Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-18 / 20. szám

A tudomány és a technika eredményei­nek a lehető legrugalmasabb kihasználá­sa valamennyi munkahelyen a legfonto­sabb feladatok közé tartozik. A CSKP KB 8. ülése rámutatott, hogy a mai, de főleg a jövőbeni igényeknek csakis úgy tehe­tünk eleget a termelésben, ha a tudo­mány és a technika vívmányait minden területen kihasználjuk. Hogy mit tesznek ennek érdekében a Szímői (Zemné) Efsz-ben, arról Faludy Vince mérnökkel, a szövetkezet alelnökével, a tudomá­nyos-műszaki komisszió elnökével be­szélgettem. A komisszió munkáját a párt- bizottság és az efsz vezetősége nagy figyelemmel kiséri. Az efsz-ben a KB 8. plenáris ülésének anyagát részletesen áttanulmányozták, s megjelölték azokat a feladatokat, amelyek a határozat telje­sítéséből rájuk hárulnak. A szövetkezet üzemi pártbizottsága a műszaki fejlesz­téssel rendszeresen foglalkozik. Az emlí­tett tudományos-műszaki komisszió 9 ta­gú. Tagjai közt vannak az egyes ágaza­tok vezetői, a szövetkezet közgazdásza és bérosztályának vezetője. A komisszió- nak a pártbizottsággal való szoros együttműködésére jellemző, hogy ülései­re minden alkalommal meghívja az üzemi pártbizottság elnökét is. A legutóbbi év eleji taggyűlésen a komisszió munkáját is értékelték. Sokoldalú tevékenység Munkáját a komisszió terv szerint vég­zi. Eddigi tevékenységében a munkater­melékenység növelésére, az energiahor­dozók jobb kihasználására, az anyagi költségek csökkentésére, a munka haté­konyságának növelésére törekedett.- Üléseinken a termelési részlegek szerint vitatjuk meg a megoldásra váró kérdéseket - mondja Faludy elvtárs. - Például a növénytermesztéssel kap­csolatban a kukoricának és a silókukori­cának a rendszerben való termesztését, a napraforgó, a szója, az intenzív füvek rendszerben levő termesztésének a kér­déseit. A komisszió fölmérte a rendsze­rek ajánlatait és a szövetkezet lehetősé­geit, illetve ezek ellentmondásait, meg nem oldott kérdéseit. Annak ellenére, hogy a rendszerek általában biztosítják a vetőmagokat, a vegyszereket, a ta­nácsadást, a mezőgazdasági technikát csak részben szolgáltatják. Pont e kérdé­sekben kellett intézkedéseket hozni, hogy a rendszerek által biztosított mező­gazdasági technikát kellő saját techniká­val egészítsük ki, s így a rendszerben való termelésnek ez a része is legyen kidolgozva a lehető legapróbb részlete­kig. A lánc mindig ott szakad el, ahol a leggyengébb. Vagyis hiába tökéletes az anyag biológiailag, hiába van megfe­lelő vegyszer, ha nincs meg a szükséges gép. Mivel kevés volt a szövetkezetben a kombájn, a műszaki szolgálat feladatul kapta a park Teltöltését olyan optimális számra, amely a kooperációs kombáj­nokkal kiegészítve a feladatokat idejében és a kellő minőségben képes megoldani. Sikerült vennünk három új kombájnt, s bővíteni a kooperációs kapcsolatokat a dél-morvaországi kerülettel. Mivel a rendszergazda nem tudott gépeket biz­tosítani, a tudományos-műszaki komisz- szió kapta feladatul, hogy saját eszköze­inkkel oldjuk meg ezt a kérdést. A felada­tot az üzemi pártbizottságtól, illetve a szövetkezet vezetőségétől kaptuk. Értékes újítások Itt jutottak szóhoz az efsz újítói, akik más szövetkezetek tapasztalatait is fel­használva, két Skoda 180-as traktorra