Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-13 / 15. szám

Első tavaszi hétvége - szombat Ragyog a nap. Kora reggel beülök a kocsi­ba s meg se állok a Csalló­köz egyik hangulatos, Duna parti falujáig, Vajkáig (Voj- ka). Nézzük hát, mit csinál­nak az emberek az első tava­szi hétvégén, szombaton. A gáton érkezek meg a faluba. Az első házak egyikénél nagy a sürgés-forgás. Oross László és népes rokonsága a kis­kert köré kerítést húz. Zúg-búg a beton­keverő, munkaruhába bújt, ingre vetkő­zött férfiak ássák az alapokat, talicskáz- zák a betont, állítják helyére a kertkaput.- A faluban már vagy tizenöt éve tilos az építkezés, így a hajdan építkezésre kiszemelt telek mindmáig kert maradt — mondja Oross László. A férfiak össze­csoportosulnak körülöttünk s egymás szavába vágva ömlik belőlük a szó:- Teljes mértékben megváltoztatta a falu életét a Gabőíkovo-Nagymaros-i vízmű építése. Ha elkészül a nagy mű, Vajka és a szomszédos Doborgaz (Dob- rohosf) sziget lesz. Csak komppal lehet majd közlekedni. De ez a jövő zenéje, ám ami sokkal jobban nyugtalanít bennün­ket: napokon belül átvágják a Vajkát Bacsfával (Bác) összekötő főutat. Fogal­a munka. A helyi efsz-ben vagyok trakto­ros, de hétköznap nem igen ér rá az ember a ház körüli munkákat elvégezni. A föld még hideg, a kertben nem lehet dolgozni, hát gondoltam, lenyesem a fá­kat. Jó, hogy van ez a szabad szombat, mert ilyenkor a ház körül nagyobb mun­kákba is bele lehet fogni. Közben kinéz az utcára a felesége, Magdolna asszony is. Mondja, ő a fővá­rosban dolgozik, hét közben épp csak a főzésre marad ideje. A nagymosás, nagytakarítás, egyéb házi teendők szom­batra maradnak.- Kiteregetem a ruhát, majd megfőzök. Még ilyenkor, szombaton se nagyon ma­rad pihenésre idő. Csak vasárnap, akkor is délután. Tudja, úgy terveztük, hogy a városba megyünk takni, de akkor meg kihez járnánk hétvégére. A gyerekek is be lennének zárva a négy fal közé. Rossz lenne nekik, mert ők már az udvart, a falut szokták meg. Hát maradtunk. Hiszen a hétvége csak a falun igazi. Nyáron itt az erdő, a Duna, ha marad idő, mindig kimegyünk. S mivel telik a hnb-elnökének, Nagy Lászlónak a szombatja? Az előbb hallot­tam, hogy a hangosbeszélóben egy je­lentést tett közzé. Mit csinált már. ma és mi a további programja?- Nekem a szombat. is munkanap - mondja. - Szombaton vannak az eskü­vők, névadók. Az idén ez az első szom­• Orossék kerítést húznak a kert köré IIOMBAT mm műnk sincs, hogyan oldódik majd meg a közlekedés, hogyan, milyen időveszte­séggel jutunk el Somorjára (Samorin) vagy a fővárosba, ahol a legtöbben dol­gozunk. Terjednek a mendemondák, de biztosat senki sem mond.-Ez a bizonytalanság egy felbolydult méhkassá tette a falut. Amióta tilos az építkezés, menekülnek az emberek, fő­leg a fiatalok - mondja egy másik férfi. - Nem csoda, hiszen már így is gondot okoz a közlekedés, az utazás. Mi, akik a fővárosba járunk dolgozni, már reggel négykor kelünk. Két órát utazunk. S csak délután öt órakor vagyunk itthon. Szóval, tizennégy óra távoliét. Nem csoda hát, hogy mindig nagyon várjuk a hét végét. Hét közben fáradt az ember, meg idő sincs a ház körüli munkák elvégzésére. Minden szombatra marad. Itt a kert, no meg a horgászat, vadászat sem mel­lékes.- Várjuk a szombatot, márcsak azért is, mert ilyenkor nem kell hajnalban kelni, kialudhatjuk magunkat, összejöhetünk a barátokkal - mondja Varga József, aki barátjának, Szalay Aladárnak segédke­zik. - Sombatonként segítünk egymás­nak, ha a ház körül akad teendő. Egy talicskával megérkezik Szalay Aladár is. Elmondja, kétszobás házukban két család, hat személy lakik. Kért a járási szervektől lakást a városban, de azt a vá­laszt kapta: tíz, tizenöt év múlva kerülhet rá a sor. Akkor engedélyt kért lakása bővítéséhez. Azt is visszautasították. így hát a hnb-elnökének szóbeli beleegyezé­sével mégis hozzáfogott a munkához. Egy szobát „ragaszt“ a házhoz. (Később a hnb-elnökétól megtudom, hogy Szalay Aladár házbövítési engedélyének intézé­se már folyamatban van: megkapja.) Tovább indulok a faluban. A főutca egyik háza előtt egy fiatalember fákat metsz. Két fia segédkezik a gallyak összegyűjtésében. Rájuk köszönök.- Hogy mivel szokott eltelni a szom­bat?. .. Hát munkával! Hét közben várom már a szombatot, mert engem is vár bat, amikor nincsen szertartás. Délelőtt egv hagyatéki tárgyalásra házat becsül­tünk föl, most megmetszem apámnak a szőlőjét, délután pedig egy családi perpatvar kibogozásához vagyok hiva­talos. Vajka jelenleg kétszázharminc lelket számláló falu. Tíz éve még ezer lakos élt itt, ám a vízmű építése miatt elvándorol­nak az emberek. Nincs már iskola sem, a kis elsősöknek is ingázniuk kell. Ház­építésre csak kivételes esetekben adnak engedélyt.-S mi lesz azzal az útelzárással? - kérdezem.- Ha igaz, április elején átvágják az utat. A tömegközlekedés öt kilométeres kerülővel zajlik majd. Ez csak átmeneti megoldás. A tervek szerint két év múlva elvágják a külvilággal összekötő másik utat és csak Gabcíkove felé lehet majd utazni. Ez azt jelenti, hogy negyven kilo­méteres kerülöutat kell megtenni, s akkc még az utas mindig csak egyhelyben lesz. Kizárt dolog, hogy a fővárosba ingá­zók továbbra is ott dolgozzanak. Itthon kell majd nekik munkát találni. Hogy hol? A tervek szerint falunk és környéke a fő­város egyik hatalmas üdülőövezete lesz, s a szolgáltatásokban minden emberre szükség lesz. Kínálkozik majd elegendő munkalehetőség. Más kérdés, hogy ez megfelel-e majd mindenkinek. Tudom, az emberek kicsit pesszimisták. Elsősorban a hiányos tájékoztatás miatt. De többet én sem tudok. Hiszen az útátvágás is már három éve húzódik. Történtek itt egyéb furcsaságok is. öt éve tizenkét családot kiköltöztettek, házaikat lebontották. Azóta sem történik a házhelyeken semmi, csak a gaz nő ott. A borulátóbbja már elment. A türelmesebbek, akik bíznak abban, hogy jönnek még a falura jobb napok is, maradnak. Türelem, türelem, ez most a legfontosabb. Úgy érzem, akikben él valami fajta lokálpatriotizmus, azok vár­nak. Én nem vagyok vajkai születésű, de igyekszem tartani bennük a lelket. Miközben a konyhában beszélgetünk, asszonyok sürögnek körülöttünk. A nagy­• „Nekem a szombat is munkanap“ - Nagy László hnb-elnök mamától kérdezem, mi lesz a szombati ebéd?- Halászlé, sült hal - mondja. - De általában pénteken a gyerekek kedven­ce, lepény, pogácsa a menü s ebből marad szombatra is. Meg lencseleves. A maradékot elfogyasztjuk szombaton ebédre, estére pedig általában gulyás készül. Sokan összejövünk szombaton, tizen is körülüljük az asztalt. Nagy a csa­lád s az a jó, ha minél többen együtt vagyunk. Végighajtok a falu egyik-másik szűkös mellékutcáján. Szinte minden porta körül látni szorgoskodó, dolgozó embereket. Legtöbben a kertekben szántanak, ás­nak, veteményeznek, előkészítik a fólia­sátrakat. Mások az ablakkereteket festik, mosnak, szőnyeget porolnak. Megint má­sok összegereblyézik a ház körüli giz- gazt, összegyűjtik a szemetet és elégetik. Javában zajlik a tavaszi nagytakarítás.- Aki csak mozogni bír nem ül ölbe tett kézzel - mondja az egyik bácsika az utcán.- Mi készül ebédre?-szólítom meg az egyik emeletes ház előtt álló asszonyt, aki két újhagymát tart a kezében. Kmatrik Zsuzsanna elneveti magát:-Zsíros-hagymás kenyeret készítek a gyereknek. Reggeltől a fólia alatt dolgo­zik, megéhezett már. Zsuzsanna asszony beljebb invitál. El­mondja, hogy bedolgozó, a rokkantak szövetségének varr különféle műbőr tás­kákat. A varrógépet a szövetkezet bo- csájtotta rendelkezésére, s fizetnek a fel­használt villanyáramért is.- Most ér csak igazán aranyat az, hogy helyben van a munkám - mondja a háziasszony, miután ő is az útlezárásra tereli a szót. - Eddig csak hárman voltunk bedolgozók, lehet, ezután majd többen leszünk. A háziasszonytól megtudom, hogy a hét vége, a szombat nála is munkával telik el. Általában szombaton is szokott varrni. Hiszen elég feszített a terv, na­ponta száz táskának kell elkészülnie. Felsétálok újra a gátra. Onnan látom, hogy távolabb, a gát tövében férfiak cso­portja motorfűrésszel fát vág. Mire köze­lükbe érek már elcsendesedik a fűrész hangja. Ozsvald Sándor épp élesíteni készül masináját. Közben elmondja, hogy hét végére összesereglett a városi rokonság is, hát nekiláttak a kimustrált telefonpóznák s az erdőről hozott fa fel­aprításához.- Sosem unatkozunk mi hét végén. Mindig akad munka. Ha meg végképp nincs teendő, akkor megyünk halászni, vadászni. Hal ugyan most kevés van, hiszen alig van víz a Dunában, de az erdőben sok az állat. Télen jártunk etetni is. Újra felbőg a fűrész, nem tartom fel tovább a munkásokat. Útközben a város felé még megállók a közigazgatásilag Vajkához tartozó Ke- szölcésen (Kyselica) Lukács Kálmán há­za előtt. A ház gazdája a környéken a madarairól híres. Van vagy hatvan különféle énekes madara, papagája. Szépen elrendezett ketrecekben tartja őket az udvaron meg a pincében. A ma­darak körül minden nap van bőven mun­ka, hét végén nem különösen. Ó elsősor­ban rájuk fordítja szabad idejét. Meg aztán kert is van a ház végében, s a szü­lők is betegesek, nekik is elkel a segítség. Miután megnézzük a madarakat, a házi­ak egy kávéra invitálnak. Bent a háziasz- szonytól szintén a szombati ebéd felöl érdeklődök:- Pénteken annyit főzök, hogy marad­jon szombatra is. Hogy minél több idő maradjon a munkára. Mert tudja, aki falun él, annak a portán mindig akad dolga. Akár hétköznapról, akár szombatról le­gyen szó. Mi sosem unatkozunk. ZOLCZER JÁNOS ÚJ szü 8 1984. IV. • „Hét végén sosem unatkozunk “ (A szerző felvételei) • „A hétvége csak a falun igazi “

Next

/
Oldalképek
Tartalom