Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-20 / 3. szám

A legjobbak között a világon Elkezdődött a Tatra 815-ös tehergépkocsi sorozatgyártása A gyártósor elején csak az alváz látható, de a végén már csak a gázolajat kell betölteni az üzemanyagtartályba és indulhat az új gépkocsi (A szerző felvétele) Amikor az ember kényelmesen elfoglalja a helyét az ülésen s a jármű elindul, hol jobbra, hol pedig balra fordul, aztán merede­ken felfelé és lefelé veszi az irányt, olyan ez, mintha valamilyen vi­dámparkbeli hullámvasúton ülne, csak éppen a lármás zene hiány­zik. A Koprivnice mellett működő, poligonnak nevezett próbapálya azonban nem a látogatók szóra­koztatására, hanem a legújabb tí­pusú Tatra tehergépkocsik „nyű- zására“ szolgál. A kabinban ülök bizony aligha viselnék el ezt a nyaktörö szágul­dást, ha a Tatra 815-ös tehergép­kocsik nem lennének ellátva töké­letesen rúgózó ülésekkel. De az alváznak is bőven kijut az éles kanyarok és hirtelen emelkedések okozta megterhelésből. De mi nemcsak a nyúzópálya látványosságaiért látogattunk Koprivnicébe. Mielőtt azonban a lényegre térnénk, pergessünk vissza néhány évet. A KGST Ál­landó Gépipari Bizottsága 1971 áprilisában hagyta jóvá terepjáró tehergépkocsi-gyártásának sza­kosítási programját, amely szigorú követelményeket támasztott a ki­fejlesztendő gépkocsitípussal szemben. Ezek között szerepelt a rendkívül nehéz terepviszonyok, valamint a szélsőséges éghajlati feltételek (-50 C°-tól + 50 C°-ig) leküzdése, a korábbi típusokénál jóval hosszabb élettartam, a 15 tonnányi teherbíró képesség, s nem utolsósorban az a feladat, hogy a gyártás sorozatnagysága elérje az évi 15 ezres darab­számot. Képesek leszünk megbirkózni ezzel? Igen, ha az igényeknek megfelelő gyár is lesz hozzá. A moszkvai Nemzetközi Beru­házási Bank 77 és fél millió rube­les kölcsönt folyósított a koprivni- cei Tatra Autógyár korszerűsíté­sére és kiszélesítésére. Ekkor még a 138-as gépkocsikat gyár­tották az üzemben, de a követke­ző 11 év alatt kő kövön nem ma­radt az autógyárban. Építkeztek, költözködtek, átépítettek, miköz­ben tovább folytatták a gyártást, ezúttal már a 148-as típus gyártá­sát bővítették. A vállalat újjászüle­téséről regényt lehetne írni. Ami­kor 1982 őszén a gyárban jártunk, lázas készülődést tapasztalhat­tunk. A tervek szerint az év utolsó napján kellett befejezni a száz­negyvennyolcasok gyártását, hogy az új év első napjától kezdve a nyolcszáztizenötösök hagyhas­sák el a futószalagot. A „hórukk csoport“ tagjai, (aho­gyan a gyárban a szerszámgépek áthelyezésével megbízott dolgo­zókat nevezték), alaposan kitettek magukért. Egymás után tépték ki az alapokból az egyes marógépe­ket, esztergákat, mesteri módon kerülgették velük az üzemelő gé­peket és azok kezelőit, hogy né­hány száz méterrel odébb az új csarnokokban helyezzék el azo­kat. Közelről nézve értelmetlen összevisszaságnak tűnt az egész költözködés, de amikor Dalibor Norsky, a fejlesztési részleg dol­gozója az új gyártelep 16 négyzet-- méteres makettjén elmagyarázta a termelés és a munkafolyamatok ésszerűsítését, megértettem a bo­nyolult és körülményes költözkö­dés jelentőségét. Ezt a hatalmas méretű, plexiüvegből készített ma­kettet Jan Melcák nyugdíjas más­fél évtized alatt hozta létre. A magyarázat alapján bőségéé ismeretanyaggal rendelkezve, de azért némi kétségek között hagy­tuk el Koprivnicét, hogy végül is sikerül-e majd határidőben befe­jezni ezt a bonyolult gépvándorol­tatást. Amikor aztán fél évvel ké­sőbb újból a gyárba látogattunk, elégedetten vettük tudomásul, hogy a tervnek megfelelően halad az új típus sorozatgyártására való áttérés. Közben el is kezdődött a Tatra 815-ös tehergépkocsi S3-as változatának próbagyártása melynek szekrénye három irány­ban billenthető. Érdemes megemlíteni ennek az új gépkocsinak egyes műszaki pa­ramétereit, amelyek nemzetközi viszonylatban is csúcsszínvonalat jelentenek. A léghűtéses, tízhengeres. 