Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-01 / 22. szám
“NSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA KIADAS 1984. júniusi. XVII. évfolyam szám Ára 1 korona ■Mr BÄ«*® Van-e nagyobb kincsünk, mint gyermekünk? Bizonyára minden anya azt állítja, hogy értékrendjében a gyermek áll az első helyen. Nem véletlen az sem, hogy az egyén szempontjából legdrágábbnak tartott apróság a társadalomban is a figyelem középpontjában áll. Az idén novemberben lesz negyed százada, hogy az ENSZ-közgyűlés jóváhagyta A gyermekek jogainak deklarációját, melynek alapvető célja, hogy megvalósításával az egész világon hozzájáruljanak a boldog, békés, nyomor és éhség nélküli gyermekkor feltételeinek megteremtéséhez. Bár azóta eltelt huszonöt esztendő és az akkori pólyások már aktívan bekapcsolódnak a termelésbe és gyermekeik vannak, a szép elképzelések megvalósításával nem lehetünk mindenütt, minden téren elégedettek. Ma még a világ több pontjáról hallunk híreket a csecsemőhalandóság magas arányáról, a televíziós kollégák külföldi útjaik során éhező gyermekekről is készítenek felvételeket, gyakran olvashatunk az iskolaköteles korú analfabétákról, akiknek nincs módjuk a betűvetést elsajátítani, az olcsó munkaerőként alkalmazott alig tízévesekről. Mindez szinte hihetetlennek tűnik számunkra, érthetetlen abban a korban, amelyet a világűr meghódítása, a tudomány és a technika csodái jellemeznek. A nélkülöző emberpalánták többségét is a szeretet hívta életre s mégis már az első óráktól a nyomort kell érezniük, tágabb környezetük közömbösségét, a szeretet hiányát. Később a bőrük színe miatt, vagy más tőlük független tulajdonságukért el kell viselniük az egyenlőtlenséget. Mindezt tudatosítva fokozottan érezzük, hogy annak a sokrétű gondoskodásnak, melyet szocialista társadalmunk nyújt a legkisebbeknek, milyen óriási az értéke. Milliárdokban fejezhető ki az az összeg, melyet szociális segélyek, kedvezmények formájában kapnak a gyermekes családok, a gyermekintézmények hálózatáról, a nevelésre, az oktatásra fordított tételekről már nem is szólva. Az egészségügyi ellátás növekvő színvonala is hozzájárul a gyermekek harmonikus fejlődéséhez. Az anyagi biztonság és a jólét viszont korántsem jelenthet és nem is jelent mindent. A gyermekeknek a betevő falaton, a ruházaton és egyéb alapvető szükségleteken kívül, főképp szeretetre, kiegyensúlyozott családi légkörre van szükségük. Különösen ezen a téren adós némely szülő gyermekének. Pedig mennyire elvárják az apróságok a szép szót, a simogatást! Milyen ragaszkodással viszonozzák a reájuk szánt meghitt beszélgetések perceit, melyekre rohanó világunkban egyre kevesebb időnk jut. Június elsején a gyermeknapot ünnepeljük. A kicsikkel együtt, mi felnőttek, szülők is. Hisz csak úgy teljes a boldogság, ha együtt lehetünk. Ha közösen megyünk a vállalat, az üzem, vagy a szövetkezet, a munkáltatónk által szervezett ünnepségre, (amelyről örömünkre az utóbbi években a legtöbb helyen már nem feledkeznek meg), ha közösen élvezhetjük az arany nap melegítő sugarait, a hancúrozás, az önfeledt kacagás pillanatait. Ezen a napon talán a megszokottnál többet is megengedünk nekik: mondván ez az 6 napjuk. De nem árt, ha eszünkbe jut, hogy mit tettünk mi eddig azért, hogy ilyen szép legyen életük, s nem tartozunk-e nekik valamivel annak érdekében, hogy mindennapjaik még felhőtlenebbek legyenek. Ez a nap alkalom arra is, hogy az örömök után a fáradtságtól gyorsan elal- vó kislányunk, kisfiúnk fejét megsimogatva eszünkbe jussanak a többiek is: azok, akiknek ezen, a számunkra ünnepnapnak számitó napon sem volt ebédjük vagy vacsorájuk, akiknek ma sem olvastak mesét, akik ma is hiányolták az anyai szeretetet. És még egy kívánság bizonyára eszébe jut minden józan gondolkodású szülőnek, ha gyermekére néz: békés reggelre ébredjen. Mert ez a legfontosabb, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. Saját gyermekünk, a jövőnk érdekében. DEÁK TERÉZ
