Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-01 / 22. szám

Vasárnap 1984. június 3. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.37, nyugszik 20.20, Közép-Szlovákia: 4.44, nyugszik 20.37, Nyugat-Szlovákia: 4.50, nyugszik 20.43 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 7.46, nyugszik 0.21, Közép-Szlovákia: 7.53, nyugszik 0.28, Nyugat-Szlovákia: 7 59 nyugszik 0.34 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KLOTILD és KAROLINA nevű kedves olvasóinkat 1844-ben született Detlev Ll- LIENCRON német költő, el­beszélő, drámaíró, az im­presszionista líra kiemelke­dő egyénisége (f1909) • 1844-ben született Bálkris- na BHATT hindi iró, drámaíró (f1914). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL TERVEZHETŐ-E A SZOCIALISTA ÉLETFORMA? E. I. Kapusztyin írása AHOL AZ AUTÓRÁDIÓK KÉSZÜLNEK Kopasz Csilla írása A VÁG BEFOGÁ­SA AVAGY VÍZEN OLCSÓBB Keszeli Béla riportja A topoTcanyi já­rás választási programja első­sorban a CSKP szociális prog­ramjában kitű­zött feladatok teljesítésére irányul. A Z-ak- ció beruházási részében 190 építkezés sze­repel, amelyek Közül eddig 116-ot adtak át. A nemzeti bi­zottságok ver­senyében 1981-ben és 1983-ban a já­rásban a Prese- l’anyi Helyi Nemzeti Bizott­ság lett az első, s ezért elnyerte a szlovák kor­mány elismerő oklevelét. A két felvétel a köz­ségben nemrég átadott új óvo­dában készült. (Pavol Neubauer felvételei- ŐSTK) Lopáselméletek Mindjárt elöljáróban le­szögezem, hogy nem va­gyok boldog telefontulajdo­nos. Lakótelepünkön csak­is fontos szakmákban dol­gozók: vasutasok, katona­tisztek stb. mondhatják ma­gukat annak. Ezért gyakran veszem igénybe a házunk­hoz legközelebb elhelye­zett telefonautomatát. A minap is telefonálni akartam, de az automata egyik koronámat a másik után „ette meg“, miközben engem meg majdnem a fe­ne evett meg, de a hívás nem sikerült. Szerencsére az ötödik emeleten lakó vasutas öz­vegye otthon volt, aki férje után telefont is örökölt s igy szorult helyzetemben segí­teni tudott. Mondta is, most becsüli meg igazán a ké­szüléket, hogy el van törve a lába, nélküle megszűnne kapcsolata a külvilággal. A haragom még most sem múlt el, pedig már a környékünkön elhelyezett automaták karbantartójá­nak is kipanaszkodtam ma­gam. Gyakran találkozunk, amikor én lemegyek, hogy ügyes-bajos dolgaim tele­fonon megpróbáljam intéz­ni, ö meg ellenőrző körúton van. Tapasztalom, a maga részéről mindent megtesz, hogy a távbeszélés zavar­talan legyen, de mint mon­dogatja: a rábízott automa­tákat éjjel-nappal nem őriz­heti, s két látogatása köz­ben az automaták teljes pénztartalmára szert tenni igyekvők, továbbá a korona visszaszerzésére törekvők - miközben manipulálnak a szerkezetekkel - elront­ják, vagy működési zavart idéznek elő bennük. Egyszer láttam egy nőt, egy érett csinos nőt, hogy miközben tárcsázott, mód­szeresen ütögette az auto­mata tetejét és a koronák úgy hullottak a tenyerébe akár a májusi eső. Erélye­sen rászóltam: méltatlan hozzá a tolvajlás, mire ő válasz helyett a szemem­be nevetett. A másik táborhoz tarto­zók elmélete szerint, ha vissza akarjuk kapni a ko­ronánkat, a beszélgetés befejezésével csak azután tegyük le a kagylót, ha a túloldalon már letették. Mások szerint a kagyló óvatos letevése vagy a mozgókar lassú vissza- engedése előtt tárcsázzuk ki a tizenegyes számot. Egy harmadik, de nem utol­só elmélet szerint az auto­mata fölötti számot kell ki­tárcsázni a korona vissza­szerzése céljából. Elmondtam a karbantar­tónak is a hallottakat s na­gyot nevetett. Azt mondta, ő is hallott hasonló badar­ságokat s megnyugtatott, hogy jól működő automatá­val problémamentesen le­het telefonálni és semmi­lyen körülmények közepet­te sem adja vissza a pénzt. Persze, telefonáláson kívül mindenféle más manővere­zés ártalmas és bizony a kétes alakok cselfogásai miatt nem tudja sok becsü­letes telefonáló, sokszor életbevágóan fontos ügyeit lebonyolítani távbeszé­léssel. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Nemcsak a gépipari-kohászati komplexu­moknak, hanem az egész iparnak és a nép­gazdaságnak egyik legfontosabb feladata kö­vetkezetesebben eleget tenni a XVI. kong­resszus követelményének, javítani a terme­lés és a gyártmányok minőségét. Az építés kezdeti éveiben előtérben állt a mennyiség kérdése. Ekkor számos vezető dolgozó megszokta, hogy a termelést túlnyo­mórészt ennek szemszögéből ítélje meg és kevesebbet törődjön a minőséggel. Úgy gon­dolták, az értékesítés biztosított, függetlenül attól, hogy milyen gyártmányokat állítanak elő. Az ilyesfajta, helyenként még előforduló nézeteket következetesen ki keli küszöböl­nünk. Noha a minőség javításában sok szakága­zatban bizonyos eredményeket értek el, még mindig alacsony fokú a magas műszaki­gazdasági színvonalat elérő termékek há­nyada. A selejt és a reklamációk következté­ben számos szakágazatban még aránytala­nul nagy a veszteség. Mind gyakrabban ta­pasztalható a szervizszolgáltatás megbízha­tatlansága és rossz minősége, ami nemcsak a hazai szállításoknál nyilvánul meg, hanem - és ez rendkívül komoly dolog - az export­nál is. A minőség fogyatékosságaiért nagymér­tékben hibáztatható a technológiai fegyelme­zetlenség, a személyi felelösségrevonás hiá­nya, a rossz minőségű munka elégtelen bír­ságolása és a fogyatékosságok megtűrése. Mi több, előfordul, hogy tudatosan elnézik a rossz minőségű gyártmányok szerelését és szállítását, csak hogy „teljesítsék a tervet“. Helyenként a felettes szerveket helytelenül vagy pontatlanul tájékoztatják a terv teljesí­téséről és különféleképp spekulálnak, csak hogy „kedvezőbb“ legyen a terv kiindulási bázisa. Az ilyen esetekből mindenütt követ­kezetesen le kell vonni a következményeket. Magától értetődővé kell válnia annak, hogy a termelésbe nem kerülnek hibás alkatré­szek, rossz minőségű anyag, nem folytatják a rossz minőségű termelést és ilyen gyárt­mány sem hagyja el az üzemet. A vállalatok­nál a legjobb tapasztalatok alapján érvényesí­teni kell a minőségirányítási rendszereket, ki kell dolgozni a gyártmányok minőségi javítá­sának komplex programjait. A párt központi bizottságának elnöksége és a szövetségi kormány néhány héttel ez­előtt foglalkozott általában az ellenőrzés és különösképpen a műszaki ellenőrzés kérdé­sével. Bírálták azt, hogy egyelőre nem való­sítják meg következetesen a minőség és az ellenőrzés javítására 1982-ben elfogadott in­tézkedéseket. Hangsúlyozták, hogy az ellen­őrzés elveinek erélyes érvényesítése a gya­korlati életben kell hogy az irányítás hatásfo­ka növelésének, a fegyelem és a felelősség- érzet megszilárdításának szerves részévé váljon. (A CSKP KB 10. ülésén elhangzott beszámolóból) SEGÍT A TECHNIKA Deák Teréz írása A HAGYO­MÁNYÁPOLÁS MESTEREI