permetkijuttató és -bedolgozó gépeket szereltek. A növénytermesztési szolgálat, azaz a műszaki szolgáltatás pedig létre­hozott egy külön brigádot, amely a kuko­rica, a silókukorica, a szója alá a perme­teket jó minőségben eljuttatja. A feladat megoldásában nagy érdemeket szerez­tek Gyeszat József és Adamovícs Béla (az üzemi pártbizottság tagjai) újítók, va­lamint Borka István műhelyvezető, aki szintén párttag. Foglalkozott a tudományos-műszaki komisszió a speciális növénytermesztés kérdéseivel is. Elemezte a kertészeti nö­vények hasznosságát, beleértve a mun­kaigényességüket is. A káderosztállyal karöltve felmérte a munkaerőviszonyo­kat, s kidolgozott a szövetkezet vezető­sége részére egy olyan javaslatot, amely a speciális növénytermesztés összetéte­lének megváltoztatását javasolta úgy, hogy az állami tervfeladatok teljesíthetők legyenek. Ezzel kapcsolatban a szövet­kezet alelnöke megjegyzi:- Gyümölcsöseink terjedelme a szö­vetkezethez mérten igen nagy: 108 hek­tár. Mivel a gyümölcsészetben az őszi csúcsmunkák idején az almaszüretkor mindig a munkaerőhiány jelentette a gon­dot, a komisszió javasolta a szövetkezet vezetőségének, hogy minden szövetke­zeti tag kapjon feladatot ebben a munká­ban. Ez meg is történt, s a kérdés megol­dódott. A tudományos-műszaki fejlesztés a szervezésen is múlik. Nem kerülik el a komisszió figyelmét a műszaki szolgáltatások problémái sem. Elemezte például a szárítóberendezések kihasználását, a termékek egy egységre eső energiaszükséglete csökkentésének lehetőségeit. A fő feladat az, hogy min­dennemű termék, amely a szárítóba ke­rül, minél kevesebb nedvességet tartal­mazzon, hogy a szárításhoz szükséges energia csökkenjen. Ezt a szálas takar­mányok, főleg a lucerna esetében elő- szárítással érik el. A kukoricafajták csök­kentésével pedig azt érték el, hogy a szá­rítóban huzamosabb ideig azonos fajtá­kat szárítanak. így a kukorica nedvessé­ge is azonos, s ez csökkenti az egy egység szárításához szükséges üzem­anyagot, javítja a minőséget, hiszen elke­rülhető a kukorica túlszárítása. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül az egyes növényfajták vízleadó képessége, szárításra való alkalmassága. — Az energiacsökkentés érdekében 1983-ban bővítettük a kukorica CCM-es feldolgozását. így már 256 hektáron dol­goztuk fel a kukoricát ilyen formában, ami 1670 tonnát jelent. Ez a mennyiség az újvári járásban az első helyet biztosította számunkra. Az állattenyésztés sikerrel alkalmazza az így feldolgozott kukoricát, s ez arra ösztönöz bennünket, hogy ezt a formát tovább növeljük, hiszen a CCM alkalmazásával a kukoricaszárításra ter­vezett olaj 25 százalékát megtakarítottuk. Két légy egy csapásra Külön figyelmet érdemel azok közt a kérdések közt, melyekkel a tudomá­nyos-műszaki komisszió foglalkozott, a dolgozók téli foglalkoztatásának gond­ja. Javasolta, hogy saját szükségleteikre gyártsanak olyan eszközöket, melyek hi­ánycikknek számítanak: sima hengere­ket, kombinátorokat (talajművelő eszkö­zök) - főleg olyan munkaszélességgel, amilyenre a szőlészetben és a gyümöl­csészetben van szükség. Továbbá azt javasolják, gyártsanak lisztféleségek tá­rolásához és a gyümölcsszedéshez a konténeres csomagolásnál használa­tos palettákat. A javaslatból a legutóbbi téli időszakban valóság lett: elkészítettek négy hengergarnitúrát, három kultivátort és 1600 darab palettát. így valóban két legyet ütöttek egy csapásra, hiszen a téli foglalkoztatást is megoldották, s olyan eszközökhöz jutottak, amelyek nem kap­hatók.