Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
Az esti homály észrevétlenül lopja be magát a városba, a házak közé. A lakásokban, az utcán ki- gyúlnak a lámpák. Munkából hazafelé tartó emberek az autóbusz- és villamosmegállók felé igyekeznek. A szlovák főváros rendőrkapitányságán az est beálltával nagy a sürgés-forgás. Az éjszakai szolgálatra készülődnek a rendőrök. Magukhoz veszik a körözöttek névsorát, derékszíjukra fűzik fegyverüket, aztán felsorakoznak az eligazításra. Ján Brio rendőrfö- hadnagy röviden kiadja az utasításokat, aztán oszoljt vezényel. A kocsiegységek tagjai megkezdik szolgálatuk teljesítését. Engem Olgyai József főtörzsőrmester, járőrparancsnok gondjaira bíz. A gépkocsi vezetője Markovics Béla főtörzsőrmester, a járőr további tagja Járt Draidik törzsőrmester, a készültségi egység tagja, illetve a rendőriskola hallgatója. Alighogy beülünk a járőrkocsiba, Olgyai főtörzsőrmester hangját hallom.- Tátra, Tátra, itt a Róna tizenegy... A szolgálatot megkezdtem. Lassan surran az óváros utcáin a gépkocsi. Mivel egyéb dolgunk nem akad, ismerkedünk. A járőr parancsnoka harmadik éve teljesít szolgálatot. Társa Markovics Béla egy éve érettségizett a rendőriskolában. Ján Drazdík Banská Bystrica-i, az ősszel érettségizik. Mindhárman nősek, Jánnak és Bélának egy-egy gyereke van, az alsópéteri Béla felesége a második gyerekét várja. Fiatalok, de a szolgálatot komolyan veszik. Miközben beszélnek, az utca két oldalát figyelik. Markovics főtörzsőrmester érdekes mozzanatokat elevenít fel munkájukból.- Egy alkalommal az ügyeletes tiszt utasítására a Kijev Szálloda kávéházába mentünk, ahol egy ismeretlen pisztollyal a kezében fenyegetőzött. Hátulról észrevétlenül közelítettük meg, gyorsan lefegyvereztük. Nem minden vendég tudta, hogy mi történik. Az illető pisztolya élesre volt töltve, zsebében tizenötezer korona volt. Később megtudtam, hogy előzetes letartóztatásba helyezték, mert • • Ján Drazdík törzsőrmester • Olgyai József főtörzsőrmester lakásán olyan tárgyakat találtak, amelyek üzérkedésből származtak.- Ha jóI emlékszem, a múlt évben történt - veszi át a szót a járőrparancsnok. - A kolibai vendéglőben tetten értük a betörőket. Azt állították, hogy hárman vannak, de hogy az egyik társuk hol van, nem tudták megmondani. Sokáig kerestük, míg végül a járőr egyik tagja benézett a nagy hűtőszekrénybe, s csodák csodájára ott volt a harmadik, kezében egy rúd szalámival.- Róna tizenegy, itt Tátra. A Pa- nenská utca 25 szám alatt verekednek. Azonnal menjen a helyszínre. Markovics főtörzsőrmester gázt ad a motornak, csikorognak a kerekek, amikor az utcába befordulunk. Megjegyzik, hogy a gyorsaságon sok múlik. A helyszínen egyszerre ugranak ki a járműből. Határozott léptekkel indulnak a házba, ahol az áporodott levegőben is jól érezni az alkohol szagát. Az ott lakók hangoskodnak, tagadnak, csakhogy az egyik személy fején hatalmas seb bizonyítja a verekedést. A helyszínre érkezik egy másik járőrkocsi is. Több személyt előállítanak a közeli rendőrőrsön. Amikor újra elindul a járőrkocsi, Drázdik törzsőrmester szólal meg először.- Az előbbiek láttán jut az (A szerző felvételei) eszembe az az eset, amikor egy verekedés gyilkossággal végződött. Minket rendeltek ki a helyszín biztosítására. Ekkor láttam életemben először meggyilkolt embert. Borzalmas látvány volt, máig is előttem van. Néhány percig hallgatunk, miközben a kocsi tovább halad a szűk utcában. Amikor a Duna parti autóparkolóban megállunk, Olgyai főtörzsőrmester szólal meg. Ezzel mindnyájan így vagyunk Ján. Én sem felejtem el, amikor egy ittas gépkocsivezető két asz- szonyt gázolt halálra, s mi érkeztünk elsőként a helyszínre. Három árva maradt utánuk... Rójuk az óváros utcáit, de éjfélig különösebb eset nem történik. Miután a vendéglők bezárnak, újra népesebbek lesznek az utcák. Imbolygó emberek tartanak hazafelé. Nem mindegyiküknek sikerül ez, mint például a szürke szoknyás fiatalasszonynak sem, aki alig áll a lábán, majd elterül a járdán. Segítséggel is nehezen tud felállni. A kijózanító állomáson már sír, mit szói majd a férje, ha megtudja. Az, hogy három gyereke - a legkisebb hároméves -, mit csinál, nem érdekli. Éppen hogy csak visszaérünk az óvárosba, a Park kávéház előtt felfigyelünk egy párra, hangoskodnak, huzakodnak. Meglepődnek, amikor a járőrkocsi megáll mellettük. Hamarosan kitűnik, hogy a férfi személyi igazolványa • Markovics Béla főtörzsőrmester nem érvényes, hogy a nő leányanya, egyéves gyermeke van. A fiatal nő hirtelen átkarolja a közelében levő villanyoszlopot, látszik rajta, hogy rosszul van. A járőr elnéző, odébb gördül a kocsi. Távolabbról figyeljük őket. Folytatják a huzakodást, a nő ütni kezdi a férfit. Nincs más hátra, közbe kell avatkozni, a kijózanítóba visz- szük Ivettet. Ezen az éjszakán ó volt ott a tizedik „vendég". Néhány borozóba is benézünk még, de semmi különösebbet nem észlelünk. A járőr tagjai ellenőrizték, hogy nem szolgálnak-e ki fiatalkorúakat. Továbmegyünk. Néhány jókedvű, az éjszakai autóbuszra várakozó csoportot rendre kell inteni, de más szerencsére már nem történt. Vagy nyolcvan kilométert tettünk meg reggel négy óráig, de a szolgálatnak még ezzel nincs vége. Meg kell írni a jelentéseket, a járőr tagjai leadják a fegyverüket. Hajnalodik, amikor a rendőrség épületéből kilépnek az utcára. Hazafelé tartanak, hogy kipihenjék az éjszaka fáradalmait, erőt gyűjtsenek a legközelebbi szolgálatra.- Délelőtt alszom, délután pedig tanulok - közli Olgyai József.- Tiszti vizsgára készülök.- Ma meglátogat az asszony- viszi tovább a szót a törzsőrmester. - Szétnézünk a városban, este moziba megyünk. Markovics törzsőrmester Alsó- péterre utazik, ahol a családja vár rá.- Ha kipihenem magam, benézek a tornaterembe - mondja.- Korábban kulturisztikával foglalkoztam, most is ügyelek arra, hogy jó legyen az erőnlétem. Kezet fogunk, elbúcsúzunk. Ahányan vagyunk: annyi irányba indulunk. A főváros utcái újra villamosok, autóbuszok zajától hangosak. A munkába igyekvő embereknek eszükbe sem jut, hogy amíg ók aludtak, a három rendőr, társaikkal együtt éberen őrködött a közrend felett. NÉMETH JÁNOS n f x Rendelés közben Az orvosi rendelőkben sokszor hangzik el félve, fájdalmasan, de mindig reménykedve ez az óhaj. Az orvos pedig mindent megtesz azért, hogy gyógyítson, megszüntesse a fájdalmakat, visszaadja az egészséget. Ez a hivatás nemcsak tudást, hanem emberséget, lelkiismeretességet, érző és értő embert is kíván. A betegségek megállapítása, kezelése első fokon a körzeti (üzemi) orvosok feladata. Dr. Csáji Gábor rozsnyói (Roiöava) körzeti orvos szerint a körzeti orvosnak nemcsak páciensei betegségét, hanem egyéni és családi problémáit is ismernie kell.- Sokszor fordulnak hozzám és kollégáimhoz - mondja Csáji doktor - nem éppen gyógyászati problémákkal. Mit tehet ilyenkor az ember? El nem utasíthatom őket. Megpróbálok tárgyilagos lenni, tanácsot adni a nehézségek megoldására. A diploma és fehér köpeny, az orvosi eskü nemcsak a gyógyítást teszi kötelességévé az embernek, hanem a megértést, a humanizmust is. S ez nemcsak orvosi kötelesség, ez minden ember tulajdonsága kellene, hogy legyen. Különösen ma, a rohanó, közönnyel teli világunkban.