Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-24 / 8. szám
■ ÚJSXÚ A Bratislava/ Energetikai Kutatóintézet egyik tágas földszinti kísérteti termében Július Hlavaóka mérnök, osztályvezető kalauzol. Csupán néhány perce, hogy megérkeztem, de az már nyomban kiderült, ha kell, az ott dolgozók közül bárki tájékoztathat - beleértve Éva Molná- rovát, a „gyengébb“ nem egyetlen jelenlevő képviselőjét is.- Megkönnyíti a helyzetemet, hogy ön már korábban hallott a fogyasztás távvezérlési szabályozási rendszeréről - mondja Hlavaőka mérnök. - Aki ennek a gyakorlati alkalmazását fontolgatta az elmúlt évek során, leggyakrabban bizony kemény fába vágta a fejszéjét. Ezen a feszültségen szeretnénk minél előbb enyhíteni. Más szóval: azon fáradozunk, hogy a hazai piacra a lehető legrövidebb időn belül olyan minőségű berendezéseket juttassunk, amelyek megfelelnek az elvárásoknak. És ezek bizony nagyon magasak.- Miért éppen ezzel a szakterülettel foglalkoznak?- Kutatóintézetünk feladatkörénél fogva is erre szakosodik már évek óta. Ez, persze még nem lenne elég ahhoz, hogy éppen minket bízzanak meg ilyen munkával, hiszen Csehországban is működnek hasonló intézetek. Hogy miért esett ránk a választás? Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy e téren már korábban is mi gyűjtöttük össze a legtöbb fontos információt, hogy nálunk egy kitűnő, fiatalokból álló, lelkes kutatócsoport dolgozik, és még sorolhatnám az érveket. A pontosság kedvéért szögezzük le azt is, hogy a megbízatást 1981-ben kapták. A központi irányító szerv akkor hirdette meg a kutatási feladatot: „Hó- és villamosenergiafogyasztás szabályozása“ címen, öt évet kaptak e műszaki probléma leküzdésére, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a köztes időben nem kell beszámolniok a részleges eredményekről. A kutatás időrendi tervét eleve úgy állították föl, hogy a kollektívától bármikor számon lehessen kérni az eddig elvégzett munka mennyiségét és minőségét. Egyébként a bratislavai kutatóintézet irányításával dolgozik a feladat bizonyos részeinek megoldásán egy hasonló csoport Ceské Budéjovicében is. Nézzük tehát, mi az, amin itt és az ország nyugati részében közösen fáradoznak a kutatók, továbbá derítsük ki azt is, a mai napig mennyire jutottak. A hivatalos dokumentumokból kiderül, hogy egy speciális adókészülék, valamint az ún. helyi és központi vezérlésű automatika kifejlesztésére és üzembe helyezésére vállalkoztak. Az időtervből az is megtudható, hogy az adókészülékkel a múlt év végére kellett elkészülniök. Ennek a meghatározott paraméterek szerint 1500 kilowattampemél nagyobb teljesítményt kell elérnie a 110 kilovoltos hálózatban. Gondolom, a pontos műszaki leírás nem sokat mond a legtöbb olvasó számára, ezért kapjon szót ismét a szakember.- A tisztánlátás kedvéért nézzük meg ezt a térképet - szólít Hlavaőka mérnök a szemközti falhoz. - Itt láthatja, miként épül fel hazánkban az energetikai hálózat, esetünkben az áram közvetítésére. Rengeteg vonal keresztezi itt egymást, talán ezért hasonlítjuk gyakran az emberi érrendszerhez. Képzelje el, hogy a 220 voltos hálózat az ember hajszálereivel egyenlő. A már említett 110 kilovoltos hálózat ellenben az ütőérrendszernek felel meg. A mi adókészülékünk segítségével éppen a 110 kilovoltos központi elosztóállomásokról sugároznánk a jeleket a hálózatba, s így egy hatalmas területet tudunk ellátni a szükséges szignállal, ha úgy tetszik, elektromos paranccsal. Ilyen kapacitású elosztóállomás, s ennek megfelelő körzet hazánkban egy tucatravaló sincs, így ebből is láthatja, mekkora területet tudunk maholnap szabályozni.- Egy gyakorlati példán be tudná mutatni a rendszer előnyeit? Július Hlavaóka mérnök, osztályvezető is még órákig sugározzák a meleget. A távirányítás előnyeit szinte naponta ki lehet majd használni a reggeli és a délutáni csúcsfogyasztási időben, vagyis akkor tudunk majd hatékonyan beavatkozni, amikor a legnagyobb a hálózat megterhelése. Röviden ennyit a rendszer előnyeiről, most viszont térjünk vissza a feladatvégrehajtás terminusainak betartásához. Magam is meggyőződhettem róla, az adókészüléken már az utolsó simításokat végzik. Tiszteletre méltó a műszaki pontosság is, amellyel dolgoznak. Még mielőtt nekifogtak a berendezések fejlesztésével kapcsolatos problémák megoldásának, az egyik bratislavai áramelosztó állomáson felépítettek egy méreteiben ugyan nem nagy, de a kísérteti céloknak tökéletesen megfelelő próbaegységet. Ezt 1981 októberében üzembe helyezték, s az elmúlt évek során itt végezték el az újonnan kifejlesztett berendezéseken a legfontosabb teszteket. A próbaegység ma már lehetővé teszi a 220 kilovoltos hálózatban a fogyasztás szabályozását. Két darab adókészüléket szereltek fel, s az áramelosztó állomás vezériőtermében egy automata irányító egységet. Innen nemcsak az áram, de a hőenergia fogyasztását is szabályozni tudják a körzetben. A kis egység a kutatási céloknak minden szempontból kitűnően megfelel. A hőenergaia fogyasztását 25 hőcserélő állomáson keresztül befolyásolják. A tesztelt időszakban a fűtőanyag 6 százalékát sikerült megtakaríta- niok, ami átszámítva a megfigyelt körzetben több mint 20 tonna kőszénegyenértókú tüzelőanyag megtakarítását jelentette.- A fentiekből kitűnik, hogy a rendszert nagyon sokféleképpen lehet alkalmazni - mondja Hlavaőka mérnök, majd az egyik berendezés elé vezet. - Nézze, ez itt az általiunk szerkesztett központi vezérlőegység, amelybe saját tervezésű számítógépet is szereltünk. Egyébként, csaknem az egészet hazai alkatrészekből állítottuk össze, kivéve néhányat, amelyet külföldről hozattuk, pontosabban a KGST- országok ilyen alkatrészbázisából. A berendezés paramétereivel is elégedettek vagyunk, csupán külalakján szeretnénk változtatni. Amennyiben lehetséges, e téren is a maximumot próbáljuk nyújtani a megrendelőknek. Ezzel a szándékkal vettük fel korábban a kapcsolatot a formatervezőkkel, akik tetszetős „gúnyába“ bújtatták. Miközben az ízléses kivitelű új dobozt járom körbe, Peska mérnök csatlakozik hozzánk. Látom rajta, valamit mondani szeretne.- Aki jártasabb ezen a szakterületen, a riportot olvasva könnyen megvádolhat majd bennünket, hogy olyasmire pocsékoljuk az energiánkat, ami külföldön már ismeretes. Valóban, nem tőlünk származik a tömeges távvezérlés alapötlete, de ezt nem is állítottuk. A műszakilag fejlett tőkés országokban már széles körben elterjedt a szabályozásnak ez a változata. Azt szeretném most inkább tisztázni, hogy miért kerítettünk sort e kutatásra idehaza. A rendszer elemeinek két külföldi gyártója, a svájci és az NSZK-beli cégek, úgy 8 millió devizakoronát kérnek a portékájukért. Az általunk kifejlesztett egységek teljesítményben és megbízhatóságban is ugyanazt nyújtják, de árban alig haladják meg a 400 ezer koronát. Ez tehát a fedezete a mi tevékenységünknek. Csupán egy dologban nem vagyunk még versenyképesek a külföldi gyártókkal, mégpedig a programozásban. A variációk nagyobb skáláját kell kidolgoznunk, ez viszont csak idő kérdése, a hozzáértés nálunk is megván. Egyébként a számítógépiek segítségével pillanatokon belül nagy mennyiségű adatot dolgozhat fel a vezérlőegység, a rendszer variálható, így sokféle igényhez alkalmazható. Tehát ezen a téren sem marad el a konkurrencia mögött.- Mindezek után mégis idekívánkozik égy lehangoló eset - társul közénk Vladimír Hutta mérnök. - Van egy csoport az országban, amelynek nem nagyon tetszenek az általunk elért látványos eredmények. Azért nem, mert eredetileg úgy volt, hogy Svájcból hozatunk be kész egységeket. S mivel mi sikerre vittük az ügyet, az a bizonyos csoport elköszönhetett az általuk már biztosra vett, de eleve rosszul értelmezett svájci szolgálati utaktól. Ezért ma a kifogások végtelen sorát zúdítják ránk. Minket ez sem zavar, hiszen így közvetve is rákényszerítenek bennünket a minőség szüntelen javítására. A kutatásra eddig majdnem 10 millió koronát áldoztak, s megállapítható, hogy nagyon gazdaságos körülmények közt születik az értékes berendezések sora. Ilyen összefüggésben is óhatatlanul szólni kell a nemrég még esedékes import további hátrányáról. Kiderült, hogy ha mégis külföldről hozatnánk be a kész vezérlőrendszereket, borsos árat fizetnénk azért is, hogy a szállító cég spiecialistái hazai körülményeinkhez igazítanák őket. Az eredetitől eltérő kódrendszerek kidolgozása és az ehhez hasonló szolgáltatások köztudottan nagyon drágák a tőkés piacon. Nincs tehát terület, ahol ne látnánk hasznát a hazai kutatásnak, ezért most már csak az a kérdés, hogy ki fogja és mikor idehaza is gyártani az újonnan kifejlesztett berendezéseket.- Természetesen ezt is mi vállaljuk - mondja Hlavaőka mérnök, nem is sejtve, hogy mennyire meglep kijelentésével. Azért, mert eddig még nem tapasztattam, hogy egy kutatóintézetben gyártanák is azt, amit kifejlesztettek. Es lám, ilyen is van. - Nincs ebben semmi különös - folytatja egy másodpercnyi szünet után beszélgető partnerem - hiszen, ha most az összes műszaki dokumentációt valamelyik szakosodó gyártó vállalatnak átadnánk, évek telnének el, amíg a jóváhagyási, gyártáselőkészítő és egyéb „ceremónia“ lezajlana. Ezekre a berendezésekre viszont az elosztóállomásokon, képletesen szólva, már tegnap szükség volt. Úgy érzem, a gyártók sem lelkesedtek volna egy ilyen ajánlatért, hiszen nem tíz- meg százezer darab gyártásáról lesz szó, hanem csak néhány tucatról. Az ötéves tervidőszak végéig piedig tíz készletet szeretnénk működtetni, úgyhogy az idén már öt megrendelésnek eleget is kell tenni. Ennyivel mi is megbirkózunk. S közben a szerelésnél is kamatoztatjuk a kutatásban szerzett ismereteinket. Nem kérkedésből mondom, de szerintem ez a kutatás, fejlesztés, gyártás és a gyakorlati alkalmazás gyakran emlegetett ciklusa látványos lerövidítésének mintapéldája. Az utóbbi megállapítást azért sem szabad könnyen venni, mert idehaza éppen ezen a területen van még mit behozni. Az ötlettől a megvalósításig sajnálatos módon túl sok idő telik el, ami sok és sokféle veszteséget is jelent. A fent vázolt módon nem lehet mindent megoldani, de ahol járható ez az út, követendő lehetne a példa. S hogy a tömeges távvezérléssel kapcsolatban teljesebb legyen a kép, befejezésül mondjuk el azt is, hogy jelenleg a KGST-országok között csupán mi gyártunk saját elképzelések nyomán a legjobb külföldi berendezésekkel is versenyképes készülékeket. S erre már érdemes lenne odafigyelniük az illetékes külkereskedelmi vállalatoknak is. KESZELI BÉLA KÉTSZER AD - KI GYORSAN AD- Talán igen, lássuk csak. Az egyszerűség kedvéért képzelje el, hogy az ismert 220 voltos hálózat egyik elosztóállomásának körzetében mondjuk ezer elektromos olajkályha üzemel. Az elosztó állomás diszpécsere parancsot kap, hogy azonnal csökkentenie kell a fogyasztást, mert valamelyik erőmű üzemzavar miatt leállt. Azt is a lelkére kötik, hogy a körzetébe tartozó gyárakban, üzemekben nem szabad korlátoznia a termelést. Tegyük fel, hogy ebben a körzetben már felépült a tömeges táwezérlésú rendszer. A diszpécser ismeri a fogyasztók összetételét, s kezében a fontossági sorrend is. Ebből aztán kiderül, hogy számára a legegyszerűbb, ha néhány órára az olajkályhákat kikapcsolja. Hagyományos módon, telefonon ez elképzelhetetlen lenne. Az adókészülékkel leadja a villamos vezetékeken keresztül a megfelelő parancsot, s automatikusan enyhít a hálózatban uralkodó feszültségen. Jól jár így a társadalom is, hiszen az erőmű kiesése nem okozott komolyabb zavart, mondjuk termelés- kiesést a gyárakban. Elégedett lehet a lakó is, hiszen neki az a fontos, hogy a fűtött helyiségekben meglegyen a szerződésekben megállapított hőmérséklet. Az, hogy milyen kulcs szerint kapcsolják nála ki és be a kályhákat, számára addig nem érdekes, amig a szerződést betartják. Példának azért hoztam fel éppen az olajkályhákat, mert ezeknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy kikapcsolva Vladimír Hutta mérnök és Éva Moínárová az egyik műszaki probléma megoldásán fáradozik (A szerző felvételei) 4984. II. 24. 11 Jelentős energetikai beruházásokat takarítunk meg - mondja Arnold Peéka mérnök
