Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-11 / 19. szám
Branislav Könyv . ídék a könyv, Kiék, vagy kezdete a létnek? í meg, igül is a könyv, n közönyt felold, i Ija lelkét az igének. zelídül a könyv, re jársz, szel a könyv, szel a betű, an utat találsz. ib a derűnél 'átságnál, latnyi örömnél jmorúságnál, i csillogás, i lélek gyöngyszín lobogója, indó találkozás, zó találkozója. k dicséretét, dicsérjük, itpnk, üthetnénk palotát, k vele, cönyv dicsérete. nyv: egyik formája a létnek, fyben élek, lyna telkemből minden erő, stet sem tudnék venni, s bennem soha többé sa megeredni. can vek igézete könyvek, betúfolyók, tzavak, könnyű légbe élek ■nők fénykörébe, dán Kolumbusz: és új csodát, maradjon mindörökre cú ifjúság. könyvek, betúfolyók, yiló könyvlapok, ikat, bús sóvárgást :, ti adtatok, yötört a kín, a bánat, reményt a fáradt sdvet, szerelmet, a nyári permet, énak adtatok italt. könyvek, a sötétből ik más hazába, i szépség megterem rából győzelem t forrásvíz a kőből, rass, amíg a szellem den kis parazsat, öljön, mint a kristály, sen, mint a nap. DÉNES GYÖRGY fordításai I ■§ ■■ ■§ M H ■■ M ■■ M ■ sa - szőve, a perzsák írott nyelvén jzenetet fedezett fel férjétől, és ezt közölte a királlyal. És a király, mondta nagyanyám, engeteg katonát küldött a tolvajok és gyilkosok tanyájára. A katonák meg- nentették a foglyokat, és megölték 3 tolvajokat és gyilkosokat. A király fia ledig sértetlenül visszatért atyjához 3 palotába, és szeretett feleségéhez, s kis pásztorlányhoz. Amikor belépett 3 palotába, és meglátta feleségét, ilázatosan meghajolt előtte, átölelte 3 lábát, és így szólt: Szerelmem! 'teked köszönhetem, hogy életben naradtam. És a király is nagyon meg tolt elégedve a pásztor lányával. Nos, mondta nagyanyám, most nár érted, miért kell minden emberiek becsületes mesterséget tanulnia? Igen, most már világosan értem, nondta, és ahogy dolgozni fogok és lénzem lesz, veszek egy fűrészt, egy kalapácsot és deszkát, s igyekezni ogok összeeszkabálni egy egyszerű izéket vagy egy könyvespolcot. + PERTL ETELKA fordítása I ugodt, halkszavú ember, szerénységében az önérzetei Abból a fajtából való, aki bocsánatot kér, ha a lábára léptek, mert restellj, hogy éppen oda tette a lábát, ahová más lépett. Társalgás közben, ha beáll a csend, ö töri meg a hallgatást, megfeszített erővel új témát keres és habozás nélkül belevág, mert kínos számára a csend; mintha nem lenne mondanivalójuk egymásnak. Kellemetlen helyzet, ilyenkor valakinek szólni kell. Kedvelték készségéért, alkalmazkodóképességéért és kiapadhatatlan jóindulatáért. Demeternek hívták, Minden Demeternek. Minden Demeter, vállalati segéd- előmozdító. A véletlen kegye és az idő akarata korunk hősévé tette. Helyettesíthetetlen lett, mintegy sorszerűen, a körülmények folytán vállalata nélkülözhetetlen tényezőjévé vált. Elmozdíthatatlan segédelőmozdító lett. Pályája felívelésének története az idő tanulságát tükrözi. Hajdan a vállalatnak egy alkalmas dolgozóját úttörővezetői tanfolyamra kellett küldeni. 0 lesz majd a jövő legfiatalabb nemzedékének gyámolí- tója, életútjának egyengetóje. Demeter akkor hoszonnyolc éves volt, jótulajdonságai ismertek voltak', alkalmas a feladatra. Felvették az ifjúsági szervezetbe és tanfolyamra küldték. Két hónap múlva oklevéllel, gyermeknevelési elveket hangoztatva látták viszont a munkahelyén. A vállalatnak nem lévén úttöröszervezete, szak- képzettségét nem hasznosíthatta, de a személyzeti osztályon nyilvántartották képesítését. A tanfolyamot rendező szervezet véleményét, amely Demeter részvételét felelősnek, öntudatosnak és elkötelezettnek nevezte, a káderanyagához csatolták. Ha a véletlen ismétlődik, már a sors keze irányítja az eseményeket. Az ifjúsági szervezet önkéntes funkcionáriusainak három hetes ideológiai továbbképzésére öntudatos résztvevőt kértek a vállalattól. A személyzeti osztály vezetőjének azonnal eszébe jutott Demeter. Rövid idő múltával kitűnő minősítéssel és dicsérő oklevéllel tért vissza, mint ifjúságszervezői, képesített tömegmozgató. A kihasználatlan tudás azonban holt töke, haszontalan érték, tudjuk mindannyian. Az olyan ismeretek, melyeket nem vetnek alá a gyakorlat kohójában az élet próbájának, kihasználatlan lehetőségek. A társadalmi tanfolyamokon szerzett ismereteknek tettekké kell változniuk, hogy értelmük legyen. így változtatja meg a tudás - előnyére - világunkat. Demeter számára ifjúsági brigádot szerveztek, amely egyhangúlag vezetőjévé választotta. Néhány napig élvezte a közösség bizalmát, majd haladéktalanul elküldték a brigádvezetók központi tanfolyamára. Hazánk fővárosában töltött három hetet. Szívós szorgalommal elsajátította a brigádvezetés minden csín- ját-bínját, különféle mesterfogásait. Oklevelet kapott, mely szerint kitűnően alkalmas, hogy sikeresen elvezessen egy közepes méretű, lelkes, ifjúsági brigádot. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert különböző vállalati érdekek más területre irányították. A brigádot, melyet miatta alapítottak, távollétében egy iskolázatlan brigádtag vezette és annyira beletanult feladatkörébe, hogy továbbra is meghagyták vezetőnek. Minden Demeternek már betervezték, hogy elvégzi az öntevékeny társadalmi előmozdítók egyéves fejlesztési tanfolyamát. Nemsokára elutazott a hegyek közt fekvő kisvárosba és a vállalatnál elfelejtették. Nem volt határozott munkaköre, melyet másnak kellett volna végeznie helyette, megfeledkeztek róla, senkinek nem hiányzott. A vállalat egyik éber dolgozója azonban továbbra is számon tartotta Demeter létét. A személyzeti- és káderosztály vezetőjének távlatosan, egészen az ezredfordulóig el kellett készíteni a vállalati továbbképzés tervét. Kétezerig régen nyugdíjba megyek, mondta magának ez a dolgozó, de tervezni kell! Ha nincs terv, a vezetőség nem tudja, mit tegyen és az élet elbizonytalankodik...! Kevés fantáziával áldotta meg az elvtársat a természet, a nyolcvanas éveket még átfogta képzelete, de a kilencedik évtized távoli víziója megállította és valósággal kétségbe ejtette. Aztán eszébe jutott Minden Demeter. Figyelmesen áttanulmányozta a személyi adatait, megvizsgálta az egészségügyi állapotára vonatkozó orvosi bizonylatokat és olyan megállapításra jutott, hogy Demeter minden valószínűség szerint megéli az ezredfordulót. Ha szerencsétlenség nem történik vele, még munkaképes lesz, néhány évvel a nyugdíjazása előtt. Megnyugodva osztotta be őt, két-három éves időszakokban különféle járási-, kerületi- és központi tanfolyamokra, ciklikus - és egyéb oktatásokra, nappali és esti tagozatokra. Tervei szerint kétezerben féléves űrszervezöi beiskolázáson kellett Demeternek részt vennie. Kedvtelve nézegette a kitöltött íveket; szép, reális terv, gondolta magában, Demeter nem okoz csalódást, élni fog... Dicséretes minősítéssel megjött Demeter, mint okleveles öntevékeny társadalmi előmozdító.- Mit csinál most? - kérdezte egy alkalommal az igazgató. y Demeter a személyzeti osztály vezetőjének segített s kommentárt írt a káderfejlesztési tervekhez. Az igazgató elküldte őt egy szakmai tájékoztatóra, ahol valami távoli problémák megoldásáról tanácskoztak. A tájékoztatón Demeter képviselte vállalatát, nem kellett beszélnie, hozzászólnia a problémához, csak jelen volt és meghallgatta a dolgok állását. Feladatát kiválóan elvégezte, mindent feljegyzett, a hallottakhoz széljegyzeteket és kommentárokat fűzött, benyomásait egyszavas mondatokkal, kérdő és felkiáltó jelekkel rögzítette. De az igazgató megfeledkezett róla, nem kérdezte, mi volt a tájékoztatón. Igaz, valami távoli szakterület kérdésköréről beszéltek, a vállalat pedig a saját konkrét termelési gondjaival küszködött. Minden Demeter óriási szakképzettsége és felkészültsége, melyet az oktatásokon és tanfolyamokon nyert, kezdett beérni, határozottabb tettekben kifejeződni és gyakorlati méreteket öltött. A vállalat eszmei szakértője lett. A sorozatos tanfolyamok - melyeken részt vett - szüneteiben általános eszmei beszámolókat és indokolásokat, tervezet-alapozásokat és átfogó elemzéseket készített, szervezési téziseket dolgozott ki, elfoglalt vezető dolgozók helyett tájékoztatókra és eligazításokra járt, állásfoglalásokat fogalmazott. Ismeretségi köre és népszerűsége megnövekedett. A tanfolyamokon és értekezleteken szerzett ismerősei lépten nyomon ráköszöntek az utcán, a villamoson és a kávéházban. Ha elutazott és kinézett a vonat ablakán, biztos lehetett benne, hogy a vidéki állomásokon várakozók közül valaki barátian rákiált és kézcsókját küldi a feleségének. Néha kellemetlen helyzetbe került. Egyszer a Duna parton mélyen leemelt kalappal, előre köszöntötte egy nemzeti művész, akit nem ismert fel és meglepetésében elfelejtett visszaköszönni. Néhány zavart lépés után megállt és visszanézett, a nagy művész is állt és tűnődve figyelte őt, majd zavartan tovább siettek és mindketten arra gondoltak, hogy a sikoltozó sirályok kinevetik őket. Máskor a gyalogos átjárón sietett át, amikor fekete Tátra kocsijából kinézett rá egy miniszterhelyettes és mosolyogva rábólintott. Demeternek zavarában gyökeret vert a lába az úttesten, majdnem elgázolta egy vészesen szirénázó tűzoltóautó. Nemcsak ismerték, ó is ismert mindenkit a közéletben és államvezetésben, mindenkivel találkozott, vagy mint előadóval vagy évfolyamtársi minőségben valamelyik esti tagozaton. Nemcsak személyét, hanem már a stílusát is sok helyen ismerték, határozott, kerek gondolatai és tömör mondatai a kommentárokban és tervalapozásokban figyelmet keltettek, bár a személye anonimitásban maradt. Demeter korszerű és jellegzetes műfajt alapított, a szorgalmas önművelés és vállalati továbbképzés ideális megtestesítőjének példáját és műfaját. Az adatok, a számok, a gyakorlati tények és konkrét beavatkozások világától távol tartotta magát. A tudás, és az elmélet világában mozgott otthonosan, és a társadalmi elképzelések terén olyan jártasságra tett szert, hogy különösebb nehézségek nélkül, kapásból felvázolta volna szükség esetén a harmadik évezred első ötéves tervének alaptéziseit is. A szavakból szövődő, elképzelt valóságra épülő, sejtelmes és álomszerű, de amellett monoton és fárasztó közeg volt egyedülálló tudásának szakterülete. Ebben a nem éppen feszültségmentes fluidumban értékelések, kimutatások és tervek mÉzognak, mint zubogó vízben a molekulák, sűrűn teleírt papírlapok és dossziék keringenek, és úgy serceg és süvít benne az emberi találékonyság és szellemi erőfeszítés kigőzölgése, mint a sistergő lávafolyó felett a zápor gőzzé vált és fehéren párolgó zuha- taga. Egy kivételes alkalommal,-amikor a vállalat átmeneti káderhiányban szenvedett, felmerült a lehetőség, hogy Demetert konkrét feladatkörrel, gyakorlati tisztséggel kellene megbízni, de az ötletet azonnal és egyhangúlag elvetették. Az egyébként megfontolt és rendszerint várakozó álláspontra helyezkedő igazgató is azonnal ellene szólt: ki helyettesítené hatalmas szakterminológia-készletét és fejlett, egzakt stílusát - kérte számon az ötlet gazdáján -, ki lenne képes közülünk annyi szempontot és irányelvet összpontosítani és egységben látni, mint Demeter...? Erre senki sem tudott válaszolni, Demeter hatalmas szókészletének és ismerettartalékainak a vállalatnál nem akadt vetélytársa. A gazdasági osztály számvevői kimutatták, hogy hősünk másfél tonna papírt fogyaszt havonta. Akkor már országosan ismerték és a legeldugottabb faluban is akadt legalább egy csoportvezető vagy egy társadalmi továbbképzésben részesült fejő, aki együtt volt vele és megőrizte emlékezetében jóindulatú mosolyát. A minőség, a takarékosság és az effektivitás mibenlétét, meg a tartalékok lényegét meghatározó, néhány brilliáns körmondata és szójátéka szállóigévé vált, köztársaságszerte idézték és csodálták. Nem is mondatok voltak ezek, hanem kicsiny eszmevárak, kecses szóépítmények, bonyolult szerkezetű és mégis nemes veretű betűpagodák. A századik tonna fehér irodapapír elhasználása alkalmából szakágazati kitüntetést kapott, merített papírra nyomott, szerény külsejű oklevelet, amelyben Az adminisztráció hősének nevezték. A személyét övező siker és megbecsülés nem tette elbizakodottá vagy nagyképűvé, készséges és szerény maradt. Ha a lábára lépnek, ma is bocsánatkérést rebeg. Nem tudja még, hogy egy érdemes szobrászművész elkészítette az emlékműve tervét,“amely halála után majd valamelyik főterünkön áll. A gránitsziklába vésett emlékmű talapzatán Demeter egy hatalmas méretű dossziéból tekint ki és jobbjában az űrszervezöi beiskolázás elvégzését bizonyító oklevelet lobogtatja. Falusi táj Púba Gyula KOMINK HŐSE «* * Lintner István rajza