Péterfi Szonya riportja LEGYEN REND ÉS FEGYELEM! Németh János riportja Ml VOLT AZ ÉLET? Csáky Károly írása SÓSLEPÉNY - APUNAK Fülöp Imre novellája A Rozsnyói (Roznava) Vas­ércbányák alsósajói (Nizná Slaná) bányaüzemében öt év­vel ezelőtt alakult meg a Ko­vács István vezette ifjúsági szocialista munkabrigád. A megalakuláskor Ladislav Si- már pártelnök elmagyarázta a fiatal bányászoknak, hogy olyan fejtési szakaszt biz rájuk a bányaüzem vezetősége, mely az előzetes geológiai ku­tatás szerint gazdag lelőhely — másfél, két évtizedre való munkát jelent az ott található vasérc kitermelése. Az ifjúsági munkacsoport tevékenységé­nek megszervezését és irányí­tását pedig pártfeladatként bíz­ta Kovács Istvánra, a fiatal kommunista vájárra. Két hónap múlva az akkor érvényes bányaüzemi rekord megdöntésével, műszakon­ként és személyenként 30 ton­na vasérc jövesztésével jelez­ték a fiatal bányászok: igye­keznek becsülettel eleget tenni a kapott feladatnak. Sőt úgy vélték, ha többen lennének- mert akkor még csak 9 tagja volt a munkacsoportnak -, töb­bet tehetnének, és akár a vál­lalati rekord megdöntésére is képesek lennének. A pártelnök meghallgatta érvelésüket, majd a brigádvezetővel, Ladis­(A szerző felvétele) lav Burőík, Kovács Tamás, Ju- raj Savka vájárokkal, a munka- csoport fiatal kommunistáivat, tagjelöltjeivel tanácskozva jó­váhagyta a szervezési elkép­zelések megvalósítását. Tréfá­san szólva, de komolyan gon­dolva így biztatta őket:- Kezdjetek hozzá a szerve­zéshez. Ismerlek benneteket. igy együtt olyanok vagytok, mint a szivacs. Szívtok, szív­tok, de sehogysem tudtok megtelni. Hát csak kezdjetek hozzá. És ne feledjétek, együtt, mindig együtt...! Ot év telt el azóta. Ma már 15 tagja van a munkabrigád­nak. Es hogy nemcsak a lét­szám növelésében mutatko­zott meg a tréfásan emlegetett szivacs szívása, bizonyítja: jö- vesztésben az idén döntötték meg a 24. rekordot. A brigád tagjai már megkapták a bronz­jelvényt. De téved, aki azt gondolja, hogy elégedettek teljesítmé­nyükkel. A brigádvezető úgy véli, ha a jelenleg üzemelő, PN-1700-as típusú rakodó- és szállítóberendezésnél jobbat, műszakilag tökéletesebbet kapnának, ha a berendezést szállító prievidzai gyár nem­csak 3 éves jótállást vállalna az üzemelésért, nagyobb len­ne a teljesítményük. Megdön- tenék a 25. rekordot is. Arról nem is szólva, hogy az idei, 83 000 koronás megtakarítás­nál jóval többet takarítanának meg a termelési önköltségen. Erről s a munkabrigád jelen­legi apróbb gondjairól, a fiatalí­tás problémájáról, a legfiata­labb bányásznemzedék neve­lésének kérdéseiről hosszan elbeszélgettem a brigádveze­tővel, amikor a SZISZ KB Tit­kárságának határozata alapján „A mi legjobbjaink“ arckép- csarnokában mintegy kitünte­tés gyanánt elhelyezték a munkában élenjáró fiatalok fényképeit. Ugyanis a fénykép­elhelyezési ünnepségre meg­hívták a kitüntetett fiatalokat is. Természetesen beszélgeté­sünk után a brigádvezető kísé­retében megnéztem az arc- képcsarnokban elhelyezett fényképeket. Alaposan szem­ügyre vettem mindegyiket, és meglepetten fedeztem fel, hogy a fényképek sorában a nyolcadik nem arckép, ha­nem csoportkép.- A munkabrigádunk - mu­tatott rá. - Mi, mind a tizen­öten. Együtt, mind együtt, ahogy az már nálunk szokás. HAJDÚ ANDRÁS EGYÜTT, MINDIG EGYÜTT < ÚJ szó 2 1984. VI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom