Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
MINDIG DIUATOI Egy-egy divathullámot nemcsak az új szabásvonalak, hanem a felhasznált anyagok milyensége is jellemez. A kelmék közül némely évekig, sőt évtizedekig is kedvelt marad. Az ilyen örökké divatos anyagok közé tartozik a kékfestő is, amelynek gyártását nemrég bővítette a Detvá népművészeti ipari szövetkezet, hazánkban az egyedüli gyártója ennek a közkedvelt anyagnak. Szlovákiában hagyománya van a kékfestő készítésnek. Jozef Vydra a kékfestő történetével foglalkozó könyvében azt írja, hogy az első történelmi feljegyzés 1608-ban tesz említést a kékfestőkről. Lőcsén alakították meg az első céhüket. ■A 18. században a negatív nyomás mellett már bevezették a pozitív minták nyomását, sőt a kettő kombinációját is, s a 19. században Csehország, Morvaország és Szlovákia területén a népviseletek meghatározó anyagává vált a kékfestő. Készítésében 1882-ben hanyatlás állt be, ekkor ugyanis Kézsmárkon szövőgyárat létesítettek s így a nagyobb városi kékfestő műhelyek is feloszlottak, csupán a néppel szoros kapcsolatot fenntartó falusi mesterek műhelyeiben készült a kedvelt kelme. Vrbovéban megmaradt a festőműhely. Az államosítás után a Kroj ipari szövetkezet, majd később 1963-ban a Detva nép- művészeti ipari szövetkezet vette át. Volt ugyan olyan időszak, amikor csökkent az érdeklődés a kékfestő iránt, de újra meg újra divatba jött. A régi festőműhely szűknek bizonyult már ahhoz, hogy ott a keresletnek megfelelő mennyiségű anyagot készíthessenek.- Huszonkét millió koronát fordítottunk az új üzem létesítésére - mondja Aladár Smidzár mérnök, a szövetkezet termelési részlegének vezetője. - Dolgozóinknak tágas, barátságos környezetet teremtettünk. összesen harmincöt alkalmazottunk van. Fő célunk az, hogy a kékfestőinket a népi hagyományok jellemezzék. Ján Matejoviő mérnök, üzemvezető büszkén invitál, hogy nézzünk körül az új munkahelyen. Világos csarnokba lépünk, ahol szokatlan látvány fogad: nagy, vászonnal bevont asztalok fölé hajolva hét nő dolgozik.- Ez a kézi nyomda. Az előkészített, tehát kifőzött, keményített és megszárított anyagra formával rányomják a mintát - magyarázza. A hófehér anyagra zöld színű minta kerül. A kézi nyomás lehetővé teszi, hogy a divattervező ötletei alapján többféle minta kerüljön a ruhára. Nagy odafigyelést, pontosságot igényel ez a tevékenység. A fqrma nagyságától, a minták összetettségétől függően kb. 100 méter anyagot nyom egy-egy nő a műszak alatt. A nyomás után száradni hagyják az anyagot, s aztán következik a tulajdonképpeni festés.- Ha kíváncsi, megmutatom mennyi formánk van - javasolja az üzemvezető. A szomszédos raktárépület egy részében polcokon sorakoznak a többségben körtefából készített formát. Amikor a Detva ipari szövetkezet monopol gyártóvá vált, Szlovákia egész területéről megvették a magánfestőktől az általuk használt Világoszöld festékkel kenik be a formákat formákat. Nemrég Zselizről (Zeliezovce) további értékes darabok kerültek a raktárba. Igaz ugyan, hogy egy részük ki- sebb-nagyobb javításra szorul, de ezt a munkát a morvaországi Bartoá mester nagy szakértelemmel elvégzi. Ha szükséges, maga is készít a szövetkezetnek formákat. Erre azonban csak kivételes esetekben kerül sor, ugyanis a több ezer népi motivumos forma közül még sokat nem is használtak. A szögekkel, pléh lemezekkel díszített, vagy faragott fakockák a népművészet változatosságáról, sokszínűségéről tanúskodnak. A gépi nyomdába térünk vissza. A három, közel évszázados gép működéséről nagy elismeréssel szóltak az ott dolgozók. Megbízhatóak, csak ritkán hibásodnak meg. Naponba kb. 700 méter anyagra nyomnak mintákat ezek segítségével.