- Kit tart ön jó orvosnak?- Jó orvos? - néz gondolkodva maga elé. - Talán ilyen nincs is. Jó szakember van, akinek a tudása mellett a lelkiismeretesség, segíteni akarás az ismertető jele. Egy orvos sohasem lehet hivatalnok. Nálunk nem lehet kitenni a táblát, hogy ,.félfogadás nincs". Nekünk mindig minden körülmények között helyünkön kell lenni, félre téve egyéni bajainkat, gondjainkat. Ha a szakképzettség, önuralom és önfeláldozás is megvan, akkor elmondhatjuk, hogy orvos vagyok. Ez már megnyugtató, de nem minden. Nem vagyunk csodatevők s a kétségbeesett emberek csodákat várnak tőlünk, mint a gyerekek.- Ha már ezt említi, mi volt a gyermekkori álma?- Hogy orvos legyek - mondja mosolyogva de ez nem csak vágy volt, hanem elhatározás, amelynek megvalósításáért keményen kellett harcolni. Édesapját korán elvesztette, édesanyja súlyosan megbetegedett, nagyon ritkán láthatta. A nagyszülők nevelték, akikre ma is hálás szívvel gondol vissza. Gyógyítani akart, megmenteni az embereket, ha már az övéit nem lehetett.- Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, bizonyítanom kell. Nem voltam csodagyerek, összeszorított fogakkal tanultam. Nem volt olyan óra, melyre nem készültem volna fel. Szerettem játszani, de sokszor játék helyett tanultam, olvastam. Kitüntetett tanuló voltam, az orvosi egyetemről azonban kétszer - helyszűke miatt - lemaradtam. Nem csüggedtem. A felvételik közben, mint kórházi ápoló dolgoztam. A harmadik nekifutás sikerült, s 1975-ben Hradec Královéban átvettem az orvosi diplomát.- S ekkor megint közbe szólt a sors.- Katonaorvos voltam - mondja -, de megbetegedtem s leszereltek. A komáromi (Komárno), később a rozsnyói kórházban dolgoztam, mint belgyógyász, majd körzeti orvos lettem. Szeretem az embereket, sokan közülük már személyes ismerőseim. Több mint háromezer ember tartozik hozzám.- Milyenek a munkakörülmények?- A munkakörülményeken lehetne változtatni, ha az anyagiak engednék. Szűk, elavult épületben van a rendelőnk. Ablakot nem nyithatunk, mert a forgalmas út pora mind beszáll. Szűk a váróterem is, hiszen naponta 60-80 beteget fogadunk. Reméljük, hogy a nehezen, de mégis épülő új kórház átadásával ez a problémánk megoldódik. Ha már panaszkodom, engedje meg, hogy a gyógyszerellátást említsem. A rosszul szervezett szállítás miatt hiány mutatkozik bizonyos gyógyszerekből és ez sok' gondot okoz. S milyenek a betegek? Segítségre szorulók, türelmetlenek, fáradtak. Akadnak agresszívak és türelmesek is, ki-ki mentalitása szerint. A szimulánsokat hamar megismerjük, a betegeket gyógyítjuk. Ez a feladatunk. Csáji doktor lelkes szervezője és irányítója a Vöröskereszt szervezeteknek. A járás területén az ö segítségével, ösztönzésével alakulnak meg a szervezetek a legkisebb falvakban is. Kiveszi részét a CSEMADOK munkájából is, főképp egészségügyi előadásokat tart. Miért teszi ezt. a szabad idő rovására?- A közösségért, kapcsolatteremtésért, azért, hogy az emberek tudják és megértsék: az élet nagy ajándék, nem szabad eltékozolni. Az élet arra való, hogy alkossunk, s örüljünk munkánk gyümölcsének. Mint kommunista, pártfeladatnak tekintem ezt a felvilágosító munkát. Minden ember képes és köteles arra, hogy védekezzen az egyéni bajok ellen. A tömegek összefogása, akarata pedig képes arra, hogy elhárítsa a világkatasztrófát, hogy földünk szép és boldog legyen, mint azt gyermekkorunkban álmodtuk. FECSÓ PÁL ÚJ SZÚ 8 1984.11.17 Smíberi, étmúrii ÍJIMKHI ÚlüAMT
