Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-27 / 17. szám
A lemrégiben némely nyugati megfil\l gyelök azt bizonygatták, hogy a szocialista közösség békekezdeményezéseiben elkerülhetetlenül ,.szünet" fog bekövetkezni, mivel úgymond, ezek már „kimerültek". Ez a feltételezés éppolyan helytelennek bizonyult, mint a bur- zsoá propaganda sok más, a szocialista országok politikájával kapcsolatos jóslata. A Szovjetunió és szövetségesei csupán az elmúlt hetekben egy egész sor - az atomveszély elhárítását és a reális leszerelést célzó - nagy jelentőségű javaslatot tettek. A Szovjetuniónak és a szocialista közösségnek a béke megszilárdítására irányuló javaslatai nem valamiféle konjuktú- ra következményei, hanem szilárd elvi alapon nyugvó következetes politika megnyilvánulása. Az utóbbi időben az amerikai vezetés a békeszeretet látszatát keltő szavak egész áradatában tört ki, „párbeszédről“, „békés egymás mellett élésről", sőt még „leszerelésről" is beszélt. Reagan elnök hirtelen támadt békeszeretetének okai teljesen nyilvánvalóak. Először is, nem engedhet meg magának túlságosan éles kijelentéseket, amikor vetélytársai a választási kampány során rendezett gyűléseken győzelmük esetére azt ígérik, hogy korlátozni fogják a Pentagon programját. Másodszor pedig valamiképpen meg kellett nyugtatnia nyugat-európai szövetségeseit, akiket komolyan aggasztott a Fehér Ház gazdájának szerintük túlzott harciassága. A valóságban azonban Washington szó szerint nap mint nap fényes tanúbizonyságát adja annak, hogyan is értelmezi valójában a békeszeretetet, s a saját és más népek biztonságának fogalmát. Hiszen az USA saját „biztonságának védelmében" hajtott végre kalóztámadást az apró Grenada ellen; mint kiderült, ugyanezzel a céllal küldtek amerikai hadihajórajt a közép-amerikai partokra, amerikai kalandorok százai garázdálkodnak Hondurasban, fegyveres beavatkozás történt Salvadorban és Nicaraguában. Hasonló „nemes eszmék“ nevében lőtték az amerikai hadihajók a libanoni polgári településeket is. Stockholmban, az európai bizalom és biztonságerösítö és leszerelési értekezleten a nyugati küldöttek patetikus szólamokat hangoztattak a bizalomról. Ugyanakkor Kanadában új, nagy hatótávolságú szárnyasrakétákat próbálnak ki (amelyekkel kapcsolatban egyébként a Szovjetunió már régóta javasolja, hogy be kell tiltani őket.) Hogy miért éppen Kanadában? A Pentagon tábornokai mégcsak zavarba se jönnek, amikor válaszul erre a kérdésre elmagyarázzák, hogy a kanadai domborzati és éghajlati viszonyok nagyon hasonlítanak a szovjetunióbeli- ekre. Vagy: a bizalomról szónokolnak, ugyanakkor Európában, a szocialista országok közvetlen közelében, rájuk irányzott elsőcsapásmérő atomfegyvereket helyeznek el. És itt mindjárt említést kell tennünk egy körülményről: állandóan és joggal húzzuk alá a jelenlegi amerikai kormányzat közvetlen felelősségét a háborús veszély erősödéséért és a fegyverkezési hajsza tovább fokozásáért. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a veszélyhelyzet fokozódásáért egy sor nyugat-európai állam vezetése is felelősséggel tartozik. Hiszen ezek most újjáélesztik az ötvenes években csődöt mondott „Európai Védelmi Szövetség" valamennyi lehetséges változatát. Nem múlik el nap úgy, hogy hol Párizsból, hol Bonnból ne hangzana el felhívás a katonai integrációra, többek között, lehetőségként, az Európai Gazdasági Közösség bázisán. Ebben az esetben, mint az efféle tervezetek szenvedélyes hívei, hangoztatják, Nyugat-Európa közösen emelhetné fel szavát. Már csak az a kérdés: nyugat-európai vagy amerikai érdekekben? Nem ok nélkül találnak az említett tervek messzemenően kedvező visszhangra a tengerentúlon, dicsérően nyilatkozik róluk a Newsweek március 5-i számában például Henry Kissinger is. Azaz változatlanul kérdés még: a bizalomról szóló szavaknak, vagy a tetteknek kell-e hinni? Nem olyan rég, Margaret Thatcher, brit miniszterelnök több tízezer levélre válaszolt, amellyel szovjet állampolgárok fordultak hozzá, aggodalmukat fejezve ki amiatt, hogy Anglia hozzájárult az amerikai szárnyasrakétáknak a területén való telepítéséhez. „Mi - írja válaszában szovjet levelezőpartnereinek Thatcher asszony - teljességgel osztjuk azokat az ellenérzéseket, amelyeket önökből a háború kivált. Éppen ezért elsőrendű feladatunk megakadályozni, hogy az valaha is bekövetkezhessen". Nagyon szeretnénk hinni, hogy ezek nem üres szavak. Csakhogy néhány nap múlva a következőket írta Lord Brockwell, a tekintélyes angol politikai személyiség, a londoni Guardianban: „A Thatcher kormány kijelentései a béke iránti odaadó érzelmeiről merőben ellentmondanak konkrét tetteinek". Lord Brockwell emlékeztet arra, hogy Anglia az ENSZ-ben a 22. számú határozat ellen szavazott, amely pedig a leszerelés konkrét intézkedéseit vette tervbe, többek között az atomfegyverkezés befagyasztását és az atomfegyver-kísérletek betiltását. Az embereket az egész világon nagyon nyugtalanítja az atomháború növekvő veszélye, sürgős intézkedéseket követelnek az öngyilkos atomfegyverkezési hajsza megfékezésére. Jellemző, hogy azok az eszmék, amelyeket a háborúellenes mozgalmak hirdetnek, összhangban állnak a Szovjetuniónak és szövetségeseinek javaslataival. A legutóbbi időben a szocialista közösség békekezdeményezései új, konkrét javaslatokkal bővültek. Ezek elsősorban az atomfegyverkezési hajsza megfékezésére irányulnak, hiszen ennek, mint azt Konsztantyin Csemyenko is hangsúlyozta, „kulcsfontosságú szerepe van a népek békéje és biztonsága szem pont- iából". A Szovjetunió arra szólította fel az atomhatalmakat, hogy közösen fogadjanak el meghatározott elveket és normákat. Például: az atomháború megelőzését tekintsék külpolitikájuk legfőbb céljának. Be kell szüntetni az atomháború propagandáját. Kötelezettséget kell vállalni, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert semmilyen körülmények között olyan országok területén, amelyek nem rendelkeznek ilyen fegyverrel. Be kell tiltani az atomfegyverzet bármilyen formában történő bővítését, majd fokozatosan az egyenlő biztonság elvének alapján csökkenteni kell az atomfegyverek számát, teljes megszüntetésükig. Március 12-én, az SPD vezetőivel folytatott megbeszélésen Konsztantyin CserA VALÓDI ÉS VÉLT BÉKESZERETET ÚJ szú 1984. IV. 27. Tanítása meghódította a világot Lenin mindenki másnál jobban megértette az imperializmusnak, ennek az új történelmi korszaknak a jellegét. Klasszikus elemzést adott ellentmondásairól, kimutatta, hogy megértek az objektív feltételek a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérésre, és a szocialista forradalom új elméletével gazdagította a marxista tudományt. A leninizmus körül manapság rendkívül élés ideológiai harc bontakozott ki. A polgári ideológusok évtizedeken át ostorozták és különféle politikai koncepciókat hoztak fel ellene. Ezeket azonban megcáfolta az élet. A marxista-leninista tanítás viszont már évtizedek óta állja a történelem próbáit, és egyre erősebb hatást gyakorol a világ fejlődésére. Nyugaton úgy látják, hogy ez komoly veszélyt jelent a polgári társadalmak számára. Jó példa erre D. Fulbright amerikai szenátor véleménye: „A kommunizmus hatvan évvel ezelőtt a svájci Zürichben beérte egy bútorozott szobával. Ma a földkerekség egyharmadán uralkodik." Nincs semmi meglepő abban, hogy a polgári ideológusok a fő csapást a marxizmus lenini szakaszára mérik. Emellett felhasználják azt a tényt, hogy ez az eszme nem a kapitalista világ egyik előrehaladott országában született meg és realizálódott először, hanem a közepesen fejlett Oroszországban, s ezen az alapon fejtik ki nézeteiket, úgymond nemzeti korlátozottságáról. A leninizmus hűen tükrözi a világ fejlődésének törvényszerűségeit, a fő tendenciáit. Következtetései és tételei általános érvényűek. Vegyük például a pártról szóló tanítást. Leninnek ez az egyik legjelentősebb elméleti és gyakorlati műve, mivel a munkásosztály forradalmi pártja, az új típusú párt nélkül nem lehet megváltoztatni a régi társadalmi rendszert. Lenin fel tudta fegyverezni a pártot olyan eszmei-politikai és szervezési elvekkel, amelyek képessé teszik a tömegek vezetésére. Ezek az elvek nemzetközi jelentőségűek, és bekerültek minden valóban marxista párt fegyvertárába. A leninizmusnak, mint merőben orosz jelenségnek a beállítására tett kísérletek nem újkeletüek-A múltban is találkozhattunk velük, még'a Szovjetunióban is. így Zinovjev, „Leninizmus" című könyvében azt írta, hogy „a leninizmus főként paraszti jellegű országok marxizmusa". Azok, akik ma ehhez hasonlókat hirdetnek, nem értik, vagy nem akarják megérteni a leninizmus egyetemes jelentőségét. A lenini kötetekkel megrakott polcoknoz lépve, önkéntelenül meglepődünk azon, milyen óriási elméleti örökséget hagyott az emberiségre ez a zseniális gondolkodó. Még szembetűnőbb ez, ha figyelembe vesszük, hogy műveit hihetetlenül nehéz körülmények között alkotta: illegalitásban, száműzetésben, emigrációban, a forradalom és a polgárháború tüzében. Márpedig ez az örökség (55 kötet) hallatlanul nagy és felbecsülhetetlen. Az SZKP KB Marxizmus - Leninizmus Intézete 14 és fél ezer művét publikálta. A központi pártarchívumban pedig 34 ezer lenini kézirat és dokumentum található. Sajnos, még nincs meg valamennyi eredeti kézirat. Nemcsak a szovjet kommunisták, hanem a világ más kommunistái is a lenini módszerekhez folyamodnak, ha a jelenkor kérdéseire kell válaszolniuk. Tudományos előrelátás, megújuló kritikai szellem, a történelmi fejlődést meghatározó legfőbb tényezők meglátásának képessége - nos ez teszi a leninizmust a mai forradalmi cselekvés kiapadhatatlan forrásává. Életereje a gyakorlattal való egységében rejlik. A kommunista párt és a szovjet nép minden tettét a lenini eszmék hatják át. A Szovjetunió sikeresen megvalósította a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását, a kulturális forradalmat, s megoldotta a nemzetiségi kérdést is. Ezek az eszmék rövid történelmi idő alatt a világ egyik vezető hatalmává változtatták az országot. Az élet igazolta Leninnek azt az előrelátását is, hogy a szocializmus nem rövid ideig tartó, átmeneti szakasz a kommunizmus felé vezető úton, hanem a kommunista formáció viszonylag hosszú fázisa. A szocialista és a kommunista építés mai tapasztalatait általánosítva, az SZKP tovább tökéletesítette a fejlett szocializmus koncepcióját, pontosította és konkretizálta a programfeladatokat, a stratégiát és a taktikát. Ma is időszerűek azok a lenini gondolatok, hogy minden eszközzel növelni kell a munka termelékenységét, és a népgazdaság minden ágát a tudomány és a technika legújabb eredményeinek alkalmazásaival kell fejleszteni. A szocialista társadalom felvirágzásának záloga, az állampolgárok jólétének forrása, a szocializmus vonzerejének igen fontos tényezője, a magas fokú termelékenység - mondta Lenin. - Napjainkban az SZKP és a szovjet nép e cél elérése mellett a gazdaság hatékonyságának növelésén fáradozik. Az új társadalomnak és az új államnak - mondotta Lenin - maguk a dolgozó 9 nyenko kijelentette, hogy a Szovjetunió, a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is kész megoldani az európai stratégia és atomfegyverek problémáját konstruktív, kölcsönösen előnyös alapokon. Bármikor felújíthatják a tárgyalásokat, ehhez csupán az kell, hogy az Egyesült Államok megszüntesse azt az akadályt, amelyet új rakétái európai telepítésével támasztott. Akkor válaszintézkedésekre sem lesz szükség. Említést teszünk még a Varsói Szerződésnek a legközelebbi múltból való két kezdeményezéséről, amelyek igen fontosak a leszerelés szempontjából. Javasolták, hogy az egész európai kontinenst tisztítsák meg a szörnyű vegyi fegyverektől. Ez nagyon fontos lépés lenne azok teljes beszüntetése felé. A Nyugat, természetesen nem tudta nyíltan elutasítani ezt a javaslatot, igyekeztek azonban kicsinyíteni annak jelentőségét, arra hivatkozva, hogy úgymond, nincsenek meg az esetleges ilyen intézkedés ellenőrzésének megfelelő feltételei. A mi álláspontunk világos: mi amellett vagyunk, hogy szülessen megegyezés a vegyi fegyverek teljes és általános betiltásáról, újak kifejlesztéséről és gyártásáról, a meglévő készletek teljes megsemmisítéséről, természetesen szigorú ellenőrzés mellett. A másik konkrét, a szocialista közösség békeszeretö politikáját bizonyító javaslat március 5-én hangzott el a Varsói Szerződés tagországainak részéről a NATO felé: hogy minél előbb kezdődjenek tárgyalások a hadi költségvetés befagyasztásáról, majd csökkentéséről. Hiszen még a gazdagságával kérkedő Egyesült Államoknak is súlyos terheket jelentenek ezek a kiadások - ezt tekintélyes személyiségek is elismerték. Ha a Nyugat komolyan megvizsgálná a szocialista országok javaslatait, akkor a hatalmas erőforrásokat békés, szociális és gazdasági célokra lehetne felhasználni. A szocialista közösség a világpolitika egyik területén sem hangoztat csupán üres szólamokat, mindenütt igaz béke- szeretetről tesz tanúbizonyságot, nem csoda, ha álláspontja széles körű támogatásra talál a világban. A New York Times nemrégiben megjegyezte, hogy „az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége az elmúlt évben amíg egyszer szólalt föl az USA mellett, addig legalább ötször szólalt föl ellene." Semmi kétség nem lehet afelől, hogy a szocialista tábor békés kezdeményezései a jövőben még erősebb támogatásra fognak találni. Hiszen a föld népei jól látják, melyik oldal az igazán békeszerető és'melyik az, amelyik csak úgy mutatja ezt A. LEBEGYEV tömegek keze müvének kell lenniük. A párt legfőbb feladata az, hogy mozgósítsa az emberek millióit, továbbá, hogy minden eszközzel fejlessze a néphatalmat, és szüntelenül szilárdítsa tömegkapcsolatait. Tekintélyét a párt és a nép eszméinek és tetteinek egysége adja. A szovjet nép előtt álló nehéz problémák megoldása megköveteli a párt, a szak- szervezetek, a Komszomol és valameny- nyi társadalmi szervezet és munkáskollektíva eszmei nevelömunkájának tökéletesítését. Az ideológiai munka javítása azért is fontos, mert kiéleződött az ideológiai harc, növekedett a nemzetközi feszültség és a háborús veszély. Az SZKP-nak a kommunista építés irányításával kapcsolatos tevékenysége szorosan összefügg külpolitikai irányvonalával. E politikai internacionalista elveit, fő irányát is Lenin dolgozta ki. A párt következetesen megvalósítja a különböző társadalmi rendszerű államokkal folytatandó békés egymás mellett élés elvét, amit Lenin az októberi forradalom után hirdetett meg. A lenini eszmék nemcsak a Szovjetunióban diadalmaskodtak. Korunk egész története, a szocialista világ, a kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító harc sikerei elválaszthatatlanul Lenin nevéhez kapcsolódnak. Napjainkban a leninizmus a földünkön végbemenő forradalmi átalakulások hatalmas elméleti bázisa, olyan örökség, amely meghódította az egész világot. PJOTR ROGYIONOV, a történettudományok doktora, az SZKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének első igazgatóhelyettese (APN)
