Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-09 / 10. szám
Z'"' -yehszlovákiában 36 éwel ezelőtt WO a történelmi februári napokban érte el tetőpontját a munkásosztály és a dolgozó nép sokéves harca a burzsoázia uralmának megdöntéséért, valamint a szociális és nemzetiségi szempontból is igazságos társadalom megteremtéséért. Amikor a dicső Februári Győzelemre emlékezünk, azzal a tudattal tesszük, hogy élő történelem, amqly ma is időszerű. Mindennapi küzdelmünk tartós ösztönzője az újért, a haladásért és a szocializmusért vívott harcban. Csehszlovákiában a szocialista jelen nem a kommunisták szubjektív óhajának, hanem társadalmi rendszerünk törvényszerű fejlődésének eredménye. A szocialista forradalom az ellentmondásokkal teli társadalom fejlődésének eredménye volt az imperializmus időszakában, amely megteremtette az objektív feltételeket a gyökeres társadalmi változásokhoz. Kiindulópontja az az elmélet volt, amelyet 1905-1907-ben,az első orosz forradalom idején Vlagyimir lljics Lenin dolgozott ki, és az 1917-es februári forradalomtól a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig továbbfejlesztett. Ez az elmélet a demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átmenetének elmélete. A Győzelmes Február igazolta, hogy a sikeres szocialista forradalom fő feltétele az új típusú forradalmi párt megléte, amely következetesen a marxista-leninista tanítás szerint jár el. Eszmei és politikai érettségét, a marxizmus-leniniz- mus alkotó érvényesítésének képességét, szervezeti szilárdságát és akcióképességét Csehszlovákia Kommunista Pártja elsősorban a fasizmus ellen vívott harc, a nemzeti demokratikus forradalom előkészítésének és megvalósításának idején bizonyította be. München idején a csehszlovák politikai pártok közül az egyedüli volt, amely egyértelműen síkra- szállt Csehszlovákia elárulása ellen. A burzsoá kormány, élén Sirovy tábornokkal, elfogadta a müncheni diktátumot, annak ellenére, hogy a párt óriási erőfeszítéseket tett az antifasiszta egységfront aktivizálásáért, a köztársaság védelméért: A müncheni kapituláció, a határmenti területek elvesztése, de főleg Csehszlovákia feldarabolása, az ún. Szldyák Állam és a Cseh-Morva Protektorátus létrehozása után megkezdődött a CSKP határozott, döntő harca nemzeteink vezetéséért. A kommunista párt a fasiszta megszállás idején sem tette le a fegyvert. Illegalitásba vonult, s még ekkor is az antifasiszta mozgalom fő szervezője maradt. A csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harcának célja a második világháború idején az volt, hogy felszámolja a fasizmus uralmát, kivívja a nemzeti és állami függetlenséget, felújítsa a cseh és a szlovák nemzet közös államát, a Csehszlovák Köztársaságot - új, demokratikus elvek alapján. Az új állam kiépítése és belső elrendezése kérdéseinek megoldását már az 1943 decemberében aláírt Csehszlovák-szovjet Barátsági és Együttműködési Szerződés, valamint az 1943-ban a Szlovák Nemzeti Tanács megalakításáról szóló Karácsonyi Egyezmény vázolta fel. A nemzeti felszabadító harc egész ideje alatt, amelynek fő szakaszai elválaszthatatlanul kapcsolódtak a szovjet hadsereg hősi harcához és előrenyomulásához, a kommunista párt nemcsak a fasizmus megdöntése és a nemzeti felszabadulás szükségességét hangúlyozta, hanem az új csehszlovák köztársaság igazságos, szociális és nemzeti elrendezésének szükségességét, valamint azt, hogy külpolitikája a Szovjetunió felé irányuljon, így fokozatosan érvényre jutott, később pedig győzedelmeskedett a kommunista párt irányvonala, ami döntő hatással volt a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca utolsó szakaszának menetére. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amely 1944. augusztus 29-én robbant ki, a szlovák nép antifasiszta harcának csúcspontjá volt, s Európában a legjelentősebb antifasiszta megmozdulások közé tartozott. Ugyanakkor Csehszlovákiában a nemzeti és demokratikus forradalom kezdetét jelentette. A kommunista párt vezetésével - amely kilépett az illegalitásból és a felkelés legkövetkezetesebb és legfontosabb ereje volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés az első konkrét lehetőséget biztosította ahhoz, hogy a kitűzött elveket a gyakorlatban alkalmazzák. A felkelésben nemcsak a náci megszálló erők elleni fegyveres harcról, hanem az új, népi demokratikus rendszer alapjainak a nemzeti bizottságok létrehozásával gyakorolt népuralom megteremtéséről, a szlovák nemzet létének elismeréséről és egyenjogúsítása előfeltételeinek kialakításáról volt szó. Érthető, hogy a felszabadított területeken teljes mértékben nem lehetett megvalósítani az összes forradalmi követelményt, mert a legnagyobb erőt elsősorban a fegyveres harcra kellett összpontosítani. A néphatalom 1984. III. 9. alapjainak megteremtésében születtek ÚJ SZÚ 3 a legnagyobb sikerek, mégpedig a nemzeti bizottságok megteremtésével. Jelentős eredményeket hozott a kommunista párt vezető szerepének erősítése, a szlovák kérdés marxista-leninista rendezése és a Szovjetunióval való barátság elmélyítése terén. Az államhatalom megtestesítője a Szlovák Nemzeti Tanács lett, amelynek intézkedései felszámolták a fasiszta államgépezetet. Az ipari üzemekben érvényesülni kezdett a munkásel- lenörzés és a megszállók, valamint az árulók vagyonát az üzemi munkástanácsok vették át. Ezek az intézkedések antifasiszta és antiimperialista jellegűek voltak, tulajdonképpen a nemzeti és demokratikus forradalom tartalmát jelentették. A forradalomra kezdettől fogva nagy hatást gyakorolt a munkásosztály és a kommunista párt, s ennek köszönhetően a Szlovák Nemzeti Tanács antifasiszta és demokratikus intézkedéseiben a szocialista forradalom elemei is megjelentek. Ezek a szocialista elemek a kommunista párt helyes stratégiájának alapjait képezik. A kedvező nemzetközi helyzetnek köszönhetően, amelyet a Szovjetis rákényszerült a munkásosztállyal való együttműködésre. Klement Gottwald 1945 áprilisában ezt a következőképpen fejezte ki: „Mi magunk nem kormányozhatunk, és nem kormányozhatnak egyedül ők sem... Fennmarad a kényszerű együttműködés a másik politikai csoporttal, amely ugyancsak kénytelen együttműködni velünk“. 1945 áprilisában a csehszlovák területeken előrenyomuló szovjet hadsereg ösztönzőleg hatott az ellenállási mozgalomra. A kommunista párt vezetésével Csehországban is fegyveres felkelést készítettek elő a fasizmus ellen, amely 1945 májusában a cseh nép felkelésével érte el tetőpontját. A prágai antifasiszta nemzeti felkelés, amely 1945. május 5-én robbant ki, a Vörös Hadsereg prágai hadműveletével összhangban a cseh nép ellenállási mozgalmának csúcspontját jelentette és hozzájárult Csehszlovákia felszabadításához. Csehszlovákia nemzetei 1945. május 9-éri óriási áldozatok árán ismét szabadok lettek, és önálló államban megkezdhették szocialista jövőjük építését. A FEBRUÁRI GYŐZELEM TÖRTÉNELMÜNK FOLYAMATOSSÁGÁBAN \ unió ereje és tekintélye váltott ki, ezek az elemek sikeresen továbbfejlődhettek és fokozatosan érvényesülhettek a cseh és a szlovák nép életének minden területén. M oszkvában márciusban találkoztak a CSKP, az SZNT és a cseh burzsoá pártok küldöttségei, hogy megvitassák az új kormány létrehozására és programjára tett javaslatot. Az éles véleménykülönbség eredményeképpen kompromisszum született, amely mindkét fél részéről engedményeket követelt. A tanácskozás eredményei a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontja első kormányának programjában, a Kassai Kormányprogramban mutatkoztak meg. A tizenhat pontos kormányprogram rögzítette a nemzeti és demokratikus forradalom főbb eredményeit és meghatározta további feladatait. Ezek közé tartozott, hogy a nép a nemzeti bizottságok segítAz új, népi demokratikus köztársaság alapvető feladata a háborús károk felszámolása és a népgazdaság újjáépítése volt. A kommunisták már akkor tudatosították, hogy a további fejlődés nem lesz egyszerű, s hogy a burzsoázia és a munkásosztály közötti ellentét egyre jobban kiéleződik. A kommunista párt előnyös bel- és külpolitikai viszonyok közepette arra törekedett, hogy a nemzeti-demokratikus forradalom véráldozatok nélkül nőjjön át szocialista forradalomba. Az említett irányvonal kidolgozása arról tanúskodott, hogy alkotó módon alkalmazták Leninnek azt a tanítását, miszerint a szocializmusért vívott küzdelmet össze kell kapcsolni a demokráciáért folytatott küzdelemmel. A kommunisták ezért szorgalmazták, hogy a Kassai Kormányprogramban rögzített feladatokat következetesen valósítsák meg, mert tudatában voltak annak, ségével az államhatalom forrásává vál- , jón; hogy tiltsák be^a fasiszta szervezeteket és az áruló politikai pártokat; hogy kobozzák el az osztályellenség és az árulók földjét és azt a kisparasztok között osszák szét; hogy helyezzék állami igazgatás alá azokat az üzemeket, amelyek tulajdonosai kollaboráltak a fasisztákkal; hogy a szlovákokat önálló nemzetként ismerjék el; hogy a Csehszlovák-Köztársaságot két egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok államának tekintsék; hogy a csehszlovák külpolitika a Szovjetunió felé orientálódjon. A Kassai Kormány- program ezeket a feladatokat nemcsak meghatározta, de a Nemzeti Front minden résztvevőjét következetes megvalósítására ösztönözte és kötelezte. A munkásosztály, amely a Nemzeti Frontban a kommunistákkal képviseltette magát, . abban az időben ugyan egyedül még nem uralkodhatott, de a burzsoázia méghogy a program maradéktalan végrehajtása a burzsoázia pozícióinak lényeges gyengítéséhez vezet. A nemzeti és demokratikus forradalom első szakaszában a fontos gazdasági változások abban nyilvánultak meg, hogy államosították a kulcsfontosságú ipart és végrehajtották a földreformot. 1945. október 28-án a nép vette kezébe az energetikai, a szén-, a kohászati és a hadiipart, valamint a vegyipart, s más ágazatokban pedig a 150-től 500 embert foglalkoztató üzemeket. Egyben államosították a bankok és a biztosítók többségét is. A kommunisták első, háború utáni kongresszusa 1946 márciusában a pártot arra irányította, hogy fokozatosan építse ki a szocializmus alapjait, ugyanakkor készítse elő a pártot az 1946 májusában megtartandó parlamenti választásokra. A CSKP, mint a legerősebb politikai párt, döntő szerephez jutott a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjának harmadik kormányában. A kormányfő a CSKP elnöke, Klement Gott- wald lett. Ez az új kormány, amelynek 9 kommunista tagja volt, előterjesztette Országépítő Programját, amely a népgazdaság felújításának és kiépítésének 1947—48-ra szóló kétéves tervét tartalmazta. A terv célja az volt, hogy megjavítsa a csehszlovák nép gazdasági és szociális helyzetét és megteremtse Szlovákia iparosításának alapjait. 