- Amikor az új csarnokba költöztünk, természetesen örültünk, de sok váratlan dologgal kerültünk szembe. Például a levegő nedvességtartalmát szabályoznunk kellett, hogy a hagyományos technológiát megtarthassuk. Több gépet átalakítottunk s igyekszünk mindig újítani, hogy könnyítsük, egyszerűsítsük a munkafolyamatokat. A gőzölgő festékes kádak mellett Mi- chai Viéőovskyt találjuk. 1956-ban kezdett a kékfestő műhelyben dolgozni. Minden műveletet tökéletesen elsajátított, ismeri a szakma csínját-bínját. Lelkesedéssel beszólt munkájáról, mely egyben kedvtelése is.-Az embernek szívvel kell festeni, mert az anyag igen érzékeny - mondja. Azt is elárulja, hogy feleségének olyan ruhaanyagot festett, amilyen senkinek A kézi nyomást ugyanúgy végzik, mint régen sincs. Hogy a családban folytatója lesz a mesterségnek, abban is biztos már. Fia gyakran jár a műhelybe, ő is a textilfestő szakmát tanulja majd. Amikor elbúcsúzunk a mestertől, kísérőm megjegyzi, hogy Michal Viáöovsky nemrég megkapta A népművészet mestere címet. Az anyag a festőkádból a mosó- illetve öblítő vizekbe kerül. Az üzemcsarnok végében nagy centrifugában kicsavarják, majd vasalják a kék-fehér anyagot. Aztán az utolsó ellenőrzés következik és szállításra kész a kékfestő.- Eddig évente mintegy 350 000 métert gyártottunk, itt, az új üzemben 450-500 ezer métert szeretnénk, örülünk, hogy az utóbbi időben igen megnőtt termékünk iránt az érdeklődés - jegyzi meg az üzemvezető. A mennyiség egyharmadát az ipari szövetkezetben használják fel: női és gyermekruhát varrnak belőle. További vásárlójuk a Csehországi Ipari Szövetkezetek Szövetségének kereskedelmi vállalata, valamint a Slovakia. Az állami kereskedelmi hálózatban nem árusítják az anyagot, mivel nem felel meg a csehszlovák állami normának, de ez nem is kötelező rá, mivel népművészeti termék. A szövetkezet hét üzletén kívül nagy keletje van a vrbovéi kékfestőnek a brnói árusítással egybekötött vásáron is. A legutóbbi alkalommal kb. egymillió korona értékben adtak el belőle. A külföldi megrendeléseknek sem tudtak eddig teljesen eleget tenni. Bulgáriába, Jugoszláviába és Japánban évente mintegy 20 000 métert exportálnak, s remélik a jövőben ezt a mennyiséget is növelni tudják. DEÁK TERÉZ A mosásnak ezt a módját már nem alkalmazzák (Archív felvételek) R eggelenként gyakran láttam őt. Törékeny alakja meghajolt testének édes terhe alatt, amint bevásárló táskával otthona felé sietett. Azután sokáig nem találkoztunk, míg néhány hete ismét megpillantottam - gyerekkocsit tolt maga előtt. A véletlen úgy hozta, hogy összeismerkedtünk. Szóba kerültek a mindennapi örömök, gondok, a család, a férj...- Nekem nincs férjem, nem is volt. A barátom eleinte örült annak, hogy gyereke lesz, de néhány hónap után meggondolta magát, a korábban tervezett esküvőből nem lett semmi. A szüleim nagy botrányt csaptak, el kellett mennem otthonról. Szerencsésnek mondhatom magam mégis - élnek a nagyszüleim, akik befogadtak a szoba- konyhás lakásukba. Tudom, hogy ez nem lehet végleges megoldás, hiszen zavarom a nyugalmukat, de egyelőre nem tudok jobbat - dőlt a szó véletlen ismerősömből. Hangjában nem éreztem keserűséget, fájdalmat, és amikor megigazította gyermeke takaróját, boldogság ült az arcára.- Tartalmasabb lett általa az életem - mutatott a kocsiban mozgolódó babára. - Milyen jó lesz, ha néhány év múlva kéz a kézben sétálgatunk, ha majd iskolába jár, férjhez megy, gyereket szül...- Nem, a gyerek apja nem fizet rendszeresen, a szülésnél nem neveztem meg, ki a gyerek apja - itt-ott eljön, de úgy gondolom, hogy hamarosan végleg szakítunk. Felnevelem a gyerekemet egyedül, az ö támogatása nélkül is - mondta dacosan. ÚJ SZÚ 9 ^984. II. 17. Levelet hozott a postás.