Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-25 / 21. szám
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiii I volt, két elvetemült rdödik a rege. Ezek levú/dclyfös úr meg mikor réges-régen erdejének a szélén t>an. A dologra egyi- a keze, egyre csak lapot, gonoszabbnál szőve untalanul. Ha ip, sötét árnyékként , ott főzték ki ravasz hatták embertársaik :, sem jóságát, örökjáratták az eszük, addig élnek is, nagy :, s urai, parancsokéi nyéknek. r az idő, közelgett íja. Zombor, a döly- ajkája, a vén banya a fejüket, miként árt roppant gazdagít az ördögnek, ha teljesülne - suttogta iközben a szunnya- íyében boszorkánytisztáson égő tűzre, omó sziszegve, sis- föstöt vetett, a sötét maga az ördög térítők, most íme, itt rá gúnyosan a két □jöttem, hogy a lel- megajándékozzalak ra vágyott gazdaga vén banya, sem öleg, igen megörültónak, s egykettőre yezséget az ördögnek hét csepp vérét i csöppentették, ki- ari lélek, s végtelen költözött beléjük, lig az ördög, amint bőröstül ugyanúgy tre virradva a két 1 kincsek sokasága zben és aranyban, hatalmuk is nagy a két megátalkodott rövid idő alatt rop- z erdő melletti széI futótűzként terjedt ét rengeteg mellett r nőtt ki a földből, és it a két rossz hírű <ete lelkű úr meg ft titok az sem, mi- jy gazdagságra. Az adták szájról szájra it, s hamarosan az így Zombor és daj- imborál, s bizony iröl elkerülni a vájymásba akaszkod- ok, s valóban, nem rfia sem, aki a sötét cedett volna. De hát képzelhető, amikor adásának első napben tartotta a kör- ilmánál fogva a rőt tve támadt, villámló ■e, elrabolta a viruló a cipelvén őket, az izerint megszégye- lamennyit. A meg- 1 egyebet sem tett, csak járta éjjelente a koldus falvakat, jószágot rontott, elapasztotta sok-sok tehén tejét vagy vízzé, vérré változtatta; a csecsemőket, az ártatlan gyönge magzatokat sem kímélte, szemmel verte, el- sápasztotta, megigézte valamennyit, ha szerét ejthette. Híre ment annak is, hogy a várat minden hetedik napon különös, félelme- tés lények látogatják. Többen is látni vélték, hogy olyankor, a madarak nyugovóra térte után a sápadt hold alatt a vén szipirtyó nagy, tüzes seprűvel söpörte végig a várba vezető utat, háromszor egymás után. Amikor pedig az est éjfélbe fordult, ijesztő szellemek tűntek fel a megsöpört úton, fejetlen lovakon vágtattak a vár felé, s miután hétszer megkerülték az irdatlan, égre meredő falakat, elnyelte őket a vár belseje, (gy ment ez a dolog hétről hétre, s az ördöggel cimbo-, ráló két gonosztevő egyre nagyobb rettegésben tartotta a vidéket. A rettegett, rossz hírű vár közelében, egy kis akácliget tisztásán apró házikó álldogált, egy békés kis pásztoriak. Történt egy napon, hogy az idős tehénpásztor felesége megbetegedett, ágynak dóit, s bármi módon igyekezett öt férje az tehetett hát, futott utána, s közben így kiáltozott:- Édesanyám! Édesanyám, álljon meg! Hová fut olyan sebesen, miért nem vár meg engem? De az árnyként osonó alak ekképpen szőtt vissza a lányhoz:- Csak jöjj, csak fuss utánam bátran, gyermekem. Most el nem mondhatom, miért s hová sietek, de majd megtudod... Most csak igyekezz a nyomomban, mert megállnom nem szabad. Mit tehetett hát a szerencsétlen teremtés, követte az előtte iramló alakot, futott a nyomában lihegve. Hiába suttogta a szél a fülébe, hogy álljon meg s forduljon tüstént vissza, mert a gonosz dajka akarja tőrbe csalni, ö öltötje magára édesanyja képét, hogy álnokul félrevezesse - a lányt nem lehetett megállítani. Kötényéből elszórta a gyógynövényeket, és