1947 tavaszán Csehszlovákia Kommunista Pártja kidolgozta a Hradeci Programot, amely szerint az 50 hektár feletti földet felosztották, és bevezették a parasztok nemzeti biztosítását. A CSKP gazdaságpolitikája a kisparasztok támogatására, a falusi gazdagok hatalmának megszüntetésére irányult. Az építő program feladatainak teljesítését azonban egyre élesebb osztályharc kísérte, különösen 1947 közepétől kezdve. A burzsoázia az események további, számára kedvezőtlen alakulásától való félelmében szüntelenül megzavarta a program teljesitését, a forradalom megállítására törekedett és a fejlődést vissza akarta fordítani. Az antikommunis- ta erők világméretű támadására támaszkodott, amely az antifasiszta koalíció felbomlásához és a hidegháborúhoz vezetett. Ki akarták használni az ország gazdasági nehézségeit, különösképpen az 1947-es aszály és rossz termés következményeit. A kommunisták azonban elutasították az amerikai segítséget, amelyet az ún. Marshall-terv tartalmazqtt. Ez a felkínált, úgynevezett segítség azonban valójában azt a célt követte, hogy Csehszlovákia gazdaságilag függő helyzetbe kerüljön az Egyesült Államoktól, s a burzsoázia ezzel akarta visszaállítani nálunk a kapitalizmust. A Csehszlovák Köztársaság azonban a Szovjetunióval kötött szerződést a gazdasági együttműködésre, mert a Szovjetunió volt az az ország, amely kész volt politikai feltételek nélkül segíteni. A kommunisták és a burzsoázia konfrontációjában a legnagyobb próbatételre 1947 őszén Szlovákiában került sor, amikor a kommunisták vezette haladó erők a tömegszervezetekre támaszkodva, fegyveres erőszak nélkül kényszerítették lemondásra a Demokrata Párt vezetőit, amivel a legfelsőbb szervekben megerősödött a kommunisták pozíciója. 1947-ben a CSKP KB novemberi ülésén Gottwald elvtárs a következőképpen jellemezte a helyzetet: „A minden irányban elburjánzott reakció igyekszik még jobban megbénítani a kormányt, a parlament és a népi szervek tevékenységét, hogy adott pillanatban a kormányt és a parlamentet teljesen cselekvésképtelenné tegye. Megfelelő pillanatban kormányválságot igyekszik előidézni és kísérletet tenni hivatalnokkormány megalakítására. Politikai szempontból az ilyen lépést reakciós puccskísérletként, reakciós államfordulatra irányuló kísérletként kellene értékelni“. A helyzet nagyon kiéleződött, s' a döntő ütközetre 1948 februárjának történelmi hat napja alatt került sor. Február 20-án kellett volna a kormánynak összeülnie, amelyen Václav Nősek belügyminiszternek a Nemzetbiztonsági Testület átszervezésével kapcsolatos kérdésekkel kellett volna foglalkoznia. 12 burzsoá miniszter azonban Klement Gottwald felszólítása ellenére nem vett részt a kormány ülésén és benyújtotta lemondását. Február 21-én az Óváros téren több mint 80 ezer ember gyűlt össze, s Klement Gottwald tolmácsolta a kommunista pártnak a kormányválsággal és annak megoldásával kapcsolatos álláspontját. Országszerte bizottságokat alakítottak, s megkezdődött a politikai pártokban és a tömegszervezetekben a differenciálódás. Február 22-én 8 ezer küldött részvételével megkezdődött az üzemi tanácsok kongresszusa, amely támogatásáról biztosította a párt politikáját. Egy nappal később több ezer párt- és nyilvános gyűlést tartottak e politika támogatására. Február 24-én egyórás általános sztrájkot tartottak. A tömegek forradalmi aktivitásának hatására Benes elnök 25-én kénytelen \plt elfogadni a burzsoá miniszterek lemondását. Megalakult a csehek és a szlovákok megújhódott Nemzeti Frontjának új kormánya, s ezzel Csehszlovákiában erőszakmentesen oldódott meg a kormányválság. A kritikus februári napokban született meg a munkásosztály és a CSKP fegyveres alakulata, a Népi Milícia, arra az eshetőségre, ha a reakció fegyveres erőszakhoz folyamodik. Á februári események törvényszerűen betetőzték a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való átalakulását, amelynek eredménye a proletárdiktatúra megteremtése volt - vérontás nélkül. 1948 februárjában a csehszlovák nép jelenéről döntött. Dr. RICHARD GROSZ s? «f CO — 5 s a) -2 1“ « < 'S v —> c 1 '«O 1 00 3 **• o c •ö ÜJ 5 5 55-8-s 2 ~ <í 5
