Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-24 / 8. szám

Az expedíció tagjait helikopterek szál­lítják IMKUIDlKI UTflZR! <4 bizony jóval hatalmasabbra nőtt. Álmo­san pislogtak felénk, majd sértődötten, hogy megzavartuk pihenésüket, nagy csobbanással eltűntek a tengerben. Né­hányszor még kíváncsian kidugták fejü­ket a vízből, de látva közelségünket eltűn­tek a láthatárról. Negyven perc után a hajó leállt. Észre­vettük a sűrű ködből kibontakozó közeli partot, melyre egy csónak segítségével jutottunk el. A kapitány azzal búcsúzott, hogy három nap múlva viszontlátjuk egy­mást. Az angol bányászok otthagyott viskói nem voltak éppen a legkényelmesebbek. A azonnal felismertük a sima, meredek hegyoldal láttán. Még távcsővel nézve is nehéznek láttuk az előttünk álló jéghegy meghódítását. Igyekeztünk elérni a hegy­lábhoz. A völgyben a gyaloglást egy nagy kiterjedésű, labilis bálványokból álló kó- törmelékes terep nehezítette. Előttem, a geológus előtt eleven, kövü­leteket bemutató természetrajzkönyv nyílt fel. Többnyire a karbonból származó zsurlók különböző fajtáit láttam, ezekből alakult ki a közeli Piramída szénrétege is. Ezen az omladékos terepen majdnem ráléptünk egy havasi hófajdra, tollazatá­nak színe teljesen egybeolvadt a környe­zettel. Éppen tojásokon ült. Mikor észre­vette, hogy felfedeztük, nagyon érdeke­sen reagált. Kiugrott a fészkéből és meg­próbálta elvonni figyelmünket a féltett területről Olyanképpen, hogy futkosása közben gyakran irányt változtatott. Érde­kelt különös védekezése, ezért minden­hova követtük. Már jó tizenöt perce csalo­gatott bennünket, amikor egy közeli szik­lán felfedeztük párját. A hím a nősténnyel ellentétben fehér színű volt és a kőtörme­léktől könnyen megkülönböztethető. Fennségesen pózolt nekünk és időnként továbbrepült. Észre sem vettük, hogy időközben a nőstény eltűnt. Nem telt bele sok idő és a hím is faképnél hagyott bennünket. Bizony, ügyesen túljártak az eszünkön. Lassan elértük a függő jéghegy lábát. Mozgásunkat nagyon hátráltatta az olva­dó jéghegy rianása. A megolvadt víz hatalmas hasadékokon keresztül ömlött kifelé. Az egyiken zavaros, barna színű víz jelent meg, rögtön mellette kristály- tiszta víz folyt. Tudtuk, hogy ez a víztö­meg természetes csatornákon keresztül a jéghegy különböző zugaiból kerül fel­A Spitzbergák ’83 expedíció A Barents-tenger és az Északi-Je- ges-tenger határán a vízből ki­emelkedő Spitzbergák szigetcsoporton több, különböző típusú jéghegy fordul elő. Habár jelenleg a jéghegyek száma rohamosan csökken, még mindig a sziget 38 ezer négyzetkilométernyi területének 58 százalékát alkotják. A világnak ez a hűvös benyomást keltő tája nem volt mindig ilyen. Éppen ellen­kezőleg. Több geológiai korszakban itt forró és páradús éghajlat uralkodott, mely hatalmas, terjedelmes szénrétegek kiala­kulását segítette elő 300 millió évvel ezelőtt a devon korszakban, 250 millió évvel ezelőtt a karbonban és 50 millió évvel ezelőtt a paleogén korszakban. Ezért ma a feketeszén a sziget legfonto­sabb nyersanyaga. Piramídában és Ba- rensburgban az Artigugol szovjet bányá­szati egyesület, Longyearbyenben pedig a Norvég Bányászati Egyesület bá­nyássza. A Spitzbergáknak érdekes felületük van. Ezer méteres magasságot is elérő asztalra emlékeztető hegyek alkotják, melyek különböző gipsz és szén, vala­mint homokkő és agyagkő rétegeződésú- ek. A sziget északkeleti részén, Új-Fries- landia területén a hegycsúcsok 1750 mé­teres magasságot is elérnek. Nagyon hasonlítanak tátrai hegycsúcsainkra. Ez a hegymászók kedvelt paradicsoma. Számos csúcsot még nem sikerült meg­hódítani és több merőleges gránitfal is található itt. Expedíciónk fő célja néhány eddig még meg nem mászott csúcs elérése volt. A kassai (Koáice) Metrofjol sport­egyesület hattagú csoportjához még hár­man csatlakoztunk - egy orvos, egy bio­lógus és egy geológus. Közép-Spitzber- gákon, ls-fjord területén különleges szak­feladatot teljesítettünk. Miután megérkeztünk, az első két hé­ten központi tartózkodási helyünk Piramí­da, egy kis bányászvároska volt. A sziget szivében építették fel, ls-fjord északkeleti nyúlványainak mentén. A település felett a 935 m magas Piramída-csúcs emelke­dik, melynek belsejében hatalmas, jól kokszolható feketeszén-készlet rejlik. A Nordenskiöld jéghegynél ls-fjord ellenkező oldalán, a bányate­leppel szemben a hatalmas, 4 kilométer széles és 25 kilométer hosszú Nordens­kiöld jéghegy lejt az Adolfbukta-öböl felé, mely a 200 kilométeres Lomonoszov jég­hegyplató egyik oldalága. A jéghegytől néhány kilométerre egy régi angol bányásztelep húzódott, ahol ötven évvel ezelőtt az angolok gipszkövet bányásztak. Ezeket a házakat választot­tuk az expedíció orvosával együtt átme­neti szálláshelyül. Szovjet barátaink egy hajót bocsátottak rendelkezésünkre, amely a 15 kilométer szélességű Is- fjordon keresztül szállított oda bennün­ket, máskülönben csak 60 kilométeres kitérővel közelíthettük volna meg a tábort. Az átkelést a délutáni órákra terveztük. Aggodalommal figyeltük azonban a sűrű, szétoszlani nem akaró ködöt, lassan be­letörődtünk, hogy hajóval már nem me­hetünk. Kellemesen meglepődtünk, ami­kor a hajó kapitánya telefonon értesített bennünket, hogy készüljünk fel az útra. A berakodás villámgyors volt, mivel csak ketten utaztunk az expedíció orvosával. A hajó fedélzetén egy szimpatikus, fiatal kapitány fogadott, aki rögtön körbe­vezetett bennünket, megmutatta hajóját, egy kisebb méretű motoros jégtörő bárkát. Miután szemügyre vettük a hatalmas radarberendezést, világossá vált, miért nem kellett lemondani erről a hajóútról abban a nagy ködben. Az Azov méltóságteljesen tört magá­nak utat a sűrű ködben, időnként nekiüt­közve egy-egy jégtáblának. Olyankor a hajó orra felemelkedett, mintha rá akar­na siklani. Legtöbb esetben az eléje ke­rülő jégtáblákat könnyedén kettészelte, holott vastagságuk gyakran az egy mé­tert is meghaladta. A szokatlan élmény és az úszó jégtáblák bizarr alakzatainak látványa annyira lenyűgözött bennünket, hogy a fedélzetről alig tudtunk elmoz­dulni. Nem kevésbé csodálatos volt látni a jégtáblákon ringó különböző fajtájú ten­geri sirályokat, és a lustán pihenő fóká­kat, melyek közül néhány az átlagosnál Eleven természetrajzkönyv Odaérkezésünk másnapján felkere­kedtünk, hogy egy közeli völgy egyik oldalán az 500 méteres magasságban kiálló jéghegy közelébe jussunk. A jég­hegy megközelítése meglehetősen koc­kázatos vállalkozás volt, ugyanis közelé­ben időnként 100 méter vastag jégréte­gek töredeztek le és zúdultak lefelé. Ezt Hirtelen időjárásváltozás Már második napja tartózkodtunk a házikóban, de a köd csak nem akart felszállni. Éjszaka egy órakor felébred­tem. Nem volt ez ritka ott-tartózkodásunk alatt, mivel a sarkköri nyár idejében a Spitzbergákon a Nap egyáltalán nem nyugszik le. Felkeltem, és örömmel álla­pítottam meg, hogy a ködnek már nyoma sincsen, a Nap sugarai bearanyozzák' a környéket. A Nordeskiöld jéghegy, mely a fjord vizeibe olvad bele, türkizkéken szikrázott a napsütésben. Gyorsan fel­ráztam orvos barátomat, hogy megörökít­sük a páratlan látványt. Tíz percen belül teljes felszerelésben, fotózásra készen álltunk a házunk előtt. Óriási megrökö­nyödésünkre a Nap éppen az újra leszál­ló köd mögé bújt. Hihetetlenül gyorsan, egyik percről a másikra változott meg az időjárás. Később bukkantunk rá az előző expedíciók hátrahagyott irataiban, hogy az ilyen hirtelen időjárásváltozásnak ka­tasztrofális következményei is lehetnek, így járt például az oxfordi egyetem egyik glaciológiai expedíciója (glaciológia: a jéghegyek keletkezésének törvénysze­rűségeivel foglalkozó tudomány), amely két hétig nem tudott kimozdulni az erős szélviharok miatt. Mindez a sarkköri nyár kellős közepén történt. A három nap észrevétlenül röppent el. Lázas kutatómunkánkból csak a közele­dő hajó szirénája rázott fel. Nehéz szívvel vettünk búcsút a csodálatos, érintetlen tájtól, ahol két különböző jéghegyfajtát tanulmányozhattunk. SASVÁRI TIBOR mérnök, kanditátus A Nordenskiöld jéghegy homlokzata nem messze az angol házaktól Az ablakokat csak felfüggeszthető fólia takarta, a réseken alaposan húzott. Egy kétágyas faházat választottunk a négy közül, amelyekben még szénkészletet és élelmiszertartalékokat is találtunk. Az ar- tikus övezetek területén ez íratlan sza­bály. Mindenki megtartja azokra gondol­va, akik előre nem látott körülmények közé vagy életveszélyes helyzetbe kerül­hetnek. színre. A vízen nem sikerült átgázolnunk, nem bírtunk megállni lábunkon. Ezért a jéghegyhasadékot próbáltuk átmászni. Ez sikerrel járt. Megkerültük a völgyet, melyben gyönyörű gipszkő rétegeket lát­tunk. Számos üregben csodálatos gipsz- kőkristályokra bukkantunk. Pompás da­rabok voltak, egy ásványtani gyűjtemény­be is beillettek volna. Eszmecsere J. Zinger, kiváló szovjet glaciológussal a barensburgi kikötőben (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom