Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-16 / 11. szám
ÚJ szú 5 1984. III. 16. NEMES SZÁNDÉKÚ FELHÍVÁSOK Már hatvan évvel ezelőtt napvilágot látott egy felhívás az emberiséghez, hogy kövessen el mindent a gyermekekért. Eredményessége szinte a nullával volt egyenlő: a világ épp hogy kilábalt a nagy háborúból, még virágzott a gyarmati rendszer, a „fejlett“ Európában is ezrek éheztek. Harmincöt évvel később az ENSZ Közgyűlése deklarációban rögzítette a gyermekek jogait. E szerint fajra, bőrszínre, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül a gyermekeknek mindenütt egyenlő joguk van az élelemre, orvosi gondoskodásra, a védelemre és segítségre, eiz ingyenes oktatásra és a békés életre. Ez olyan szép, mint az álom. És sajnos, az is - nagyon-nagyon sok gyermek számára. Vannak ugyan gyerekek, akiknek mindez megadatik, de ők csak egy töredékét alkotják a világ apróságainak. A szocialista országok - gyakran gazdasági teherbíró-képességüket is meghaladó - eredményes erőfeszítéseket tesznek a gyermekek mind teljesebb és boldogabb életfeltételeinek biztosítására. Az anya és gyermeke ingyenes egészség- ügyi ellátása, az ugyancsak ingyenes • Bejrúti csendélet - kisfiú cicával. Neki nincs joga a békés életre? oktatás, a sokgyermekes családok kiemelt támogatása olyan vívmányai a szocialista rendszernek, amelyek méltán vívták ki más nemzetek elismerését. De már az iparilag fejlett tőkés országokban sem olyan egyszerű a helyzet. Itt a társadalom egyik - s az is csak kisebbik - része csemetéinek gondtalan élet jut osztályrészül, a többségnek a súlyosbodó gondok következményei. A világon évente születő 125 millió gyermek közül 100 millió a fejlődő országokban születik. 1960 és 1975 között itt is sikerült csökkenteni a gyermekhalandóságot, méghozzá a felére: ezer újszülött közül átlagosan már „csak" száz hal meg egyéves kora előtt. Az utóbbi években ez a tendencia jelentősen lelassult, sőt visszafordult. A fejlődő országokban ma naponta 40 ezer gyermek hal meg. A VILÁG „KISDEDÓVÓJA“ A UNICEF, az ENSZ Gyermekalapjának főigazgatója mindén évben jelentést tesz a világ gyermekeinek helyzetéről. • Palesztin apa fiávaf. A fiúcskánál játék helyett - puska. Pedig az ENSZ nyilatkozata a gyermekek jogairól a palesztin gyermekekre is vonatkozik. (Telefoto: CSTK) dő országokban hiányzik a tiszta víz, nincs pénz tejporra. A mesterségesen táplált gyerekeket viszont 3-6-szorosan fenyegeti a korai halál. 3. Hidratálás. A főleg fertőzött víz okozta hasmenéses megbetegedések évente 5 millió kisgyermeket sújtanak. Többségük megmenthető lenne, ha azonnal tiszta vízben feloldott cukrot és sót kapnának. Számos fejlődő országban már a helyi kisüzemek töltik cukorral, sóval az apró zacskókat. Húszmilliót a UNICEF oszt szét. Évente 80 millió készül ezekből az életmentő csomagocskákból - de 1 milliárdnál több kellene... 4. Az oltásokról már szóltunk. Talán csak annyit érdemes hangsúlyozni, hogy az alultápláltságtól legyengült szervezet szinte védtelen a betegségekkel szemben. 5. Az anyák élelmezése. Ha a terhesség első három hónapjában javítanák (napi 500-600 kalóriával) az anyák táplálását, a felére csökkenne a kis súllyal születő gyermekek száma, s ezáltal 20-25 százalékkal a csecsemőhalandóság. 6. Születésszabályozás. A testvére után egy évvel születő apróságot 2-4-szeresen fenyegeti a csecsemőhalál, mint a két évnyire születőket. 7. A nők műveltségének növelése. Fekete Afrikában a nők 95 százaléka analfabéta. A többi fejlődő országban sem valami rózsás a helyzet ezen a téren. Márpedig az anyák műveltségének növekedésével arányosan csökken a gyermekhalandóság. Kell ennél meggyőzőbb érv? DICKENSI KÓRKÉP Abban a „másik“ világban, ha fel is cseperedik a gyermek, akkor sem lesz könnyebb az élete, akkor sem fenyegeti kevesebb veszély. Dickens a 19. század gyermekmunkájáról festett képet, s ez a felháborító kép még ma is számos országban valóság. Az ENSZ deklarációja nagyon szigorú: tilos a tanköteles gyermekeket alkalmazni. De hát még azt sem sikerült elérni, hogy az iskolás korú gyerekek tényleg járhassanak iskolába! A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának adatai szerint több mint 50 millió 15 évesnél fiatalabb gyermek dolgozik veszélyes munkafeltételek között. Az elmaradott, eladósodott afrikai, ázsiai és latin amerikai országokban a gyermek elsősorban munkaerő a nyomorgó család-számára. A felnőttek munkanélküliségének növekedésével egyenes arányban növekszik a dolgozó gyermekek száma. A munkáltatók boldogan alkalmazzák őket: ugyanazért a munkáért kevesebb bér jár nekik, mint a felnőtteknek. De mind több gyerek dolgozik az Egyesült Államokban és a nyugat-európai tőkés országokban, főleg a mezőgazdaságban. A városokban elsősorban a vendégmunkások gyermekeinek osztályrésze a megerőltető munka. Az éhező, betegségektől szenvedő, munkára kényszerített gyerekek joggal érzik úgy, hogy kegyetlen mostohájuk ez a világ. GÖRFÖL ZSUZSA A Grant-jelentés minden évben egy-egy újabb vádirat a világ ellen. Az elmúlt évben 410 millió dollárral gazdálkodhatott a UNICEF. Első pillantásra szolid összeg. De csak az elsőre. A világ katonai kiadásainak ez mindössze a 0,3 százalékát teszi ki. Csak így összehasonlítva derül ki, hogy ez milyen szégyenteljesen kevés. A UNICEF ebből az összegből próbálja fedezni tevékenységét a világ 110 fejlődő országában, amelyekben 1300 millióra becsülik a 16 éven aluli gyermekek számát, vagyis mindegyikük számára jutott átlagosan 0.31 dollár. Igaz, nem mindegyik gyerek van veszélyben, de a legrászorultabbak száma így is százmillió. Ezeket a kisgyerekeket sürgősen be kellene oltani a hat leggyakrabban előforduló fertőző betegség - a szamárköhögés, a kanyaró, a tetanusz, a diftéria, a tuberkulózis és a gyermekbénulás - ellen, mivel őket, az alultápláltságtól legyengült szervezetüket BE MOSTOHA számú#! ezek a betegségek különösen veszélyeztetik. Az oltásokhoz gyermekenként öt dollárra lenne szükség, de az UNICEF- nek nincs félmilliárd dollárja, amit erre az életmentő akcióra fordíthatna! A legutóbbi drámai hangú Grant-jelentés a jövőt tekintve sem valami derülátó. A világgazdasági helyzet nem kedvez a fejlődő országoknak: csökkennek a nyersanyagok árai - márpedig ez a fejlődő országok fő kiviteli profilja -, miközben drágulnak a késztermékek, amit viszont kénytelenek importálni. C. Gopa- lan, az indiai Országos Élelmezési Intézet igazgatója rámutatott egy figyelemre méltó tényre: Ázsiában él a világ lakóinak több mint fele, de csak a világ élelmiszerforrásainak 30 százalékával rendelkezik. Ezzel szemben a fejlett országokban a Föld összlakosságának kevesebb, mint harmada él, de az összes élelmiszerek közel 60 százalékával rendelkeznek. Az ENSZ szervezeteinek adatai szerint a világon kb. 450-500 millió az alultáplált ember, s ezek többsége Afrikában él. A fekete kontinenst pedig katasztrofális szárazság sújtja. 1973-ban, a megelőző nagy aszály idején a Szahel-övezetben 300 ezer ember halt éhen, többségük Szenegálban és Szomáliában. A jelenlegi aszály 17 országban pusztít a Guineai- öböltől Afrika szarváig, a Szaheltöl a Jó- reménység-fokig. ötvenmillió férfi, nő és gyermek éhezik. Szomorú becslés: közülük 3 millió rövidesen meghal, ha nem kap gyors segítséget. PÉNZ, PÉNZ De valóban minden gondot az aszály okoz Afrikában? Abbé Goubenia, az ismert etióp író mondta: ,,Nagyon kényelmes lenne mindent az időjárásra hárítani és szenzációt csinálni Afrika éhezéséből. A burzsoá propagandának az az állítása sem áll helyt, hogy »az afrikaiaknak túl sok gyerekük van«. Elsősorban arról van szó, hogy azok a gazdasági programok, amelyeket a Nyugat kényszerít sok fejlődő országra, a monopóliumok érdekeinek felelnek meg, de szöges ellentétben állnak az afrikaiak valódi érdekeivel." Közismert, hogy a Reagan-kormány növelte élelmiszer-szállítmányait Szudánba, Szomáliába, Kenyába. De mi előzte meg ezt az ,,önzef/en"segítségnyújtást? Ezek az államok hozzájárultak, hogy az USA katonai támaszpontokat létesítsen területükön... A UNICEF kidolgozott egy hétpontos programot, amelynek megvalósítása egyáltalán nem nevezhető túlzottan költségesnek, de szinte csodákat tenne a gyermekek életéért vívott küzdelemben. Az érintett kormányokhoz eljuttatott program elismerést és egyetértést váltott ki, a megvalósítással azonban jobbára nem sietnek. Még erre a minimumra sincs pénz... Pedig csak arra lenne szükség, hogy: 1. Ellenőrizzék a gyermekek növekedését. Ugyanis az eseteknek mindössze 1 százalékában szemmel látható a gyermekek alultápláltsága. 2. Propagálni kell a szoptatást. A fejlö„Mama, éhes vagyok" - mondja csemeténk, s mi azonnal soroljuk az ételeket, csakhogy kedvébe járjunk. Hiszen olyan ritkán halljuk tőle, hogy éhes, már arra is gondoltunk, orvoshoz kellene vinni ezzel az étvágytalansággal. Olyan véznának látjuk, pedig igyekszünk minden kívánságát teljesíteni: zokszó nélkül állunk sorban a zöldségesnél, hogy banánt, narancsot vegyünk; a gyerek számára decemberben sem drágáljuk a szólót, paradicsomot, s a nagymama reggel hétkor készségesen odaáll a tűzhelyhez, ha egyezem unokája kinyilatkoztatja, hogy palacsintát kér reggelire. „Mama, éhes vagyok“ - mondja az apróság, s a mama úgy tesz, mintha nem hallaná, hogy ne kelljen kimondania azt a szörnyű választ: „Nincs mit enni, kicsikém." Ez egy másik világ, és attól „másik", hogy a mostoha körülmények - a természeti, de mindenekelőtt a társadalmi, gazdasági viszonyok - még csak azt sem teszik lehetővé, hogy az emberek kenyerén és vizen éljenek. Se kenyérből, se vízből nincs elegendő. Pénzből főleg. És ez a „másik" világ napról-napra nő, több és több a lakója. De a világot olyanok is lakják, akiknek csak a gőgje és nemtörődömsége határtalan, akik számára a segíteni akarás ismeretlen fogalom. • Szaheli madonna