15 825 cm3-es motor teljesítmé­nye 208 kilowatt. Élettartama az első főjavításig a korábban gyár­tott motoréhoz viszonyítva több mint a kétszerese, 420 ezer kilo­méterre nőtt. ötvenfokos fagyban is könnyen indítható. Az alváz csőgerincét és keretét úgy képezték ki, hogy mindegyik kerék önállóan legyen felfüggeszt­ve, ami kiegyensúlyozott mozgást, nagy stabilitást és a nehéz terep- viszonyok között is könnyű kezel­hetőséget biztosít a gépkocsinak. Az első kísérleti példányok már 14 millió kilométeres próbautat tet­tek meg nemcsak a koprivnicei próbapályán, hanem a Moszkva melletti Nami poligonon is, vala­mint Szibériában és a Szovjetunió sivatagi vidékein. Ugyanis éppen a Szovjetunió a nyolcszáztizenötö­sök legnagyobb külföldi megren­delője. Nagy szükség van ezekre a távol-keleti vidék természeti kin­cseinek feltárásához, főleg a lelő­helyekhez vezető utak építésé­hez. De más külföldi megrendelők is érdeklődnek az új Tatra teher­gépkocsik iránt. Ezek értékesítése nem lesz rossz üzlet, hiszen az előzetes árkalkulációk szerint a feltételezett árszint nem marad el az NSZK-beli Magirus-Deutz cég által elért színvonaltól. A szakemberek véleménye szerint a Tatra 815-ös felveheti a ver­senyt a világ bármely hasonló ka­tegóriájú és jellegű gépkocsijával. A sorozatgyártás beindítása azonban nem volt problémáktól mentes, habár a koprivnicei gép­kocsigyártók gazdag tapasztalatai nagyban elősegítették ezek gyors megoldását. A legtöbb probléma szokás szerint akkor jelentkezett, amikor a nagy sorozatú gyártás elindult. A Tatra 815-ös ugyanis mintegy ötezer alkatrészből áll, s ezek több mint 350 alszállítótól származnak. A szállítási határidők megtartása és az előírt minőség garantálása az alkatrészgyártók számára is problémákat okoz, s ezek kése­delmes megoldása gyakran az egész gyártási folyamatot hátrál­tatja. Márpedig nemcsak az eddig eszközölt tetemes beruházások, hanem az új gépkocsitípus biztató perspektívái is megkövetelik az ilyen jellegű akadályok mielőbbi elhárítását, annál is inkább, mert népgazdaságunknak nem csekély érdeke fűződik a keresett és ver­senyképes Tatra 815-ös teher­gépkocsik sorozatgyártásának gyors fellendítéséhez. JiRÍ HRABOVSKY Érdemesek a támogatásra Alszik a természet. A tél a mezőgazdasági ágazat szervezeteiben is jó alka­lom a számvetésre, az évi munka elemzésére, a ta­nulságok levonására, a jö­vő évi felkészülésre. A Kertbarátok Szövetsége dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási alapszerve­zeteinek 1983. évi munká­ját a tömegszervezeti járási bizottsága december végi ülésén értékelte. Iván Imre, a járási bizott­ság titkára az ülésen is el­hangzottakat ismertetve el­mondotta, hogy az 1983- ban több mint ezer új tag lépett be a szervezetbe. Az 1982. évi eredményekhez viszonyítva - amikor 9200 tonna zöldséget értékesítettek - tavaly már 11 600 tonna ter­ményt adtak el a közellátásra. Mindezt több nehezítő körülmény - szaporítóanyag-, kertiszerszám-hiány, érté­kesítési zavarok - ellenére érték el. Belucz Jánosnak, a járási bizottság elnökének az ülé­sen elhangzott beszámolójából kitűnt, hogy a termelés fokozására még mindig van lehetőség. Tovább bővíthető a tagok kertjeinek az összterülete, amely most 900 hektár körüli. Mindenekelőtt új tagok toborzásával, hiszen még mindig vagy tizenöt ezer kerttulajdonos van a járásban, aki nem tagja a szövetségnek és nem termel eladásra. Másik lehetőség pedig, hogy nagyüzemi termelésbe nem fog­ható, parlagon heverő földterületeket parcelláznak fel. Viszont a termelést csak olyan mértékben érdemes fokozni, amilyen mértékben bővülnek az értékesítési lehe­tőségek. A tagjaink által megtermelt áru 78,2 százalékát a Zele­nina felvásárló üzeme vette át - tájékoztatott Iván Imre. - A fennmaradó több mint 20 százalék egy része a Slovlik vállalat üzemeihez került.- Sokszor halljuk, hogy a tagok maguk hordják-viszik az árujukat, s a maguk szabta feláron értékesítik azt. Mi a véleménye erről, titkár elvtárs?