- Saját szükségleteinkre az Udvardi Efsz újítása alapján kazalozó rámákat is gyártunk - újságolja Faludy Vince.- Újítóik közül kit említene meg?- kérdem.- Főleg a hengerek és a kultivátorok gyártását segítették újítóink, illetve a gé­pesítést és az építkezést. Azt a célt tűzték ki, hogy saját anyagból alkatrész- és anyagspórolással az egyes berende­zések működtetését biztosítsák, s csök­kentsék a költségeket. Tavaly 16 újítást valósítottak meg. A már említett újítókon kívül dicséretet érdemel még Ján Stanko és Kollár Gyula. Mindkettő párttag. Az újítók sikeres bizottságának Miroslav Knapec mérnök az elnöke. Újítóink mun­káját járási szinten is nagyra értékelik. Ez a bizottság szorosan együttműködik a szövetkezeti földművesek szövetségé­nek helyi szervezetével. A brigádok élenjárnak Fontos szerepet játszanak az új mód­szerek keresésében és meghonosításá­ban, a tudományos-műszaki haladás vív­mányainak kihasználásában az efsz-ben a szocialista munkabrigádok, melyeknek munkáját a szocialista munkabrigádok tanácsa március végén értékelte. A 15 kollektíva legjobbjait a szövetkezet veze­tősége pénz-, illetve tárgyi jutalomban részesítette. Egy komplex racionalizációs brigádja van az efsz-nek a szímői trak­torállomáson. Ez a 36 tagú brigád vállalta a szímői részlegen a növények termesz­tését a talajmúveléstől kezdve egészen a termés betakarításáig. Különösen a cu­korrépatermesztésben érnek el kimagas­ló eredményeket. Ugyanaz a munkakol­lektíva veti a növényeket, amelyik a sor­közi művelést, majd a betakarítást végzi. Itt érvényesül az önelszámoló egységek funkciója, a munka brigádformája.- Minden egyes részlegnek (növény- termesztés, állattenyésztés, műszaki szolgáltatás), lebontva az egyes munka­kollektívákra, egészen az egyes dolgozó­kig, külön bevételi és kiadási terve van- magyarázza az efsz alelnöke. - Ennek az a célja, hogy a tevékenység a lehető legrövidebb időközökben értékelhető le­gyen, s a jobb és több munkáért magas bért biztosítson, egyre jobb munkára ösz­tönözzön. Ilyen sokoldalú, átfogó intézkedések­kel igyekszik az üzemi pártbizottság, szo­rosan együttműködve a szövetkezet ve­zetőségével, hatáskörében hozzájárulni a tudományos-műszaki haladás vívmá­nyainak minél gyorsabb kihasználásá­hoz. FÜLÖP IMRE U KITŰZTE A ZÁSZLÓT Pavol Samcík az asztalosszakmát tanulta ki, s Tu- ranyban dolgozott, oda járt naponta szülőfalujából, Sza­binából. Szüleitől kis házacskát örökölt, zsindelytetö- set, s mert értett hozzá, megjavította, a zsindely helyett cseréptetőt rakott. Takaros ház lett, tágas is, s mivel Pavol Samcík akkor még legényember volt, negyven­négy tavaszán bérbe adta.- Megjelent a faluban egy bratislavai férfi, Vojtech Rob, - mindenki doktor úrnak szólította, s nagyon kért, hogy adjak ki neki két szobát, legalább két-három hónapra, hiszen a háború úgysem tart sokáig, mondta. Vojtech' Rob beköltözött, s egy nap így szólt szál­lásadójához: „Nemsokára itt a front, védekeznünk kell. Maga mit szeretne, hogy továbbra is szlovák állam legyen vagy csehszlovák köztársaság?