sietett, rohant a rengeteg felé, amerre az édesanyjának hitt teremtés tartott. Ám egyszerre elállt a szívverése, s éles sikoltás hagyta el a száját. Egyik pillanatról a másikra sötét, égre meredő falak közt találta magát, előtte fjedig egy görbült hátú, elképesztően csúf vénség állott, s gúnyosan kacagott. Nyomban rá a leányt, ö azonban egy ujjal sem nyúlt semmihez. Félrehúzódott némán, s egy idő után ismét reszketni, majd zokogni kezdett. De Zombort mindez nem indította meg. Mérgesen lesöpörte az asztalról a finom falatokkal teli arany- és ezüstedényeket, s bőszen felkiáltott:- így is jó! De tudd meg, konok teremtés, nem szabadulsz a kezem közül! S hozzá lépett, hogy megragadja őt, de - az ördögbe is, mi ez? - nem nyúlhatott a lányhoz. Zombor felemelt karja megállt a levegőben, s bármint erőlködött, képtelen volt megérinteni a leányt. Igen elszörnyedt erre a kevély várúr, hinni sem akarta, mi történik. Újra meg újra a lány felé nyújtotta a kezét, ám két karja nem engedelmeskedett. Ekkor dühös szitkozódásba fogott, mindhiába. Rettentő haragjában törni-zúzni kezdett, szétdobálta a drága szőrméket, az ablakokról letépdeste a súlyos függönyöket, hamarosan semmi sem maradt épen a teremben. A nagy csapkodás közben a gyertyák egy része is kialudt, baljós homály telepedett a szobára. Az idő meg közben telt, futott, s amit a következő pillanatban hallott Zombor, attól sápadt arccal megmerevedett a terem közepén. Kulcsár Ferenc ismeretlen, ártó kórtól megszabadítani, nem bírt lábra kapni. Próbálkozhatott jámbor ura bármilyen gyógymóddal, szegény asszony egyre csak az ágyat nyomta, semmi sem állította talpra. Szép hajadon lánya is hiába ápolgatta naphosszat, hiába virrasztón éjjeleken át, semmi sem segített. A hosszú, áldozatos gondoskodásban a leány végtére is, mint a napot nélkülöző virág, színét vesztette, halvány orcájú lett, kimerültségében önmagával sem gondolt. így esett, hogy a virrasztás egyik hajnalán, amikor beteg anyja az öröklétnek tűnő éj után végre elszenderült, a szép hajadon lábujjhegyen kiosont a csöndbe borult házból. Úgy gondolta, szegény édesanyján csak a gyógyfüvek segítenek, elindult hát a harmat lepte rétek felé, szedte fürgén a lábát, hogy mielőbb visz- szatérjen a gyógyító erejű növényekkel. Tele is rakta kötényét az ezerjófüvek minden fajtájával, s már igyekezett volna visszafelé, amikor olyat pillantott meg, amitől a vér is szinte megfagyott az ereiben. Nem tudta, a kimerültség teszi-e vagy valami álnok hatalom űz tréfát vele, de bizonyos volt, az édesanyját pillantotta meg maga előtt. A réten lépkedett nem messzire tőle, s vissza-visszafordulva feléje integetett, a nevét kiáltozva hívta maga után.- Jöjj, csak jöjj, édes leányom, kövess mindenütt engem. Láthatod, én már teljesen meggyógyultam, kövess hát bátran! S ment, egy pillanatra meg nem állva, csak lépkedett a lánya előtt, integetve egyre feléje. Szegény leány, nem képzelhette, miért nem várja be őt, mi mást kellett döbbennie, hogy a rettegett hírű várba csalta öt az álnok boszorkány. Halálos félelem fogta el a leányt, úgy érezte, ütött az utolsó órája, mert a rettenetes fogságból soha többé nem szabadulhat. A vén banya pedig gonoszul villogtatva szemét hozzá lépett, megragadta a karját, s egyenesen a kajánul vigyor- gó Zombor színe elé vonszolta ót. A rőt hajú Zombor előtt a leány zokogva térdre rogyott, s nem merte többé felemelni földre szegezett tekintetét. A dölyfös úr pedig durván rárivallt, hogy zokszó nélkül kövesse őt, s a lánynyal a nyomában elindult egy végtelennek tűnő sötét folyosón. Sokáig botorkáltak a nyirkos levegőjű folyosón, de egyszer csak Zombor megállt egy hatalmas ajtó előtt, s azt kitárva kurtán a lányra mordult:- Estig itt maradsz étlen-szomjan, akkor majd eljövök érted. Utána pedig éktelen csattanással rázárta a lányra az irdatlan vasajtót. El nem mondható, hogy az ablaktalan, hollósötét, hideg szobában milyen félelmek között töltötte a leány az örökkévalóságnak tűnő napot. Végül már-már úgy érezte, hogy homály borul az agyára, hogy a kimondhatatlan félelemtől megté- bolyodik, de ekkor váratlanul kicsapódott az otromba vasajtó, s Zombor egy szépséges, meleg, csillogó terembe vezette őt. Itt minden csupa bársony, csipke és selyem volt, a padlót vastag állatszőrmék borították, s talán száznál is több gyertya égett a hatalmas szobában. Középen egy kör alakú asztalon aranytálakban étel gőzölgött, ezüsttálcákon gyümölcsök fénylettek. Zombor étellel, itallal kínálta Pedi^ hát nem volt az egyéb egy árva kakasszónál, a hajnal közeledtét hirdető első kakaskukorékolásnál. Mikor a kakas kiáltása elhangzott, a kegyetlen várúr merevsége lassanként remegésbe váltott, s kisvártatva már úgy reszketett, mint a nyárfalevél. De aztán valahogy erőt vett magán, s őrjöngve kezdett futkosni fel-alá a teremben. Minthogy a leányt meg nem érinthette, hideglelős hangon, üvöltve hívta magához a dajkát, s kérdőre vonta, mi dolog ez, miféle fajzatot hozott a várába, aki utóbb még csúf végzetet hoz rájuk. A vén boszorkány a kérdésre nem tudott választ adni, helyette először a leányt, utána meg Zombort kezdte rágalmazni. Kí- gyót-békát kiáltott rája, fejére olvasta bűneit, tehetetlen alaknak nevezte. Már-már egymásnak estek, hajba kaptak, amikor a második kakasszó harsant. Nincs emberi szó elmondani, hogyan hatott ez az érces hang a két gonoszra. Villámsújtottan álltak egymás mellett, eltorzult arccal néztek a lányra, s kis híján a földre rogytak iszonyatukban. Nem tudta a két álnok, igaz, nem tudta maga a szegény leány sem, valójában mi történik. .. Az történt, hogy amikor a beteg pász- torné lánya hajnalban kiosont a rétre gyógyfüvet szedni, a sok-sok virág között merő véletlenségböl olyat talált leszakítani, amely egyszer nyílik csak százévenként, a szárától csak az ártatlan, szeplőtelen kéz érintésére válik el. Miért, miért nem, a lány ezt a virágot nem a kötényébe tette, hanem a keblébe rejtette. Ez a varázsvirág, amíg el nem hervad, megóvja gazdáját a gonosztól, minden ellenségtől. Ezért nem tudott hát neki Zombor ártani, s a varázsvirág még csak megérinteni sem engedte a leányt. Ezalatt pedig a két megátalkodott gonosz tehetetlenségében egymást tépve, marcangolva, egymás ruháját szaggatva, ugyanakkor a félelemtől reszketve várta sorsa megérdemelt beteljesülését. És felcsattant ércesen a harmadik kakasszó is. Kisvártatva pedig különös zúgás hallatszott, recsegó-ropogó hangok ömlöt- tek be a várba, bezúzva az ablakokat, elfújva a gyertyákat, majd az irdatlan vasajtók is dörögve, csattogva bedőltek. Amikor a zúgó hang fülsüketítővé erősödött, inogni kezdtek a vár falai, s hamarosan nagy robajjal ledőltek. Egymás után két, velőt rázó sikoltás hangzott, s az összeomlott várat elnyelte a föld, helyén csak egy óriási fekete lyuk tátongott. Sötétség és csönd ült a vidékre, mintha kihalt volna a tájról örökre az élet.... Ám a mező felöl nemsokára madárhangok röppentek a levegőbe, lassanként kirajzolódtak a távoli fák körvonalai, az égbolt is egyre kéklőbben domborult a táj fölé. Hajnalodott, a rettenetes éj észrevétlenül könnyű tavaszi reggelbe fordult. A látóhatáron előbukkanó nap sugarai, amint egyre nagyobb kötegek- ben ömlöttek el a tájon, ámulva látták, hogy a mogorva vár helyén kék vizű tó ringatózik, s a sötét rengeteg is eltűnt: annak helyén zöld nádas susog. De ámulatuk még nagyobb lett, amikor a hatalmas tó partján egy fiatal leányt pillantottak meg, aki fejét a virágokra hajtva aludt. Aludt, aludt, az éjszakai nagy-nagy ijedelemtől halálosan kimerülve sokáig aludt még a szép hajadon, csak a tavaszi délelőtt vidám hangjai, s az egyre melegebben tűző napsugarak ébresztették föl. Meglepődve ült fel a zöld füvön, s szemét dörzsölgetve, hitetlenkedve nézett körül a tájon. Csak lassanként kezdett ráeszmélni, mi történt az éjjel, s hol is van 6 most valójában. Mikor aztán mindenre tisztán visszaemlékezett, felkelt s néhány kedves madár kíséretében hazaindult az újjáéledt, barátságos vidéken. Nagy volt otthon az öröm, hogyne lett volna, háromszorosan is az volt, hiszen megjött az elveszettnek hitt leány, édesanyja gyógyultan ölelhette öt magához, no meg a két gonosz is elnyerte megérdemelt büntetését, eltűntek örökre a vidékről, a csúf, rettegett várral együtt. Vidáman és gyorsan futottak a dologgal téli tavaszi napok, a forró, kövér nyár is megérlelte gyümölcseit, s rövidesen ősziesre fordult az idő. Hullani kezdtek a fákról a sárguló levelek, elköltöztek az énekes madarak, fel-felfütyült a mezőkön a szél, s hajnalonként már csípni kezdte a dér a kéklö kökényeket. S egy őszi alkonyon soha nem látott dologra lettek figyelmesek a sziget lakói. Számukra ismeretlen, zizegő, zörgő, titokzatos valamik bukdácsoltak a mezőkön át. Neki-nekirohantak a tüskés bokroknak, de csípős ostorával rájuk csapott a szél, s ilyenkor élesen felszisszenve gurultak, nyargaltak tovább. Megállásuk nem volt egy pillanatra sem, nyugodni, pihenni nem engedte őket a szél. Nem voltak azok mások, mint Zombor és a dajkája, a két elvetemült gonosz, akiket a vár összeomlásának éjén az ördög büntetésből ördögszekérré változtatott. így kellett bűnhődniük a teménte- len álnokság miatt, s azóta is, máig is minden őszön találkozhatunk velük, amint siránkozva, hajszoltan, űzötten bukdácsolnak át a bodrogközi réteken, s kiszáradt, zörgő, lélektelen vázukon átsüvít a szél. z npert. Ránk parancsolt, hogy meg a fürdőkádban. Akkor ízre, hogy mi nem is afrikai okok vagyunk, hanem koszos Majdnem elájult, amikor szobában felfedezte, hogy linkjeit tönkretettük. A növé- ati szobájában kikapcsolta amelyben még mindig afrikainak. De megígérte, nem árul- inak, hogy ne visitozzon mint zorkány, amikor hazajön az irándulásról. Ezek után per- í engedte meg, hogy elmen- nos bácsi kertjébe játszani, mos bácsi tegnap megígérte, red nekünk korai cseresz«L te ugye megértesz minket? ma este csak a lányokkal lesz Te pedig igazi fiú vagy! Zs. Nagy Lajos A sirálynak jól megy dolga (Huszárhangra) Jól megy dolga, jól megy dolga a sirálymadárnak’. Sokan vannak, összebújnak, még télen se fáznak. Hogyha fáznak az se baj, sok a Dunában a hal! Vitorlázva fölrepülnek, meleget csinálnak. Nincs is dolga, nincs is dolga a sirálymadárnak! Röpködnek a levegőben, sorba sose állnak. Röpködjenek, az se baj, sok a Dunában a hal! vijjogjonak, daloljonak: meleget csinálnak. Végül is hát mi a dolga a sirálymadárnak? Nem söröznek, nem boroznak, nem cigarettáznak. Nem boroznak, az se baj! Nem bagóznak, az se baj! Tavasszal a Duna fölött vígan vitorláznak.