- Tudatom veled, hogy egészséges gyermekem született. Boldog vagyok. Mikor ment férjhez? - kérdeztem közös ismerőseinktől, mert nem tudtam az eseményről. S a válaszok? - Nem tudod? Nincs is férjnél, lányfejjel szült, még az apát sem nevezte meg, habár személye nem titok, tönkretette az életét, hát nem borzasztó?... Eltelt majdnem egy év, míg találkozhattunk.- Azóta, amióta megszületett a pici, én vagyok a legboldogabb, a legnyugodtabb nő a világon - mondta sugárzó arccal. (Ha nem szólt volna semmit sem, akkor is láttam volna ezt.) Harmincéves elmúltam s látod, valahogy nem jött össze a férjhezmenetel. Emlékszel mit mondogattam valaha? (Eszembe jutott. Azt, hogy ha harmincéves koráig nem megy férjhez, szül magának egy gyereket. Pont te nem mész férjhez? - nevettünk a kijelentésén.) Mit kapnak az apjuktól?- Egyre kevésbé bíztam abban, amióta vidékre kötött a hivatásom, hogy megfelelő partnert találok magamnak, hiszen tanulnom kellett, nem járhattam sehová. Nem volt kivel törődnöm, esténként kihez szólnom, nagyon egyedül maradtam... A többiről már tulajdonképpen tudtam. A megjelenő nagy Ő változást hozott. A nem túl gyakori találkozások közti időt a jövő-menő hosszú levelek tették elviselhetővé. A barátságból szerelem lett.- Egy szép napon rájöttem, hogy gyereket várok. Otthon nagy volt a riadalom, édesanyám telefonálni akart a barátomnak, de ezt nem engedtem. S ő talán másfél-két hónapig ,,nem jöhetett“. Amikor megjelent, megmondtam neki, hogy gyereket várok, megszülöm, nem kötelezem (Z. Mináóová illusztratív felvétele) semmire, ha úgy tetszik el is mehet... Nem ment el, de látogatásai ritkábbak, s néha idegesít a jelenléte... Nem, nem fizet rendszeresen, bankbetétet nyitott a kicsi nevére, arra helyezi a pénzt. (A bankban levő pénzből nem tudod etetni, öltöztetni a gyerekedet, megkárosítod őt, ehhez nincs jogod! Az ő kárára vagy büszke!? Miért nem nevezed meg az apát, nem kéred a gyerektartást? Mit érez majd a gyereked, ha az iskolában történetesen be kell valahova írnia az apja nevét? Csak úgy kihúzza a rovatot? Hogy magyarázod meg neki? S meddig bírod anyagiakkal? Hiszen ahogy cseperedik, egyre többre lesz szüksége, ruhára, cipőre, haszontalan holmikra, édességre, gyümölcsre.)- Ne is folytasd, ezt hallom állandóan. Először elmondtak ennek-annak, de az nem érdekelt. Én a magam örömére akartam a gyereket. És hidd el, többen vagyunk, akik így határoztunk - nem bántuk meg. Hiszen sok asszony elváltán, özvegyen neveli gyermekeit, megteremtve mindazt, amire szükségük van. Mert nem minden leányanya helyezi gyermekét a nevelő otthonbal Sokan mondogatják, még megbánom, hogy megtartottam apa nélkül. De mondd meg őszintén: ha akart volna minket, ha akarna minket... És ugye erre felkérni valakit nevetséges! Amióta megszületett, teljes lett az életem. A munkából van miért, kihez sietnem, érzem, hogy szüksége van valakinek rám. És amikor elcsendesedik minden, amikor hallom a békés szuszogását... Anya vagyok, érted már?! A leányanyák szülési szabadságának időtartama 35 hét, a gyerek kétéves koráig 600 korona gyermekgondozási segélyt kaphatnak, ha nem dolgoznak. Ezenkívül a gyerek korától függően 400, illetve 500 korona havi segéllyel, valamint egyszeri, szükség esetén havi támogatással segítik az apa nélkül felnövőket. Sőt, nemrég anyaotthonok létesítéséről is értesülhettünk, s ez komoly segítséget nyújt az egyedül élő kismamáknak s gyermeküknek. Mert nemcsak fedelet jelent a fejük fölött, hanem elsősorban támaszt, biztonságot. Ezt és még sok egyebet ad a védtelen kis emberkéknek a társadalom. Az anyjuk sok más mellett gondoskodást, baráti szót, otthont, esti mesét, finom falatokat, jó tanácsokat, szerete- tet ad. De mert ezeknek a gyerekeknek apjuk is van, vajon mit kapnak tőlük?! PÉTERFI SZONYA
