Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
ÚJ szú 3 r 1984. II. 17. ebruár havába lépve hazánkban évről évre megjelennek az 1948-as februári történelmi napok emlékét őrző eredeti fénykép- felvételeknek művészi leleményben gazdag felhasználásával készült plakátok. A kirakatokban, házfalakon feltűnik «lement Gottwald képe és a prágai nagygyűlés szinte végtelen tömege, elö- villan egy-egy jellegzetes, szobrászokat, festőket is tmegihletö arc a menetelő milicisták jól ismert soraiból. Ilyenkor konkrét eseményekhez kötődő dokumentumok önmagukon túlmutató szimbolikussá növésének vagyunk tanúi. Az a tipikusan téli hangulatot árasztó fénykép, amely a sűrű hófüggönyt is érzékeltetve megörökítette a több ezres tömeghez szóló «lement Gottwald és legközelebbi munkatársai alakjának a tüntetőkkel való egységbe olvadását, úgy él a köztudatban, mint a döntő mozzanat, a reakció feletti győzelem immár jelkép erejű dokumentuma. A korabeli hangulat hatását ma is őrző résztvevő érzelemvilágát a történészi lényeglátással párosító Zdenka Holotiková írásaiban bukkannak fel efeletti, meglátásokban gazdag meditálások, utalva arra is, hogy a szóban forgó fénykép nem közvetlenül a reakciós miniszterek cselszövését meghiúsító népakarat győzelemre jutása utáni pillanatokban készült, hanem jóval előbb, a kormányválság kirobbantása után. Gottwald mint a kommunista párt vezére és miniszterelnök a prágai óvárosi történelmi patinájú palota erkélyéről a téren összegyűlt tömeghez szólva éberségre és akciókészültségre intette az egész ország dolgozóit. Ot nappal később, amikor Gottwald a várból megérkezve bejelentette a Vencel teret betöltő, a több órás feszült várakozás izgalmában hullámzó tömegnek, hogy Benes köztársasági elnök elfogadta a nem kommunista miniszterek lemondását, az egykori résztvevők emlékezete szerint nem volt különösebben hideg és a hó sem hullott. Gottwald nem tribünről beszéli, hanem - úgy, ahogy azt a pillanatnyi konkrét helyzet a forradalmi események sodró légkörében lehetővé tette - egy alkalmi teherautó platójáról. A résztvevők emlékezetében úgy élnek e pillanatok, mint a forradalmi lendületben levő tömeg és személyiség eggyé válása. Maga a köztudat végzett a tények pontos sorrendiségét átugró, eseményeket a lényeghez kötő egyfajta montázst. Mintegy igazolásaként annak, hogy amint a történelem nem csupán eseménytörténet, úgy a történeti tudat formálódása alakítása is társadalmi, politikai és egyéb belső, lényegi folyamatok megismerésére, a történeti valóság birtokbavételére épül. Persze a múlt hiteles valóságának a köztudatba való átvitele és eszmeipolitikai hatóerővé válása rendkívül összetett folyamat, melynek hatékonyságát számos, egymást keresztező hatásáramlás gyengítheti. A marxista történet- szemléleten nyugvó múltismeret, a gondolkodást, magatartást befolyásoló történeti tudatalakítás céltudatos történeti propagandát kíván. A tudatformálás széles skálájú eszköztárral rendelkező hatás- mechanizmusának kellő működtetése nélkül a történettudományi kutatás eredményei elszakadnak a valóságtól, s felerősödik a spontán hatásformák szerepe. Kiváltképpen érvényes ez a mai nemzedékek által megélt közelmúltra, melynek tudati tükröződésébe erősen belejátszik az egyéni felfogás hatása. így a szemünk előtt történelemmé váló jelenkor objektív megismerése megnöveli a szaktudományos eredmények és a tudatformálás közötti kölcsönhatás intenzívebbé tételének fontosságát. A sajtó tömeghatása révén fokozott szerephez jut a tudományos eredményekre támaszkodó történeti publicisztika, mely eligazítást és ösztönzést ad a népszerűsítés oldottabb, szélesebb rétegekhez szóló műfajai számára. Mindez erőteljesen jut kifejezésre a Februári Győzelem történelmi helyének a múlt és a jelen kapcsolódásaként jelentkező és a közgondolkodásba átvetülő értelmezése során. Nem is olyan régen, a hetvenes évek elején még úgyszólván minden, a Csehszlovákia legújabb kori történetét tárgyaló feldolgozás, illetve összegező mű 1948 februárjával zárult. A szocializmus időszakát legfeljebb afféle utószónak szánt kitekintéssel oldották meg a szerzők. A Februári Győzelem ekkor a múlttal szembesülve betetőzésként, a szocialista építéssel konfrontálva pedig éles határvonalként hatott. Fokozatosan azonban a mába nyúló fejlődésvonal összefüggésrendszerébe jutott. Ez idő tájt már negyedszázados távlatba került az a történelmi fordulat, mely kívül esett felnőttkorba lépő nemzedékek eszmélésén. De nemcsak a közvetlen tapasztalatokat nélkülöző évjáratok tudati összhatást érintő • A bratislavai nagygyűlésén Gustav Husak elvtárs szónokolt A februári örökség és a történeti publicisztika súlyának megnövekedése tette szükségessé az 1948 februárja és a korabeli jelen között húzódó folyamatok történeti megvilágítását. A fejlett szocialista társadalom építésének programját kidolgozva egyre sürgetőbb követelményként jelentkezett a korabeli jelenben zajló folyamatok genezisének, kristályosodásban levő tendenciák előzményeinek sokrétű, tudományos szintű vizsgálata. Fokozódott a még folyamatban lévő történések kibontakozását meghatározó tényezők minél teljesebb megismerésére irányuló politikai-társadalmi igény. Határozott lendületet kapott a szocialista építés megtett útját átfogó, történeti kutatásokra épülő fejlődéskép kialakulása. A szocialista átalakulás történeti feltárásának megindulása nyomán egyre nyilvánvalóbbá vált: 1948 februárja úgy zárt le egy történelmi szakaszt, hogy számos, a korábbi időszakban gyökerező meghatározójával átnőtt és tovább hatott a szocializmus építésének folyamatában. A februári eseményeknek a Szlovák Nemzeti Felkeléssel elkezdődött nemzeti és demokratikus forradalmi kiteljesítő, s egyben a szocialista átalakulás feltételeit megteremtő szerepe így folyamatokat öszekötő kapocsként rajzolódik ki. S e kötődések konkrét lenyomataiban mindinkább érzékelhetőbbé válnak a megelőző időszakból összefutó és a szocializmusba áthúzódó fejlődésszálak. A szocializmus történetének kutatása tehát a februári eseményeket szélesebb időszelvényben lüktető fejlődési dinamikába illeszkedve láttatja. A Februári Győzelem történelmi helyének és szerepének tágabb dimenziókban mozgó, de alapos és sokrétű megközelítése megfoghatóbbá teszi számos mai, még elevenen ható jelenség felszabadulás utáni időszakban sarjadt gyökérszálait. Persze a mába nyúló fejlődésvonal folytonosságának kitáguló keretek közötti élesebb és teljesebb, árnyaltabb kirajzolódása megkívánja az egymáshoz kötődő, de egymástól el is váló folyamatok és történések körülhatárolását. Fejlődési szakaszhatárok különbségekre érzékeny megragadása és ugyanakkor egymást meghaladó fejlődésfokok összekapcsolódásának érzékeltetése válik szükségessé. ’Mindez fokozott igényeket támaszt a történeti publicisztikával szemben, de ugyanakkor tágítja a publicisztikai hatáskifejtés mozgásterét. Megnövekedik az egyéni életutakat végigkísérő írásoknak a fejlődés folytonosságát plasztikusáéban tükröző szerepe. A kiterjedtebb időhatárok közötti alkotó elemekből egységbe rendeződő fejlódéskép lehetővé teszi az egyéni cselekedetnek a fejlődés fő áramához való szervesebb hozzákapcsolását, a résztvevők magatartása történelmi szerepének árnyaltabb kimutatását. S itt önkéntelenül is felvetődik a kérdés: a történeti publicisztika tudatformáló szerepe kimerül-e a tudományos eredmények közvetítésében, kivetítésében, értelmezést segítő és szemléletet alakító hatásában? Vajon a résztvevők publicisztikai, de a tudományos ismereteket is szem előtt tartó megszólaltatásának nincs-e a tudományos megismerést gazdagító és ösztönző visszahatása? Ezzel kapcsolatban nem érdektelen bizonyos dél-szlovákiai összefüggésekre utalni. 1948 februárja a csehszlovákiai magyar dolgozók számára megteremtette a nemzetiségi kérdés internacionalista szellemű rendezésének alapjait. Ezt hangsúlyozva éppen a publicisztika, illetve a legszorosabb értelemben vett újságírás hívja fel a figyelmet arra is, hogy a csehszlovákiai magyar kommunisták szerepe minden ellentmondás ellenére, a februárit előkészítő, a fejlődést előre vivő, szocialista átalakulásba torkolló folyamatokban is kimutatható. Elszórt, alkalmi riportokból tudunk arról, hogy a Szlovák Nemzeti Felkélésben részt vett számos magyar nemzetiségű dél-szlovákiai partizán, valamint a Svoboda tábornok vezette csehszlovák hadtestből leszerelt jó néhány dél-szlovákiai magyar antifasiszta a nemzetiségi viszonyok kiéleződése közepette is sok helyütt részt vállalt a helyi néphatalom megteremtésében, s mindvégig segíteni tudta a nemzeti és demokratikus forradalom előremutató, a nemzetiségi problémák élét tompító lendületét. Az 1948-as februári eseményekről beszámoló számos korabeli újságcikk pedig arról tanúskodik, hogy a dolgozó tömegek reakció elleni felsora- kozásából Dél-Szlovákia sem maradt ki. Az 1948. február 24-i általános sztrájkból kivették részüket a dél-szlovákiai üzemekben dolgozó magyar munkások is. A felszabadulás és a szocialista átalakulás közötti folytonosság minden bonyolultság közepette sem szakadhatott meg teljesen a forradalmi hagyományokban gazdag Dél-Szlovákia magyar lakosságának körében. Ezek az egyéni magatartásokban tükröződő tények nem történelmi dokumentumokban, hanem a közöttünk élő résztvevők emlékezetében maradtak fenn, s kívül esnek a történelmi kutatások látószögén. Publicisztikai, újságírói lelemény és rugalmasság eredményeként válhatnak leginkább a tudományos kutatást is segítő tudatformáló hatóerővé. Persze a publicisztika és a tudományosság közötti kölcsönhatás elmélyítése nem ösztönszerű folyamat, mindkét oldallal szemben támaszt kívánalmakat. A kutatás részéről szükség van a történettudomány eredményeinek a publicisztika közegébe való intenzívebb, céltudatosabb átemelésére. Az évfordulókhoz kapcsolódó publicisztikai portrék maradandóbb megrajzolását pedig a szaktudományos ismeretekből táplálkozó történelmi háttér alaposabb ismerete segítheti elő. így történhet előrelépés a szocialista építés regionális-nemzetiségi vonatkozásainak kutatásában is. Dél-Szlovákia főként a mezőgazdaság szocialista átalakulásában foglal el meglehetősen fontos helyet. Olyannyira, hogy a dél-szlovákiai regionális sajátosságok alapos ismerete nélkülözhetetlen a mezőgazdaság kollektivizálásának szlovákiai összképéhez. A tapasztalatok arról is tanúskodnak, hogy a regionális feltáró munka eredményessége nagyban függ a táj és kutató közötti szoros kötődéstől. Az évtizedes újságírói tevékenységben felhalmozódó táj-, nép- és emberismeret számtalan olyan mozzanatot őriz, melynek a naprakészség igényeit meghaladó felidézése értékes, s nem ritkán más úton már kideríthetetlen adalékokkal gazdagíthatja a mezőgazdaság szocialista átalakulásáról, a kollektivizálás dél-szlovákiai úttörőinek szerepvállalásáról kibontakozó tudományos képet. Ezek után - összegezésként - bízvást leszögezhető: a februári örökség mában feloldódó szerepének elmélyítése, a múlt és a jelen kapcsolódásának fokozott, tudományosan megalapozott tudatosítása élesebb megvilágításba helyezi a történeti kutatás és a publicisztika kölcsönösségében rejlő, korántsem kimerített lehetőségeket. KISS JÓZSEF, az SZLKP KB Marxizmus-Leni nizmus Intézetének tudományos munkatársa / (Archív felvételek) • Tüntetés a sokolovói ÖKD üzemben