“ Pavol Samcík azt felelte, jobban szeretné, ha csehszlovák köztársa­ság lenne, de igazságosabb, mint a régi. Hát mi is azt akarjuk, felelte Rob, majd megkérte a fiatalembert, hogy rejtsen el egy ládát - amelyben fegyverek vannak -, éjszaka majd érte jönnek a partizánok. Akkor már suttogták a faluban, hogy a hegyekben partizánok vannak, s később már razziáztak is. Előfor­dult, hogy a katonaságot kivezényelték, felkutatni a partizánokat. Pavol Samcík élénken emlékszik arra az esetre, amikor a szlovák katonák az ö udvarukban is keresték a partizánokat... látták, de nem árulták el őket. Ma már történelem, hogy Sklabinán már a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása előtt egy házra kitűzték a csehszlovák zászlót. Ez a ház a Samcíkék háza volt, s az esemény így vésődött Pavol Samcík emlékeze­tébe:- Augusztus húszadika körül lehetett, amikor a szer­vezők Rob és Majercík felkerestek, s hoztak egy rudat, hogy gyaluljam meg. Mire lesz, kérdeztem. Majd meg­látod, csak szépen csináld meg. Másnap aztán kezdtek gyülekezni a faluban. Martinból is jöttek. Lehettek vagy százan, százötvenen. Vojtech Rob szónokolt. Egyszer csak hallom, hogy eizt mondja Majerciknek, tűzze ki A Samcík-ház Sklabinán (Archívumi felv.) a partizánok házára a csehszlovák zászlót. Látom ám, hogy az az a rúd, amit én gyalultam meg. Majeróík meg hozzám fordult, a kezembe nyomta: ezennel megbí­zom a falubeli Samcíkot, tűzze ki a zászlót, szólt. Én a zászlót átvettem, de falusi házra nem olyan egyszerű kitűzni. Létra kellett, kalapács, szögek... Közben az egybegyűltek énekeltek, de hogy mit, nem tudok rá visszaemlékezni. Vagy három napig lengett a zászló a házon, aztán levettem, felcsavartam és elrejtettem a padláson. Mit lehessen tudni... mindenféle emberek vannak. Amikor Pavol Samcík hazajött, nem találta a padlá­son a zászlót. Amikor hazajött a fogságból, negyvenöt június ti­zenötödikén, akkor tudta meg, hogy a falubeliek közül huszonnégyet - a németek kivégeztek. A németek megtorlásként összeszedték az embere­ket - mint utóbb kiderült: a szerencséseket, akik életben maradtak, marhavagonokba rakták, s először Malackyba, majd halottak napján, negyvennégyben, Németországba vitték Mülhbergbe. Éreklyeként őriz Pavol Samcík egy cigarettásdobozt. Becses emlék, egy fogolytársa készítette, minden szer­szám nélkül, kimustrált sajkából. Sokan kérték tőle, de nem válik meg tőle. A fedelére a Kremlt és a Lenin- mauzóleumot vésték, az alján a mühlbergi tábor és stalag 4 b felirat olvasható, s egy szám: 44306081 - a fogoly Pavol Samcík „neve“. A doboz készítője a nevét is belevéste: Hlasztolics, meg a faluja nevét is: Mojlovo (vagy Molgovo? - nehezen olvasható). A felszabadulás után Pavol Samcík elhagyta a szü­lőfaluját, a Nemzetbiztonsági Testület tagja lett - s öt­venhárom óta Érsekújvárott (Nővé Zámky) él - tizenhá­rom éve nyudíjban. Most hatvannyolc éves, s egyre inkább hazahúzza a szíve. Sklabina az ifjúságot jelenti számára s a megpróbáltatást. De az évek múlnak, s a fájdalmas emlékek enyhülnek. Sok mindent más­képp lát az idős ember. Hogyan is mondta Pavol Samcík?- Egy ember semmit sem számított a Felkelésben. De együtt - erőt jelentett. KOPASZ CSILLA ÚJ szú 1984. V. 18. ffl UDrikB ln

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom