ami majdnem ugyanaz, Martov-féle »szociáldemokraták« éppúgy undorodnak a szovjetektől és éppúgy vonzódnak az illedelmes polgári parlamenthez vagy az alkotmányozó gyűléshez, mint ahogy Turgenyev 60 évvel ezelőtt vonzódott a mérsékelt monar- chista és nemesi alkotmányhoz, mint ahogy ő undorodott Dobroljubov és Csernisevszkij »parasztdemokratizmusától«. “ Valóban, a múlt század hatvanas éveinek elején, az első oroszországi forradalmi helyzet időszakában Turgenyev szakított Dobroljubowal és Csernisevszkijjel, s abbahagyta a velük való együttműködést a Szovremennyikben, amelyet Nyikolaj Nyekraszov adott ki. Turgenyev ugyanakkor mindig „régi vágású“ liberálisnak, a szabadság, a felvilágosodás, a néphez való tiszteletteljes viszony hívének, s a jobbágyi rabság gyűlölőjének tartotta magát. Liberalizmusát történeti távlatában, fejlődésében lehet szemlélni. Lenin liberálisnak nevezve Turgenyevet, az Egy vadász feljegyzéseit egy sorba állította Nyekraszov és Szaltikov-Scsedrin íródemokraták műveivel. A Töretlen föld című regényét, több prózában írott költeményét áthatja az együttérzés és a tisztelet a dolgozó nép iránt, a Punyin és Baburin című elbeszélésben együttérző visszhangra találtak a petrasevisták eszméi. A zsebóra című elbeszélésben „A bujtogató cselekedetek és a gondolatok jakobinus ábrázolása“ stb. Leninnek Turgenyev társadalmi-politikai helyzetével foglalkozó megállapításai távolról sem mondanak ellent annak a ténynek, hogy Lenin alapvetően nagyra értékelte az író alkotómúvészetét. Lenin Turgenyevet, a jeles mestert és a nyelvkultúra megteremtőjét az orosz irodalom élvonalába sorolta. Leninnek fontos volt a Füst írójának neve. Intézkedett, hogy népszerűsítsék müveit. Ezt mutatja Pjotr Lebegyev-Pol- janszkij érdekes közlése, aki 1918 végén az irodalmi-kiadói osztályt vezette a Népbiztosságon. 1918 végén Leninhez hivatták: ..... Még oda sem értem V. I. Lenin íróasz talához - emlékezik vissza Lebe- gyev-Poljanszkij -, s ö már megkérdezte: Hogy állnak a kiadói ügyek? Félóra időm van. Meséljen... »Úgy, úgy! - szakítja félbe beszédemet. - Belinszkijt kiadták, Nyekraszovot előkészítették. Ez nagyon jó. Csernisevszkijt feltétlenül adják ki és Dobroljubovot is. Csodálatos emberek. Mindnyájan rajtuk nevelődtünk... Ne felejtsék ki Osztrovszkijt, Turgenyevet. Turgenyevet mindig élvezettel olvasom. Micsoda nyelvezet!«“ Arról, hogy Lenin legkedvesebb írói közé sorolta Turgenyevet, a Kreml házikönyvtárában tartott könyvek is tanúskodnak. Jelentős helyet foglalnak el köztük Turgenyev művei és a róla szóló kritikai munkák. Általános irodalomtörténeti műveken kívül - amelyekben ilyen vagy olyan mértékben akadtak Turgenyev alkotásait megvilágító írások - Lenin házikönyvtárában voltak olyan könyvek és cikkgyűjtemények is, amelyeket kizárólag a turgenyevi életmű kutatásának szenteltek. M inden alapunk megvan annak megállapításához, hogy Lenin házikönyvtárába összegyűjtötte Turgenyev minden alapvető kiadását a róla szóló irodalommal egyetemben, amely megjelent a szovjethatalom első évei alatt. Vlagyimir Boncs-Brujevics, Lenin közvetlen munkatársa tudósít róla, hogy a forradalom vezére „nemegyszer mondta, szeretné megírni Ivan Turgenyev néhány művének részletes elemzését.“ „Tudjuk - emlékezik Boncs-Brujevics -, gyakran idézte Turgenyevet, párhuzamokat vont az író műveiben szereplő személyekkel, például a Füst Vorosilov- jával. Gyakori hivatkozása Turgenyevre azt mutatja, hogy mélyen átgondolta e nagyszerű művész alakjait.“ Egy kiállítás képei Jirí Ptácek: Kőműves A fehér falon megkapó kép. Kék és szürke olvad gömbölyű fehérré, kifejezve a megújulás örök csodáját, az anyaságot. Család. Anyaság. Munka, öregkor. Ifjúság. Korunk embere, élete. Rólunk mesélnek a képek, a szobrok a Václav Spála galériában. Fiatal cseh képzőművészek alkotásai. A művek fél év aktív megfigyelés eredményei, ennyi időt töltöttek a művészek azokon a területeken és azokkal az emberekkel, akikről s akiknek alkotnak. Az utcán tömeg. Délutáni sodródás. A kiállítóteremben megáll az idő. Megsokszorozódott önmagunkat látjuk itt. Társaink, korunk, létünk minden jellemzője itt összpontosul. Pisze szobrok és színek keverednek. Ott egy öregasszony szobra - vállát fázósan felhúzza, sapkája félrecsúszott, orrát az idő köszörülte hegyesre-étesre. A mozdulat, ahogyan a fejét lehajtja, méltóságot takar. Az öregkor méltóságát. A család - apa, anya, gyermek hármasa, kék-sárga összetartozás. Fehér torta, s a gyermek fölé védelmezőén hajló anya. Csupa rózsaszín puhaság. Gyümölcsöt hámozó öregek pasztellzöld burokban. S létünknek mennyi jellemzője van még itt! A fiatalos magabiztosság, hányavetiség, a reggeli borotválkozás, az arcon feszült figyelem: jaj, csak meg ne vágjam magam; a pihenés pillanatai, ölhetett, érdes kezek, kihajtott fehér gallér, barna öltöny: sárgás arcú kőműves; a fotóriporter sikító színei; a szemetes széles orra, lapított szája; egy öregasszony portréja; az ember és a technika kék összefonódása; a kórház fehérsége; a zene öröme; a disznóölés; élénk színek és álomtompa árnyalatok, képek és szobrok, megannyi arc, megannyi szín, megannyi mozzanat, megannyiszor - mi. Az utcán tömeg. Délutáni sodródás. Egymáshoz tartozunk. Tarics Adrienn ■ IfflflWtífl J uUUuüüU U □ u UÜljü Nyikolaj Loscsinyin