- Tavaly csak azt vitték el a tagok saját költségükön az északabbra fekvő járásokba, ami a nyakukon veszett volna. Olyan helyeken értékesítették árutöbbleteiket, ahol hiánycikk volt a zöldség és a gyümölcs az üzletekben. A plenáris ülésen Belucz János leszögezte, hogy több termény értékesítése nehézségekbe ütközik, ezért nagy szükség lenne Kertészeti Szolgáltató Üzemre a járásban. Létesítésére ígéretet kaptak a tömegszervezet központi bizottságától, ezt azonban nem követte konkrét intézke­dés. Pedig egy ilyen üzemben a termésfelesleget mega­szalhatnák, konzerválhatnák, mustot készíthetnének, vagy éppen szeszt főzhetnének belőle. A szervezet vezetősége mindig is azon munkálkodott, hogy a tagok munkáját összehangolja a társadalmi érdekekkel. Ennek ékes bizo­nyítéka az is, hogy az idén olyan fűszer - majoránna - termesztésére is vállalkoztak, amely termesztésének nincs hagyománya a járásban. A választék bővítésének lehetőségét demonstrálta töb­bek között a járási bizottság tavalyi legsikeresebb akciója, a ,.Csallóköz gyümölcse“ kiállítás is. Ezen számos olyan zöldségfélét is bemutattak, amelynek termesztése még nem elterjedt. Ilyen például a bimbóskel, a baklazsán és a patisszon is. Botló Ilona, a somorjai (Samorín) alapszervezet tagja a kiállításon nagy hozzáértéssel magyarázta, hogy például a bimbóskel iránt van kereslet, hiszen az NDK-ból beho­zott, fagyasztott állapotban forgalomba hozott zöldség rövid időn belül elfogy az üzletekből. Jó ízű tőle a zöldség-, illetve, a húsleves, kitűnő kelfózelék készíthető belőle, jobb mint a kelkáposztából. A kertek hozamainak a növelésében is nagy a tartalék. Látszik ez abból, hogy aki eladásra is termel, az ugyanak­kora területről a többszörösét takarítja be, mint az a kerttu­lajdonos, aki csak családja szükségleteit elégíti ki zöldség­ből, gyümölcsből. Viszont többlettermés csak nagyobb befektetés árán érhető el. A talajt mütrágyázni kell, a növényt szakszerűen gondozni, betakarítani. A több termés több munkát is igényel. Főleg a nehéz fizikai munka riasztja vissza a legtöbb kerttulajdonost attól, hogy belép­jen a kertbarátok szövetségébe. „Majd, ha lesz elég kerti gép...“ - mondják. Győri Imre, az ekecsi (Okoc) alapszervezet tagja szin­tén megunta a várakozást, mikor vehet kistraktort az üzletben, ezért egyik rokonával összefogva maga szer­kesztett egyet. Továbbá hozzávaló töltögető ekét, kultivá- tort, sarabolót, rotovátort. Ezek is ott voltak a „Csallóköz gyümölcse" kiállításon.- Nagy segítséget jelentenek ezek a gépek 150 négy­zetméteres kertem megművelésében - mondotta. - Hagy­maszedés idején több szövetkezeti tagnak is segítettem. Mindenkinek 80-100 négyzetméter hagymát kellett beta­karítania. Egy ember naponta 10-15 négyzetméternyi terület termését takarítja be. A gép ugyanezt a munkát egy óra alatt elvégzi. Ezért az igyekezet mások részéről is a kisgép beszerzé­sére. Iván Imre ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az idén egyelőre egy tag kap a központi bizottság közbenjárá­sára Terra kerti gépcsaládot. Jelenleg viszont 5885 tagunk van - tette hozzá -, és ígéretet kaptunk, hogy az elkövetkező években többnek jut kisgép. A tagokból tehát nem hiányzik a termesztési kedv, s abban is bíznak, hogy a termelés nagyobb mértékű kibontakozása elől elöbb-utóbb elhárulnak a még meglevő akadályok. Elvégre az elkövetkező tíz évben az egy főre eső zöldségfogyasztást 11 kilogrammal, a gyümölcsfo­gyasztást 9 kilogrammal akarjuk növelni. Az ország vezetői a fejlesztési program megvalósításában továbbra is szá­mítanak a Kertbarátok Szövetsége tagjainak munkájára. Jelenleg is tőlük származik a Szlovákiában termelt zöldség 40 százaléka, a gyümölcsnek pedig a kétharmada. A dunaszerdahelyi járás alapszervezeteinek tavalyi ered­ményei és idei tervei pedig egyaránt bizonyítják, hogy érdemesek a támogatásra, következésképp tagjai még nagyobb mértékben járulnak majd hozzá azoknak a törek­véseknek a valóra váltásához, amelyek a zöldség- és gyümölcstermelés növelését célozzák. KOVÁCS ELVIRA A Kertbarátok Szövetsége dunaszerdahelyi járási bizottságának tavalyi legsikeresebb akciója a „Csalló­köz gyümölcse“ kiállítás volt (Fogas Ferenc és Gyökeres György felvétele) ÚJSZ 6 1984. I^ Iván Imre a járási bizott­ság titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom