Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-25 / 21. szám

Vasárnap 1984. május 27. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.42, nyugszik 20.23 Közép-Szlovákia: 4.49, nyugszik 20.30 Nyugat-Szlovákia: 4.55, nyugszik 20.36 A A HOLD kel - Kelet- Szlovákia: 3.23, nyugszik 16.51 Közép-Szlovákia: 3.30, nyugszik 16.58 Nyugat-Szlovákia: 3.36, nyugszik 17.04 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELLA és IVETA nevű kedves olvasóinkat 1884-ben született Max BROD osztrák Író, köttö (t1968). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A pCVp POLITIKÁJÁNAK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI A MAGYAR NEMZETISÉGGEL KAPCSOLATBAN Juraj Zvara professzor írása NEMCSAK MÁSOKKAL SZEMBEN KÖVETKEZETES Kulik Gellért írása KEVESEBBET KELLENE RÓLA BESZÉLNI Kovács Edit riportja LEGDRÁGÁBB KINCSÜNK-IGAZÁN? Péterfi Szonya riportja NŐ LÉTÉRE... Deák Teréz írása ASERDÜLŐK OLVASÁSI SZOKÁSAIRÓL Szeberényi Judit írása A SZERELMES ŐRMESTER Jifí Marek novellája HELYREIGAZÍTÁS Lapunk múlt heti számában A fejlett szocializmus és az új típusú ember (3. oldal) című cikk 5. bekezdésének utolsó mondata helyesen így hangzik. Osztályellenségeink támogat­ják az ilyen csokevények ter­jesztését, mivel tudatosítják, milyen veszélyt jelent szá­munkra a „szocialista“ kispol­gár. Kérjük olvasóink szíves el­nézését. Hatszázezer korona értékű vállalást tett és teljesít sikeresen az SZNF 40. évfordulója tiszteletére a Povazská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár konszernvállalat elektrotech­nikai fejlesztési dolgozóinak CSSZBSZ szocialista brigádja. A 40 tagú kollektíva vezetője Karol Chupek mérnök, tagjai közül tizenkilencen az aranyjelveny tulajdo­nosai. Az év első három hónapjában 40 ezer korona értékű ésszerűsítési és 3 újítási javaslatot nyújtottak be, 600 órát dolgoztak társadalmi munkában. A felvételen Ladislav Tanuáek mérnök (balra), az elektrotechnikai fejlesztés irányítója és Ján Chovanec kutatómérnök a horizontális köszörűk vezérlőegységét ellenőrzi. (Vladimír Gabco - CSTK felvétele) A varlatogatás és a decibelek Kellemes este volt, ilyen­kor egy városlakó rosszul tenné, ha a lakásban ma­radna, ezért mi is kihúztuk a lábunkat, s lassan kaptat­tunk felfelé - letűnt korok színhelyére - a bratislavai várba. A várkaput átlépve máris élveztük a hatalmas építmény és környéke kü­lönleges hangulatát; a ref­lektorok fényében az is jól látszott, mily gondosan nyí­rott a fű a várudvaron, mily szép látványt nyújtanak a kőlapok cikcakkjai a sé­tányokon; dicsértük, hogy Környezetbe illőek a fapa­dok; előre kíváncsivá tett bennünket, amikor láttuk a régészek estefelé abba­hagyott munkájának nyo­mait: vajon milyen új titokra derül fény, milyen eddig is­meretlen részleteket tu­dunk majd meg az egykori várlakókról? örömmel nyugtáztuk, hogy újabb vár­alatti épületek felújításába kezdtek s azt is, hogy az egykori lovarda nappali bárrá és borozóvá alakítva szolgálja a szórakozni vá­gyók igényeit és a nézelő­désben elfáradt látogatók felüdülését. Vajon hogyan? - ültünk le az egyik asztalhoz.- Megfigyelted? - kér­dezte az asztaltársam, de az utána következő szava­kat már nem értettem, mert működésbe hoztak egy sztereofonikus rádiót és a teraszon két hangfal ,.vette át a szót“. Az ellen- reakció sem maradt el, mindenki fölvitte a hangját, egy darabig felbolydult méhkashoz hasonlított a helyszín, de beláttuk, hogy a The Hurrikán vagy micsoda együttest nem le­het túlkiabálni. A pincérnek viszont a kemény rock megkönnyítette a kiszolgá­lást. A rendelésnél azt hal­lott meg, amitakart. Mi szó­dát is kértünk, de nem ho­zott. Miért is nehezítené szódával teli kétdecis po­hárral a tálcát, amikor ez az üdítőital legfeljebb 20-30 fillérrel növeli a számlát... ? Amikor reklamáltunk, kibe­szélte magát a hangos ze­nére, de le sem halkította és szódát sem hozott. Ta­lán azt gondolta, a zene még olcsóbb mint a szóda, sőt ingyen van, élvezze azt a kedves vendég, akinek kifogása van ellene - mint a velünk szemben ülő há­rom főiskolás fiúnak is volt - az távozhat. Mi mindenesetre ezt tét- ' tűk. Ám mindjárt jobb kedv­re derültünk, amikor tisztes távolságba kerültünk a ze­nebonától. S egy koronát bontott fa alatt elhelyezett pádon ülve szebb ,,zenét“, a főváros távoli zsibongá- sát hallgattuk. S mivel a tér­beli távolság, épp úgy, mint az időbeni, mindent meg­szépít, végül is egy kelle­mes májusi este emlékével lettünk gazdagabbak. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az energia, a fémek és más anyagok jobb értékesítése kulcsfontosságú feladat a kohá­szat és a gépipar számára. Az anyag- és az összköltségek csökkentésének köszönhető­en növekedtek a gépipari-kohászati komple­xumban a saját termelési értékek, mégpedig az elmúlt három évben gyorsabban és na­gyobb hatékonysággal, mint ahogy azt a 7. ötéves terv feladatul adta. Túlteljesítet­ték a nyereség és a termelőalapok jövedel­mezőségének tervét. Megtartották a tervezett arányt a bérek és a saját termelési érték alapján kiszámított munkatermelékenység fejlődése között. A termelés növekedését a tüzelőanyagok és az energia, az ipari vasak és a színesfémek mérsékelt felhasználásával biztosították. Tavaly az árutermelésre átszá­mított fajlagos fogyasztás 1980-hoz viszo­nyítva tüzelőanyagból és energiából 9 száza­lékkal, ipari vasakból 11 százalékkal és szí­nesfémekből 17 százalékkal csökkent. Ily módon fokozatosan áttérünk a hatékonyabb gazdálkodásra, noha a végeredmények az egyes vállalatok között e téren is jelentős különbségeket takarnak. Az elért megtakarításokhoz hozzájárult a dolgozók nagyobb kezdeményezése is. Ezt elősegítette a társadalmi ellenőrzés, a X. szakszervezeti kongresszus felhívásá­nak teljesítése, valamint az állami célprogra­mok feladatainak teljesítése és a tökéletesí­tett irányítási rendszer érvényesítése is. Amint az elemzések és a nemzetközi össze­hasonlítások bizonyítják, a gépipari-kohá­szati komplexum' még mindig aránytalanul anyag- és energiaigényesen dolgozik. Ezért a gazdaságosságot és az erőforrások jobb hasznosítását még nagyobb erőkifejtéssel kell elérnünk, hogy főleg a tüzelőanyag-, energia-, kőolaj- és fémmegtakarításban túl­teljesítsük a XVI. pártkongresszus által kitű­zött feladatokat. Különösen bírálóan kell rámutatni arra a tényre, hogy a jobb tüzelőanyag- és energia- ellátás helyenként gyengítette a felhaszná­lások ésszerűsítésére irányuló figyelmet. Ezt bizonyítják azok az esetek is, amikor durván megsértették az áramfogyasztási kereteket és a gazdaságossági elveket. Ezekre az ese­tekre az állami energetikai felügyelőség derí­tett fényt. Hangsúlyozni kell, hogy főleg az idén szigorúan kell gazdálkodni az árammal, mivel az iparban a termelés növelését gya­korlatilag az 1983-as évi szintű áramfogyasz­tással kell biztosítani. Ezért semmilyen ok nincs arra, hogy gondtalanul cselekedhes­sünk. Ismét teljes intenzitással ki kell bonta­koztatni a társadalmi ellenőrzést, halasztha­tatlanul aktivizálnunk kell az energetikai bi­zottságok és aktívák tevékenységét, biztosí­tani kell az összes eredményesnek bizonyult ötlet megvalósítását. (A CSKP KB 10. ülésén elhangzott beszámolóból) Ripcsu Rudolf, a CSEMA- DOK Tóketerebesi (Trebiáov) Járási Bizottságának titkára csaknem negyedszázada CSEMADOK-tag. Kulturális szövetségünk célkitűzéseivel, törekvéseivel és a mindannyi­unk javára végzett mindennapi kulturális munkával - édesapja révén (aki CSEMADOK-alapí- tó tagként éveken át volt a battyáni helyi szervezet, egy évig a járási bizottság elnöke)- még gyerekfejjel megismer­kedett. Mielőtt jelenlegi munkájáról és a CSEMADOK előtt álló feladatokról ejtenénk szót, is­merkedjünk meg - ha vázlato­san is - Ripcsu Rudolf eddigi pályafutásával. A Rozsnyói (Rozőava) Pedagógiai Szak- középiskolában érettségizett- tehát voltaképpen pedagó­gus. (Egyébiránt a kulturális munkában szükség is van pe­dagógiai és pszichológiai is­meretekre, csak az a kérdés, ki hogyan tudja azokat a gyakor­latban kamatoztatni.) Tanító­ként egy évig működik egy kis­község, Csarnahó (Cerno- chov) egytanerós iskolájában. A katonai szolgálat letöltése után szülőfaluja, Battyán (Bo­tany) alapiskolájának alsó ta­gozatán tanít három évig; köz­ben az ifjúsági szervezetben tevékenykedik, és társadalmi munkában ellátja a hnb titkári teendőit is. 1966 augusztusá­járási plénumának, s Királyhel- mecen (Král'ovsky Chlmec) 1970 februárjától látod el a CSEMADOK járási titkárá­nak teendőit. Hogyan látod most a hetvenes évek elejét?- Meg kell mondanom, hogy meglehetősen nehéz volt a helyzetem. Nem volt a járás­ban egyetlen olyan magyar népművészeti együttes serrt, mely képes lett volna a járási rendezvényeken kellő színvo­nalú műsort adni, esetleg meg­felelő szinten képviselni a járás magyar nyelvű kultúráját. Az egyik fő teendő volt tehát egy ilyen együttest vagy akár töb­bet is (és más-más jellegűt) létrehozni.- És hogyan festett a szer­vezeti élet? kedhetnek egész nemzetiségi kultúránk és szellemi életünk javára. Úgy vélem, hogy erre mifelénk sajnos még napjaink­ban is kevesen vannak tudatá­ban annak, hogy népi kultú­ránk kincseit, sok évszázados szellemi hagyományainkat: népdalainkat, néptáncainkat, a népélet mindennapjait tükrö­ző szokáskultúránkat senki sem menti át helyettünk a ma és a jövő nemzedékeinek. Szeretném, ha a CSEMADOK- tagok (és a még nem tagok is) tudatosítanák, hogy kultúrán­kért, hagyományaink ápolásá­ért és továbbfejlesztéséért csak cselekvő módon, irodalmi színpadok, színjátszó és ének­lőcsoportok, nóptáncegyütte- sek, parasztzenekarok, folklór­kutató és -gyűjtő körök, műve­lődési klubok alakításával és a bennük való serény tevé­kenykedéssel tehetik a leg­többet.- A járási titkárkodásod óta eltelt bő évtized sok szép ered­ményt is hozott.- Jelentős előrelépésnek tartjuk, hogy a 70-es évek első felében járásunkban megala­kult a Magyar Tanítók Járási Énekkara, a Vox Humana és öt más irodalmi színpad, a Bod­rogközi Táncegyüttes s jóné- hány, ma is szép>en működő folklórcsoport, amelyek az or­szágos rendezvényeken is több ízben sikerrel szerepel­tek, s nagyon kedvezően hat­nak az amatőr művészeti moz­galom fejlődésére. Ezenkívül említésre méltó eredmény, hogy sikerült a szervezeti éle­tet stabilizálni és gyarapítani a taglétszámot.- A magánéleted?- Noha keveset vagyok is a családommal, mégis igazi energiaforrás számomra, örü­lök a három lányomnak. A fele­ségem megértő, az ő segítsé­ge nélkül alighanem rossz já­rási titkár lennék. Ripcsu Rudolf megérdemel­ten kapta tavaly ősszel az SZSZK Kulturális Minisztériu­mától ,,A kultúra példás dolgo­zója“ kitüntetést. KÖVESDI JÁNOS . CSELEKVŐÉN - KULTÚRÁNKÉRT-Az egyes községi CSE- MADOK-szervezetekben bi­zony sok szervezési probléma adódott, lecsappant az alap­szervezetek taglétszáma, talán annak következtében, hogy az emberek ódzkodtak a CSEMA- DOK-tól, tájékozatlanok voltak a szövetség céljai, küldetése, lehetőségei, a CSEMADOK- ban végzett munka szellemi­erkölcsi haszna felől. Évekbe tellett, míg meggyőztük az em­bereket arról, hogy a CSEMA- DOK-ban szabadon tevékeny­bán a CSISZ terebesi járás instruktora lesz - a Bodrogkö; és az Ung-vidék községi és középiskolai ifjúsági szerveze­teinek tevékenységét irányítja Minthogy a járási párt- és álla­mi szervek elégedettek mun­kájával, Prágába küldik politi­kai iskolára, amelynek elvég­zése után a Nagykaposi (Vei­ké Kapuáany) Ifjúsági és Pio­nírház igazgatói tisztségévé bízzák meg.- Már a katonai szolgála után tagja lettél a CSEMADOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom